Kertész Imre
Kertész Imre | |
![]() | |
2007-ben Szegeden | |
Élete | |
Született |
1929. november 9. Budapest |
Elhunyt |
2016. március 31. (86 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetiség | magyar |
Házastársa |
Vas Albina (?-1995) Kertész Magda (1996-2016) |
Pályafutása | |
Első műve | Sorstalanság |
Fontosabb művei |
Sorstalanság Kaddis a meg nem született gyermekért Felszámolás |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai |
Füst Milán-díj (1983) József Attila-díj (1989) Déry Tibor-díj (1989) Márai Sándor-díj (1996) Kossuth-díj (1997) Herder-díj (2000) Irodalmi Nobel-díj (2002) |
Kertész Imre weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kertész Imre témájú médiaállományokat. |
Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.[1]) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje.[2]
Élete[szerkesztés]
1929. november 9-én született Budapesten Kertész László zsidó kereskedő és Jakab Aranka fiaként. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban. Felsőfokú iskolai végzettséget nem szerzett.[3] 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, azután szabadfoglalkozású író és műfordító volt.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította,[4] ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után, 1988-ban jelent meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, amelynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).
Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok kibékíthetetlensége.
Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett népszerű filmet, amelyet azonban a kritika vegyesen fogadott.
Műveit számos nyelvre lefordították. Németül összegyűjtött műveit a Rowohlt kiadó gondozza, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, és elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.[5] Ugyanebben az évben, november 5-én a Die Welt című lapnak adott interjújában így fogalmazott: „Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn”,[6] amit az MTI első fordítása alapján több magyarországi újság és hírportál a következő magyar szöveggel közölt: „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak”. Kertész négy nap múlva a Duna Televízióban kijelentette, hogy félremagyarázták szavait, hiszen az idézet második része pontosan: „Ne címkézzen engem Magyarországhoz.” (A német eredetiben Ungarn, azaz Magyarország szerepel, a „stempeln zu” pedig címkéz, minősít értelmű kifejezés). Az eredeti német interjúban az újságíróhoz szólva Kertész Imre hozzátette: „Elég az, hogy a honfitársai engem zsidóvá tettek. Faji vagy nemzeti hovatartozás rám nem érvényes”.[7]
2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet. Ezzel kapcsolatban Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője elmondta: „az elismerést olyan személyiségek kaphatják, akiknek nemzetközi elismertsége vitathatatlan, és szerte a világban öregbítik Magyarország hírnevét.”[8]
2016. március 31-én budapesti otthonában halt meg, felesége, Kertész Magda 2016. szeptember 9-én hunyt el.[9]
Temetésére 2016. április 22-én került sor a Fiumei Úti Sírkertben. A temetésen Esterházy Péter és Spiró György mondott búcsúbeszédet. Kertész és felesége síremlékét születésének 90. évfordulójára avatták fel, 2019. november 8-án. A síremléket Kertész Magda elképzelései alapján Czakó Rita és Takács Máté szobrászművészek készítették. A felavató ünnepségen Hegedűs D. Géza és Kelemen Barnabás működtek közre. A síremléken A szeretet megvált. felirat olvasható Kertész egyik feljegyzéséből.
Író és fordító[szerkesztés]
Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg, 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.
A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.
Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordított – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.
