Feketenyakú tamarin
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Saguinus nigricollis (Spix, 1823) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú tamarin témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú tamarin témájú médiaállományokat és Feketenyakú tamarin témájú kategóriát. |
A feketenyakú tamarin (Saguinus nigricollis) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 21-25 centiméter, farokhossza akár 33 centiméteres is lehet, testtömege 350–450 gramm. Fehér, száj körüli részeinek kivételével sötét színű, kis termetű karmosmajom; bundája a fején, a mellkasán és a hátának felső részén fekete. A hát hátsó része, a combok sötét gesztenyebarnába hajlók, a testnél hosszabb farok fekete. Az arc csak gyéren szőrözött és szintén fekete. Kezei, lábai és a szőrzetből csak kevéssé kiálló fülei sötétek vagy akár egészen feketések. Bizonyos távolságból ez a tamarinfaj teljesen feketének tűnik.
A tamarinok között egyedülálló módon nagy, hangos csoportokba verődik. A csapat tagjai madarakra emlékeztető ciripelő és fütyülő hangot adnak ki, amelyeknek egy része az ember számára nem hallható ultrahangtartományba esik.
Elterjedése[szerkesztés]
A Putumayo és a Napo folyók között Felső-Amazóniában, Peruban és Ecuadorban honos. A faj elterjedése szalagszerűen nyúlik el az Amazonas felső folyásáig, a Rio Solimoesig.
Sűrű, trópusi esőerdők, illetve burjánzó ültetvényszegélyek lakója.
Alfajai[szerkesztés]
- Saguinus nigricollis nigricollis
- Saguinus nigricollis graellsi
- Saguinus nigricollis hernandezi
Életmódja[szerkesztés]
Nappal aktív, kizárólag fán él. Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik.
A példányok általában 4–8 egyedből álló családi csoportokat alkotnak, de esetenként rövid időre nagyobb csapatokhoz csatlakoznak, amelyek akár 40 tagot is számlálhatnak.
A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.
Könnyű testsúlya miatt a vékony ágakon is biztonságosan mozoghat, ahová a rá vadászó ragadozók nem tudják követni.
Nagy rovarokkal, elsősorban lombszöcskékkel táplálkozik, amelyeket a fák céltudatos átkutatása során talál, ezenkívül nektárt, gyümölcsöket, időszakonként pedig tápanyagokban gazdag, gumiszerű mézgát is fogyaszt.
Szaporodása[szerkesztés]
Mint minden tamarinnál, ennél a fajnál is kizárólag a domináns nősténynek van joga párosodni. A nőstény a csoport minden hímjével párosodik. Ez a jelenség (a poliandria) az emlősök között elég ritka jelenségnek számít. A 140–145 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra a nőstény. A kicsiket mindig a domináns hím egyed hordozza magával és csak a szoptatási időszakban adja át az anyaállatnak a kölyköket. A kicsik két-három hónapig szopnak és 16–20 hónapos korukra lesznek ivarérettek. Várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 16 évig is élhet.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A felső-amazóniai erdőkben az élőhelyüket veszélyeztető erdőirtás ellenére még viszonylag gyakori fajnak számít.
Fogságban gyakran tartott faj, a tamarin fajok közül ez a faj az egyik leggyakoribb lakója az állatkerteknek.
Magyarországon jelenleg sehol nem tartják.
Források[szerkesztés]
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
- Groves, Colin (16 November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 135-136. ISBN 0-801-88221-4.
- Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
- Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0079095089
- Snowdon, C.T. and Soini, P. 1988 "The Tamarins, Genus Saguinus; Ecology and Behavior of Neotropical Primates 2: 223-298. Eds, R.A. Mittermeier, A.B. Rylands, A.F. Coimbra-Filho, and G.A.B. da Fonseca. Washington, DC: World Wildlife Fund.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
