Kertész Imre

Kertész Imre
2007-ben Szegeden
Élete
Született	1929. november 9. Budapest
Elhunyt	2016. március 31. (86 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség	magyar
Házastársa	Vas Albina (?-1995) Kertész Magda (1996-2016)
Pályafutása
Első műve	Sorstalanság
Fontosabb művei	Sorstalanság Kaddis a meg nem született gyermekért Felszámolás
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (2002, 10 000 000 svéd korona) A művészetek és a tudományok érdemrendje (2001) Kossuth-díj (1997) Herder-díj (2000) A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2004) Ernst Reuter-emlékérem (2006) Literaturpreis des Landes Brandenburg (1995) Márai Sándor-díj (1996) Füst Milán-díj (1983) Déry Tibor-díj (1989) Friedrich Gundolf-díj (1997) Magyar Szent István Rend (2014) Magyar Érdemrend nagykeresztje (2003) Adelbert von Chamisso-díj (2001) Goethe-érem (2004) Berlini Szabadegyetem díszdoktora (2005) Leipzig Book Award for European Understanding (1997) Marion-Samuel-Preis (2007)
Irodalmi díjai	Füst Milán-díj (1983) József Attila-díj (1989) Déry Tibor-díj (1989) Márai Sándor-díj (1996) Kossuth-díj (1997) Herder-díj (2000) Irodalmi Nobel-díj (2002)
Kertész Imre weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertész Imre témájú médiaállományokat.

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje.

Élete

1929. november 9-én született Budapesten Kertész László zsidó kereskedő és Jakab Aranka fiaként. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban. Felsőfokú iskolai végzettséget nem szerzett. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, azután szabadfoglalkozású író és műfordító volt.

Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította, ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után, 1988-ban jelent meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, amelynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).

Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok kibékíthetetlensége.

Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett népszerű filmet, amelyet azonban a kritika vegyesen fogadott.

Műveit számos nyelvre lefordították. Németül összegyűjtött műveit a Rowohlt kiadó gondozza, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki.

1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, és elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól. Ugyanebben az évben, november 5-én a Die Welt című lapnak adott interjújában így fogalmazott: „Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn”, amit az MTI első fordítása alapján több magyarországi újság és hírportál a következő magyar szöveggel közölt: „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak”. Kertész négy nap múlva a Duna Televízióban kijelentette, hogy félremagyarázták szavait, hiszen az idézet második része pontosan: „Ne címkézzen engem Magyarországhoz.” (A német eredetiben Ungarn, azaz Magyarország szerepel, a „stempeln zu” pedig címkéz, minősít értelmű kifejezés). Az eredeti német interjúban az újságíróhoz szólva Kertész Imre hozzátette: „Elég az, hogy a honfitársai engem zsidóvá tettek. Faji vagy nemzeti hovatartozás rám nem érvényes”.

2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet. Ezzel kapcsolatban Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője elmondta: „az elismerést olyan személyiségek kaphatják, akiknek nemzetközi elismertsége vitathatatlan, és szerte a világban öregbítik Magyarország hírnevét.”

2016. március 31-én budapesti otthonában halt meg, felesége, Kertész Magda 2016. szeptember 9-én hunyt el.

Temetésére 2016. április 22-én került sor a Fiumei Úti Sírkertben. A temetésen Esterházy Péter és Spiró György mondott búcsúbeszédet. Kertész és felesége síremlékét születésének 90. évfordulójára avatták fel, 2019. november 8-án. A síremléket Kertész Magda elképzelései alapján Czakó Rita és Takács Máté szobrászművészek készítették. A felavató ünnepségen Hegedűs D. Géza és Kelemen Barnabás működtek közre. A síremléken A szeretet megvált. felirat olvasható Kertész egyik feljegyzéséből.

