Buzánszky Jenő Stadion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buzánszky Jenő Stadion
A stadion főbejárata
A stadion főbejárata
A stadion adatai
Korábbi neve(i) Dorogi Városi Stadion, Bányász stadion
Elhelyezkedés Magyarország 2510 Dorog, Köztársaság út 1., Magyarország

Építés éve 1918–1921 között
Megnyitás ideje 1921
Kibővítés éve 1949, 1962–1963
Felújítás éve 1945, 1971–1974, 1988–1989 között, 1991, 2002, 2011 (gyepfelújítás)

Méretek 105×65 méter
Felület Természetes füves
Befogadóképesség 10 000[1][2]
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány
Kezelő HUN Dorog Címer.svg Dorog Város Egyesített Sportintézménye
Bérlő
Az építkezés adatai
Építész
Elhelyezkedése
Buzánszky Jenő Stadion (Magyarország)
Buzánszky Jenő Stadion
Buzánszky Jenő Stadion
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 60″, k. h. 18° 43′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 60″, k. h. 18° 43′ 60″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzánszky Jenő Stadion témájú médiaállományokat.

A Buzánszky Jenő Stadion és sporttelep Dorog város, valamint Komárom-Esztergom megye egyik legnagyobb, egyben Magyarország egyik legrégebbi sportlétesítménye. A nyilvántartásban korábban Bányász stadion, majd Dorogi Városi Stadion néven szerepelt, míg 2010. május 4. óta viseli Buzánszky Jenő nevét. A város közepén, a Köztársaság út – Iskola utca – Vasút-sor – Zsigmondy Vilmos lakótelep által közrezárt, 6334 négyzetméternyi területen található. Egykor a Dorogi Szénbányák Vállalat, 1995 óta napjainkig pedig a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány a tulajdonosa. 2012 óta a Dorog Város Egyesített Sportintézménye végzi az üzemeltetését. A Dorogi FC, a Dorogi Egyetértés SE székhelye és centerpályája.

Építése 1918-ban kezdődött és 1921-ben avatták fel. A stadion egy komplett sportközpont is egyben, ahol a füves szabványméretű labdarúgópályát és a hatsávos salakos atlétikai futópályát övező lelátókon és öltözőépületen kívül sportcsarnok, uszoda, műfüves villanyfényes edzőpálya, salakos kispálya, automata tekepálya, sportmúzeum, műanyag borítású sípálya, szauna és fitnesz szalon is található. Korábban szabadtéri tenisz-, kézi- és röplabdapálya, kuglipálya, valamint egy komplett atlétikapálya is üzemelt benne. A létesítmény fő tervezője a kor neves és népszerű aranyokleveles építészmérnöke, a Dorogon élt Gáthy Zoltán volt.

Az idők során több felújításon és bővítésen ment keresztül úgy, hogy az eredeti arculatát mind a mai napig megőrizte. Hivatalosan a legnagyobb befogadó képessége 15 000 fő, amit 1963-ban hitelesítettek. Napjainkban, az elfogadott új rendszabályok alapján tízezer, a FIFA-szabványra történő átalakítása esetén pedig hatezer néző befogadására alkalmas. A 2001-ben történt központi hitelesítés alapján „C”-kategóriás besorolást kapott. A stadion mint komplett sportközpont működik. Mindenkori fő rendeltetése, hogy a Dorogon működő versenysportokban részt vevő csapatok számára a mérkőzésekhez, versenyekhez, viadalokhoz, valamint az edzésekhez és a felkészülésekhez a megfelelő körülményeket biztosítsa. Fennállása során mintegy 15 különböző sportág szakosztályai használták és használják.

