Nagy Jenő (katonatiszt)
| Nagy Jenő | |
 | |
| Emléktáblája a XII. kerületben, a róla elnevezett utcában | |
| Született | 1898. december 31. Németújvár, |
| Meghalt | 1944. december 8. (45 évesen) Budapest, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Rendfokozata | vezérkari ezredes |
| Csatái | II. világháború |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Jenő témájú médiaállományokat. | |
Nagy Jenő (Németújvár, 1898. december 31. – Budapest, 1944. december 8.) magyar katonatiszt, vezérkari ezredes. A nyilaskeresztes hatalom egyik áldozata.
Élete[szerkesztés]
1917 végén sikeresen elvégezte a hadapródiskolát. Ezután továbbtanult a Ludovika Akadémián, majd a vezérkari iskolát is befejezte.
1940-ben a kolozsvári, majd a kassai hadtest vezérkari főnöke lett.
A II. világháború alatt nemegyszer szembekerült a Hitlert támogató magyar körök politikájával, és 1942-ben hadbíróság elé állították. Kétévi börtönre ítélték, de a büntetés letöltésére haladékot kapott egy kis idő után.
A nyilasokkal való szembenállása miatt a német megszállás után bujkálnia kellett. 1944. október végén bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe és a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságában a katonai felkelés vezérkari főnöke lett.
1944. november 22-én a nyilasok letartóztatták néhány társával együtt Budapesten, Tartsay Vilmos Andrássy út 29. szám alatti lakásában. Másnap halálraítélték és kivégezték. Halála után, 1945 márciusában, vezérezredessé nevezték ki.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