Kertész Imre ars poeticájából[szerkesztés]
„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”[10]
„Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”[11]
Művei[szerkesztés]
- Sorstalanság (1975) Magvető Kiadó
- A nyomkereső. Két regény / A nyomkereső / Detektívtörténet; Szépirodalmi, Bp., 1977
- A kudarc (1988) Magvető Kiadó
- Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) Magvető Kiadó
- Az angol lobogó (elbeszélés, 1991) Magvető Kiadó
- Gályanapló (1992) Magvető Kiadó
- Jegyzőkönyv (1993) Magvető Kiadó
- A holocaust mint kultúra. Három előadás; Századvég, Bp., 1993
- Valaki más. A változás krónikája (1997) Magvető Kiadó
- A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Monológok és dialógok; Magvető, Bp., 1998
- Sorstalanság (filmforgatókönyv) (2001) Magvető Kiadó
- A száműzött nyelv (2001) Magvető Kiadó
- A stockholmi beszéd. Elhangzott 2002. december 7-én, a Svéd Akadémia ünnepi ülésén; Magvető, Bp., 2002
- Felszámolás (2003) Magvető Kiadó
- Esterházy Péter–Kertész Imre–Nádas Péter: Kalauz; tan. Bojtár Endre; Magvető, Bp., 2003
- Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
- K. dosszié (2006) Magvető Kiadó
- Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007) Magvető Kiadó
- Európa nyomasztó öröksége (2008) Magvető Kiadó
- A megfogalmazás kalandja; vál., szerk. Hafner Zoltán; Vigilia, Bp., 2009 (Vigilia esszék)
- A boldogtalan 20. század. Részlet; Magyar Fordítóház, Balatonfüred, 2009 (Füredi fordítói füzetek)
- Haldimann-levelek (levelezése Eva Haldimann-nal; 2010) Magvető Kiadó
- Mentés másként. Feljegyzések, 2001-2003; Magvető, Bp., 2011
- A végső kocsma (2014) Magvető Kiadó
- A néző (Feljegyzések 1991-2001) (2016) Magvető Kiadó
- Világvég-történetek (2020) KKETTK Közalapítvány
Irodalmi Nobel-díj[szerkesztés]
2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Stockholmban kapta meg első magyarként, „írói munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
„ | Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára. | ” |
– Kertész Imre[12]
|
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Füst Milán-díj (1983)
- Forintos-díj (1986)
- Artisjus Irodalmi díj (1988)
- Aszu-díj (1989)
- József Attila-díj (1989)
- Déry Tibor-díj (1989)
- Örley-díj (1990)
- Az Év Könyve jutalom (1990)
- Soros-életműdíj (1992)
- Brandenburgi Irodalmi Díj (1995)
- Márai Sándor-díj (1996)
- Kossuth-díj (1997)
- A lipcsei könyvvásár nagydíja, elsősorban a Sorstalanságért (1997)
- Friedrich Gundolf-díj a német kultúra külföldi terjesztéséért (1997)
- Herder-díj (2000)
- A Die Welt irodalmi díja (2000)
- Pour le Mérite rendjel; művészeknek adható legmagasabb németországi elismerés (2001)
- Irodalmi Nobel-díj (2002)
- Hans Sahl-díj (2002)
- YIVO életműdíj (2002)
- Budapest díszpolgára (2002)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2003)
- Corine-díj (2004)
- Goethe-érem (2004)
- Jean Améry-díj (2009)
- Párizs városának nagy aranyozott ezüst érme [13] (2011)
- Magyar Szent István-rend (2014)
- Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozata (2015)
- A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem díszdoktora (2015)[14]
Emlékezete[szerkesztés]

Az író 2001-ben kéziratainak egy részét a berlini Művészeti Akadémia rendelkezésére bocsátotta,[15] melynek 2003-tól tagja is lett.[16] 2012-ben további 35.000 oldal kézirat, napló és levelezés egészítette ki a 2001-ben átadott anyagot.[15]
2017 óta az író hagyatékának egy részét a Kertész Imre Intézet gondozza, 2020-tól a budapesti, a Benczúr utca 46. szám alatti szecessziós villában.[17][18]
Bibliográfia[szerkesztés]
- szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor: Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről. Budapest: L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő. 9639457310 [2002]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- szerk.: Kőbányai János: Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó. 9639171891, 9639171905 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Vári, György. Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest: Kijárat Kiadó. 9639529036 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Szirák, Péter. Kertész Imre. Pozsony: Kalligram Könyv és Lapkiadó. 8071495220 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Földényi F., László. Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest: Magvető Kiadó. 9789631425659 [2007]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Hafner, Zoltán. Kertész Imre Bibliográfia. Budapest: Magvető Kiadó [2010]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Székely András: Kertész Imre. Válogatott bibliográfia, 1975-1998; szerzői, Bp., 1999
- Vári György: Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég; Kijárat, Bp., 2003 (Kritikai zsebkönyvtár)
- Szirák Péter: Kertész Imre; Kalligram, Pozsony, 2003 (Tegnap és ma)
