Geoffroy-tamarin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Geoffroy-tamarin
Stavenn Saguinus geoffroyi 00.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Nem: Saguinus
(Hoffmannsegg, 1807)
Faj: S. geoffroyi
Tudományos név
Saguinus geoffroyi
(Pucheran, 1845)
Elterjedés
Saguinus geoffroyi distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Geoffroy-tamarin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Geoffroy-tamarin témájú kategóriát.

Geoffroy's Tamarin (Saguinus geoffroyi) 2.jpg

A Geoffroy-tamarin vagy más néven Geoffroy-csicsergőmajom (Saguinus geoffroyi) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Régebben a gyapjasfejű tamarin (Saguinus oedipus) alfajaként tartották számon, de jelenleg önálló fajnak tartják.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20-29 centiméter a hossza. Farka hosszabb, mint a teste (31-42 centiméter). Súlya 350-450 gramm. Barnás-fekete háta és fekete fülei vannak. Hasa és melle fehér.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legészakabbra élő faj a családból és az egyetlen amelyik Közép-Amerikában is él. Costa Rica, Panama és Kolumbia területén honos.

Erdőkben élő faj, a fák lombkoronájában él.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, a társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik.

3-15 tagú csoportokban él, melyek egy domináns, monogám párkapcsolatban élő párból, azok utódaiból és egyéb csoportból származó, még nem ivarérett egyedekből állnak. Egy-egy csoport territóriuma 7-10 hektár között van.

A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.

Könnyű testsúlya miatt a vékony ágakon is biztonságosan mozoghat, ahová a rá vadászó ragadozók nem tudják követni.

Rovarokat, pókokat, gyümölcsöt és fanedvet is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 140 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra a nőstény. A kicsiket mindig a hím egyed hordozza magával és csak a szoptatási időszakban adja át az anyaállatnak a kölyköket. Később a csapat többi tagja is foglalkozik a kölykökkel. A kicsik két-három hónapig szopnak és 16-20 hónapos korukra lesznek ivarérettek. Várható élettartama 10 év körül van.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedési területe a gyapjasfejű tamarinénál nagyobb, ezért jelenleg nem számítanak veszélyeztetett fajnak, de az erdők irtása hosszú távon ezt a fajt is fenyegeti.

Állatkertekben ritkán tartott faj, jelenleg Magyarországon sehol sem tartják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
  • Skinner, C., Justification for reclassifying Geoffroy's tamarin Saguinus oedipus geoffroyi to Saguinus geoffroyi, Primate Report, 31, S. 77-85 (1991)
  • Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
  • Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0-07-909508-9
  • Snowdon, C.T. and Soini, P. 1988 "The Tamarins, Genus Saguinus; Ecology and Behavior of Neotropical Primates 2: 223-298. Eds, R.A. Mittermeier, A.B. Rylands, A.F. Coimbra-Filho, and G.A.B. da Fonseca. Washington, DC: World Wildlife Fund.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]