Törpe selyemmajom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Törpe selyemmajom
Zwergseidenaeffchen-01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae)
Gray, 1821
Nem: Cebuella
Faj: C. pygmaea
Tudományos név
Cebuella pygmaea
(Spix, 1823)
Elterjedés
Cebuella pygmaea distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Törpe selyemmajom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe selyemmajom témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe selyemmajom témájú kategóriát.

A törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó Cebuella nem egyetlen faja.

Ezt a majomfajt, mely a legkisebb a majmok között Spix fedezte fel Brazíliában, az Amazonas partján, Tabatinga mellett.

Korábban ezt a fajt is a Callithrix nembe sorolták.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brazília nyugati részén, Délkelet-Kolumbiában, Ecuadorban, Peru keleti részén és Észak-Bolíviában honos.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cebuella pygmaea pygmaea – Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területén él, a hasa okkersárga
  • Cebuella pygmaea niveiventris – a Rio Solimnes folyótól délre él, brazil, perui és bolíviai őserdőkben, a melle és a hasa fehér színű

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

11–15 centiméter hosszú, farka 17–22 centiméter, tömege 100–150 gramm. A legkisebb majomfaj. A főemlősök között is csak az egérmakik kisebbek nála. Szőrzete barnás aranybarna feketén tarkázva, lábai vörösessárgák. Hátán, az oldalon, illetve combon végződő sötét csíkok futnak keresztben. A fej és az arc hosszú szőrszálai sörényt alkotnak. Füle kicsi, és a többi selyemmajom fajjal ellentétben – melyek hosszú fülpamacsot viselnek – a fejet borító sörényszerű szőrzet teljesen eltakarja. Farka gyűrűs. A szőrszálak töve fekete, közepe vörösessárga, hegyefelé feketés, majd fehér. A hátsó végtagok jóval hosszabbak a mellsőknél, ez lehetővé teszi számukra az ágak közötti erőteljes ugrásokat, a gyors mászást. A nagylábujjak kivételével valamennyi ujj végén éles karmok találhatók.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dværgsilkeabe Callithrix pygmaea.jpg

A törpe selyemmajom főképp a folyóparti és az ártéri erdőket kedveli, ahol sok nő a kedvenc mézgatermő fáiból.

Pigmejka 1.jpg
La Palmyre 081.jpg
Kitömött törpe selyemmajom a londoni Természettudományi Múzeumban

Könnyű testsúlya miatt a vékony ágakon is biztonságosan mozoghat, ahová a rá vadászó ragadozók nem tudják követni. Szükség esetén gyors futásra is képes, és rejtő színei segítségével igen jól beleolvad környezetébe, ahol 4-20 fős kolóniákat alkot, melyek többnyire egyetlen szülőpárból és azok különböző korú utódjaiból állnak.

A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.

Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik. Kedvenc táplálékuk a fák nedve. Pengeéles metszőfogaikkal átrágják a fák kérgét, és a kibuggyanó nedveket nyalogatják fel. Ez a faj fogyasztja a legtöbb fanedvet a családból. Emelett fogyaszt rovarokat és pókokat is. Táplékának viszonyt nagyon kis részét alkotják csak a gyümölcsök.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények az év bármely szakában fogamzóképesek, de egy-egy szaporodási ciklusban csak egyetlen nőstény lesz vemhes a csoportban. A többi egyed az utódnevelésben segédkezik. Az ivarzó nőstény gyakran több hímmel is párosodik. 140 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra. A törpe selyemmajmoknál rendkívül ritka, amikor csupán -egyetlen utód születik. A magatehetetlen újszülöttek a kifejlett egyedekhez képest meglehetősen nagyok, súlyuk mintegy 15 gramm. Az első két hétben anyjuk testébe kapaszkodva szopnak. 14-20 nap után a kölyköket a csoport többi tagja – gyakran egy kifejlett hím – cipeli tovább és egyre gyakrabban vesznek magukhoz szilárd eleséget. Körülbelül 90 nap elteltével képesek önállóan gondoskodni magukról. Ekkor biztonságosan közlekednek a faágak között. Ivarérettségüket kétéves korukra érik el.

Fogságban körülbelül 5-8 évet élnek. Leghosszabb ismert élettartama 11 év.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedési területén belül viszonylag gyakori faj.

Fogságban gyakran tartott faj. Jelenleg Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Tropicariumban és a Pécsi Állatkertben található, a pesti állatkertben és Pécsett egy-egy párt gondoznak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie, Springer-Verlag 2002, ISBN 3-540-43645-6
  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
  • Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed. Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
  • Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2nd edition, 1989, vol. II. ISBN 0-07-909508-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]