Kacagójancsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kacagójancsi
Pihenő példány
Pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Dacelo
Leach, 1815
Faj: D. novaeguineae
Tudományos név
Dacelo novaeguineae
(Hermann, 1783)
Szinonimák

Kacagó kokabura

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kacagójancsi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacagójancsi témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacagójancsi témájú kategóriát.

Párban

A kacagójancsi, más néven kacagó kokabura (Dacelo novaeguineae) a madarak (Aves) osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Kiváló hangutánzó képességéről ismert, hangja emberi nevetésre hasonlít, ezt a hangot reggel és kora este hallani leginkább. Érdekes nevét is erről a tulajdonságáról kapta.[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kacagójancsit Ausztrália egyik legrokonszenvesebb madarának tartják, ezáltal a legismertebb is. A kontinens déli és keleti részén él, Tasmaniába, a Flinders-szigetre, a Kenguru-szigetre és Új-Zélandra betelepítették. Kedveli a sűrű erdőket és a szabad vizeket. Észak- és Északnyugat-Ausztráliában közeli rokona, a bóbitás halción helyettesíti.

Új-Zélandon 1866 és 1880 között többször próbálkoztak betelepítésével, de csak a George Grey által a Kawau-szigetre betelepített példányok tudtak túlélni. Utódaik ma is itt találhatók. Matakana közelében Új-Zéland egyik nagyobb szigetén is látták őket. Nyugat-Ausztráliában 1898-ban engedtek szabadon néhány példányt, így Délnyugat-Ausztráliában is megtalálható.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt Johann Hermann írta le 1783-ban. Fajneve Új-Guineára utal. Sokáig azonban Dacelo gigas néven volt ismert.

Alfajai:

  • Dacelo novaeguineae minor Robinson, 1900 – Észak-Queenslandben él.
  • Dacelo novaeguineae novaeguineae (Hermann, 1783) – az egész kontinensen megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madár a jégmadarak között a legnagyobb, a testhossza 45 centiméter, testtömege legfeljebb 500 gramm. A többi jégmadárfajhoz hasonlóan a kacagójancsi feje viszonylag nagy, a nyaka pedig meglehetősen rövid. Fejének nagy része fehér, vagy krémszínű, kivéve sötétbarna szemcsíkjait és fejtetőjét. Törzse fehér, vagy krémszínű. Szárnyain világoskék, csillogó rajzolatok találhatók, míg a faroktollak hátoldala barna alapon feketén csíkozott. A hasoldala piszkosfehér, halványbarna hullámrajzolattal. Halántéktollai barnák. Csőre nagy méretű, hosszú, enyhén lapított és szablyaszerű, a vége hegyes. Felső kávája fekete, alsó kávája fehér-barna. Farka rozsdabarna sötétbarna csíkokkal és fehér tollhegyekkel. Szeme barna. A nemek hasonlók, bár a tojó átlagban nagyobb, és kevesebb rajta a világoskék rajzolat, mint a hímen.

Hangja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kacagójancsi hangja

Felvéve, Ausztráliában, Pemberton mellett

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A kacagójancsi név a madár nevető hangjára utal, amivel a család kijelöli territóriumát. Napközben bármikor hallható, de leggyakrabban napkeltekor vagy napnyugta körül hangzik fel.

A hangadást az egyik családtag kezdi egy csukló hanggal, majd fejét hátrahajtva rekedt nevetésben tör ki. A többi családtag csatlakozik. Ha egy másik család hallótávolságon belül van, és válaszol, akkor az egész család rákezd, megtöltve a bozótost a jellegzetes „ku-ku-ku-ku-ku-ka-ka-ka” hanggal. Emellett még öt különböző hangot használ.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gilisztát fogó kacagójancsi

Fás vagy bozótos területeken telepszenek meg laza családokban. Kacagó hangjuk a területük kijelölését szolgálja, mint a legtöbb más madár éneke. Az utódok közül mindig akad, aki a szülőkkel marad.

A kacagójancsik egész évben védik területüket. Általában 3 vagy valamivel több egyed él együtt, a csoport egy párból és segítőikből áll. Ezek a segítők többnyire hímek, kiveszik részüket a költési feladatokból és a territórium védelméből egyaránt. Alapvetően békés madarak, a dominancia harcokat rendszerint inkább szimbolikus küzdelmek kísérik. Ennek egyik formája egy különleges birkózás, amely során megragadják egymás csőrét, majd megpróbálják azt forgatni és csavarni, így mutatva erejüket. A vesztes előbb-utóbb leesik az ágról, és arrébb röpül. Mindig a szaporodó pár a legmagasabb rangú, és a rangsor már korán, a fiatalok között kialakul.

Tápláléka rovarokból és más gerinctelenekből, kisemlősökből (rágcsálók), hüllőkből (köztük kígyók is), halakból, madarakból és azoknak fiókáikból áll. Kényelmesen elhelyezkedik egy ágon, és várja, amíg a kiszemelt zsákmány a közelbe ér. Zsákmányát oldalra fordított fejjel szemeli ki. Előnyben részesíti a kisebb állatokat, de néha nagyobbakat is fog, köztük mérgeskígyókat is. A kisebb állatokat, például rovarokat csőrével nyomja szét. A nagyobb állatokat keresztben fogja a csőrébe, és faágakhoz, vagy kőhöz ütögetve végez velük. A kígyókat többször is leejti, amíg meg nem halnak. A kisebb zsákmányt egyben nyeli le, a nagyobbakat feldarabolja. Ausztráliában azért kedvelik, mert egereket, patkányokat és mérgeskígyókat fog.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal kacagójancsi Sydneyben. A fiatalok csőre rövidebb, és alsó kávája is sötét. Szárnyukon fehér foltot viselnek

Udvarláskor a tojó kolduló pózt vesz fel, és hangjával a fiatal madarakat utánozza. Erre a hím felajánlja legújabb zsákmányát egy "oo oo oo" hang kíséretében. Más megfigyelők szerint azonban a tojó eteti a hímet. Október-novemberben párosodik, és ha a fészekalj elpusztult, akkor a pótköltéssel egészen a nyárig elhúzódik a fiókák felnevelése. A párválasztás életre szól.

Többnyire 10 méter magasra rakja a fészkét a fák odvába. Fészkelőhely tekintetében nem válogatós, a fák odva helyett termeszvárban is fészkel. A fészket a hím építi. A tojó 2 napos időközben 2-4 fehér tojást rak le, amit a családtagok 24-26 napig költenek. A fiókáknak nagy a táplálékigénye. A kifejlett madarak a ragadozókkal szemben erős csőrükkel többnyire sikeresen védelmezik a fiókákat. Ha kevés a táplálék, akkor a harmadik tojás és a belőle kibúvó fióka is kisebb lesz, mint a többiek. Nagyobb testvérei akár meg is ölhetik, hogyha továbbra is kevés a táplálék. Ehhez a csőrkampójukat használják fegyverként, amely kirepülésig eltűnik. Ha elég táplálék van, akkor a szülők több időt töltenek a fészken, és a fiókákat megakadályozzák a verekedésben.

A madarak egyéves korukban érik el az ivarérettséget. A fiatal madarak körülbelül 30 napos korukban repülnek ki, de a szülőkkel maradnak még egy évig és segítenek felnevelni a következő fészekaljat. Egyes utódok akár négy évig is szüleiket segítik, mielőtt saját családot alapítanak.

Rokon fajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bóbitás halción (Dacelo leachii) a legközelebbi rokona a kacagójancsinak.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolata az emberrel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kacagójancsi gyakori látvány a külvárosi kertekben és a városi parkokban. Annyira hozzá vannak szokva az emberhez, hogy a tenyeréből esznek. Nyers hússal etetik őket. Gyakran minden figyelmeztetés nélkül ellopják a kézben tartott ételt.

Az aborigók mitológiájában a kacagójancsi Baiame istentől azt a feladatot kapta, hogy ébressze fel az embereket, hogy azok ne mulasszák el a napkektét. Egy másik hagyomány szerint aki megsérti a kacagójancsit, az büntetésre számíthat, például a gyerekeknek ferde lesz a foguk.

Ausztrália 1990 óta évente új érmet ad ki a kacagójancsival kapcsolatban. Az érmek mérete változó, és minden évben új motívum kerül rájuk. A bimetall verziót kínai csillagjegyek díszítik.

A 2000-res olimpiai játékokon az Olly nevű kabalafigura kacagójancsi volt. Társai Syd, a kacsacsőrű emlős és Millie, a hangyászsün.

Egy népszerű ausztrál gyermekdal a kacagójancsiról szól.

A Perry Mason sorozat egyik részében döntő szerep jut annak, hogy hirtelen megvilágítás hatására a madár kacagni kezd. Ez segít eldönteni az ügyet.

A The Three Investigators könyvsorozat német nyelvű kiadásában a Die drei ??? und der lachende Schatten címet viselő kötetében a kacagójancsi segít leleplezni egy ausztrál bűnözőt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Laughing kookaburra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jägerliest (Art) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]