Író és fordító

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg, 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordított – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

Kertész Imre ars poeticájából

„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”

„Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”

Művei

• Sorstalanság (1975) Magvető Kiadó
• A nyomkereső. Két regény / A nyomkereső / Detektívtörténet; Szépirodalmi, Bp., 1977
• A kudarc (1988) Magvető Kiadó
• Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) Magvető Kiadó
• Az angol lobogó (elbeszélés, 1991) Magvető Kiadó
• Gályanapló (1992) Magvető Kiadó
• Jegyzőkönyv (1993) Magvető Kiadó
• A holocaust mint kultúra. Három előadás; Századvég, Bp., 1993
• Valaki más. A változás krónikája (1997) Magvető Kiadó
• A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Monológok és dialógok; Magvető, Bp., 1998
• Sorstalanság (filmforgatókönyv) (2001) Magvető Kiadó
• A száműzött nyelv (2001) Magvető Kiadó
• A stockholmi beszéd. Elhangzott 2002. december 7-én, a Svéd Akadémia ünnepi ülésén; Magvető, Bp., 2002
• Felszámolás (2003) Magvető Kiadó
• Esterházy Péter–Kertész Imre–Nádas Péter: Kalauz; tan. Bojtár Endre; Magvető, Bp., 2003
• Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
• K. dosszié (2006) Magvető Kiadó
• Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007) Magvető Kiadó
• Európa nyomasztó öröksége (2008) Magvető Kiadó
• A megfogalmazás kalandja; vál., szerk. Hafner Zoltán; Vigilia, Bp., 2009 (Vigilia esszék)
• A boldogtalan 20. század. Részlet; Magyar Fordítóház, Balatonfüred, 2009 (Füredi fordítói füzetek)
• Haldimann-levelek (levelezése Eva Haldimann-nal; 2010) Magvető Kiadó
• Mentés másként. Feljegyzések, 2001-2003; Magvető, Bp., 2011
• A végső kocsma (2014) Magvető Kiadó
• A néző (Feljegyzések 1991-2001) (2016) Magvető Kiadó
• Világvég-történetek (2020) KKETTK Közalapítvány

Irodalmi Nobel-díj

2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Stockholmban kapta meg első magyarként, „írói munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

„	Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.	”
– Kertész Imre

Díjai, elismerései

Kertész Imre a Szegedi Tudományegyetemen (2007)

• Füst Milán-díj (1983)
• Forintos-díj (1986)
• Artisjus Irodalmi díj (1988)
• Aszu-díj (1989)
• József Attila-díj (1989)
• Déry Tibor-díj (1989)
• Örley-díj (1990)
• Az Év Könyve jutalom (1990)
• Soros-életműdíj (1992)
• Brandenburgi Irodalmi Díj (1995)
• Márai Sándor-díj (1996)
• Kossuth-díj (1997)
• A lipcsei könyvvásár nagydíja, elsősorban a Sorstalanságért (1997)
• Friedrich Gundolf-díj a német kultúra külföldi terjesztéséért (1997)
• Herder-díj (2000)
• A Die Welt irodalmi díja (2000)
• Pour le Mérite rendjel; művészeknek adható legmagasabb németországi elismerés (2001)
• Irodalmi Nobel-díj (2002)
• Hans Sahl-díj (2002)
• YIVO életműdíj (2002)
• Budapest díszpolgára (2002)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2003)
• Corine-díj (2004)
• Goethe-érem (2004)
• Jean Améry-díj (2009)
• Párizs városának nagy aranyozott ezüst érme (2011)
• Magyar Szent István-rend (2014)
• Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozata (2015)
• A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem díszdoktora (2015)

Emlékezete

Kertész Imre mellszobra a Benczúr utcában, Juha Richárd alkotása

Az író 2001-ben kéziratainak egy részét a berlini Művészeti Akadémia rendelkezésére bocsátotta, melynek 2003-tól tagja is lett. 2012-ben további 35.000 oldal kézirat, napló és levelezés egészítette ki a 2001-ben átadott anyagot.

