Galagonyás
| Galagonyás (Глогоњ / Glogonj) | |||
 | |||
| A Szent Anna katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bánsági | ||
| Község | Pancsova | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 26202 | ||
| Körzethívószám | +381 13 | ||
| Rendszám | PA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3012 fő (2011)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 75 m | ||
| Terület | 47,2 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 59′, k. h. 20° 32′Koordináták: é. sz. 44° 59′, k. h. 20° 32′ | |||
| Galagonyás weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galagonyás témájú médiaállományokat. | |||
Galagonyás (szerbül Глогоњ / Glogonj, németül Glogau, románul Glogoni) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Pancsova községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pancsovától 16 km-re északnyugatra, a Temes bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a szláv glog (= galagonya) növénynévből való.
Története[szerkesztés]
A falut 1586-ban említik először, de a hódoltság alatt lakossága elpusztult. Helyükre délről szerb telepesek érkeztek.
1704-ben a katonai határőrvidék része lett. Szerb lakosai a katonai ellenőrzés miatt 1771-ben eltávoztak. 1774-ben telepítették be német telepesekkel.
1788-ban a falut felégették a törökök, 1790-ben pedig kolera pusztított.
1780-1800. között Erdélyből román telepesek érkeztek. 1806-ban épült fel a román temploma, melyet 1825-ben vihar rongált meg úgy, hogy 1840-ben újat kellett építtetni helyébe. A katolikus Szent Anna temploma 1841-ben épült.
1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz sorolták.
1910-ben 2816 lakosából 72 fő magyar, 1745 fő német, 2 fő szlovák, 756 fő román, 61 fő horvát, 13 fő szerb, 22 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 1847 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 8 fő református, 12 fő ág. hitv. evangélikus, 798 fő görögkeleti ortodox, 2 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1840 fő tudott írni és olvasni, 605 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.
1935-ben 1535 német lakosa volt. A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre Kumanovo környékéről telepítettek szerbeket.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3678 | 3175 | 3230 | 3257 | 3605 | 3475 | 3178[2] | 3012[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2400 | 75,51 |
| Macedónok | 367 | 11,54 |
| Románok | 156 | 4,90 |
| Jugoszlávok | 106 | 3,33 |
| Magyarok | 26 | 0,81 |
| Cigányok | 17 | 0,53 |
| Horvátok | 6 | 0,18 |
| Szlovákok | 6 | 0,18 |
| Németek | 5 | 0,15 |
| Csehek | 3 | 0,09 |
| Montenegróiak | 2 | 0,06 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Albánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Galagonyás története Archiválva 2010. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
