Székely–magyar rovásírás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyar rovásírás szócikkből átirányítva)
Székely-magyar rovás
Szekely-Hungarian Rovas.svg
Típus ábécé
Nyelvek magyar
Időszak 8. század végétől napjainkig
Felmenő írásrendszerek ugariti
   föníciai
    korai arám
     birodalmi arám
      korai steppei
       protorovás
        kárpát-medencei rovás
Unicode-tartomány U+10C80–U+10CFF
ISO 15924 Hung
Az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon
A korszerű székely-magyar rovás abc

A székely–magyar rovásírás (vagy székely írás[1] vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás a kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovás íráscsaládba tartozik. 2015-ben magyar nemzeti szabvány lett a rovásírás, amely a Szabványügyi Közlöny 2015. július 1-i számában jelent meg. [2]

Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas írásként a székelyek őrizték meg.[3] A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába, csontba, kőbe és fémbe karcolva, illetve vésve lehet megtalálni. A középkortól megjelenik a kézzel papírra írott változata, a jelenkorban pedig a nyomtatott és digitális formája is.

A tudományosan alátámasztott eredetelmélet szerint a székely-magyar rovásírás közvetve a birodalmi arámi írásból eredt.[4] A székely-magyar rovás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.[1]

Az írás neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képírás a Puszta-övezetben

A székely-magyar rovásírás a kőkorszaki képírás egyenes leszármazottja.[forrás?] A Csendes-óceán és az Őrség között húzódó Puszta övezet a kőkorszaki magaskultúra területe[forrás?], melyen ismeretes volt a képírás. Az írás neve a történelem folyamán nagy változatosságot mutatott: székely betűk (15. századi nikolsburgi ábécé) Littere Siculorum)[5], Szkíta ábécé (Rudimenta, 1598)[6], a régi hun nyelv elemei (szintén a Rudimentában), régi székely ábécé (Kájoni, 1673)[7], ősi hun betűk (Harsányi, 1678, Hickes, 1703)[8][9], hun-székely ábécé (Bél, 1718)[10], hun betűk (Hensel, 1730), hun-magyar írás (Fischer, 1889)[11], de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket (a többi magyarhoz hasonlóan) a hunok utódainak tartották, így a „hun” szó szerepeltetése csupán a székelyek (és a többi magyar) eleire utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb, és a rovás szó több közép-európai és balkáni nyelvben is megjelent jövevényszóként[forrás?].

Jelenleg a rovók jelentős része a 2008. október 4-i gödöllői „Élő Rovás” szaktanácskozáson kötött megállapodás óta a székely–magyar rovás kifejezést – idegen nyelveken pedig annak pontos fordításait (angolul: Szekely-Hungarian Rovas script) – használja. Ugyanezt az elnevezést támogatja a Magyar Szabványügyi Testület Unicode-os előterjesztése is. Vélük szemben Sándor Klára, Varga Géza és Varga Csaba a (rövidebb) székely írás elnevezést támogatja. Ezt az álláspontot fogadta el az MTA BTK Őstörténeti Munkacsoportja is[12].

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelv tanúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írással kapcsolatos magyar szókincsben az alábbi szavak említhetők:

  • : (1211, településnév) finnugor-kori szó;
  • olvas: (1372 után) finnugor-kori szó, eredeti jelentése (meg)számol; a bankjegyet „megolvas” = megszámol ma is használatos szó.
  • ír: (1372 után) vitatott eredetű – vagy jövevényszó egy csuvasos török nyelvből, vagy azonos az irt/arat szó tövével, jelentése az irdal = bevagdal értelemben őrződött meg. Az irt/arat a maga során vagy ősi, uráli kori szó, vagy jövevényszó egy török nyelvből;
  • betű: török jövevényszó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.[13]
  • íróka: a fazekasok és a hímestojás-díszítők munkaeszköze, díszítéseket visznek fel a cserépre, vagy a tojásra.

Kutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori, 11. századi rovásírásos lelet. Olvasata (Vékony Gábor volt, aki először ehhez hasonlóan elolvasta): „imé fioγ të neküd”,[14] ami mai magyar nyelven: "Íme a Te fiad!" (idézet János evangéliumából: 19,26).

A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczi János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Őt a sorban Bonfini, Oláh Miklós, Szamosközi István és mások követik.[forrás?]

Tudományos igényességgel első ízben Thelegdi János, majd Bél Mátyás írta le. Ezt követően Orbán Balázs néprajzkutató fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését (Vásáry István, 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hun-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.

Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.[15]

Sebestyén után az akadémikus tudomány képviselői közül Németh Gyula, Jakubovics Emil, Melich János, Csallány Dezső, Ferenczi Sándor foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például Magyar Adorján, Fehérné Walter Anna, Badiny Jós Ferenc és Novotny Elemér – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként Püspöki Nagy Péter, Vásáry István, Róna-Tas András, Sándor Klára, Kéki Béla, Benkő Elek, Ráduly János, Ferenczi István, Vékony Gábor és Erdélyi István írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például Forrai Sándor [16], majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként másfajta szemléletet képviselnek,[17],[18] A klasszikus székely írás jelformáit Szemerey Zsolt gyűjtötte össze a „Rovásírásunk gyakorlati alkalmazásáról” című, kéziratban maradt füzetében.

