Farkas Endre

boldogfai Farkas Endre
Boldogfai Farkas Endre István
Született	Nova, 1908. október 6.
Elhunyt	Caracas, Venezuela, 1994. november 18.
Nemzetisége	magyar
Rendfokozata	vezérkari őrnagy
Csatái	II. világháború
Kitüntetései	Lovagkereszt (1940 október 22.), Erdélyi Emlékérem (1941 június 18.), Délvidéki Emlékérem (1941 december 6.)
Rokonai	Lenz Klára, felesége

Farkas Endre István, boldogfai, (Nova, 1908. október 6. – Caracas, 1994. november 18.) magyar katonatiszt, politikai elemző, író. Budapesten, Kecskeméten, Szegeden, Győrben, Kőszegen és Kolozsvárott szolgált a második világháború alatt. Boldogfai Farkas Sándor szobrász unokatestvére.

Fiatal kora

Farkas Endre magyar nemesi családból származott és Nován, Zala megyében született 1908-ban. Apja boldogfai Farkas István, szolgabíró, és a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, 33 községből álló sümegi járás felelős vezetője, elsőfokú rendőrbírája volt. Fiatal korában – a Magyarországi Tanácsköztársaság zűrzavaros idejében – egy nagyobb tömeg betört a lakásukba. Kirabolták a családot, és édesapját kegyetlenül elverték. Nem sokkal később apja megbetegedett és meghalt, ez kényszerítette Endrét, hogy beiratkozzon a Ludovika Akadémiára.

A Ludovika Akadémiát 1930. augusztus 18-án, 22 évesen fejezte be, az 1867-i politikai kiegyezést követő magyar király, I. Ferenc József 100. születésnapjának alkalmából mint Horthy Miklós kormányzó által felavatott, kinevezett tüzérhadnagy. 1932 végén a 24 éves Endre, Gömbös Gyula honvédelmi miniszterrel találkozott magán házi összejöveteleken, amelyeken náciellenes elhatározásokat és elméleteket osztottak meg egymással, teljes egyetértésben (akkori náciellenes állása tovább is tartott még Szálasi Ferenc rövid kormányzása alatt). 1934. októbert 1. és 1937. május 1. között végzett tüzértiszti lovaglótanfolyamot Budapesten, az első lovas tüzérosztálynál, amit „jeles” eredménnyel zárt.

A II. világháború alatt

1939. május 1-jétől kezdve László Dezső v.k. ezredes anyagi alosztályának a vezetője lett. Rövid idő után, Mindszenty József, aki akkoriban Újudvarban szolgált, Farkas Endréhez fordult segítségül – hiszen Endre kiskora óta ismerte Mindszentyt – és az újudvari anyagi nehézségeit megoldta. Július 26-án, a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos különleges helyzetben kiváló és eredményes teljesítményéért honvéd vezérkarfőnöki elismerésben részesült. Fontos szolgálata miatt, 1941. június 18-án vehette át Horthy Miklós kormányzótól az Erdélyi Emlékérmet, Kelet-Magyarország és Erdély egy részének 1940. október 1-jei felszabadulásának emlékére.

A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után ő szervezte meg Horthy Miklós személyének biztosítását Kolozsvárott, a város Magyarországhoz való visszatérésére rendezett ünnepségen. Október 22-én a kormányzó Észak-Erdélynek a „magyar Szentkoronához” történt visszacsatolása alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta neki.

1941. március 30-án, amikor Jugoszlávia náci megszállása zajlott, vezérkari századosként vezette a jegyzőkönyvet Horthy, Teleki Pál és Werth Henrik közötti tárgyaláson.

1942. május 21-én a budapesti Városmajori plébániatemplomban, a művészi érdeklődésű Lenz Klárával kötött házasságot, és rövid időre a Tisza menti Kocsordosra, vidéki földbirtokukra költöztek, amelyet nászajándékba kaptak Klára szüleitől.

boldogfai Farkas Endre feleségével, Lenz Klárával

Werth Henrik tábornok felmentése után, 1941 szeptemberétől 1942 végéig a visszacsatolt délvidéki területek katonai közigazgatását irányította. Majd 1943-ban, a budapesti súlyos élelmiszerhiány krízis alatt, felhívták a fővárosba, és január 1. után Közellátási Minisztériumban tevékenykedett Budapesten, a Legfelsőbb Hónvédelmi Tanács vezértitkárságában. Az ott dolgozó polgári tisztviselők közreműködésével búzát, burgonyát, tojást és egyéb alapvető élelmiszert biztosított a fővárosnak, hogy az élelmiszerhiány megszűnjön.

