A Fővárosi Állat- és Növénykert épületei
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Fővárosi Állat- és Növénykert ma látható épületeinek zöme az 1909–1912 közötti, Kós Károly és Zrumeczky Dezső nevével fémjelzett, erdélyi stílusú felújítási hullám során keletkezett. A II. világháború pusztításaitól megrongálódott kert néhány szocreál stílusú épülettel is gazdagodott, majd a rendszerváltást követően megindult modernizáció jegyében új, az európai állattartási szabványoknak is megfelelő állattartó helyek épültek. A szócikk a továbbiakban időrendben tárgyalja a ma látható épületeket.
Korai épületek
Bagolyvár
A szándékosan elhagyatott várromot utánzó Bagolyvár eredetileg Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült romantikus stílusban 1885–1886 között a mai Élet-Halál Ház helyén, a Simogató és a Dél-Amerika kifutó között. Az 1909–1912 közötti átépítés idején lebontották az eredeti épületet, és mai helyén, az állatkert északi fala mentén épült meg Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján némileg átalakítva. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, ezért a háborút követően kitatarozták. 1983–1988 között nagyobb átépítésre került sor az eredeti épületrészek megtartásával, majd 1997-ben ismét átalakították, hogy az itt bemutatott állatoknak jobb körülményeket biztosítsanak.
Jelenleg az erdei kutyáknak, a mosómedvéknek és a farkasoknak ad otthont, régebben azonban jóval többféle fajt mutattak be itt összezsúfolva (hiénák, menyét- és kutyafélék).
1909–1912
Afrika Ház
Az Afrika Ház a Majomház, a tigriskifutó és a Vidraház közelében fekszik, az állatkert északi fala mellett. 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján, stílusa a századfordulós brit Arts and Crafts hatásait mutatja. Az épület az 1990-es évek második felében indult rekonstrukciós hullámának első fázisa volt: a Buváti tervei alapján 1997-ben készült el. Alapvetően nagymacskák bemutatására szolgált és kezdetben az ívek alatt kialakított szűk ketrecekben éltek az állatok. A korszerűsített épületben már jóval kevesebb faj él – csak az oroszlánok, szerválok, sivatagi rókák és a leopárdok élnek itt, kívül tágas kifutókkal. A párducok nem rendelkeznek kifutóval, viszont belső terük tetőszerkezete kinyitható, így az állatok levegőzhetnek és napozhatnak. A látogatóterek is jelentősen megnőttek – az épület belseje is látogatható, ahol kisebb kiállítás látható Afrika élővilágáról és kultúrájáról, valamint híres magyar felfedezőkről és vadászokról, akik a fekete kontinens vidékeit járták.
Makiház
A Makiház (régebben Bambi Ház) a régi Majomház mellett, a Rágcsálóházzal szemben áll. 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján.
Eredetileg erszényeseket és vendégízületeseket mutatott be, az 1930-as évektől azonban nem tartottak benne állatokat: falatozó, állategészségügyi állomás, végül iroda működött benne. Ekkor ragadt rá a Bambi Ház elnevezés, mivel a jelképes örökbefogadásokat itt bonyolították le. Nyitrai Péter tervei alapján 2002–2003-ban felújították, azóta a gyűrűsfarkú makik és a varik belső kifutójának ad otthont.
Elefántház
Az Elefántház a budapesti állatkert egyik legismertebb műemlék épülete. Eredetileg a Vastagbőrűek Háza nevet viselte, szecessziós stílusban Neuschloss Kornél műépítész tervei alapján épült 1912-ben.
Az épület jellemzői
Az állatház a benne bemutatott állatok származási helyére utalva az indiai és afrikai művészet hatásait viseli magán. A hatást fokozzák a különböző pirogránit díszítmények, színes üvegablakok és zománcos csempék, eozinmázas állatábrázolások, különféle terméskövek.
A pirogránit, eozin és zománcos csempe a pécsi Zsolnay porcelángyárból származik: a tulajdonosok azzal támogatták az állatkert megszépülését, hogy rendkívül kedvezményes, önköltségi áron biztosították a díszítőelemeket az épület számára.