A 21. század második évtizedének eleje óta a rovás kutatásának új irányai ismét felkeltették az akadémikus tudomány képviselőinek figyelmét.[19]

Avaronogurkazár elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja:

A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erősen valószínűsíthetően a székely rovásírás ősének tekinthető. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül.[20]

Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak. Ezt támogatná a székely és a szaka (szkíta) népnevek hasonlósága.[21] Vékony szerint feltételezhető, hogy a székelyek eredetileg a frank Pannonia – azaz a Nyugat-Dunántúl – területén laktak, ez jól magyarázná csoportonkénti elkülönülésüket a többi magyar nyelvűtől. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása[22], amelyre Vékony szerint hatott az általa kazáriai írásnak nevezett steppei rovásírás:

Szórványos leleteink alapján úgy látszik, hogy a 9. század végén a Kárpát-medencébe került kazár (és a tőle külön kezelendő halomi típusú?) írás hozzájárult a korábbi Kárpát-medencei írásismeret megerősödéséhez és feléledéséhez, s a kettő ötvöződése alakította ki a székely rovásírást.[23]

Jelenlegi tudásunk alapján valószínűbbnek látszik, hogy a székely-magyar rovásban meglévő, de a Kárpát-medencei rovásból hiányzó jelek meg voltak az onogurok által a 7. század közepén a Kárpát-medencébe behozott írásukban, a közelítőleg rekonstruált * protorovásban, így a székely-magyar rovás esetleg a *protorovás közvetlen leszármazottja.

Vékony Gábornál használt kazár írás mai megfogalmazásban a steppei rovásssal azonosítható. Vékony felhívta a figyelmet a Homokmégyi írásemlék különlegességére. Ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy ez az írásemlék a Kazár Kaganátuson kívüli területről származik.

Türk elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „G” betű (e) kialakulása: (a) a föníciai, (b) az arámi (arameus), (c) a szíriai és (d) a türk írás g-je

A rovásírás származásáról szóló „türk elmélet” szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiai türk írással áll kapcsolatban. Az elgondolást Nagy Géza vetette fel (az 1800-as évek végén tartott előadásának nem maradt fenn a szövege), a vázlatos kidolgozása pedig Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered. A türk eredeztetés elméletének kidolgozói törekedtek olyan származáselmélet megalkotására, amely a magyarság általuk feltételezett uráli származtatásával és (időben és földrajzilag egyaránt feltételezett) rövid pályafutásával összeegyeztethetőnek látszott.

Az ótürk eredeztetés-elmélet követői szerint a székely írás az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (arámi ábécé); tőlük a szíriaiak (szír ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk írás).

Az ótürk kapcsolatról a rovásírás eredetéről szóló művekben:

  • Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon” [24]
  • Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.[25]
  • Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással[26]
  • Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet [27]
  • Varga Géza, Szekeres István és Simon Péter 1993-ban (a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben) több székely jelet mutatnak fel, amelyek nem találhatók meg az ótürk, vagy a sémi írásokban, de megtalálhatók jóval korábbi írásokban, például a sumer írásban, a kínai írásban, vagy a hettita hieroglif írásban. Simon Péter e kötetben felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt az ótürk eredeztetés nem lehetséges.
  • Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.[28]

A türk elmélet szerint a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra, a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. A székely-magyar rovásírás az elmélet szerint a türk írásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az F 'F'.[29] A fennmaradó, nem kis rész valószínűleg belső fejlődés eredménye.

A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: „a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján.”[20] Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.

Hatti–urartui–szkíta–hun kapcsolatokat feltételező elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mészáros Gyula ismerte fel, miszerint a Kr. e. 3000 táján élt anatóliai hattik a szkíták ősei. Igazolja ezt a nyelvészeti alapozású elméletet a székely rovásírás párhuzamainak sora, amelyeket a hatti eredetű (újabban luwiai írásnak nevezett) hettita hieroglif írásban, a véle rokon urartui hieroglif írásban és a szkíta, valamint a hun jelek között találunk. Mindegyik említett jelrendszerben kb. 20 párhuzama található a székely írás jeleinek. Harmatta János említette az urartui hieroglif írás jeleinek sztyeppén történő felbukkanását. Varga Géza véleménye szerint a hatti/hettita/urartui/szkíta/hun jelek a székely jelek megfelelői. Bemutatja és olvasatot ad többek között a budapesti hun jelvény feliratára, amely szerinte részben szójeleket, részben betűket tartalmazva magyar nyelvű szöveget őriz. Ezt a hun jelvényt legutóbb már Erdélyi István és Ráduly János is közölte a székely írást bemutató közös korpuszukban (a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható).

Emlékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Honfoglalás korától a XV. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nikolsburgi (ma: Mikulov, Csehország) ábécé

A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Ezek közé tartozik a homokmégy-halmi emlék, amely a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi csont tűtartón található íráscsalád, a Kárpát-medencei rovás jeleivel van írva.

Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. Minthogy a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik[30], krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok[31] közös írást használtak.

A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnan kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.

A székely-magyar rovásíráson megfigyelhető a latin betűs régi magyar írás hatása, pl. a székely-magyar rovás NY betűt éppúgy az N és az I/J ligatúrájaként hozták létre, ahogy azt a régi magyar írásban is tették (NY, az Y jelentette az I-t és a J-t is, hasonlóan a székely-magyar rovás korai változatához).

Az 1526 és 1850 közötti időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.

Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére szinte kiveszett, míg Erdélyben továbbra is fennmaradt, csökkenő részben mint írásrendszer.

Az első szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.

Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.

20. század eleje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTA bizottsági eljárás keretében szerette volna igazolni, hogy a rótt betűs írás ez időre teljességgel kihalt, Tar Mihály rovásírással kapcsolatos ismereteinek vizsgálatával levonható tanulságok által. 1903. november 30-án Szily Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy tudós bizottság tagjai gyűltek össze Budapesten, és hivatalos jegyzőkönyvben a következő határozatot rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”[32]

Ettől függetlenül, Székelyföldön még a két világháború között is használták latint nem ismerő rovástudók a hétköznapi életben. Ezt igazolja Hajducsi Viktor, aki akkor juhászbojtárként kereste kenyerét Kibéden.

„Az elszámolást, azt rendes írással írták egy füzetbe. Abba fel vót írva minden gazdának a neve, hogy kinek hány juha van, s aszerint osztán kapták a járadékot. ‘’’Botra ők nem írtak, a vén Petrás, az igen, az botra vezette reá az elszámolást’’’. Gazdámék mind írástudók vótak, a két fia járt is iskolát valamennyit.”[33]

Székely-magyar rovás emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. A térképen megtalálható a székely-magyar rovás (Hunorum elementa) betűkészlete is. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: „Mi Atyanc kivagy az mennyekben”
A „székelyföldi” felirat rovással, 1776-1785 között keletkezett (Patakfalvi Biblia)
  • Bodrog-Alsóbű (900. körül)
  • A csíkszentmihályi felirat, 1111 (A templom kórusdeszkáin talált rovásszövegeket Cserei Farkas udvari tanácsos 1768-ban magával Bécsbe vitte. A helyes szövegük ma már nem ellenőrizhető.):
„csináltatta Sándur 1111-ben” […] „ezen kép rámát csináltatta”[34]
  • Vargyas (12. sz.)
  • Homoródkarácsonyfalva (12-13. sz.)
  • Korond (12-13. sz.)
  • A bágyi református templomban (13–16. század):
„Urbn/Orbn Bndó/Bndk csnalta”[35][36]
  • Székelydálya (14. sz.)
  • Berekeresztúr (14-15. sz.)
  • A pécsi rovásírásos címerpajzs.
  • A Luigi Ferdinando Marsigli által 1690-ben lemásolt, eredetileg kb. 1450-ben készült rovásírásos botnaptár:
„Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”
„A eB eC […] Amen.”
„Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”[37]
„Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo király öt kevetét váratták it. Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt, nem tőn császár. Kedeji Székel Tamás írta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval.”[34]
  • Az énlakai unitárius templom felirata, 1668-ból:
„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”[34]

"Egy az Isten Égnek-Délnek csillaga" tudni illik a Nap

  • Hensel térképe 1730-ból
  • Patakfalvi Biblia rovásos oldalai – a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775-1785:[38]
A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.

A székely-magyar rovás helyesírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány lehetséges ligatúra

A székely írás alfabetikus elveken jelöli a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendel). Az egy- (néha többhangértékű) jeleket vegyesen is használták (ilyen pl. a székelyderzsi rovásírásos tégla felirata is). A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni függőlegesen, vagy balról jobbra haladó emlékeket is. Ellenben a busztrofedon használata, azaz az irány váltakozása egyáltalán nem jellemző. A balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen tükrözöttek. Kis- és nagybetűk közötti különbségtétel fokozatosan alakult ki.

Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Az elterjedt magyarázat szerint ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:

Le rovasiras.png

A helymegtakarításra alkalmas még a hangugratás (a magánhangzók kihagyása) is bizonyos esetekben. Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kikövetkeztethető. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.

A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése fokozatosan alakult ki, a XX. századra vált teljessé a magánhangzópárok jelölésének elve (lásd: Verpeléti Kiss Dezső, 1933-as rovásábécéje). Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (K). Két szabály volt ismeretes: az egyik szerint az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után. A másik szabály szerint a szóvégi K-t aK jellel jelölték.

A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.

Betűk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Á (rovásbetű).svg Á (rovásbetű) JB.svg
„Á” betűalak balról jobbra
tartó rovásfeliratnál
„Á” betűalak jobbról balra
tartó rovásfeliratnál

Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor-féle ábécét, és a mesterségesen összeállított rovás kiterjesztett szabványt (ami egyben a legutolsó unicode szabványtervezet magja). A betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra (JB) haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.

A székely-magyar rovás és a latinbetűs magyar írás párhuzamos használata miatt létezik egy konvergencia a két ábécé között: számos rovásíró szereti ugyanazon betűket használni a rovásban is, mint ami a szabványos latin betűs ábécében megtalálható.

