Feketepamacsos selyemmajom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Feketepamacsos selyemmajom
Callithrix penicillata.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Nem: Callithrix
Faj: C. penicillata
Tudományos név
Callithrix penicillata
(E. Geoffroy in Humboldt, 1812)
Elterjedés
Callithrix penicillata distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Feketepamacsos selyemmajom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketepamacsos selyemmajom témájú kategóriát.

A feketepamacsos selyemmajom (Callithrix penicillata) a az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Korábban a fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus) alfajaként tartották számon.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19-22 centiméter hosszú és 350 gramm tömegű. Teste szürkés vagy feketés, megnyúlt fekete fülbojtokkal. Testének alsó része világosbarna, fekete farka halványan gyűrűs.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feketepamcsos selymemajomnak még viszonylag nagy az elterjedési területe, Brazília középső részein sokfelé elterjedt .

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisebb, nagyjából 15 fős csoportokban él, melyek többnyire egyetlen szülőpárból és azok különböző korú utódjaiból állnak.

A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is. A csoport úgy közlekedik, hogy miután elérték egy ág végét, átugranak a következőre, ami nagy zajjal jár, így könnyű rájuk találni.

Egy csoport territóriuma 30-60 hektár között változhat. Ennek függvénye, hogy hány gyümölcstemő fa van benne. Táplálékuk java része gyümölcsből áll. Emelett fogyaszt fanedveket, illetve rovarokat, pókokat és madártojásokat is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoportban kizárólag egyetlen pár szaporodik. A nőstény évente egyszer, mintegy 140 napos vemhessége után egy-négy utódot hoz a világra, a legjellemzőbb azonban a két utódos ikerszülés. Az anyához viszonyítva a kölykök már születésükkor is igen nagynak számítanak. Az újszülött ikrek akár anyjuk testtömegének 40%-át is kitehetik. Valószínűleg a nagy születési testméret miatt is, de születés után azonnal az apa veszi át az utódok hordozását és később is csak a szoptatás idejére adja át a kicsiket az anyállatnak. Később, ahogy a kölykök fejlődnek, a csoport többi tagja (akik többnyire a kölykök idősebb testvérei) is részt vesz gondozásukban, olykor átveszik szállításukat az apaálattól, vigyáznak rájuk, játszanak velük és megtanítják őket az önálló táplálékszerzésre. A hím utódok mintegy egy év alatt lesznek ivarérettek, a nőstényeknél ez 20-24 hónapig is eltarthat. A fiatal állatok életük első néhány évében a szülőcsapattal maradnak, néhányuk élete végéig ott marad. Mások elvándorolnak és vagy csatlakoznak egy másik csoporthoz vagy egy másik nemű fiatal egyeddel (amelyik másik csoportból is származik, így nem rokona) új csoportot alapítanak.

Várható élettartam a szabadban 10 év, fogságban jóval tovább, akár 16 évig is elélhet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feketepamacsos selyemmajomnak az elterjedési területe elég nagy, és elég gyakori fajnak számít.

Fogságban elterjedt faj, bár nem annyira, mint a fehérpamacsos selyemmajom.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Groves, Colin (16. November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 153. ISBN 0-801-88221-4.
  • Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
  • Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0079095089

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]