Az Elefántház háromhajós épület – a legnagyobb belmagasságú főhajó a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves hevederív két részre oszt. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti. A hajók végén két kupola látható: az északkeleti, minaret melletti részen a kisebb, amely a négy díszes sarokív miatt tizenkétszögalapúnak tűnik, illetve az épület másik végén a nagyobb, amely csegelyesen kapcsolódik a falakhoz.
A keleties hatást erősítette a 31 méter magas minaret, melynek felső szintjére 91 lépcső vezetett. A tornyot 1915-ben az I. világháborús szövetséges Oszmán Birodalom kérésére lebontották, mivel a török diplomácia nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen.
A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik.
A felújítás
Az épület a II. világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, azonban állapota a 20. század utolsó évtizedére olyannyira leromlott, az állattartó helyek pedig olyannyira elavultak, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen hiányzott, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület pedig életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall nevéhez fűződik. A minaret is újjáépült, így az épület nem csak eredeti alakját nyerte vissza, hanem még kilátóval is gazdagodott az állatkert.
A belső növénymintás festményeket és a nagy kupola geometrikus – stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel. Az ólomüvegeket az Egyesült Államokból pótolták. Kicserélték a csatorna- és fűtési rendszert is. A gondozók számára biztonságos kezelőfolyosó épült.
A felújítás során az állatvédelmi szempontok ugyanannyit nyomtak a latban, mint a műemlékvédelmiek. Az elefántok belső tere 30 m²-rel növekedett, és külön bikaistállót is létrehoztak. Az istállók fényáteresztő tetőt, valamint padló- és falfűtést kaptak. Az addig meglehetősen sivár külső elefántkifutót átalakították, kibővítették. Egy 110 m²-es felületű medence épült, amelyben egyszerre több állat is fürdőzhet, emellett egy, az állatok által működtethető zuhanyt és a folyamatos vizsgálatokat lehetővé tevő mérleget is elhelyeztek a farönkökkel, árnyékolókkal, dombocskákkal gazdagodott kifutóban.
A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért” kapta meg az Elefántház a kitüntetést.
Az Elefántház lakói
Mint neve is mutatja, az Elefántház legismertebb lakói az (ázsiai) elefántok, azonban más vastagbőrűek is – jelesül nílusi vízilovak, régebben pedig szélesszájú orrszarvúak – éltek itt. Egy ideig a ház lakói közé tartoztak a dél-amerikai tapírok is. Jelenleg csak egy elefántbika (név szerint Assam) van a házban. A bikaistállóban pedig – amellett, hogy egy időben a rózsás flamingók téli szállásaként is szolgált – most az elefántok evolúciós szempontból legközelebbi rokonai, a szirtiborzok lakják. A ház Zsiráfház felőli oldalán marabuk kaptak helyet. Az Elefántház lakói még a sarkantyús teknősök is.
Külső hivatkozások az Elefántházhoz
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vonatkozó lapjai:
Fácános
A jellegzetesen erdélyi stílusú Fácános természetesen Kós Károly és Zrumeczky Dezső műve, és szintén 1909–1912 között épült. Nevének megfelelően díszmadarak, galambok és fácánok bemutatására szolgált, majd 1998-as átépítése után kisebb termetű, Magyarországon élő vízimadarak kaptak itt helyet (például vadászfácán, csóka, erdei fülesbagoly, batla, pásztorgém, kaledón bakcsó, kacagójancsi). A restauráció során rejtett teleltetővel bővült ki, és a látogatók bemehetnek a madarak közé.
Főkapu
Az intézmény 1885-ben épült első bejárata is díszes volt, de csak az alapjait használták fel az 1909–1912 közti, Neuschloss Kornél tervei alapján lebonyolított átépítésekor. A Főkapu ma az állatkert egyik szimbóluma. Egy központi kaputoronyból áll, amelyet négy-négy műkőből öntött kőelefánt és köztük ülő indiai idomárjaik tartanak, ehhez két negyedköríves oldalszárny és ezek végén egy-egy irodaként és jegypénztárként működő épület áll.