- Vincze Attila Tamás: A Sorstalanság doktora. Kertész Imre Nobel-díjas regényének valós szereplője; Pallas, Gyöngyös, 2004
- Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
- Molnár Sára: Ugyanegy téma variációi. Irónia és megszólítás Kertész Imre prózájában; Koinónia, Kolozsvár, 2005
- Újvári Katalin: Kézfogás az irodalomban. Kertész Imre Jegyzőkönyv és Esterházy Péter Élet és irodalom című művének szövegtani-stilisztikai összehasonlítása; Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas, 2006 (Fejjel)
- Földényi F. László: "Az irodalom gyanúba keveredett". Kertész Imre-szótár; Magvető, Bp., 2007
- Erdődy Edit: Kertész Imre; Balassi, Bp., 2008
- Heller Ágnes: Kertész Imre. Négy töredék; Múlt és Jövő, Bp., 2009
- Czeizel Endre–Bárdossy Péter: Kertész Imre és a sors. Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?; Galenus, Bp., 2014
- Salánki Ágnes: Nobel-díjasok műveinek "újraalkotása". Kertész Imre és Herta Müller művei fordításainak egybevetése; Eötvös, Bp., 2015
- Lengyel Zoltán: A sors kritikájáról. Vizsgálódások Walter Benjamin sorsfogalma mentén; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2016 (Tiszatáj könyvek)
- Kőbányai János: Kertésznapló / Saul fia-napló; Múlt és Jövő, Bp., 2016
- Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai. Életrajzi esszé; ford. Marczisovszky Anna; Magvető, Bp., 2019
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Meghalt Kertész Imre. Index.hu, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
- ↑ Orbánék augusztus 20-án kitüntetik Kertész Imrét
- ↑ PIM.hu – Kertész Imre életrajza
- ↑ Így utasította el Kertész Sorstalanság című regényét a kiadó – Librarius
- ↑ Irodalmi Jelen 11/10/2009
- ↑ Tilman Krause: "In Ungarn haben Antisemiten das Sagen" (német nyelven). Die Welt, 2009. november 5. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
- ↑ Kertész Imre szerint meghamisították a szavait. Origo, 2009. november 9. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
- ↑ Kertész Imre és Rubik Ernő átvette a Szent István Rendet. Origo, 2014. augusztus 19. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)
- ↑ Meghalt Kertész Imre. Origo, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
- ↑ Idézet Kertész Imrétől, l. Szegedi Egyetem a Szegedi Tudományegyetem lapja, 2007/8. sz. ápr. 16.
- ↑ Idézet Kertész Imrétől, nepszava.com. [2012. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ „Nobelpreis: Imre Kertész: „Endlich Sicherheit”. FAZ.NET. (Hozzáférés ideje: 2008. november 3.)
- ↑ Grande Médaille de Vermeil de la ville de Paris
- ↑ Díszdoktorrá avatták Kertész Imrét. www.atv.hu (2015. jún. 12.) (Hozzáférés: 2015. jún. 12.)
- ↑ a b Imre Kertész' Archiv geht an die Akademie der Künste Berlin | BuchMarkt (de-DE nyelven). buchmarkt.de, 2012. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 30.)
- ↑ Kertész. www.adk.de. (Hozzáférés: 2020. november 30.)
- ↑ Elkészült a Kertész Imre Intézet új székháza. Fidelio, 2020. szeptember 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
- ↑ https://444.hu/2019/01/21/schmidt-maria-nagy-gyozelme-jogerosen-az-ove-kertesz-imre-hagyateka
Források[szerkesztés]
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1024. o. ISBN 963-05-6806-3
- MTI ki kicsoda 2009. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. Ambrus Gábor et al. Bp., MTI, 2008
További információk[szerkesztés]
- A Kertész Imre Intézet honlapja
- Kertész Imre honlapja
- A Svéd Akadémia sajtónyilatkozata (magyarul)
- Kertész Imre a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
- Pelle János: Kertész Imre és a „mélyzsidó” irodalmi hagyomány, Árgus 2005/12, 3.-27. old
- Kertész beszéde a Nobel-díj átvételekor (angolul)
- Kertész Imre, Schweitzer József és Jutta Hausmann az Asztali beszélgetéseken. Téma: Az Auschwitz utáni kor A teljes beszélgetés könyvben is megjelent: „Asztali beszélgetések… 3 – Közös örökségünk” – szerk: Galambos Ádám; Luther Kiadó (2009)
- Ebből lett a botrány: a teljes Kertész-interjú magyarul! – a magyar fordítás a Népszabadságban.
- Asztali beszélgetések… – Keresztény-zsidó párbeszéd Kertész Imre életművéről (videóval), Tiszatáj, 2018. Beszélgetőtársak: Fabiny Tamás evangélikus püspök, Darvas István rabbi és Galambos Ádám evangélikus teológus
|
- Magyar írók
- Magyar műfordítók
- Magyar újságírók
- Digitális Irodalmi Akadémia-tagok
- Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai
- József Attila-díjasok
- Kossuth-díjasok
- Déry Tibor-díjasok
- Füst Milán-díjasok
- Márai Sándor-díjasok
- Hieronymus-díjasok
- Herder-díjasok
- Budapest Nagydíjasok
- A Magyar Szent István Rend kitüntetettjei
- Irodalmi Nobel-díjasok
- Budapest díszpolgárai
- Zsidó származású magyarok
- Emigráns magyarok
- A holokauszt túlélői
- Berliniek
- 1929-ben született személyek
- 2016-ban elhunyt személyek
- Budapesten született személyek
- Magyar Nobel-díjasok