Petrača
| Petrača | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Župa dubrovačka |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20207 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 953 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 37′ 52″, k. h. 18° 11′ 35″42.631000°N 18.193000°EKoordináták: é. sz. 42° 37′ 52″, k. h. 18° 11′ 35″42.631000°N 18.193000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Petrača falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A Dubrovnik városától légvonalban 8, közúton 10 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 1 km-re északra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Buići és Srebreno között fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu határában, Buići és Petrača között a középkori Szent György maradványai között előkerült ókori kőtöredékek bizonyítják, hogy ezen a területen már az ókorban éltek emberek. A leletek kora az ókortól a 10. századon át egészen a 12. századig terjed, mely azt igazolja, hogy itt később is folyamatos élet volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. A 9. századra már a horvátok is felvették a kereszténységet.
A település 10. századi létezését az itt talált korabeli bizánci pénzérmék igazolják. A Szentháromság templom a 15. században épült. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 203, 1910-ben 152 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. Dubrovnik közelsége és a turizmus növekedése miatt lakossága az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen nőtt. 2011-ben már 806 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 203 | 153 | 171 | 186 | 182 | 152 | 172 | 169 | 141 | 142 | 144 | 163 | 0 | 0 | 603 | 806 |
(1981-ben és 1991-ben lakosságát Dubrovnikhoz számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma a 15. századból származik. 1902-ben és 1983-ban megújították.
- Buići és Petrača között találhatók a középkori, 1321 előtt épített Szent György templom maradványai, ahol 2006-ban egy 11. századból származó glagolita feliratos kőtáblát találtak. A leletet ma a spliti régészeti múzeumban őrzik. A templom körül temető is volt. Itt 28 sírt tártak fel, melyekből a 10. század első feléből származó bizánci ezüst pénzérme, 4 darab 11–12. századi bronz bizánci pénzérme és glagolita feliratos tégla töredékek kerültek elő. A falmaradványok között ókori sírkőtöredékeket, kerámia töredékeket, tetőcserepeket, állati csontokat és kagylókat találtak. A leletek megerősítik, hogy itt már az ókorban település állott. A Szent György templomot története során többször is felújították, de végül 1976-ban le kellett bontani és helyette újat építettek.
- A mandaljenai Szent Mária Magdolna-templom[4] a 13. században épült, 18. századi átépítésekkel. A templom Mandaljena falucska központjában található. Keletelt tájolású, hosszúkás, kereszt alaprajzú épület, északon négyzet alaprajzú apszissal és a hozzá csatlakozó kettős sekrestyével. Nyugaton üvegezett előcsarnoka, az oromzaton pedig hármas nyílású harangdúca van. A főhomlokzatot a portál és a felette látható rozetta tagolja. A déli homlokzatot egyszerű portál és az első emeleti ablakok tagolják.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-955.
Források
[szerkesztés]- Župa dubrovačka község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Marija Magdalene Mandaljena (horvátul)
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Župa dubrovačka (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Udrugakurenat.hr: crkva sv. Đurđa u Buićima Archiválva 2017. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)