A kaputornyot az Elefántházhoz hasonlóan Zsolnay kerámiával borított, cikkelyes álkupola fedi, amelynek középső részén jegesmedvék, legtetején pedig mandrillok figyelnek a világ minden égtája felé. A szobrok Maugsch Gyula alkotásai. Figyelemre méltó még a kovácsoltvas kapu, illetve a trópusi hangulatú, a kapuív mentén végigfutó mozaik.
Kisszikla
A Kisszikla 1909–1912 között épült Benke Gyula szobrász és Végh Gyula mérnök tervei alapján Urs Eggenschwyler ötlete nyomán. A vasbeton gerendák által tartott cementbeton szerkezet gránitsziklákat és gneisztáblákat utánoz, legmagasabb pontja a 16 méteres magasságot is eléri a sétányok szintjétől mérve. Belsejében étterem, rendezvénytermek és állattartó helyek vannak. Az 1998–1999 közti felújítása óta a szikla tetején látogatóútvonal vezet keresztül, és nemrég a jegesmedvék kifutójára néző terasz is megnyílt.
A Kisszikla északi oldalán jelenleg a jegesmedvék és oroszlánfókák ún. Sarki Panorámája látható, a többi részen pedig hóbaglyok, pápaszemes pingvinek, borjúfókák, koronás darvak és fakó keselyűk osztoznak – ez utóbbiak röpdéjébe a bátrabb látogatók bemerészkedhetnek, és egy függőhídon keresztül a Nagy-tavat átszelve egészen a Kós-madárházig eljuthatnak. A Kisszikla déli oldalában áll a Norvég Ház.
Kós-madárház
A Kós-madárház szintén az 1909–1912-es időszak terméke, a kalotaszegi református templomok stílusát idézi hegyes tornyával. Mint a legtöbb Kós–Zrumeczky-épület, ez is zömmel fából épült, így érdekes kontrasztot mutat az északkeleti és északnyugati oldalak félkör alakú, acélrácsos röpdéivel. A központi teremben és az ehhez kapcsolódó röpdében jácintkék arákat csodálhat meg a közönség, a nyugati szárnyban a folyosó egyik oldalán díszes pintyfélék, a másikon különféle kígyók láthatóak. A keleti szárnyban régóta egy légtérben vannak látogatók és állatok (elsősorban különféle egzotikus madarak, kisebb papagájok, rulrul, pompás koronásgalamb), végül a terem végében hatalmas vizes terrárium látható pápaszemes kajmánokkal és pirájákkal. A keleti röpdében régebben vágómadárfélék, jelenleg pedig a húsevő kea papagáj él.
A Kós-madárházból indul a Kissziklára vezető, a Dombházat keresztülszelő és a Nagy-tó felett áthaladó útvonal. Közvetlen közelében található a Pápua Röpde és néhány kisebb papagájház.
Majomház
A Majomház eredetileg Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült romantikus stílusban az 1866-os megnyitóra, és akkoriban az állatkert legköltségesebb épületének számított. Mai formáját 1909–1912 között nyerte el Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján, amit 1936-ban kibővítettek az északi üvegtetejű szárnnyal és a keleti, szintén félkör alakú ketreccel. A II. világháború után kisebb belső átalakításokra került sor (aranyhalas medence létesítése az üvegtetejű csarnokban, üveg elválasztófal építése a látogatótér és a belső ketrecek között).
Az elavult állattartó szemléletet tükröző épület átépítése már régen esedékes volt. Az 1990-es években két tágas, füves kifutó épült mellé, majd 2003-ban ez egész kifutókomplexummá bővült. A belső átépítésre 2004-ben került sor: kevesebb, de tágas, világos belső tér jött létre. Az üvegtetejű szárnyban olyan dúsnövényzetű teret hoztak létre, ahol a kisebb karmosmajmok és a békés lajhárok közé a látogatók is bemehetnek.
Jelenleg aranyhasú mangábék, huszármajmok és vörös varik láthatóak a déli oldal belső helyiségeiben, a keleti nagy ketrec lakói pedig a sziamangok.