DZ, DZS, Q, X, Y, W[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Idegen betűk átírási lehetőségei rovásra

Ennek a konvergenciafolyamatnak az utolsó állomása hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) kifejlesztése volt az 1930-as évektől, és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében (cserkészeket is ideértve)[39]. Ugyanakkor az Q, X, Y jelek rovásváltozatai már 1621-ben léteztek a Bonyhai Moga Mihály abc-jében.[40]

Magyar ábécé latin betűkkel a á b c cs d dz dzs e é ë f g gy h i
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
A (rovásbetű).svg Á (rovásbetű).svg B (rovásbetű).svg C (rovásbetű).svg Cs (rovásbetű).svg D (rovásbetű).svg E (rovásbetű).svg É (rovásbetű).svg F (rovásbetű).svg G (rovásbetű).svg Gy (rovásbetű).svg H (rovásbetű, Forrai Sándor).svg I (rovásbetű).svg
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
A (rovásbetű).svg Á (rovásbetű).svg B (rovásbetű).svg C (rovásbetű).svg Cs (rovásbetű).svg D (rovásbetű).svg Dz (rovásbetű).svg Dzs (rovásbetű).svg E (rovásbetű).svg É (rovásbetű).svg H (rovásbetű, Forrai Sándor).svg F (rovásbetű).svg G (rovásbetű).svg Gy (rovásbetű).svg H (rovásbetű).svg I (rovásbetű).svg
Magyar ábécé latin betűkkel í j k ak l ly m n ny o ó ö ő p q r
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
Í (rovásbetű).svg J (rovásbetű).svg K (rovásbetű).svg Mély k (rovásbetű).svg L (rovásbetű).svg Ly (rovásbetű).svg M (rovásbetű).svg N (rovásbetű).svg Ny (rovásbetű).svg O (rovásbetű).svg Ó (rovásbetű, Forrai Sándor).svg Ö (rovásbetű).svg Ő (rovásbetű, Forrai Sándor).svg P (rovásbetű).svg R (rovásbetű).svg
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
Í (rovásbetű).svg J (rovásbetű).svg K (rovásbetű).svg Mély k (rovásbetű).svg L (rovásbetű).svg Ly (rovásbetű).svg M (rovásbetű).svg N (rovásbetű).svg Ny (rovásbetű).svg O (rovásbetű).svg Ó (rovásbetű).svg Ö (rovásbetű).svg Ő (rovásbetű).svg P (rovásbetű).svg Q (rovásbetű).svg R (rovásbetű).svg
Magyar ábécé latin betűkkel s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs  
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
S (rovásbetű).svg Sz (rovásbetű).svg T (rovásbetű).svg Ty (rovásbetű).svg U (rovásbetű).svg Ú (rovásbetű).svg Ü (rovásbetű).svg Ű (rovásbetű).svg V (rovásbetű).svg Z (rovásbetű).svg Zs (rovásbetű).svg
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
S (rovásbetű).svg Sz (rovásbetű).svg T (rovásbetű).svg Ty (rovásbetű).svg U (rovásbetű).svg Ú (rovásbetű).svg Ü (rovásbetű).svg Ű (rovásbetű).svg V (rovásbetű).svg W (rovásbetű).svg X (rovásbetű).svg Y (rovásbetű).svg Z (rovásbetű).svg Zs (rovásbetű).svg

A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számrovás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovásszámok
Rovás 500-as jel, Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjában, 1997.05.10

A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy nem azonosított korban készített tanítótábla[41], amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.

A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.

A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát 1000 (rovásbetű).svg. A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet 100 (rovásbetű).svg. A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel: 2345.

Az 500-as jelére 1971-ben Bárczy Zoltán javasolt önálló jelet, melynek továbbfejlesztett változata az 1000-es rovásjelének 1000 (rovásbetű).svg felezett változata: Rovas 500.svg [42]

A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy közmondások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak (lásd alábbi táblázat), például a csuvasok[43], egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.

Etruszk számjel Székely-magyar rovás számjel Római számjel
1 1 1 I
5 5 5 V
10 10 10 X
50 50 50 L
100 100 100 C
500 - 500 D
1000 - 1000 M

A rovás használata napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonyarcvashegy rovásos helységnévtábla, 2010
Csíkszereda rovásos helységnévtábla, 2012
Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese, rováskiadás, 2009
Gárdonyi Géza: Egri Csillagok, rováskiadás, 2009

Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét keltette fel az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben – a legkézenfekvőbb módon – titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják magyar szellemi örökség eme érdekes részét, s a legújabb generációk már a mindennapi használat lehetőségeit keresik. Ennek előfutára a 20. század első felében Tar Mihály volt. Verpeléti Kiss Dezső összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és megpróbált az akkori magyar helyesírásnak megfelelő korszerű ABC-t összeállítani. Ennek részeként először különítette el a hosszú és rövid magánhangzópárokat a rovásban is.

1991-ben alakult meg a Nap Fiai alapítvány a székely rovásírás eredetének kutatására. Az alapítvány 1992-ben alapította meg az Írástörténeti Kutatóintézetet, amely véleményük szerint áttörő eredményeket ért el az eredetkutatásban. A két intézmény adja ki az Írástörténeti tanulmányok című könyvsorozatot, amelyben Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, Bakay Kornél és Borbola János művei is megjelentek. E művek hatására kezdett a székely rovásírás eredetének kutatásába Varga Csaba is.

1998-tól 2011-ig rendezett a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeztek versenyzők.[44]

A 2010-es évektől a rovás kutatása és alkalmazása további erősödést mutat, a régi iskolák és irányzatok mellett gombamód szaporodnak az új és korszerű rováshasználat iránt érdeklődők alkotta közösségek a számítástechnika, tartalomfejlesztés, a gazdasági alkalmazások területén is.

Rovásos helynévtáblák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rovásos helynév-táblák ismert története 1989-ig nyúlik vissza, mikor helyi kezdeményezésre felállításra került Székelykeresztúr fémből készült táblája. Ezt követően is több egyedi magán és önkormányzati kezdeményezés történt rovásos helynév-tábla állítására, többnyire a Székelyföldön.

