Ecsetfarkú patkánykenguru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ecsetfarkú patkánykenguru
Bettongia penicillata (Woylie)1.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Didprotodontia
Alrend: Kengurualkatúak (Macropodiformes)
Család: Patkánykenguru-félék (Potoroidae)
Nem: Bettongia
Faj: B. penicillata
Tudományos név
Bettongia penicillata
Gray, 1837
Szinonimák
  • Bettongia gouldii Waterhouse, 1845
  • Bettongia penicillata ogilbyi (Waterhouse, 1841)
  • Bettongia penicillata francisca Finlayson, 1957
Elterjedés
██ egykori elterjedés ██ jelenlegi elterjedés

██ egykori elterjedés

██ jelenlegi elterjedés

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ecsetfarkú patkánykenguru témájú kategóriát.

Ecsetfarkú patkánykenguru a duisburgi állatkertben

Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a diprotodontia rendjéhez és a patkánykenguru-félék (Potoroidae) családjához tartozó faj.

Eltőfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykor egész Dél- és Délnyugat-Ausztráliában előfordult, mára azonban néhány szigetszerű folttá zsugorodott elterjedési területe. Ez a néhány folt Ausztrália délnyugati csücskében található. Más vidékeken az állomány kipusztult.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bettongia penicillata penicillata
  • Bettongia penicillata ogilbyi

1967-ben Norman Wakefield egy új patkánykengurufajt fedezett fel az északkelet-ausztráliai Queenslandben, amely a Bettongia tropica tudományos nevet viseli. Egyes vélemények szerint azonban ez nem önálló faj, hanem a Bettongia penicillata egyik alfaja.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonlóan a többi patkánykenguruhoz, sokkal kisebb, mint a valódi kenguruk. Testtömege csupán 1,1-1,6 kilogramm. Szürkés, néhol sárgásszürke szőrzet borítja testét, amely a hasoldalon világosszürkébe megy át. A farok hátulsó harmadát fekete szőrpászmák fedik, amelyek egyfajta „ecsetet” alkotnak a farok végén. Innen nyerte a faj az „ecsetfarkú” elnevezést.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjjel aktív állat, a nappal fészkébe húzódik vissza. Fészkét fűszálakból és ágacskákból alakítja ki. A fészekanyagot farkával nyalábolja fel, s így viszi az épülő fészekhez. Jobbára magányosan él és aktívan védelmezi területét. Tápláléka főként növényi eredetű, de néha kisebb gerincteleneket is elfogyaszthat. Néhány gombafaj földalatti tenyésztestét kedveli leginkább.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi erszényeshez hasonlóan igen rövid a vemhességi ideje: csupán 21 nap. Az utód 90 napos korában mászik ki először az erszényből, de még hetekig visszajárogat oda. Öt és fél hónaposan válik ivaréretté és akár hat évig is élhet a természetben. Az eddigi rekordot egy fogságban tartott nőstény egyed tartja 14 éves élettartammal.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állományát súlyosan veszélyeztetik a kóbor macskák és a rókák, amelyeket eredetileg nem honosak Ausztráliában, hanem az ember telepítette be őket. Emiatt a legvédettebb fajok közé tartozik, és az állatkertek világszerte azon igyekeznek, hogy mesterséges körülmények között minél nagyobb eredménnyel szaporítsák őket. Magyarországon csak a Budapesti Állatkertben tartják. Itt rendszeresen szaporodik is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4
  • Groves, Colin (16 November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 57. ISBN 0-8018-8221-4.
  • http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=11000182 - Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).