Nagyszikla
A Városligetet domináló Nagysziklát a Kisszikla alkotói, Végh Gyula mérnök és Benke Gyula szobrász alakították ki 1909–1912 között. Ez a műszikla is természetes kőzeteket imitál: az alsó rész a Karszt-hegység szürke mészkövére, míg a csúcsrész afféle dolomitsisakra hasonlít. Ez ma a három (a Kissziklával együtt négy) ilyen típusú európai látványosság közül a legtermészetesebb, maga mögé utasítva a hamburgit és a párizsi Parc Zoologique de Vincennes műhegyét.
A szerkezetet vasbeton gerendák tartják, burkolása cementbeton. Belsejében állattartó helyek találhatóak, illetve egy víztorony is helyet kapott itt. Az évek során több alkalommal megsérült, rengeteg pénzt igénylő felújítása és bővítése csak 2006-ban kezdődhetett meg, ennek befejezése 2008-ban történt meg.
A Nagyszikla hatalmas kerületén több kifutó létesült, amelyek számos állatnak adtak otthont. Itt éltek az oroszlánok, a pumák, a csíkos hiéna, a különféle medvék, a galléros páviánok, sörényes juhok, jaguarundik, kárpáti hiúzok és a fehérfejű rétisas is, illetve az oldalában működött a Természet ékszerei kiállítás megnyitásáig a hüllőház.
2008. április 29-től újra bejárhatók a Nagyszikla sétaútjai, ahonnan számos új kifutót tekinthet meg a nagyközönség. A 2008-tól Nagyszikla új szurdok-kifutóiban olyan fajok kaptak helyet, mint: berber makákó, sörényes juhok, ázsiai vadkutyák, barna medvék, vörös macskamedvék. A sziklát összekötötték az emberszabásúak házával, ezek között pedig az új gorillakifutót alakították ki.
Norvég Ház
A Norvég Ház 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján a Kisszikla déli oldalába. Stílusa nevének megfelelően skandináv: a vaskos rönkökből álló épület hangulatos eleme a hideg égövi állatok – jelenleg a közelében elhelyezett borjú- és oroszlánfókák, jegesmedvék, hóbaglyok és pingvinek – bemutatójának.
Szerepe az idők folyamán sokat változott: volt vadászati múzeum, fényképészet, tejcsarnok. Jelenleg a december 6-i Mikulás-ünnepségeken az állatkerti Mikulásnak ad otthont. Erkélyéről remek kilátás nyílik a borjúfókák és a pingvinek közös medencéjére.
A Norvég Házat 1997-ben nyilvánították műemlékké, teljes körű felújítására 1998-ban került sor.
Pálmaház
A Pálmaház eredetileg a főváros különálló vállalkozásaként valósult volna meg a Gellért-hegyen, ám a felújítási hullámhoz kapcsolódva végül úgy döntöttek a városatyák, hogy a trópusi állat- és növényfajokat bemutató csarnok is az állatkertbe kerül. 1909 és 1912 között Végh Gyula műszaki, illetve Ilsemann Keresztély és Räde Károly kertészeti tervei alapján készült el a kert déli – akkor még bejárattal rendelkező – sarkában. A helyválasztás tudatos volt: a félkör alakú kupola alatti terasz a Nagy-tó fölé magasodik.
Az acélszerkezetes, üveggel borított ház egy két részre bontott nagycsarnokból és két oldalt három-három oldalházból áll. 1922-ben az egyik oldalházat terráriummá alakították át, 1934-ben pedig a krokodilok költöztek be a tó felőli, félkörös részbe. A II. világháború során az épület súlyosan megrongálódott – a krokodilokat például a medencéjükbe fagyva találták meg –, egyesek már-már ócskavasként kívánták értékesíteni a maradékait. Végül 1952-ben újra megnyílt a nagycsarnok, de a belső meleg, párás klíma hamar kikezdte az acélt, így az 1960-as és 1970-es években több felújításra került sor.
A végleges felújítás 1991-ben kezdődött, amely a váratlan problémák miatt 1,091 milliárd forintot emésztett fel, és 9 éven át húzódott. Eredményeképpen 2000-ben egy korszerű és esztétikus állattartó hely nyitotta meg kapuit. Nem sokkal később az alatta kialakított Akvárium felújításának lezárulásával a két ház összeköttetésbe került.