A háború végén, 1944. február 17-én a magyar királyi gyalogság vezérkari őrnagya lett Budapesten. Június 8-án kiküldték Lajtos Árpád leváltására a 24. gyalog hadosztályba, új vezérkari főnökként. Ott vezette a csatát a szovjet sereg ellen a Kárpátok előterében és a támadás után elrendelte a visszavonulást. Augusztus 25-én megérkezett Kolozsvárra, ahol Dálnoki Veress Lajos várta őt az új 2. magyar hadsereg élén. A katonákat a 24. osztályból más hadosztályokba küldte, és sokan csatlakoztak a 2. magyar hadsereghez. Tudtával, hogy Horthy Miklósnak le kell mondania a hivataláról, Dálnoki Veress küldte Endrét Tiszadob térségébe, hogy előkészítsen egy jó és tartós védőállás-rendszert a Tisza keleti oldalán. Amikor október 16-án Szálasi Ferenc lett az új államfő és minden katonatisztnek azonnal föl kellett esküdnie Szálasira, ezt Farkas Endre és még jó néhány katona nem tette meg. A kormányzó lemondása miatt pedig már nem volt tényleges katona és nem volt állandó hadibeosztása sem.

Október végén bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe és a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett katonai felkelés szervezésébe, hiszen szimpatizált a vezetői elveivel. Amikor november 22-én a nyilasok letartóztatták a felkelés vezetőit egy budapesti lakásban, a letartóztatást és kivégzést – késése miatt – egyedül ő kerülte el, ugyanis amint észrevette az utcán, hogy fegyveres nyilasok törtek be a lakásba, azonnal eltűnt onnan.

Menekülése és utolsó évei

Farkas Endre – kapcsolatainak köszönhetően – a családját Ausztriába küldte, majd ő is Salzburgba menekült egy katonai különvonaton. Egy héttel ezt követően amerikai fogságba esett, a mühldorfi fogolytáborba került. Az amerikai katonáknak dolgozott egy német vezérkari ezredes, aki Friedrich Paulus közel álló tisztje volt. Mivel megismerte Endrét (mert hivatalos találkozókon vettek részt együtt, amikor Paulus tbk. Budapestre utazott), félrehívta az irodájába, és annak ellenére, hogy ellenpartnerek voltak a háború alatt, megszervezte a menekülését. Endre 1945. május 24-én civil ruhában elhagyta a fogolytábort. Sikeres szökése után Svájcban találkozott apósával, Lenz Józseffel, és onnan az egész családjával 1946, beleértve az 1944-ben született Ákos és az 1946-ban született Theodora nevű gyermekeivel. Október 6-án Venezuelába, Caracasba érkeztek hajóval. Ott letelepedett és a szorgalmas munkájával hozzájárult a venezuelai magyar közösség megalapításához. Venezuelában eleinte kereskedelmi vonalon, majd mint a venezuelai Közmunkaügyi Minisztérium műszaki tisztviselőjeként dolgozott.

1954-ben számos indítványt tett, és segített a venezuelai magyar „Mindszenty római katolikus egyházközösség” megalapításában, és hosszú éveken át tagja volt az egyházi tanácsnak. Ezért 1975-ben meghívta látogatóba Venezuelába Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását, aki már ismerőse volt a II. világháború előtt is. Úgyszintén alapító tagja volt a venezuelai MHBK-nak, és többször kommunistaellenes cikkeket írt a dél-amerikai magyar nyelvű Caribi Újságban. Negyven éven keresztül aktív szerepet játszott a venezuelai magyar kolóniában, és minden venezuelai magyar előtt elismert és tisztelt alak volt, akit közvetítőnek, békítőnek tekintettek. Rendkívüli Magyarországról hozatott könyv mennyisége volt, és a középkori és kora újkori témák vonzották őt a legjobban. Habsburg Ottót mélyen tisztelte és Horthy sorsát sajnálta élete végéig. Endre 1994 november 18-án halt meg Caracasban és a Cementerio del Este-ben (Keleti temetőben) temették el.

Lásd még

• Horthy Miklós
• Mindszenty József
• Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
• Venezuelai magyarok
• Lenz Klára
• Boldogfai Farkas család
• Nagy Jenő (katonatiszt)

Külső hivatkozások

• Boldogfai Farkas család honlapja