Története során rengeteg kiemelkedő, köztük számos világhírű sportoló alapozta meg itt a hírnevét, szinte valamennyi sportágból. Csak néhányat említve, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Ilku István, Ilku Péter, Monostori Tivadar, Varga János, Szűcs Lajos, Mucha József, Szabó József, Beke Imre, Ferencz Károly, Bacsa Péter, vagy Fekete László. Ezen felül itt készült a berlini olimpiára Csik Ferenc olimpiai bajnok úszó, valamint a dorogi csapat tagjaként itt szerepelt Ivo Georgiev bolgár válogatott labdarúgó is.

A létesítményben megfordult hírességek listája is figyelemre méltó. A magyar sport legnagyobb egyéniségei közül gyakorlatilag minden egyes labdarúgó szerepelt már Sárosi Györgytől, az Aranycsapat tagjain át Détári Lajosig, vagy más sportágak képviselői, mint Papp László, Hegedűs Csaba, Kocsis Ferenc, a magyar asztalitenisz-válogatott, a magyar birkózó-válogatott, a magyar úszó-válogatott. A leghíresebb honi játékvezetők közül Palotai Károly, Puhl Sándor és Bozóky Imre vezettek többször itt mérkőzést. Napjaink egyik nemzetközileg is legelismertebb játékvezetője, Erős Gábor pedig gyakran időzik itt kollégáival és barátaival. Szintén a neves vendégek sorát gyarapítják a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Olimpiai Akadémia tagjai. A sportolókon kívül számos híresség – köztük színészek, zenészek – is tiszteletüket tették. A vezető politikusok közül itt járt Kádár János, Orbán Viktor, Szili Katalin, Latorcai János, Jánosi György, valamint a hírhedtségükről nevezetes Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás és az iráni sah, Mohamed Reza Pahlavi. Ezen kívül XII. Piusz pápa, Radnóti Miklós, Erdő Péter, továbbá Habsburg Ottó és családja a dorogi látogatása során érintette a stadiont.

Története[szerkesztés]

Az első évtized[szerkesztés]

A stadion közvetlen szomszédságában található Binder vendéglő, amely a dorogi sportéletben fontos szerepet játszott
A dorogi csapat egyik hazai mérkőzése a stadion legkorábbi időszakából

Az 1914 tavaszán megalakult dorogi sportegyesület első fontos teendői közé tartozott, hogy pályát találjon magának. A szükséges kérvényeztetést követően dr. Schmidt Sándor bányaigazgató a vasút északi oldalán húzódó placcot jelölte ki számukra. A korabeli helymeghatározása szerint Dorog északi településrészén, az Öregkolónia szomszédságában épült. A teret a helyi fiatalok már a futball megjelenése és népszerűvé válása előtt is sportolásra használtak, mégpedig a közkedvelt méta nevű játékot űzték. [3] A leendő sporttelep mellett volt közvetlenül a Binder vendéglő. Azon túl, hogy a sportbarátok törzshelyévé vált, többek között itt alkották és írták alá a Dorogi AFC alapító okiratát, valamint itt születtek a stadion tervei is 1914-ben. A hely fontosságát emelte, hogy a tulajdonos, Binder Lőrinc vált a klub első mecénásává. Mind a sportot, mind a sporttelep kialakítását szervesen támogatta. Építése 1918-ban kezdődött. Elsőként a játéktér kialakítása valósult meg, amelyet gondos mérnöki tervezést követően alakítottak ki. Tekintélyes mennyiségű földet mozgattak meg az alapozáshoz. Egy nagy kiterjedésű és viszonylag mély gödröt ástak, amelynek üregét a visszakerülő föld közé vegyítve különböző vízelnyelő anyagokkal töltötték fel. Ezt követően a terület döngölésével és hengerlésével nyertek sima felületet. A munkálatok Bauer János építőmester és Kompolthy Ödön, a neves helyi bányamérnök irányítása mellett zajlottak, amiből a sportolók mellett számos önkéntes is kivette a részét.[4] A játéktér ennek a tervszerűen kialakított alapnak köszönhette, hogy nemzetközi színvonalú pályája lett Dorognak, amely a későbbiekben is dacolt az időjárási viszonyokkal és sikeresen ellenállt a természet erőivel szemben. A stadiont 1921-ben avatták fel.[5]