A Pálmaház tó felőli kupolája alatt cukrászda működik, az oldalházakhoz pedig külső röpdék és kifutók csatlakoznak. A hat oldalház egyébként tematikusan épül fel: egy-egy trópusi életközösség néhány növény- és állatfaját mutatják be.
- Okefenokee (észak-floridai mocsárvidék)
- Arubonito (hispaniolai folyó)
- Chirripo (Costa Rica-i folyó)
- Tana (kelet-afrikai folyó)
- Nusafenggara (a Kis-Szunda-szigetek maláj neve)
- Khao Yai (thaiföldi esőerdei nemzeti park)
Rágcsálóház
A Rágcsálóház a régi Majomház mellett, a Bambi Házzal szemben áll. 1909–1912 között épült a Kós–Zrumeczky páros tervei alapján. Eredeti célja a kisemlősök, rágcsálók bemutatása volt, amit sok 20. századi átalakítás mellett egészen a Nyitrai Péter tervei alapján történő 2002-es teljes körű felújításáig ellátott. Többek között tengerimalacok, különféle egerek, patkányok, pelék lakhelye volt, illetve egy időben hódpatkányok, örvös armadillók és maláj pálmasodrók is éltek itt. Azóta, bár neve megmaradt, a mandrillok belső bemutatójaként szolgál, akiknek külső majomszigetükre külön kijárat nyílik.
Szarvasház
A Szarvasház szintén erdélyi stílusban épült Kós Károly és állandó tervezőtársa útmutatásai alapján 1909–1912-ben. 1984-ig a Bivaly-, Szarvasmarha- illetve Bölényház, a Nagyszikla és a Majomház között állt, amikor is lebontották, hogy helyén megépülhessen az Új Majomház. 1987–1988 között épült fel újra az eredetivel megegyező formában az addig elraktározott, számozott gerendákból, de ezúttal a kert északnyugati sarkában.
Eleinte nevéhez hűen szarvasok és őzek bemutatására szolgált, új helyén azonban csak rövid ideig éltek itt rénszarvasok, illetve koronás darvak. Jelenleg innen nyílik a Simogató, nyugati szomszédja a Parasztudvar, és a Szarvasházon keresztül lehet megközelíteni az Élet-Halál Házát. Az emeletes épület alsó szintjén rágcsálókat illetve Dél-Amerika kisemlőseit tekintheti meg a látogató, lezárt felső szintjén egy időben vadászati kiállítás működött.
1945–1989
Emberszabásúak Háza
Az Új Majomház vagy Emberszabásúak Háza a Szarvasház helyén épült meg a Bölényház, a Kós-féle Majomház és a Nagyszikla közötti területen 1984-ben. Stílusa posztmodern, különlegességei az ajtók majomfejű kilincsei. A cikcakkos kiképzésű belső téren eredetileg négy nagy, vastag üvegtáblákon keresztül látható állattartó hely osztozott, ahol a síkvidéki gorillák, a csimpánzok, a szumátrai orangutánok és a sziamangok kaptak helyet.
2003-ban a környezetvédelmi törvények módosítása miatt átépítésekre került sor, hogy az egyes fajok számára biztosítani tudják az előírt lakóterületet. Korábban a külső kifutóval addig nem rendelkező sziamangok kerültek át az elhunyt borneói orangután, Lajos helyére, a régi Majomházba. Helyükön egy ideig arany agutikat láthatott a nagyérdemű, majd az átépítések során hozzácsatolták az orangutánok helyéhez. A csimpánzokat Győrbe költöztették, hogy kifutójukat és belső lakóterüket a gorillákéhoz csapják.
Jelenleg tehát két fajt mutat be a ház, melynek alagsorában irodák működnek. Az egyesített, számos játékkal és mászókával díszített belső terek továbbra is elválaszthatóak az eredeti falak mentén, megkönnyítve a takarítást és az esetleges karbantartási és állatorvosi teendőket. A házhoz a déli, Állatkerti út felőli részen füves kifutó csatlakozik, ugyanúgy, mint az északi oldalhoz is, a gorillakifutó. A déli kifutókat egybenyitották, és gazdagon berendezték mászófákkal a szumátrai orangutánok számára.
