Karmosmajomformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Karmosmajomformák
Fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus)
Fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Szinonimák
  • Callitrichidae Gray, 1821
  • Callithricidae Thomas, 1903
  • Callitrichidae Napier & Napier, 1967
  • Hapalidae Wagner, 1840
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Karmosmajomformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karmosmajomformák témájú kategóriát.

A karmosmajomformák vagy röviden karmosmajmok (Callitrichinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjához tartozó alcsalád.

Rendszertani besorolásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régebbi rendszerbesorolások még önálló családként sorolták be Callitrichidae néven.[1][2]

Korábban, a tudósok, a karmosmajmokat az újvilági majmok azon ősi ágának tekintették, amelyből később az összes többi amerikai majomcsalád fejlődött ki (Hershkovitz, 1977). Dr Susan Ford eléggé meggyőző érveléseket hozott ahhoz, hogy ennek az alcsaládnak a fajai nem egyebek, mint a csuklyásmajomfélék törpe képviselői. Az őskarmosmajomformák rendes méretűek (mint a többi csuklyásmajom) voltak, de az idők elteltével, valamilyen - eddig ismeretlen - okból, az állatok eltörpültek. Ezt az érvelést alátámasztja az Amazonas-medencében levő szigetek jelenléte is, hiszen több szigetnek is megvan a saját és egyedi karmosmajom állománya. Úgyhogy itt szigeti törpizmusról beszélhetünk, mivel a szigeteken az emlősfajok lekicsinyülnek a hely- és táplálékhiány miatt.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes karmosmajom-faj fánlakó életmódot folytat. Táplálékaik között szerepelnek rovarok, gyümölcsök és a fák nedvei is, például a gyanta és a gumi. Időnként kisebb gerincesekre is vadásznak. Több faj is állandóan fenn tartja a fák „sebeit”, ahhoz, hogy a fák állandóan levezzenek; sőt néhány faj, mint amilyenek a fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus) és a törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea), szinte kizárólag az e féle táplálkozási módszert részesítik előnyben.

A karmosmajomformák körülbelül 5 - 6 fős csoportokban élnek. Az állatok területvédők. Az újvilági majmok közül, ezek a legkisebb testűek.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi csuklyásmajomhoz hasonlóan, e majmok csoportjaiban is több hím és nőstény található, de eltérően a többiektől, a karmosmajmoknál csak egy nőstény szaporodik. Ez a szaporodó nőstény, több hímmel is párosodhat. A kölyköket, a csoport összes tagja gondozza.[3]

Azon kevés majmok közé tartoznak, amelyek rendszeresen ikreket ellenek. A tanulmányozott fajoknál, a nőstények 80 százalékban ikreket ellenek. A hímek igen nagy szerepet játszanak a kismajmok gondviselésében; néhány fajnál az apák jobb szülők, mint az anyák. A csoportok többi tagjai, általában a korábbi évekből származó kölykök, amelyek a „szülői háznál” maradtak, ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzenek a kölykök felnevelésében.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alcsaládba 7 nem és 45 faj tartozik:

Korábban a Callibella, Cebuella és Mico nemeket a Callithrix nem alnemeinek tartották.[1]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Callitrichidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sablon:MSW3 Groves
  2. Rylands AB and Mittermeier RA.szerk.: Garber PA, Estrada A, Bicca-Marques JC, Heymann EW, Strier KB: The Diversity of the New World Primates (Platyrrhini), South American Primates: Comparative Perspectives in the Study of Bahavior, Ecology, and Conservation. Springer, 23–54. o (2009). ISBN 978-0-387-78704-6 
  3. Sussman, R.W.. Chapter 1: Ecology: General Principles, Primate Ecology and Social Structure. Pearson Custom Publishing (2003). ISBN 978-0536743633 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]