2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „…székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!.[44]

Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom.

2010 júliusától a Rovás Alapítvány a közútkezelés és táblaállítás szakembereinek és hatóságainak segítségével kidolgozta a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnév-tábla tervezetét. Azóta az ún. Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynév-táblák már megjelentek Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben is.[45]

Az egységesítés, szabványosítás története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központosított szabályozás híján a székely írás a története folyamán néha földrajzilag is elkülönülve több szálon fejlődött.

A múlt századi végi rovásirányzatok közötti eltérést többnyire az adta, hogy melyik - többnyire középkori - rovásemléket tekintik etalonnak, illetve hogy a korszerűsítés (rövid-hosszú magánhangzók, idegen betűk,központozás alkalmazása) folyamán milyen újító megoldást választottak. A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Verpeléti Kiss Dezső (1933), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012).

2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket.[46] Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége,[47] amelynek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Szaktanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja,[48] melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt. A legismertebb szakértők részvétele nélkül megtartott gödöllői tanácskozás az ellenvélemények figyelembevételével döntött a névhasználatról is, mely szerint az írás neve: székely-magyar rovás. Az MTA Őstörténeti munkabizottságának és néhány független kutatónak a javaslata az írás elnevezésére: székely írás. Az ISO 15924 névjelölő szabvány 2012.10.26 óta Old Hungarian - Hungarian Runic-nak nevezik az írást.[49] (Szaknyelvi fordítás szerint: kihalt magyar - magyar rúna).

Unikód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos javaslatot követően 2015 júniusában a rovás egy hiányos (nem minden betűt és számot tartalmazó) változatát „régi magyar írás” néven befogadták az Unicode Standard szerinti írások sorába 8.0. verzió alatt. Az Unicode blokk a „régi magyar írásra”: U+10C80–U+10CFF: Old Hungarian Official Unicode Consortium code chart (PDF)

Rovásos könyvnyomtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az Unicode szabványosítás hiánya technikai akadályt képez a korszerű rováshasználatban, létezik megoldás nagyobb terjedelmű rovásos szövegek hibamentes előállítására, szerkesztésere és nyomdai alkalmazásra. A könyvnyomtatás ismert történetének első teljes egészében rótt könyve - Gárdonyi Géza: Egri csillagok - 2009-ben jelent meg, melyet azóta követett Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese c. műve, illetve 2011 decemberében az Újszövetség. 2012-ben az Újszövetség díszkötéses példánya XVI. Benedek pápának átadásra került a Vatikánban. A folyamatosan megjelenő rovásos könyvek legnagyobb jelentősége, hogy a rovók számára a korábbi néhány soros, oldalas szövegekkel ellentétben terjedelmesebb olvasnivalót kínálnak.

Rovásos aláírás hivatalos okmányokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rovás Alapítvány civil mozgalmat kezdeményezett, hogy a hivatali ügyintézésben, igazolványok, jogosítványok, banki aláírási címpéldányok aláírás mezőibe - aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - rovással írja alá nevét. Erre lehetőséget ad a jogszabályi környezet, hiszen csak annyit írnak elő az írásképre, hogy „egyedi kézjegy” legyen, amely lehet rovás is. [50] Történelmi előképek léteznek: művészek, írók használták rovásos aláírásukat. Móricz Zsigmond is lerótta nevét 1934 március 28-án egy Miskolcra küldött levelezőlapon. [51].

Számítástechnikai megjelenítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjának képernyőképe, 1996-ból.

Általános leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rovásírás Unicode-tartományba vételére 1998 óta van előterjesztés. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Szabvány betűtípus).

Az Unicode 8.0 megjelenésével, 2015. június óta része a szabványnak.

Számítógépes jelkészlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ingyenesen letölthető a Rovás Kiterjesztett JB helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a kódtábla helyről érhető el.

Székely-magyar rovásírásos szövegszerkesztők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi linkeken elérhető eszközökkel lehet jelenleg róni.

Unicode előterjesztések (1998-óta)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrásművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Úz Kovács Gyula előadása, Piliscsaba, 2003
  • Fodor István–Diószegi György–Legeza László: Őseink nyomában. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1996. ISBN 9632084004 (82. oldal) (magyarul)
  • Gábor Hosszú (2011): Heritage of Scribes. The Relation of Rovas Scripts to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest: Rovas Foundation, ISBN 978-963-88437-4-6, available in Google Books at http://books.google.hu/books?id=TyK8azCqC34C&pg=PA1
  • Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962. (magyarul)
  • Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Budapest (magyarul)
  • Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Magyar Néprajzi Társaság, 1909. (hasonmás kiadás: Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2002, ISBN 9639372269) (magyarul)
  • Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  • J. Thelegdi: Rudimenta priscae Hunnorum linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa, Batavia, 1598. (latin)
  • Tóth Dóra–Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967 (magyarul)
  • Friedrich Klára–Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás. Budapest, 2007. ISBN 9634302602 (238. oldal) (magyarul)
  • Dr. Hosszú Gábor–Rumi Tamás–Sípos László: Élő Rovás – Nemzeti írásunk a szabványosítás útján. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714 (magyarul)
  • Vér Sándor: Életfa. Bába Kiadó, Szeged, 2008. ISBN 9639347213 (magyarul)
  • Ernst Doblhofer: Jelek és csodák, Gondolat, Budapest, 1962.
  • Csallány Dezső: Rovásírásos gyűrűk Magyarországon. : Archeológiai Értesítő, 1955, 79—85.
  • Varga Csaba: A számjelek és a számírás története [History of the numeral symbols and the numeral scripting]. Budapest: Fríg Kiadó. ISBN 978-963-9836-23-5
  • Varga Csaba: Jel jel jel avagy az ABC 30 000 éves története
  • Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999. (A kőkori előzmények első felmutatása)
  • Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2011. (Korai rovásemlékeink figyelembevétele nélkül a magyar őstörténetet nem lehet jól leírni)
  • Varga Géza: A székelység eredete, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2006. (A székelység eredete nem tisztázható a hunok által használt rovásírás megismerése nélkül)
  • Varga Géza könyvei, írásai