1989 után
Ausztrál Ház
Az Ausztrál Ház bemutatja a legkisebb kontinens állatvilágát. Egykor madárház volt, 2010-ben lett Ausztrál Ház. A látható állatok a galléros gyík, a dzsungel szőnyegpiton, ausztrál óriás levelibéka, aga varangy, valójában az aga varangy nem őshonos Ausztráliában, hanem Közép- és Dél-Amerikában őshonos, még van itt kacagójancsi, nemespapagáj, kurtafarkú szkink, ausztrál kéknyelvűszkink, agámák és varánuszok. Az Ausztrál Ház egyik csarnokát „alkonyati” állatbemutatónak alakították ki. Itt tehát olyan állatokat láthat a közönség, amelyek elsősorban alkonyatkor, illetve az éjszakai órákban aktívak. Legnagyobb részük az emlősök, és ezen belül az erszényesek közé tartozik. Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia peniciilata) őshazájában kifejezetten ritkuló, fenyegetett fajnak számít. A törpe tollfarkúerszényes (Acrobates pygmaeus) mindössze 6–8 cm-es, de akár 10-20 métert is képes siklani a levegőben. Hasonló bravúrra képes az édes táplálékok iránti lelkesedése miatt „cukormókusnak” is becézett törpe erszényesmókus (Petaurus breviceps). A fák ágai között a kúszóerszényeseket képviselő egyszínű kuszkusz (Phalanger gymnotis) lelt új otthonra, és ugyanitt kaptak helyet a valódi méhlepényes emlősök közé tartozó repülőkutyák, más néven gyümölcsevő denevérek (Pteropus sp.) is.
Mérgesház
Az épület legrégebb falait 1912-ben építették Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint. Ekkor még e épület zebraistállóként funkcionált, majd az 1930-as évektől a kenguruk vehették birtokukba. A második világégésben súlyosan megrongálódott, s ezt követően csak a rendszerváltás idején sikerült megújítani. Az épületet Beöthy Mária tervei alapján alakították ki, s 1991 májusában adták át a kenguruk és az éjszaka is aktív állatok bemutató-egységeként. Mérgesházzá 2009 elején kezdték átalakítani, június 26-án adták át. Az épület földszintjén egy 20 m2-es, egy 25 m2-es, és egy 75 m2-es állattartó teret alakítottak ki; az emeleten 16 terráriumban mutatják be a legkülönfélébb mérges hüllőfajokat: itt látható a gyémántcsörgőkígyó, a puffogó vipera, a zöld mamba. Itt találhatók az állatkerti és természeti ritkaságként bemutatott babirussza és a komodói varánusz is.
Xántus János ház
Az épületet 1954-ben, a Fővárosi Tervező Iroda által készített tervek alapján építették meg. Eredetileg madártelelőként szolgált (a nyaranta a külső röpdékben lévő madarakat e épületben teleltették). 1999-től itt volt a Természet ékszerei kiállítás, melynek kereteiben nemcsak madarakat, de hüllőket, és kétéltűeket is bemutattak.
Az épület felújításával együtt koncepcióváltás is történt, ugyanis itt jelenleg délkelet-ázsiai fajokat mutatnak be. A ház felújításával világosabbá váltak a belső terek, mivel nagyobb ablakfelületeket helyeztek el, s számos elkülönítő röpde is készült. E mellett a közönség ún. immerziós röpdékben, gyakorlatilag a szabadban is megfigyelheti az egzotikus madarakat, kisemlősöket (pl.: platánmókus), üveg mögül tanulmányozható a langurok élete is. Számos különleges fajt láthatunk: fekete langurok, bali-seregélyek, szivárványos lórik, pompás koronásgalambok, borneói folyamiteknős.