Egyik legnagyobb erénye a mérhetetlenül nagy vízelvezető képessége. A dorogi fatelep ajándékaként készültek el a futballkapuk. A csapat már a klubalapítás évében saját pályáján fogadhatta ellenfeleit. Az első világháború történései azonban megakasztották az építkezést, és az érdemi folytatásra 1918-ban kerülhetett sor. A Doroggal szomszédos településen, a mai Esztergom-Kertvárosban (akkoriban Esztergom-Tábor) működött az ország legnagyobb hadifogolytábora. A háborút követően felszámolták a tábort, ahonnan a dorogi sportbarátok a fölöslegessé vált kerítést elhozták, és abból kialakítva oldották meg a pálya és a sporttelep elkerítését.[4]

Zenepavilon a stadionban, 1925-ben
A klubszékház 1895-ben készült épülete

A Tanácsköztársaság idején Kun Béla és Szamuely Tibor is megfordult a sporttelepen, azonban nem sportcélból. Nagyszabású propagandájuk egyik részeként Dorogon tartottak agitációs beszédet, valamint megkezdték a tanácshatalom ellenségeinek kikiáltott személyek begyűjtését. Próbálkozásuk azonban kudarcot vallott, mert a munkások nem voltak hajlandók kiadni vezetőiket, másfelől a szónoklatok botrányba fulladtak, miután a dorogi hallgatóság komolytalannak minősítette a hallottakat. Dr. Schmidt Sándor bányaigazgatót és több dorogi elöljárót is elbújtattak biztonságos helyre.[6] A Tanácsköztársaság bukása után megkezdődött a lelátó építése mellett, az atlétikapálya, majd az öltözők és egyéb kiszolgáló objektumok létesítése is.

A tervezésbe bekapcsolódott a kor kiváló építésze, Gáthy Zoltán is, akinek egyik alkotása a Dorogi Bányász Zenekar részére készült Zenepavilon volt, amely a sporttelep egyik kuriózuma és dísze lett. A zenekar elmaradhatatlan része volt a sportrendezvényeknek, és minden jelentős eseményen innen szolgáltatta a zenét. Idővel a szurkolást és a meccsek hangulatát is emelte, amikor a dorogi góloknál tust húzott.[7]

A „Bagolyvár”, azaz az egykori büfé és öltöző épülete a kerthelyiséggel és a kuglipályával
A Déli kapu, a régi főbejárat

Az elkészült fedett ülőhelyekkel, szektorokkal és díszpáhollyal ellátott tribün, valamint a főbejáratot képező déli kapu is, amelyek kor építészének egy-egy remekei voltak. A tribün mellvédjét kőfaragások, zászló- és virágtartók díszítették. Díszpáholyában rendszeresen foglaltak helyet a település elöljárói, köztük maga, Schmidt Sándor is, valamint a meghívott vendégek. Az egyesület megkapta azt az 1895-ben épült három szintes épületet is, amelyet korábban vasútállomásnak, majd a csendőrség központjának szántak.[7] 1921-re elkészült a színvonalas sportcentrum, amelyet még ugyanabban az évben egy jeles és nagyszabású atlétikai viadallal nyitottak meg ünnepélyesen. A sporttelep folyamatosan bővült.[8]

A vidéki települések sorában elsőként Dorogon készült a több medencét magában foglaló versenyuszoda, amihez öltözősor, napozó, fedett lelátó és műugrótorony is tartozott. Ezen kívül teniszpálya, új büfé, klubhelyiség, öltöző, fürdő és a kuglipálya is helyett kapott a létesítményben. A szabadon maradt tereket parkosították. Egyetlen évtized leforgása alatt a település egy nívós sportcentrummal gazdagodott, majd ráadásként, a korszak méltó zárásaként megszületett az első bajnoki cím, amit a labdarúgók vívtak ki az amatőr liga másodosztályában (Középmagyarországi kerület, II. o., Váci alosztály).[9] Az impozáns sporttelepet az 1920-as évek első felében több képeslapon is megörökítették.[7][3][10]

