Varga Géza (írástörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Varga Géza
Varga Géza.jpg
Született 1947. október 4. (69 éves)
Biharkeresztes
Elhunyt Biharkeresztes
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus technikus,
rendszerszervező,
írástörténész

Varga Géza (Biharkeresztes, 1947. október 4. –) geológus technikus, rendszerszervező, amatőr írástörténész. Írástörténeti, őstörténeti megállapításait a magyar régész, történész szakma képviselői nem fogadják el.

Életrajz[szerkesztés]

Varga Géza Biharkeresztesen született 1947-ben egy református parasztcsaládban. A budapesti Szabó József Geológiai technikumban technikusi végzettséget szerzett, majd öt felsőfokú képesítésre is szert tett műszaki és társadalomtudományi területeken[forrás?]. Geológiai és számítástechnikai munkakörökben dolgozott az olajiparban és az alumíniumiparban. Négy évtizede kutatja a székely írás eredetét, alapítója lett az Írástörténeti Kutatóintézet nevű társadalmi szervezetnek és a Sindümúzeum néven működő néprajzi magángyűjteménynek. Újság- és folyóiratcikkeken kívül két lexikonba és egy Kanadában kiadott enciklopédiába írt írástörténeti és őstörténeti szakterülethez tartozó szócikkeket[forrás?]. Tucatnyi kötete jelent meg magyar, angol és német nyelven, s mintegy 1500 cikket írt. Nős, nyugdíjas, négy fia és négy unokája van. Egy parasztházat ad ki turistáknak az őrségi Veleméren.

Az általa elsőként[forrás?] elolvasott írásemlékek közé tartoznak:

  • A Jóma ligatúra magyar szavakat jelölő őskőkori szójelekből alkotott jelösszevonás, amit prekolumbián emlékeken, valamint hun, obi-ugor és magyar emlékeken egyaránt megtalálunk (Varga/1998/27.).
  • A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor az emberiség legkorábbi, eredetiben fennmaradt, székely jelek elődjével magyar szavakat rögzítő írásemléke (Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2010., 34. oldal).
  • A "Csaba királyfi" - azaz az Attila halála után önállósuló szabír dinasztia - korából fennmaradt tusnádi ligatúra. (Varga/2010/214. oldal)
  • A budapesti hun jelvény (Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998. 60. oldal), a csencsói sarokkő (Varga/2010/117.), az Árpád-kori karcagi csatkarika (Varga/2010/47, 182.), a regölyi gyűrű (Varga/2010/179.) és a berekböszörményi gyűrű rovásfelirata.
  • Sikerült hangzósítania a tatárlakai táblák "atya/ada" és "tár/szár" szójelét (Varga/2010/163, 166.), valamint néhány Tordos-Vincsa írásemléket (Varga/2010/335.).

Olyan íráselméleti kérdésekkel foglalkozott, mint az írásrendszerek rokonsága és a szójeleket alkalmazó rendszerek összehasonlításának módszertana, a preírás, az írás fejlődését eredményező társadalmi változások, a fonetikus írás megjelenését kikényszerítő nyelvi-kulturális körülmények stb. Bizonyítékokat vélt felfedezni arra vonatkozóan, hogy a jégkorszak idején Amerikába vándorló indiánok a székely rovásírás már akkor is fonetikus elődjét vitték magukkal Amerikába. Egyik elmélete szerint a Szent Koronát nagy valószínűséggel a mervi oázisban készítették a szabírhunok számára; elméletét arra a megfigyelésére alapozta, miszerint a korona tervezői székely rovásjelekkel rokon hieroglifákat építettek a koronába. Szerinte ezek az ötvösszakmai megoldások egyben jelek is, ősvallási jelentőségű szimbólumok, melyek mondanivalója a koronaeszme lényegével azonosak. Vélekedése szerint egyenesen kőkori eredetű, a népvándorlás-, a honfoglalás és az Árpádok korában is alkalmazott, szójelekkel írt imádságok találhatóak a fenti régészeti leletek némelyikén. A Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség (1993) megjelenése után több számottevő kutató (pl. Róna-Tas András) elvetette a székely írás keletkezéséről száz éve vallott nézetet (az ótürk eredeztetést).[forrás?]

Írástörténeti Kutatóintézet[szerkesztés]

Az Írástörténeti Kutató Intézetet a Nap Fiai alapítvány alapította és a Fővárosi Bíróság jegyezte be társadalmi szervezetként az 1992. október 7-én kelt 6.Pk.69.586/1. sz. végzésével. Nyilvántartásba a 3447 sorszám alatt vette. Több képviselője volt. Kezdetben egytagú, később háromtagú kuratórium vezette. Az intézeti feladatokat a kurátorok, a csatlakozók és a baráti kör segítségével látta el. Adományokból (pl. az adó felajánlott 1%-ából) tartotta fenn a tevékenységét. A kurátorok tiszteletdíj nélkül, társadalmi munkában végezték a feladataikat. Könyvsorozatot adtak ki, ingyenes előadássorozatot tartottak a Budapest XII. Kerületi Önkormányzat által biztosított teremben és az interneten is szervezték a tudományos kutatást.

Az Intézet munkájában részt vett Simon Péter, Nemetz Tibor, Szekeres István, Götz László, Varga Csaba, Forrai Sándor, Berényi László, Veres Péter, Csontos Péter és mások. Az Intézet mintegy 12 éves eredményes működés után az anyagi források szűkössége miatt formálisan megszűnt, azonban a baráti kör tagjai a munkát tovább folytatják. Az alapító Nap Fiai alapítvány továbbra is működik és elvégzi a korábban az Intézetre háruló feladatokat.

Az Intézet alapító okiratban lefektetett feladata az írástörténet és a magyar írástörténet kutatása volt, ezen belül pedig kiemelten a magyar nemzeti írás (a székely rovásírás) kutatása, a kutatás támogatása, a kutatási eredmények közkinccsé válásának elősegítése.

Könyvei[szerkesztés]

  • Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993., ISBN: 963 04 3712 0
  • A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest,1998., ISBN: 963 03 4505 6 (http://mek.oszk.hu/16200/16209/16209.pdf)
  • A magyarság jelképei Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999
  • Mítoszok őre, Velemér, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999, ISBN: 963 00 2929 4
  • A székelység eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001, ISBN: 963 00 5981 9
  • A finnugor elmélet alkonya, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Gödöllő, 2006
  • Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2010. ISBN: 978-963-06-8877-2
  • Mandics György róvott múltja; Írástörténeti Kutatóintézet, Bp., 2012 (Írástörténeti tanulmányok)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]