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely–magyar rovásírás témájú médiaállományokat.

Általában a témáról

Rovás linklapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovás fórumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőkori kapcsolatokat feltételező alternatív elméletek Varga Gézától[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varga Géza, Szekeres István, Simon Péter, Novotny Elemér és mások véleménye szerint a székely-magyar rovás egy ősi magyar szó-szótagoló írás leszármazottja, amit több lelet (például az afrászijábi tál, a karcagi csatkarika felirata, az énlakai ligatúra és a nikolsburgi ábécé) is igazol.

Van olyan feltételezés, amely szerint a székely írás a kőkorban alakult ki, s a jégkorszak idején s azt követően Eurázsiában és Amerikában is általánosan el volt terjedve. A székely írás jeleinek régészeti leleteken és barlangokban megtalált kőkori párhuzamait Varga Géza, majd Varga Csaba említi. E párhuzamok a Pireneusoktól a Kárpát-Balkán térségen és a Közel-Keleten át Szibériáig, Kínáig [55] és Amerikáig egyaránt előkerültek. A jelek – a Varga Géza és Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámításra alapozott véleménye szerint – nem véletlenül, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetően hasonlítanak egymáshoz [56],[57]. Varga Géza véleménye szerint a legősibb rovásírás az interglaciális idején (kb. 50 000 éve) a Közel-Keleten alakult ki, onnan terjedt el (a Homo sapiens sapiens szétvándorlásával egy időben) és az ősvallás fogalmait jelölte. Varga Csaba az írás kialakulását későbbre és a Kárpát-medencébe teszi. A Kárpát-medencében a legkorábbi, eredetiben megmaradt, hiteles ásatáson előkerült, a székely írás jeleivel (azok előzményével) írt és (a szójelek ismeretében) jól elolvasható írásemlék a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves felirata, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható [58].

Az Írástörténeti Kutatóintézet által 1993-ban kiadott, Simon Péter (az ELTE tanszékvezetője), Szekeres István és Varga Géza által írt „Bronzkori magyar írásbeliség” című kötet cáfolta az ótürk eredeztetés elméletét. A kötet megjelenését követően Róna-Tas Andrástól Sándor Kláráig kutatók sora változtatta meg a korábbi álláspontját és tekintette (az arameus-ótürk-glagolita származtatás helyett) ismeretlen eredetűnek a székely-magyar rovásírást. Az Írástörténeti Kutatóintézet baráti köre végezte el a 90-es években a székely betűket eredményező akrofónia folyamatának rekonstrukcióját, aminek köszönhetően ma a legtöbb betűhöz van elmélet, hogy milyen magyar szó jeléből keletkezett. Ezzel szerintük nyilvánvalóvá vált, hogy az írás magyar eredetű, s hogy eleve kudarcra volt ítélve minden korábbi próbálkozás, amely betűírásként próbálta rokonítani a székely írást, vagy amely a szójelekkel írt székely jeles feliratokat betűzve akarta kiolvasni.

A rovásírás kutatása napjainkig sem fejeződött be. Az 1980-as, 1990-es évek számos új elmélet megalkotásával járt együtt, amelyek például az Írástörténeti Kutatóintézet „Írástörténeti tanulmányok” c. könyvsorozatában jelentek meg. Nem csak új írásemlékek kerültek elő, hanem nyilvánvalóvá vált az is, hogy a székely írást szoros rokonság fűzi a népművészet által ma is alkalmazott népi hieroglifákhoz, a klasszikus írásokhoz és a kőkor jelrendszereihez. Az akadémikus szemlélet egyik legutóbbi, szakmai szempontból elavult, a témáról szóló monográfiáját Vékony Gábor adta ki 2004-ben. Sok vitatott kérdés osztja meg a rovásírást többé-kevésbé ismerők táborát. A vitákat néhányan a cenzúra eszközével próbálják megakadályozni [59]. Még mindig léteznek eldöntetlen kérdések.

Varga Géza elmélete szerint (amelyet Mandics György vitat) az újabban felfedezett magyar hieroglif írást (amely a klasszikus székely írást megelőző szójeles írásunk, lényegében azonos jelkészlettel) napjainkig használják az egész magyar nyelvterületen pl. a fazekasok (akik azonban a saját jeleik eredeti jelentését már csak a legritkább esetben értik). Varga Géza szerint a székely írás a kőkori ősvallás jeleiből alakult ki. Ebből következően a korábban általánosan elfogadott türk írásból való kifejlődésnek az ellenkezője lehet igaz. A székely írásnak az ugariti ékírással, a bübloszi pszeudohieroglifikus írással, a hettita hieroglif (luwiai) írással és a Tepe yahja-i jelekkel való szoros kapcsolata arra utal, hogy a föníciai írás lehet a székely írás elődjének vagy korai rokonságának leszármazottja.

