Lozan (Bakva)
| Lozan | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Bakva |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33404 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 340 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 31″, k. h. 17° 17′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 31″, k. h. 17° 17′ 24″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lozan falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Bakvához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől 11 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északra Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a 2-es számú, drávamenti főút mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu területe valószínűleg már a középkorban is lakott volt. Egy 1984-ben végzett régészeti terepszemle alkalmával a szakemberek vizsgáltak egy a falutól 200 méterre délkeletre fekvő, 3 méter magas, 1,30-szor 100 méteres nagyságú kiemelkedést. A terület ahol fekszik a közeli Lendava-patakról kapta a nevét. A vizsgálat eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy itt a középkorban egy kisebb vár állhatott. Ennek közvetlen közelében délkeletre egy 1 méter magas, 80-szor 100 méteres nagyságú kiemelkedést is vizsgáltak. Itt középkori temető helyét feltételezik. A középkori falut a török pusztíthatta el a 16. században.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a kihalt területre a 17. század utolsó évtizedétől főként Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be horvát ajkú lakosságot. A következő betelepítési hullámban a Dráva bal partjáról, Berzence, Babócsa és Siklós környékéről is érkeztek telepesek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Lozan” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lozan” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Losan” néven 79 házzal és 474 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 441, 1910-ben 812 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 27%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-ben csaknem teljes lakossága (99%) horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 440 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoznak.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 441 | 468 | 519 | 641 | 687 | 812 | 900 | 868 | 842 | 831 | 734 | 656 | 595 | 559 | 562 | 440 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Lendava középkori régészeti lelőhely a falutól délkeletre.[6]
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattenyésztés.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a bakvai August Cesarec elemi iskola területi iskolája működik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 388. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6454.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Špišić Bukovica (horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
