Sándor Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sándor Klára
2017-ben
2017-ben
Született 1965. január 27. (57 éves)
Salgótarján
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • nyelvész
  • szociolingvista
  • turkológus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (2006. május 16. – 2010. május 13.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (2006. június 26. – 2010. május 21.)
Iskolái József Attila Tudományegyetem

A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor Klára témájú médiaállományokat.

Sándor Klára (Salgótarján, 1965. január 27. –) magyar nyelvész, kultúrtörténész, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár.

Tanulmányai[szerkesztés]

Alap- és középfokú iskoláit Salgótarjánban végezte, a Petőfi Sándor Általános Iskolában, majd a Bolyai János Gimnáziumban. 1984-től Szegeden él. 1989-ben szerzett diplomát a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–altajisztika–magyar nyelvtörténet szakon.

Oktató tevékenysége[szerkesztés]

1989-től a JATE Altajisztikai Tanszékén, 1995-től a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (2000-től a Szegedi Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kara) Magyar Nyelvi Tanszékén főiskolai tanár, 2006-2019 között az SZTE BTK Könyvtártudományi és Humáninformatikai Tanszékén főiskolai tanár, 2019-től egyetemi tanár. 2014-től a tanszék vezetője. 2021-től a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének professzora.

2017-2021 között az SZTE BTK általános és tudományos dékánhelyettese.

Kutatói munkája[szerkesztés]

1991-ben egyetemi doktori címet szerzett turkológiából. 1996-ban lett a nyelvtudomány kandidátusa. 2019-től az MTA doktora (történettudomány). Kutatási területe az evolúciós nyelvelmélet és a nyelvszociológia, ezen belül a nyelvi változás, a nyelvi megbélyegzés és diszkrimináció, a nyelv és hatalom viszonya, a nyelv, a kultúra és a társadalom összefüggései, valamint a 21. századi kommunikáció sajátosságai. Nyelvtörténészként a honfoglalás előtti török–magyar kapcsolatokkal és általában véve a társas szemléletű (szocio-)történeti nyelvészet kérdéseivel, kultúrtörténészként elsősorban a magyar identitás változásaival, a hunhagyomány történetével és a székely írás történetével, valamint jelenkori használatával foglalkozik.

Számos könyv és tanulmány szerzője, illetve kötet szerkesztője. Tudománynépszerűsítő tevékenysége is jelentős (tudományos publikációinak teljes listája megtalálható az MTMT felületén.[1]). Több hazai és nemzetközi kutatócsoport munkáját vezette, számos konferenciát szervezett. Az MTA Identitástörténeti Munkabizottságának elnöke (2021–), az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központja „IKT és társadalmi kihívások“ kompetenciaközpontjának, ezen belül a Kulturális örökség és digitális társadalom kutatócsoportjának a vezetője (2022–), valamint az SZTE BTK Identitás- és Kultúrakutató Központjának (2017–) a vezetője. Több hazai és nemzetközi szakmai társaság tagja.

Politikusi tevékenysége[szerkesztés]

1990–1992 és 2002–2009 között a Szabad Demokraták Szövetségének tagja volt, 2005–2007 között a párt ügyvivője. A 2006-os választásokon Csongrád megye 2. számú választókerületében az SZDSZ és az MSZP közös jelöltjeként szerzett mandátumot, az SZDSZ Csongrád megyei listájának vezetője volt.

2006–2010 között az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának alelnöke volt. Szintén 2006-tól az Európa Tanács Parlamentjében, a Nők és férfiak esélyegyenlősége bizottság tagja, az ET „Győzzük le a nők elleni erőszakot!” kampányának nemzeti összekötője.

A 2009 augusztusában alakult Szabadelvű Polgári Egyesület alapító tagja. Az alakuló ülésen az egyesület elnökévé választották, ezt a tisztséget 3 évig töltötte be.

Elismerései[szerkesztés]

  • 1992 – MTA Szegedi Bizottságának Díja
  • 1993 – Akadémiai Ifjúsági Díj (MTA)
  • 1997 – Széchenyi Professzori Ösztöndíj
  • 2000 – Bolyai Kutatási Ösztöndíj
  • 2002 – Hajdú Péter Ösztöndíj
  • 2008 – Magyar Nőkért Díj
  • 2022 – Akadémiai Díj (MTA Elnöksége)
  • 2022 – Az év publikációja díj humán- és társadalomtudományokban (SZTE)

Művei[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Határtalan nyelv, Szak Kiadó, Bicske, 2014. ISBN 978-9639863378
  • A székely írás Székelyföldön kívüli használatának kezdetei, in: Magyar Őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés, 329-342. oldal, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2014. ISBN 9639627879
  • A székely írás nyomában, Typotex, Budapest, 2014. ISBN 978-9632793870
  • Nyelvrokonság és hunhagyomány, Typotex, Budapest, 2011. ISBN 978-9632795737
  • A Bolognai Rovásemlék, JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, Szeged, 1991. ISBN 9634818706[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Afáziaterápiás feladatgyűjtemény I-II., (Szabó Edinával közösen), NFSZK, Budapest, 2021. ISBN 9786158159791
  • Olvasáskutatás, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2011[3]
  • A magyar nyelv török jövevényszavai, Szeged, 1993

Cikkek[szerkesztés]

Fordítások[szerkesztés]

  • Peter Trudgill: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába, JGYTF Kiadó, Szeged, 1997[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Köztestületi tagok 2009. Szerk. Tolnai Márton. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 2009
  • MTI ki kicsoda 2006. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. A. Gergely András et al. Bp., MTI, 2005
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
  • Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Történet. Almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Központ, 1998