Sziamang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sziamang
Sziamang a hellabrunni állatkertben
Sziamang a hellabrunni állatkertben
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea)
Család: Gibbonfélék (Hylobatidae)
Gray, 1870
Nem: Symphalangus
Gloger, 1841
Faj: S. syndactylus
Tudományos név
Symphalangus syndactylus
(Raffles, 1821)
Szinonimák

Hylobates syndactylus

Elterjedés
Distribución symphalangus.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sziamang témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sziamang témájú kategóriát.

A sziamang (Symphalangus syndactylus vagy Hylobates syndactylus) a gibbonfélék legnagyobb termetű képviselője.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaknem egész Szumátrán, a Maláj-félsziget középső és déli vidékeinek erdőségeiben megtalálhatjuk. A trópusi esőerdőket, trópusi hegyvidéki erdőket kedveli, de 1800 m-es tengerszint feletti magasság fölött már nemigen találkozhatunk vele.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Symphalangus syndactylus syndactylus – Szumátrai sziamang
  • Symphalangus syndactylus continentis – Maláj-félszigeti sziamang

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziamang a Wight-sziget állatkertjében
Hylobates syndactylus3.jpg

A többi gibbonnál lényegesen nagyobb: testtömege 10–11 kilogramm. Teste 60–80 cm hosszú, és fekete szőrzet borítja, csak a szemöldöke vörösbarna. Karjai különösen hosszúak.

A sziamang sok szempontból különbözik a többi gibbontól, fejlődési vonala már 4,5 millió évvel ezelőtt különvált a többi gibbonétól. Nemcsak karjai feltűnően hosszúak, de megnyúlt és elkeskenyedett kézfeje is a brachiáláshoz alkalmazkodott. A sziamangok mintegy négyötödének a kezén összenőtt a második és a harmadik ujj. Ez a jeleség a szindaktila (innen kapta a sziamangok neme a Syndactylus latin nevet). Csak a hús nőtt egybe, a két ujj csontjai nem forrtak össze.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esőerdő sűrű lombsátrában a sziamangok énekükkel jeleznek egymásnak. Kiáltásaikat hatalmas torokzacskójuk erősíti fel. Az énekes madarakhoz hasonlóan énekükkel jelzik azt is, hogy mi az ő territóriumuk. Ez a dal több kilométerre is elhallatszik az erdőben.

Nappal aktív állat, ideje nagy részét a fák ágai között tölti. Főleg leveleket és gyümölcsöket eszik, de kirabolja az ágak közt talált fészkeket és felcsipegeti a különféle rovarokat, sőt, kisebb gerinceseket is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi gibbonféléhez hasonlóan monogám párkapcsolatban él. A párok természetesen együtt dalolnak: egyikük a basszus alapot adja, a másik a szólót énekli hozzá, majd váltanak. 230–235 napos vemhesség után csak egy utódot ellik, az ikerszülés igen ritka. A fiatalok 18–24 hónapos korig, tehát általában majdnem két éven át élnek anyatejen, és csak 6–7 évesen válnak ivaréretté odáig szüleikkel élnek, tehát egy gibboncsalád többnyire 3–5 egyedből áll. Élettartamuk akár 25 év is lehet.

Állatkertekben elterjedt faj. Magyarországon két helyen tartják, a Fővárosi Állat- és Növénykertben él egy igen idős korú pár, és a Nyíregyházi Állatparkban egy példány.

Sziamang kölykével
Éneklő sziamang

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]