A két világháború között[szerkesztés]

A versenyuszoda egyik medencéje a kabinsorral és a napozóterasszal
Sportrendezvény 1927-ben

1927-ben érkezett Dorogra az olimpikon magyar bajnok atléta, Stolmár Károly, akit a sportcentrum vezetésével bíztak meg. Az egykori kiváló sportoló, mint vérbeli atléta és szakedző, a dorogi atlétikai szakosztály vezetője is volt egyben, de bábáskodott a többi szakosztály, így a birkózók és az úszók felett, valamint a futballcsapat edzőjeként is tevékenykedett. Mint sportszervező, a tömegsport kiépítésén is sikeresen fáradozott. Hosszú ideig ő volt az egyetlen fizetett alkalmazott a sporttelepen. Szolgálati lakásként a klubszékház első emeleti helyiségeit kapta meg családjával.[11] A létesítmény az 1920-as évek vége és a második világháború között élte első virágkorát.

Valamennyi sportesemény ünnepszámba ment, amit fokozott a jó szervezés is, miután a versenyeket, vetélkedéseket egymást követően bonyolították le. Így gyakorlatilag egész napos programot biztosítottak a lakosság részére, amelynek csúcspontja az aktuális futballmérkőzés volt. A pezsgő és tartalmas folytonossághoz hozzájárultak más népszerű rendezvények is, mint a bálok, táncmulatságok, vagy az iskolai tornabemutatók. Gyakran tartottak egyéb népünnepélyeket, olykor munkásgyűléseket is. [7]

A stadion képe 1925-ből
A stadion parkja

A nagy számú látogatottság és a sportcentrum népszerűsége a gazdag programokon kívül annak is volt köszönhető, hogy a településen kivétel nélkül minden családból akadt legalább egy fiatal, aki sportolt a DAC színeiben, valamint az emberek maximálisan a sajátjuknak érezhették, miután a sportközpont építkezésében, majd rendbetartásában tömegesen vállaltak részt önzetlenül. A működéshez szükséges anyagi hátteret részben a dorogi bányavállalat (akkoriban Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.) biztosította, részben a kialakult pártoló-tagsági díjakból és adományokból teremtették elő.[4] Hamarosan kitüntetett szerephez jutott a létesítmény, ahová az ország élsportolói gyakran és szívesen mentek edzéseiket is tartani.

Különösen az atléták és az úszók voltak szinte állandó vendégek. Az egyik legnevesebb ilyen látogató Csik Ferenc olimpiai-, Európa- és sokszoros magyar bajnok úszó volt, aki az idők során törzsvendégnek számított a dorogi sporttelepen.[12]

A stadion rendezvényeinek egyik különlegessége, a Levente-avatás
Egy másik felvétel a korabeli Levente-avatási ünnepségről

A korszak legnagyobb elismerése volt a dorogi sport és létesítményének irányában, hogy 1936-ban házigazdája lehetett a nemzetközi BudapestZágráb atlétikai viadalnak, valamint a birkózók és az úszók olimpiai válogató versenyének, amelynek tétje a berlini 1936. évi nyári olimpiai játékokon való indulás jogának kivívása volt. Az 1936-os év teljes sikeréhez hozzájárult, hogy ekkor szerepelt először az Európa-klasszis Ferencváros futballcsapata a Dorog vendégeként. A nagynevű ellenfelét alapos próbára tették. A remek iramú és szoros mérkőzésen 4:3-as vendég győzelem született. A sporttelep valamennyi rendezvénye kitüntetett fontossággal bírt, amelyek során nagy hangsúlyt fektettek a díszítésre is.[7]

A legtöbb esemény alkalmából zászló- és virágdíszben úszott a tribün, a főbejárat, a Zenepavilon és sokszor a kerítés is. 1938. május 30-án, a 34. Eucharisztikus világkongresszus keretén belül, az Eugenio Pacelli bíboros – akit a következő évben XII. Piusz néven pápának választottak – által vezetett népes és magas rangú egyházi elöljárókból álló küldöttség érkezett Dorogra a Szénoltár emlékmű avatására és ünnepi szentmisét celebrálni. Dorogi tartózkodásuk alatt a stadiont is érintették.[13] A második világháború előestéjén a labdarúgó csapat szerzett bajnoki címet, aminek köszönhetően, valamint a 25. éves fennállás tiszteletére még egy fergeteges ünneplés színhelye volt az aréna, a közelgő viharfelhők árnyékában.[14][8]

A második világháború idején[szerkesztés]

A stadion sziluettjét formázó emlékplakett 1939-ből
A stadion látványfotó a délnyugati kanyarból, 1925

A háború borzalmai ellenére 1944 nyaráig viszonylag zavartalanul zajlottak a sportesemények, noha számos jel és változás már akkor is figyelmeztetett a világégésre. 1939 őszén számos lengyel menekült el hazájából a front és a megszálló német hadsereg elől, akiket a dorogiak befogadtak, s közülük többen itt is telepedtek le. A klubszékház tetejére légvédelmi szirénát helyeztek, az álló lelátó alatt pedig egy alagútrendszert és óvóhelyet alakítottak ki (a város számos pontján építettek légvédelmi pincéket, amelyek elméletben ma is használhatóak, a város teljes területét lefedő légvédelmi szirénarendszer szintén működőképes, 2009-ben teljesen felújították), amelyről napjainkig is számos legenda kering.[15] Nem tudni volt-e más kivezetése vagy összeköttetése, csak annyi a biztos, hogy a Vasút-sor felől volt a bejárata, ahová egy lépcsősor vezetett, amely ma egy vasajtóval van lezárva.

Sorra kerültek frontszolgálatra a sportolók és sportvezetők is, 1943-ban pedig az első légitámadás sújtotta a települést. Ezekben az időkben a magyar irodalom két jeles alakja is megfordult Dorogon. Radnóti Miklós költő, aki maga is a háború áldozata lett később, néhány átutazása alkalmával a stadiont is látta, valamint Németh László Kossuth-díjas író, aki Dorogra udvarolt, gyakori és hosszan tartó vendégséget is élvezett. A városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is Dorogon tartotta 1970-ben. A város tisztelete kifejezéseként a Dorogi Gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó.[16]

A stadion parkjának részlete
A stadion látképe 1925-ben

A német megszállás idején a Dorogon állomásozó német páncélos alakulat tagjai és a tiszti állomány is kilátogatott a dorogi csapat mérkőzéseire, és szemtanúi lehettek az 1944-ben szerzett bajnoki címnek a Nemzeti Bajnokság harmadosztályában,[17] valamint a sikeres Magyar Kupa-szereplésnek, ahol az amatőr osztályú dorogiak több profi ligás csapattal szemben való győztes mérkőzése után az elődöntőben az ugyancsak profi klub, a Kolozsvári AC csapata ellen drámai csatában maradtak alul.[7] Az igazi dráma azonban ezt követően kezdődött, amikor 1944 őszétől a Budapestről elhurcolt, és a német koncentrációs táborok felé, a 10-es úton (akkoriban 1-es út) zömében gyalogosan hajtott deportáltakat a stadionban szállásolták el és tartották fogva.

A foglyok többsége zsidó származású volt, akiknek szenvedésein a helyi lakosság a saját élete veszélyeztetése mellett is igyekezett könnyíteni, főleg élelem és víz becsempészésével. Egyes esetekben a foglyok szöktetését is segítették, köztük Kádár Jánosnak is innen sikerült megszöknie. A front 1944 karácsonyán ért el Dorogra. A település alaposan megszenvedte a harcokat, tekintve, hogy a németek makacsul védték Dorogot. Kerek három hónapon át tartott az ostrom, mire az oroszoknak sikerült felülkerekedniük. Az állóháború óriási pusztítással járt, számos épület megsemmisült vagy megrongálódott. Többek között a stadion is megsínylette a harcokat, ahol jelentős károk keletkeztek.[18]

A háborút követő évek[szerkesztés]

A stadion építkezéséből az önkéntesek között számos nő és asszony is kivette a részét
Az álló lelátó háború utáni felújítása, ami társadalmi munkában valósult meg

A front elvonulása után megkezdődött a háborús károk felmérése, ami lesújtó volt. Gyakorlatilag elpusztult a versenyuszoda, a sportszerek zöme odaveszett, a játékteret a tüzérségi ágyúk belövéseiből keletkezett mély kráterek csúfították, a tribün tetőszerkezetének egy része leszakadt, és számos egyéb rongálást hagyott maga mögött az ostrom. Viszont ami ennél is nagyobb és pótolhatatlanabb, az emberi veszteség. A válogatott és olimpiai kerettag, többszörös magyar bajnok dorogi birkózók közül Beke Imre és Kripkó Antal, az olimpikon és országos bajnok atléta Fekete Imre, valamint Stolmár Károly sikeredző és létesítményvezető soha nem térhettek vissza. Beke Imre a 2. magyar hadsereg frontszolgálatosaként a Don-kanyarban veszett oda, Kripkó Antal életét német géppisztolyok oltották ki, Fekete Imre a háborús kitelepítések során, Stolmár Károly pedig a romániai Foksányban lévő hadifogolytáborban vesztette életét.[19]

1945 ugyanakkor egy hatalmas lehetőséget is tartogatott, hiszen a dorogi csapat esélyt kapott az NB I-es szereplésre, amennyiben sikeresen veszi a Tatabánya elleni osztályozót. Összefogással sikerült az anyagi károk egy részét kijavítani és játékra alkalmassá tenni a pályát. Az uszodát azonban már soha nem sikerült az eredeti szépségében helyreállítani. A sikeres osztályozó megvívása után 1945. szeptember 23-án lett színhelye az első NB I-es mérkőzésnek. 1947. év elején fordult meg benne először a későbbi névadó, Buzánszky Jenő, aki egy szezont Grosics Gyula csapattársaként játszott a csapatban. Grosicsot az NB I-es fővárosi MATEOSZ igazolta le a bajnokság végén, aki szintén ebben a stadionban alapozta meg világhírnevét.

1948 novemberében egy hazai bajnoki mérkőzés során súlyos szurkolói rendbontás történt. A drukkerek sérelmezték a játékvezető tevékenységét. Elkeseredésüket erősítette, hogy a Dorog kiváló szereplése mellett a teljes szezonban veretlen volt, azonban ekkor vereségre álltak. Néhány perccel a befejezés előtt előbb kővel megdobták a partjelzőt, majd sokan a játéktérre özönlöttek, és megverték a bírót is. Az incidens miatt az MLSZ négy hazai mérkőzésre eltiltotta a dorogi pályát. A korabeli Népsport cikke szerint szerencsétlenül kapott ki a dorogi csapat, akik ezzel elveszítették őszi veretlenségüket.[20] 1949. március végén nem kisebb vendég érkezett a dorogi stadionba, mint a komplett A és B magyar labdarúgó-válogatott, hogy a dorogi csapattal megmérkőzzön. A Sebes Gusztáv által irányított magyar válogatottban többek között Puskás Ferenc, Zakariás József, Szusza Ferenc, Bozsik József, Kocsis Sándor, Sándor Károly, Deák Ferenc, Szilágyi Gyula, Turai István, a B válogatottban pedig Hidegkuti Nándor és Budai László kapott helyet.[21]

A stadion belső parkja
NB I-es mérkőzés Dorogon, a korai időkben

Sebes Gusztáv mellett a szakmai vezetők közül Mándi Gyula, Bukovi Márton és Kalmár Jenő, valamint az MLSZ prominens személyei kísérték el a nemzeti csapatokat. Dorogon koszorúzással kezdte a programot a delegáció, majd az ebéd elfogyasztása után a futballé lett a főszerep. Hatalmas érdeklődés mellett előbb a B válogatott–Dorog II. mérkőzésre kerül sor, majd a nagy válogatott csapott össze a Dorog első csapatával. A játékvezető Bárdos Sándor, a dorogi csapat hajdani játékosa és edzője volt. Mindkét mérkőzésen a válogatott nyert fölényesen, de az akkoriban az NB II-ben szereplő Dorog sem vallott szégyent, akik a második félidőben egy fél csapatra való ifjúsági játékost játszattak, megadva számukra is a lehetőséget a nagynevű ellenfél elleni szerepléshez.

A találkozókat követően Sebes Gusztáv elismerően nyilatkozott a dorogi csapatról, dicsérte az impozáns stadiont, és külön kiemelte a helyi szurkolók sportszerű drukkolását és a remek hangulatot.[22] Ugyanez év májusában nagyszabású munkálatok kezdődtek, amelynek keretén belül többek között kibővítették a lelátót és új gyepszőnyeget kapott a játéktér. A tribünben, a föld alá építve alagsori rendszerben alakítottak ki új öltözőket, fürdőket, és helyet kapott benne egy fürdőmedence is. Okulva a két világháborúból, valamint a kialakult hidegháborús helyzetből, a légvédelmi szirénát és az óvóhelyet meghagyták. Az újjávarázsolt stadion befogadó képessége ekkor érte el a 12 000 főt. A munkálatokból ezúttal is önkéntesek százai és a sportolók is kivették részüket. A korabeli cikkben a Népsport is beszámolt a stadion munkálatairól a szeptember 2-án megjelent számában: „A játéktér, a gyep kiváló, a lelátón még építkeznek. Egy hét múlva azonban már 12 ezer néző befogadására lesz alkalmas a nézőtér!” [14][23]

Az 1950-es, 1960-as aranyévek[szerkesztés]

Tornaünnepély a stadionban az 1950-es években
A szurkolókkal megtelt fedett tribün az 1950-es években

Közel két teljes évtizeden át a magyar sport – elsősorban a labdarúgás – egyik fellegvára volt, valamint a vidék egyik legerősebb pillére. A futballisták sikerei kedvezően hatottak más sportágakra is, aminek köszönhetően újabb szakosztályokkal – kézilabda, teke, röplabda, torna és ökölvívás – bővült az egyesület, amely további beruházásokat és fejlesztéseket tett indokolttá. A sporttelep ezekben az időkben bővült a tekepályával és szabadtéri kézi-, és röplabdapályákkal.[4] A tekepálya megépülése további változásokat tett lehetővé. A pálya a klubszékház mellett kapott helyet, épülete a klubházzal egy vonalban kezdődött, így a két épület között egy szabályos egység képződött, amely alapjául szolgált az északi kapu létesítésének.

A jegypénztárakat kialakítva megszületett a stadion új főbejárata, aminek előterében gépkocsiparkolót, mellette, a székház előtti téren pedig parkot alakítottak ki. Egyidejűleg a klubház is átalakításon ment át, miután a korábbi tetőszerkezetét és az abból kiemelkedő toronyszerűséget átépítették. A két oldalt a kiemelkedő résszel hozták egy szintbe, az épület pedig lapos tetőt kapott. Bár ezzel újabb helyiségek kialakítása vált lehetővé, az eredeti épület esztétikusabb volt. A régi kiszolgáló épületet, amelyet a helyiek csak „Bagolyvárnak” hívtak, ahol az egykori öltözők, klubhelyiség és büfé volt, később elbontották. A déli kapu továbbra is megmaradt mint bejárat, azonban kapott egy új funkciót, ugyanis a kapuba beépítve, az emeleti részen kapott helyet az eredményjelző a nagy órával.[4]

Jellemző zsúfolt lelátókép Dorogon a hősidőkből
Az átalakított klubszékház épülete és az előtte kialakított parkoló. Az épület tetején jól látható a háborús légvédelmi sziréna.

