Berber makákó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Berber makákó
Barbary Macaque portrait, Zoo, Budapest.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Cerkófmajomformák (Cercopithecinae)
Nem: Makákó (Macaca)
Faj: M. sylvanus
Tudományos név
Macaca sylvanus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Simia syluanus
  • ?Simia cynamolgos Linnaeus, 1758
  • Macaca ecaudatus (É. Geoffroy, 1812)
  • Macaca inuus (Linnaeus, 1766)
  • Macaca pithecus (Schreber, 1799)
  • Macaca pygmaeus (Reichenbach, 1863)
Elterjedés
A berbermakákó elterjedési területe; a vörös színű az eredeti előfordulási helye, a lila ahová betelepítették.
A berbermakákó elterjedési területe; a vörös színű az eredeti előfordulási helye, a lila ahová betelepítették.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Berber makákó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Berber makákó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Berber makákó témájú kategóriát.

A berber makákó vagy magót (Macaca sylvanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a cerkóffélék (Cercopithecidae) családjába és a cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsaládjába tartozó faj. Afrikában őshonos de a Gibraltáron élő populációja miatt Európa egyetlen majomfaja. A gibraltári berber makákók jelenlétét összekötik a terület Egyesült Királysághoz tartozásával. Ezek miatt turista látványosságként is szolgálnak, a nagy becsben tartott állatok, valamint minden nap etetik őket.

Elfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északnyugat-Afrikában, Marokkó és Algéria területén honos. Gibraltáron is él egy kolónia. A jelenlegi vadon élő populáció mintegy 15-20 ezer állatból állhat.

A berber makákó Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hogy a berber makákó valóban élt-e eredetileg is Gibraltáron, vagy csak az emberek telepítették be oda, ma már aligha állapítható meg. Egy 711-ből származó okirat említi először itteni előfordulását. Az Európa más vidékeiről származó, makákókhoz hasonló majmok fosszilis maradványaiból gyanítható, hogy valóban őshonos Gibraltáron. Hogy ezek a robusztus majmok ma is megélnek még Közép-Európa zord éghajlatán is, azt Schlieffen gróf bizonyította be, amikor 1763-ban egy csoportot áttelepített Hessenbe. Az állatok gyorsan megszoktak ott, de portyázásaik miatt hamar népszerűtlenné váltak a környező falvakban. A kísérletnek 20 évvel később hirtelen vége szakadt, mivel egy veszett kutya megharapott néhány majmot. Schlieffen gróf kénytelen volt lelövetni becses állatait - szám szerint hatvanat -, nehogy e veszélyes betegség továbbterjedjen. A hesseni Waldparkban még ma is emlékmű őrzi a kolónia emlékét.

A gibraltári makákók története is igen viszontagságos volt, már többször fenyegette őket a kipusztulás veszélye. A kolónia kihalását csak ismételt betelepítésekkel sikerült megakadályozni. A gibraltári majmok ugyanis a Brit Honvédelmi Minisztérium védelme alatt állnak, mivel elterjedt az a nézet, hogy ha ezek a majmok eltűnnek onnan, akkor az Egyesült Királyságnak fel kell adnia ezt a fontos támaszpontját. A majmok túlszaporodására is volt példa és ekkor ellepték a várost, amely ezt az inváziót súlyosan megsínylette. Kerteket tettek tönkre, embereket támadtak meg, és sok egyéb kárt is okoztak. Végül az egyik majom elcsente a kormányzó tollal díszített sisakját és ezzel egy ünnepség során mindenki előtt nevetségessé tette. Ez volt az utolsó csepp a pohárban és a berber makákókat végleg „száműzték” a városból a szirtekre.

Betegségek időről időre súlyosan megtizedelték az ott élő populációt, ezért több alkalommal is afrikai példányokat hozattak a kihalásuk elkerülése érdekében. Az utolsó ilyen betelepítési parancs 1942-ből származik, és maga Winston Churchill adta ki. Ma a berber makákók két csoportja él Gibraltáron: egy félénk csoport fenn, a megközelíthetetlen szirteken és egy másik, a város közelében. A turista látványosságként is szolgáló majmokat naponta etetik, így tulajdonképpen csak félvad állatnak lehet őket tekinteni.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím hossza 65 - 75 centiméter, a nőstényé 55 - 65 centiméter. A hím testtömege 7-10 kilogramm, a nőstényé 4-7 kilogramm. Mindkét nem marmagassága körülbelül 45 centiméter. Teste zömök és vastag, nincs rajta farok. A szőrzete sárgásbarna, az alhason rövidebb. Feje kerek, nyaka és orra rövid. Lába rövidebb, mint a kar és mind a négyet használja a járásban. Tenyerén és talpán jár. Ha ellenség után kémlel, hátsó lábára áll.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A berber makákók 10 - 30 állatból álló csoportokban élnek, az egymással való érintkezés során barátságosak. Az anyát több hím támogatja a kölykök nevelésében. Tápláléka termések, magvak, gyökerek, levelek, rovarok, pókok és zuzmók, de kisebb gerinceseket is fogyaszt. Az állat 20 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 3 - 4 éves korától éri el. A párzási időszak novembertől márciusig tart. A vemhesség 7 hónapig tart, ennek végén 1, ritkán 2 utód születik. Az újszülöttek nyitott szemmel jönnek a világra és anyjuk bundájába kapaszkodnak, aki mindenhová magával viszi kicsinyeit. Az elválasztás 3 hónap után történik meg. Egy év múlva válik önállóvá.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A berber makákó mindig közkedvelt állatkerti állatnak számított. Elsősorban azért mert ez az egyetlen Európában is előforduló majomfaj. Magyarországra 2008 május elején érkezett tizenhárom berbermajom a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Az öt hímből és nyolc nőstényből álló csapat azonban nem mindennapi módon került Budapestre, ugyanis mindegyikük egy holland, egzotikus állatok mentésével foglalkozó alapítványtól (AAP) érkezett.

Többségüket magánszemélyek tartottak illegálisan, majd a hatóságok elkobozták őket tulajdonosaiktól. Van köztük azonban olyan állat is, melyeket nagyvárosok parkjaiban találtak. Mivel az AAP nem tudja vállalni, hogy minden egyes hozzá kerülő állatnak hosszú távon otthon biztosít, ezért most a tizenhárom berber majomnak más lakhelyet kerestek. Mivel ezek, az éveken át emberek között élt állatok nehezen illeszkednek be a fajtársaik közé, ezért kevés állatkert vállalja befogadásukat.

Magyarországon azonban nem csak Budapesten élnek ilyen majmok: 2009-ben egy öt főből álló hímcsapat költözött a Veszprémi Állatkertbe.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]