A magyar népnév szerepeltetése az írás nevében szerintük indokolatlan, hiszen a székelyek is magyarok. Az írástechnológiára utaló rovás szó használata is helytelen véleményük szerint, ugyanis a székely írást nem csak rótták, ráadásul régi rótt emlék nem is maradt ránk. A „székely írás” elnevezés kifejezi a székelyek szerepét az írás megőrzésében, ezért indokolható a székely népnév szerepeltetése az írás elnevezésében. A klasszikus székely írás középkori emlékeinek nagy része a Székelyföldön maradt fenn, a hieroglifikus (szójeles) változat azonban az egész magyar nyelvterületen elterjedt [60].

A székely írás többhangértékű jelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varga Géza elmélete szerint szó- szótagoló írás (amely a szó-, szótag- és mondatjelei mellett rendelkezik egy kitűnő betűkészlettel is). Úgy gondolja, hogy a székely írás az egyiptomi hieroglif íráshoz hasonló kevert rendszerű írás volt, amelynek szintén vannak egyetlen hangot jelölő betűi a többhangértékű jelei mellett. Ezt a besorolást szerinte több forrás is alátámasztja. Ilyen forrásoknak tekinti többek között az alábbiakat:

TPRUS jel

Varga Géza egyik forrása: A székely írás eredeti jelsorrendjét őrző nikolsburgi ábécében még egymás mellett szerepelnek a betűk és a több hang-értékű jelek (ez a vegyes lista még a jelek vallási jelentőségére figyelt). A több hangértékű jelek közül az „us” (ős) szójel, a „tprus” (tapar us „szabir ős”) pedig mondatjel. Thelegdi János a Rudimentájában már elkülönítve sorolja fel és mutatja be a székely írás egyetlen hangot jelölő betűit, valamint a több lehetséges értelmezése hang-értékű szótagjeleit és capita dictionumait [4] (a fonetikus jelölés típusa szerint csoportosította a jeleket). A capita dictionumokról megjegyzi, hogy azok nem betűkből vannak összeállítva (azaz nem késői ligatúrák, hanem eredeti ősjelek).

Varga Géza másik forrása: A pozsonyi Veit Gailel, Castaldo magyar tolmácsa Erdélyben (1551-53), a bécsi Nationalbibliothek-ban lévő kéziratos művében kifejezetten meg is nevezi a székely szó- és mondatjeleket: „…in ihrer Schrift haben sie (die Székler) eigene Charaktere, von denen einige ein ganzes Wort, oder einen Satz bedeuten.” Magyarul: „A székelyek az írásukban olyan jelekkel is élnek, amelyek némelyike egész szót vagy mondatot jelent.” [5] A forrásokban említett szó- és mondatjelek létét Varga szerint e világos híradás ellenére is rendszerint letagadják, a szerkesztők pedig kitörlik, bár a szó- és mondatjeleink megtalálhatók az írásemlékeken is. Varga Géza 40 éve kutatja a székely írás eredetét; ennek eredményeként tucatnyi könyve és ezernél is több cikke jelent meg e témában, száznál több előadást tartott, azért van tőle ennyi anyag.

Varga Géza harmadik forrása: a székelyderzsi rovásírásos téglán a „Du/Dana (is)ten” mondatjel [6]; az énlakai mennyezetkazettákon az „Egy isten” felirat látható.

Varga Géza negyedik forrása: Hasonló jellegű, kizárólag szójelekből álló, esetenként elolvasható írásemlék-sort jelent a világmodellek, a fazekasjelek és a hímes tojások jelrendszere is. Ezeket azért minősítik puszta díszítésnek, mert betűzve nem adnak értelmes szöveget. Cserépedényeink elolvasható díszítéséről [9]

A Varga Géza által elolvasott emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutató többek között az alábbi, szójelekkel írt emlékekre ad saját olvasatot:

  • A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor [61]
  • A magyar őstörténet egyik legvitatottabb kérdését dönti el a budapesti hun jelvény, amelyen székely jelek ősével írt magyar nyelvű szöveg került elő. A tárgyat Varga Géza ismertette „A székely írás eredete” c. kötetében. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai Varga Gézával és az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének munkatársaival (Deák Dezsővel, Vér Sándorral és másokkal) közösen készítették elő a lelet kiállítását s az ma már megtekinthető a Múzeum régészeti kiállításán. A leletet egyébként eddig a szakirodalomban senki sem vitatta. Erdélyi István és Ráduly János a legutóbb megjelent kötetében a székely írás legkorábbi (hun) emlékeként mutatja be.[62]
  • A karcagi csatkarika[63]
  • Székely írásjelekkel rokon hieroglifák a népi jelhasználatban [64]
  • Székely szójelekkel írt mondatok őrségi edényekről, honfoglalás-kori és Árpád-kori ötvöstárgyakról, uralmi jelvényeinkről, valamint az énlakai és a tusnádi rovásfeliratból.[65]


További elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Vékony Gábor. A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Nap Kiadó, Budapest. ISBN 9639402453 (2004) 
  2. A rovásírás is bekerülhet a számítógépes karakterkészletbe
  3. Vékony Gábor. A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Nap Kiadó, Budapest, passim. o. ISBN 9639402453 (2004) 
  4. Hosszú Gábor: Comments on encoding the Rovas scripts
  5. Jakubovich Emil (1935): A székely rovásírás legrégibb ábécéi. In: Magyar Nyelv. Vol. XXXI, 1935, pp. 12-14, Table II.
  6. Telegdi János (1994, eredeti: Ioannis Thelegdi, 1598): Rudimenta, Priscae hunnorum linguae brevibus quaestionibus ac responcionibus comprehensa opera et studio. [A hunok régi nyelvének elemei]. Budapest: Ars Libri.
  7. Sebestyén Gyula (1909): Rovás és rovásírás, 1909, Reprinted: Evilath Publishers, New York in 1969, 245. o.
  8. Hickes, George (1703): Antiquae litteraturae septentrionalis libri duo, Vol. I, Oxford, 1703
  9. Sebestyén Gyula (1915): A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (MTA), 112. o.
  10. Bél, Mátyás (1718): De vetere literatura hunno-scythica exercitatio, Lipcsében kiadott könyv, 1718
  11. Fischer, Károly Antal (1889): A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei, Budapest: Heisler J. könyvnyomdája, 1889
  12. A Magyar őstörténeti témacsoport ülése a székely írásról
  13. Etimológia szótár, főszerk. Zaicz Gábor, 2006. Budapest
  14. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest
  15. Révai nagy lexikona, Budapest, 1924.
  16. Forrai Sándor: Küskarácsonytól sülvester estig, egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink, Múzsák, Budapest, 1985.
  17. * Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, 1998.
  18. Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30 000 éves története, Fríg Könyvkiadó, Budapest, 2001.
  19. * [A magyar őstörténeti témacsoport ülése a székely rovásírásról http://www.szekely-rovasiras.hupont.hu/70/a-magyar-ostorteneti-temacsoport-ulese-a]
  20. ^ a b Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), in: Erdélyi Múzeum folyóirat, Kolozsvár, 1996/1-2 [1]
  21. Vékony Gábor: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás, Nap Kiadó Kft, Budapest, 2005. ISBN 978-963-940-216-4
  22. Dénes József recenziója: Vékony Gábor: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás
  23. Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története, 2004. 111. oldal
  24. Sebestyén 1915., 157.
  25. Németh 1934, 28.
  26. Doblhofer 1962., 313.
  27. Sándor 1990, 297
  28. Róna-Tas 1996., 338.
  29. Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962.
  30. Tóth Dóra-Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967
  31. A blakok szó helyes olvasatát illetően két elképzelés is született: az egyik, hogy tényleg a blak török népcsoportot kell értenünk a szó alatt, a másik, hogy a vlachokat, vagyis a románokat (vö. a. m. oláh) – az utóbbi azonban meglehetősen valószínűtlen.
  32. A rovásírás él-e a magyar nép között. A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött bizottság elé terjesztett jelentés, húsz ábrával. Budapest, 1903.
  33. Ráduly János: Mikor a szolgának telik esztendeje, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1987, 115 o.
  34. ^ a b c Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  35. Rovásemlék – Bágy. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. július 12.)
  36. Rovásemlék – Bágy 2. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
  37. Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 609-610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  38. Tisza András; Rumi Tamás: Fiúleányság – a székely örökösödési törvény rovással (pdf). Unitárius Élet (2009. március–április) pp. 18. tudastar.unitarius.hu. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  39. Rumi Tamás–Sípos László: Rovás Alapísmeretek, 2010. ISBN 978-963-88437-1-5
  40. 381 éves az X rovásjele. Rovás Info.. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  41. A Csepregi Ferenc ősei által megőrzött ún „Csepregi Tanítótábla"
  42. ^ a b Szabvány leírás Élő Rovás. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714
  43. Török eredetű népcsoport, lélekszámuk mintegy 1 800 000 fő.
  44. ^ a b www.rovasirasforrai.hu
  45. http://rovas.info/
  46. http://rovasirashonlap.fw.hu/szabvany/mvsz_hatarozat.html
  47. http://rovasirashonlap.fw.hu/
  48. http://rovasirashonlap.fw.hu/elorovas/index.html
  49. http://unicode.org/iso15924/codechanges.html
  50. Hivatalos rováshasználat - riport
  51. Írd alá a nevedet rovással!
  52. A magyarság ősi írása: az ún. „rovásírás”, www.kiszely.hu
  53. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest, ISBN 978-963-88437-4-6 (angolul)
  54. Ráduly János (1994): A vargyasi rovásemlék olvasata. In: Journal Romániai Magyar Szó, New Series No. 1502-1503 (~. November 26-27.) „Szabad Szombat” melléklete No. 47, 1994.
  55. Varga Géza: „Kultúrpolitika” és rovásírás
  56. Varga Géza: Különböző lineáris írásrendszerek hasonló jelei, Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  57. Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  58. Bánffy Eszter és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor szójelei
  59. [2]
  60. Varga Géza: Székely szójelek
  61. Elkészült a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata a Magyar Nemzeti Múzeumban
  62. Budapesti hun jelvény (a restaurálás során lereszelt felületű lelet megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán)
  63. Varga Géza: A karcagi csatkarika szójelekkel írt felirata
  64. Varga Géza: Népi cserépedényeink szimbolikája
  65. Varga Géza: A magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban