Teleki János (1893–1946)
Teleki János | |
Született | 1893. november 2. Koltó, Szatmár vármegye, |
Elhunyt | 1946. június 10. (52 évesen) Degersheim, Svájc, |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | apatini Fernbach Márta (1897-1979) |
Szülei | Teleki János |
Foglalkozása | üzletember, országgyűlési képviselő |
Tisztsége |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vitéz gróf széki Teleki János (Koltó, Szatmár vármegye, 1893. november 2. – Degersheim, Svájc, 1946. június 10.) huszárszázados, a Vitézi rend tagja, a Nemzeti Egységes Párt (NEP) egyik tevékeny országgyűlési képviselője, földbirtokos, Bács-Bodrog vármegye örökös törvényhatósági bizottsági tagja.
Élete[szerkesztés]
A gróf széki Teleki család leszármazottja, aki a római katolikus koltói ághoz tartozott. Apja idősebb gróf széki Teleki János (1868–1937),[1] koltói nagybirtokos,[2] anyja az alsócsernátoni Damokos család sarja, alsócsernátoni Damokos Gabriella (1873–1938) volt.[3][4][5] 1908-ban az idősebb gróf Teleki János által birtokolt koltói gazdaság összterülete 2420 kataszteri holdas volt, és hozzátartozott a Szakállasfalu, Remete, Magyarberkesz határába eső részek is; a koltói kastély 4000 kötetes könyvtárral rendelkezett.[6] A koltói kastélyt és birtokot 1936-ban a Teleki család kényszerült eladni a román államnak politikai okok miatt.[7] Apai nagyapja, a híres "Vadgróf" gróf széki Teleki Sándor (1821–1892) 1848–49-es honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag és a Petőfi Társaság tagja volt. Anyai nagyszülei alsócsernátoni Damokos László (1837–1905) országgyűlési képviselő, és domahidai Domahidy Irén (1851–1915) voltak. Teleki János testvérei: gróf széki Teleki István (1896–1962); gróf széki Teleki Margit (1902–1962), báró losonczi Bánffy Dezsőné, majd csicsókeresztúri Torma Miklósné; gróf széi Teleki Gabriella (1904–1982), akinek a férje, nagycsepcsényi és muthnai Vladár Ervin (1897–1984) genfi magyar főkonzul; és gróf széki Teleki Ferenc (1913–1943).
Középiskoláit Kalocsán és Brassóban végezte, majd katonai pályára lépett, és a bécsújhelyi katonai akadémiát kitüntetéssel végezte el. Az első világháború alatt az orosz, román és olasz fronton teljesített harctéri szolgálatot. 1918-ban, mint többszörösen kitüntetett huszárszázados, kilépett a hadsereg kötelékéből. Harctéri sérülései következtében ötvenszázalékos hadirokkant. A Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének Országos társelnöke is volt. Miután a Szatmár és Bácskai vármegyei birtokainak nagy részét a románok elfoglalták, Budapestre költözött, és 1920-ban a Magyar Általános Takarékpénztár szolgálatába lépett; éveken keresztül szorgalmasan emelkedett fel a ranglétrán, majd 1927-ben már osztályvezető igazgató volt.
1932-ben a banki állásáról lemondott és a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetségét alakította meg. 1935-ben a regőcei kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek a Nemzeti Egységes Párt (NEP) programjával. A Parlamentben főként kereskedelmi, közlekedési és iparügyi problémákkal foglalkozott. Bács-Bodrog vármegye törvényhatósága 1937-ben örökös tagjává választotta nagy érdemei elismerésül. Az 1939-es országgyűlési választásokon a jánoshalmi kerületen ismét győzött. Elnöke volt a Közhasznú Gépjármű Vállalatok Országos Érdekképviseletének, tagja az Országos Magyar idegenforgalmi Tanácsnak és az Országos Közlekedési Bizottságnak.[8] A második világháború végén elhagyta az országot feleségével és fiával együtt, és Svájcba emigráltak. Emigrálásukkor nagy segítséget kapott régi jó barátjának és tisztelőjének boldogfai Farkas Endre (1908–1994) vezérkari őrnagynak a befolyásos apósától, Lenz József (1897–1965) kereskedelmi tanácsostól.[9]
1946. június 10-én hirtelen szívszélhűdésben hunyt el Svájcban. Családja Argentínába emigrált.
Házassága és gyermeke[szerkesztés]
1919. március 11.-én Budapesten vette el apatini Fernbach Márta (*Zombor, Bács-Bodrog vármegye, 1897. május 10.– †San Isidro, Buenos Aires tartomány, Argentína, 1979. december 3.) kisasszonyt, apatini Fernbach Károly (1868-1937), Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánja, országgyűlési képviselő,[10] és bozsóki Karácson Dóra (1787-1934) lányát.[11] A házasságukból született:
Származása[szerkesztés]
gróf széki Teleki János (Koltó, Szatmár vármegye, 1893. november 2. – Degersheim, Svájc, 1946. június 10.) huszárszázados, a Vitézi rend tagja, országgyűlési képviselő, földbirtokos. |
Apja: gróf széki Teleki János (*Bagni di Lucca, Olasz Királyság, 1868. december 27.–†Budapest, 1937. október 2.) koltói nagybirtokos |
Apai nagyapja: gróf széki Teleki Sándor János József (*Kolozsvár, 1821. január 27.–†Nagybánya, 1892. április 18.) 1848-49-es honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag, nagybirtokos, és a Petőfi Társaság tagja, Petőfi Sándor "vad grófja". |
Apai nagyapai dédapja: gróf széki Teleki János (*Sármás, 1792. május 18.–†Kolozsvár, 1860. szeptember 13.) császári és királyi kamarás, nagybirtokos[12] (Szülei: gróf széki Teleki József és gróf zabolai Mikes Mária) |
Apai nagyapai dédanyja: gróf zabolai Mikes Erzsébet (*1802.–†Kolozsvár, 1882. március 29.) csillagkeresztes hölgy (Szülei: gróf zabolai Mikes János és gróf zabolai Mikes Róza) | |||
Apai nagyanyja: Litez de Tiverval Mathilde (*Charleville, Franciaország, 1836. június 21.–†Nagybánya, 1910. szeptember 23.) |
Apai nagyanyai dédapja: Litez de Tiverval Philippe (*Avignon, Franciaország, 1801. január 18.– †Párizs, Franciaország, 1859. január 6.) (Szülei: Jacques Nicolas Litez Tiverval és Marie Anne Monin) | ||
Apai nagyanyai dédanyja: Harriett Oxley (*Cawood, Yorkshire, Anglia, 1802. április 12.–†Koltó, 1887.) (Szülei: Malin Oxley és Mary Watson) | |||
alsócsernátoni Damokos Gabriella (*Angyalos, 1873. január 20.–†Budapest, 1938. augusztus 29.) |
Anyai nagyapja: alsócsernátoni Damokos László (*Kisberezsnye, 1838. május 1. –†Fehérgyarmat, 1905. szeptember 27.) jogász, országgyűlési képviselő, királyi táblai-bíró |
Anyai nagyapai dédapja: alsócsernátoni Damokos Ferenc (*Alsócsernáton, 1788. február 12.– †Alsócsernáton, 1871. szeptember 28.) földbirtokos (Szülei: alsócsernátoni Damokos Elek és kisborosnyói Tompa Krisztina) | |
Anyai nagyapai dédanyja: kisborosnyói Tompa Terézia (*1800.–†Alsócsernáton, 1867. szeptember 8.) (Szülei: kisborosnyói Tompa Ádám és kisborosnyói Tompa Terézia) | |||
Anyai nagyanyja: domahidai Domahidy Irén (*Angyalos, 1851. július 3. –†Fehérgyarmat, 1915. június 1.) |
Anyai nagyanyai dédapja: domahidai Domahidy Ferenc (*Angyalos, 1824. október 14.–†Budapest, 1902. január 28.) Szatmár vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja, 1848-as honvédhuszár százados (Szülei: domahidai Domahídy Menyhért és nagydobai és marosdécsei Décsey Erzsébet) | ||
Anyai nagyanyai dédanyja: kenesei Kenessey Jozefin (*Csajág, 1834. május 28. –†Nagykároly, 1891. február 19.) (Szülei: kenessei Kenessey Ignác és szalmavári Kováts Eszter) |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ familysearch.org Teleki János halála - Budapest VIII - 1937
- ↑ familysearch.org idősebb gróf Teleki János gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Teleki János grófné Damokos Gabriella halála - Budapest VIII -
- ↑ famiylsearch.org gróf Teleki Jánosné Damokos Ella gyászjelentése
- ↑ genealogy.eu Teleki family 02
- ↑ Szatmár vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)SZATMÁRVÁRMEGYE MEZŐGAZDASÁGA ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉSE. Nagyobb gazdaságok
- ↑ Keleti Ujság, 1936. augusztus (19. évfolyam, 175–200. szám)1936-08-10 / 183. szám
- ↑ MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH. 1939-1944. [2017. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 12.)
- ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1945 4.pallium 7 darab 2. Lenz József magánlevelei 1946
- ↑ famiylsearhc.org Fernbach Károly gyászjelentése
- ↑ famiylsearch.org Fernbach Károlyné Karácson Dóra gyászjelentése
- ↑ Ország-Világ, 1892 (13. évfolyam, 1-26. szám)1892-05-21 / 21. szám