Ugrótamarin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ugrótamarin
Springtamarin.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Nem: Callimico
Miranda Ribeiro, 1922
Faj: C. goeldii
Tudományos név
Callimico goeldii
Thomas, 1904
Elterjedés
Callimico goeldii distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ugrótamarin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ugrótamarin témájú kategóriát.

Az ugrótamarin vagy más néven Goeldi-tamarin (Callimico goeldii) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Csak 1904-ben írták le, így egyike a legkésőbb felfedezett főemlősöknek.

Nevét Émil August Goeldi svájci természettudós után kapta.

Elég egyedi jellegű faj, korábban önálló család egyetlen képviselőjének is tartották (Callimiconidae). Mára általánosan elfogadottá vált, hogy nem alkot önálló családot, hanem a karmosmajmok közé tartozik, de több tulajdonságában is eltér azoktól.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ugrótamarin az Amazonas-medence nyugati területein fordul elő, Brazília nyugati részén, Dél-Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban és Észak-Bolíviában. Sűrű aljnövényzetű esőerdők és bambuszbozótosok lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

21-24 centiméter hosszú és 400-800 gramm súlyú. Teste fekete vagy nagyon sötét barna, az arca körül olykor fehéres is lehet a szőrzete. Fején és hátán igen hosszú szőre van.

A karmosmajmokhoz hasonlóan mérete elég kicsi, és az ujjain karomszerű körmök vannak. Hosszú ideig átmeneti fajnak gondolták a karmosmajmok (Callithricidae) és a csuklyásmajmok (Cebidae) között. Három zápfoga van (a többi selyemmajomnak és tamarinnak csak kettő), mint a csuklyásmajmoknak. A csuklyásmajmokhoz hasonlón egyszerre többnyire csak egy utódot hoz a világra ellentétben a karmosmajmokkal, ahol általában ikrek jönnek a világra. Ezek miatt korábban önálló családba sorolták. Az újabb kutatások azonban azt mutatták, hogy közeli rokona a karmosmajmoknak, törzsfejlődésileg közeli rokona a Callithrix és a Mico nemnek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisebb (6–8 fős) csoportokban él, amelyek egyetlen hímből, több nőstényből és azok utódaiból áll. A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részéban pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségével ellentétben az ugrótamarin az erdő alsóbb régiójában szeret tartózkodni, ahol sok függőleges fatörzs és bambusz van. Testméretéhez képesen igen nagy ugrásokra is képes.

Egy csoport territóriuma 30–60 hektár között változhat. Ennek függvénye, hogy hány gyümölcstemő fa van benne. Táplálékuk java része gyümölcsből áll. Emelett kisebb rovarokra és olykor apróbb gerinctelenekre (békákra és gyíkokra) is vadászik. Egész elterjedési területén gyakran társul különböző karmosmajomfajokkal és a két faj egyedei együtt járnak táplálék után.

Az ugrótamarinok egymással javarészt éles füttyszerű hangokkal kommunikálnak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény évente egyszer mintegy öthónapos vemhessége után egyetlen utódot hoz a világra. Az első két hétben kizárólag az anya gondoskodik a kicsiről. Később a gondozási feladatokaban részt vállal a hím illetve az egész csoport is. A kölyök három hónapon át szopik, a harmadik hónaptól azonban mellette már elkezd önállóan is táplálékot keresni. A fiatalok a második életévüktől ivarérettek.

Az ugrótamarin akár 18 évig is elélhet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ugrótamarinok elég nagy territóriumot tartanak fent és az egyes csoportok kerülik egymást, ezért a faj az elterjedési területén belül sehol sem gyakori. Fő veszélyeztető tényezői az élőhelyét fenyegető erdőirtás illetve az állatkereskedelem. A Természetvédelmi Világszövetség szerint a faj besorolása „sebezhető”, Kolumbia területén azonban az ott élő populációt „veszélyeztetett”-nek nyilvánították.

Fogságban a többi karmosmajomhoz hasonlóan kedvelt faj. Nem annyira gyakori, mint selyemmajmok, de azért elég sok helyütt tartják.

Jelenleg Magyarországon a Budapesti Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban is él egy-egy pár.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Groves, Colin (16. November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 153. ISBN 0-8018-8221-4.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]