Szavanna istálló
2008. május 28-án adták át az Anthony Gall által tervezett szavanna-komplexumot, amelynek része a társaskifutó, valamint az ahhoz kapcsolódó, téli szállást is nyújtó épületegyüttes. Az istállók egy része az 1950-es években emelt Afrika istálló és az 1969-ben készült Teveház átalakításával alakult át az új jövevények igényeinek megfelelően. A gazella- és antilop szállás, a zsiráf- és az elefánt-istállók teljesen új építésűek. A tervezésnél nagy gondot fordítottak arra, hogy a lehető legnagyobb területet tudják biztosítani az állatkert szűkös területe ellenére. A kifutókat a volt Afrika-kifutó, a teveházi kifutók, látogatói utak és a "Micsurin kert" (volt kertészeti szaporító terület) területének felhasználásával alakították ki. A kifutórendszer területén belül rugalmasan kialakíthatók kisebb állattartó "blokkok". A 2550 négyzetméternyi istállórendszerből 2000 négyzetméter áll a gazellák, antilopok, zsiráfok, orrszarvúak rendelkezésére. Az egykori Teveistállók helyén az orrszarvúak szálláshelye található. E komplexum megnyitásával a kert legnagyobb alapterületű, télen is látogatható bemutatója nyílt meg.
Dombház
A modern Dombház a Kós-madárház, a Fácánház és a Nagy-tó között helyezkedik el. Kis Péter tervei alapján 2003–2004 között épült a sisakos kazuárok és a kistestű kenguruk számára a régi Kis-tó helyén. 2004 folyamán környezetében teknős-tó és egy új, kis patak került kialakításra.
Különlegessége, hogy a kifutók részben a mesterséges domb alatt helyezkednek el, így az esztétikus látvány mellett térkihasználtság szempontjából is előnyös, ráadásul megnyílt a kilátás a vízimadarakat bemutató Nagy-tóra. Az átvágott dombon út vezet keresztül, amely a Kissziklát és a Kós-madárházat köti össze.
Bivalyház
A Bivalyházat Kós és Zrumeczky tervezte,1909–1912 között épült. Pusztán alapozásánál használtak követ, egyébként a kalotaszegi, figyelőtoronnyal ellátott kisnemesi házat formáló épület kizárólag fából épült. Elnevezése ellenére leginkább bölényeket tartottak benne.
1944-ben a bombázások során megsemmisült, helyén egy sebtében összetákolt Szarvasmarhaházat húztak fel, amit később a Bölényházra cseréltek le. Ez 1963–1964 között, Kéri Gyula és Bognár Ferenc – az új Zsiráfház alkotói – tervei alapján szocialista realista stílusban készült. Jellegzetes díszítőeleme volt az őskori barlangrajzokra utaló bölényábrázolás a homlokzatán. Szélesszájú orrszarvúk bemutatóhelye volt, majd vörös bivalyok, vízibivalyok, varacskosdisznók éltek itt, az emeleten pedig irodák működtek.
2010-ben a Bölényház elbontásra került, és az eredeti Bivalyházat – állattartási szabályok figyelembe vételével – újjáépítették. Lakói jelenleg vörös bivalyok, ecsetfülű disznók, rózsás flamingók és törpe manguszták.
Zsiráfház
A Zsiráfház eredetije 1909–1912 között épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján, és a benne bemutatott állatok – zsiráfok, antilopok, zebrák – őshazája építészetének hatásait viselte magán. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, alapjainak felhasználásával 1965-ben készült el a később látható Zsiráfház Kéri Gyula és Bognár Ferenc tervei alapján szocialista realista stílusban. Érdekesség volt az őskori barlangrajzokra utaló dekoráció az előtérben, mely pálcikaemberek zsiráfvadászatát ábrázolja. Zebráknak, és kaffer szarvasvarjaknak adott otthont, emeletén irodák működtek.
Az Bölényházhoz hasonlóan az 1965-ös Zsiráfházat 2010-ben elbontották, és helyreállították a háború előtti régi Zsiráfházat. Zebráknak, és kaffer szarvasvarjaknak add otthont.
Jegyzetek
Külső hivatkozás
- http://www.zoobudapest.com/orizzuk-ertekeinket/muemleki-allathazak
- http://www.zoobudapest.com/jubileum/talalkozas-a-regmulttal/patinas-epuletek