2017 óta az író hagyatékának egy részét a Kertész Imre Intézet gondozza, 2020-tól a budapesti, a Benczúr utca 46. szám alatti szecessziós villában.

Bibliográfia

• szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor: Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről. Budapest: L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő. 9639457310 [2002]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
• szerk.: Kőbányai János: Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó. 9639171891, 9639171905 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
• Vári, György. Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest: Kijárat Kiadó. 9639529036 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
• Szirák, Péter. Kertész Imre. Pozsony: Kalligram Könyv és Lapkiadó. 8071495220 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
• Földényi F., László. Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest: Magvető Kiadó. 9789631425659 [2007]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
• Hafner, Zoltán. Kertész Imre Bibliográfia. Budapest: Magvető Kiadó [2010]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
• Székely András: Kertész Imre. Válogatott bibliográfia, 1975-1998; szerzői, Bp., 1999
• Vári György: Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég; Kijárat, Bp., 2003 (Kritikai zsebkönyvtár)
• Szirák Péter: Kertész Imre; Kalligram, Pozsony, 2003 (Tegnap és ma)
• Vincze Attila Tamás: A Sorstalanság doktora. Kertész Imre Nobel-díjas regényének valós szereplője; Pallas, Gyöngyös, 2004
• Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
• Molnár Sára: Ugyanegy téma variációi. Irónia és megszólítás Kertész Imre prózájában; Koinónia, Kolozsvár, 2005
• Újvári Katalin: Kézfogás az irodalomban. Kertész Imre Jegyzőkönyv és Esterházy Péter Élet és irodalom című művének szövegtani-stilisztikai összehasonlítása; Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas, 2006 (Fejjel)
• Földényi F. László: "Az irodalom gyanúba keveredett". Kertész Imre-szótár; Magvető, Bp., 2007
• Erdődy Edit: Kertész Imre; Balassi, Bp., 2008
• Heller Ágnes: Kertész Imre. Négy töredék; Múlt és Jövő, Bp., 2009
• Czeizel Endre–Bárdossy Péter: Kertész Imre és a sors. Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?; Galenus, Bp., 2014
• Salánki Ágnes: Nobel-díjasok műveinek "újraalkotása". Kertész Imre és Herta Müller művei fordításainak egybevetése; Eötvös, Bp., 2015
• Lengyel Zoltán: A sors kritikájáról. Vizsgálódások Walter Benjamin sorsfogalma mentén; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2016 (Tiszatáj könyvek)
• Kőbányai János: Kertésznapló / Saul fia-napló; Múlt és Jövő, Bp., 2016
• Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai. Életrajzi esszé; ford. Marczisovszky Anna; Magvető, Bp., 2019

Források

• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1024. o. ISBN 963-05-6806-3  
• MTI ki kicsoda 2009. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. Ambrus Gábor et al. Bp., MTI, 2008

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kertész Imre témában.

• A Kertész Imre Intézet honlapja
• Kertész Imre honlapja
• A Svéd Akadémia sajtónyilatkozata (magyarul)
• Kertész Imre a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• Pelle János: Kertész Imre és a „mélyzsidó” irodalmi hagyomány, Árgus 2005/12, 3.-27. old
• Kertész beszéde a Nobel-díj átvételekor (angolul)
• Kertész Imre, Schweitzer József és Jutta Hausmann az Asztali beszélgetéseken. Téma: Az Auschwitz utáni kor A teljes beszélgetés könyvben is megjelent: „Asztali beszélgetések… 3 – Közös örökségünk” – szerk: Galambos Ádám; Luther Kiadó (2009)
• Ebből lett a botrány: a teljes Kertész-interjú magyarul! – a magyar fordítás a Népszabadságban.
• Asztali beszélgetések… – Keresztény-zsidó párbeszéd Kertész Imre életművéről (videóval), Tiszatáj, 2018. Beszélgetőtársak: Fabiny Tamás evangélikus püspök, Darvas István rabbi és Galambos Ádám evangélikus teológus