A technikai változások sorában tartozott a stúdió és a hangosítás kiépítése, amivel a Bányász Zenekar háttérbe szorult, így a későbbiekben csak ünnepek és nagy rangadók alkalmával szerepeltek a stadionban. Ezzel a Zenepavilon megüresedett, amelyet az ökölvívók kaptak meg edzőteremnek. Előbb az eredeti helyéről, az északi futballkapu mögül átköltöztették mintegy 50 méterrel az északnyugati kanyarba, a kerítésen kívülre. A háborúban elveszítette díszes tornyát, ezen felül további változásokon ment át. Mint edzőterem, az oldalait befalazták és téliesítették, az új edzőterem körül szabadtéri edzőpálya is létesült. Itt kaptak helyet többek között a zsákoláshoz szükséges sportelemek is.[4] Hamarosan a legnépszerűbb sportágak egyike lett a településen.

Az egyre nagyobb tömegeket vonzó dorogi öklözők mérkőzései hamar kinőttek valamennyi rendelkezésre álló helyiséget, így nem egyszer a stadion játékterén állították fel a ringet, így a gyakran több ezres szurkolótábor pedig a lelátókról tombolta végig a küzdelmeket. A legemlékezetesebb mérkőzésen a dorogiak országos bajnoka és válogatott öklözője, Legény Kálmán Papp László háromszoros olimpiai bajnok ellen találkozott Dorogon 1955-ben, ahol a dorogi fiú derekasan helytállt.[24] A nem mindennapi csemegének számító bokszgálán mindkét felet nagy szeretettel ünnepelték a drukkerek. Néhány alkalommal előfordult, hogy a feldühödött szurkolók a játékvezetőkön töltötték ki haragjukat. A szerencsésebb bírókat sikerült elbújtatni a biztonságiaknak. Többször éppen az óvóhely alagútjában vészelték át az időt, míg lecsillapodtak a kedélyek. A korábbi tradíciókat követve továbbra is gazdag programokat szerveztek.[25]

Látkép az uszoda felől észak-dél irányba
A stadion gyepszőnyegén felállított ring ökölvívó-mérkőzéshez

Az iskolai sportprogramok mellett a sportra és az egészséges életmódra való nevelésben szintén fontos szerepet játszott a Magyar Honvédelmi Szövetség, az MHSZ dorogi szervezete is, amely rengeteg sportvetélkedőt szervezett a stadionban. A közigazgatásban kialakított járási rendszerben született a Dorogi járás, amelynek központja Dorog lett, így a vonzásköréhez tartozó települések lakóinak is köszönhetően meglehetősen magas számú volt a stadion látogatottsága.

Az 1962–1964 közötti időszak hozta az újabb fejlesztéseket. Ekkor került sor az állólelátó magasítására, amellyel a stadion befogadó képessége elérte a 15 000 főt.[4] Továbbá az állóhely között alakították ki a mentőbejárót, és ugyanitt (két oldalról kiemelkedő kis bástyák) a lelátórendszerbe épült szivattyúház, amelynek segítségével automatikus öntözőrendszert rendszeresítettek. Az öntözéshez szükséges vizet a szomszédos uszodán keresztül, a közeli közkedvelt helyi bányatóból, a Palatinus-tóból nyerték. Ebben az időben állították fel a Labdarúgó szobrát a délkeleti kanyar tetején. A helyiek közül sokan „Buzánszky-szobornak” nevezték, de valójában nem konkrét személy tiszteletére készült, hanem egyfajta szimbólum és mementó a dorogi sport sikeréhez és fennállásának 50 éves évfordulójára, tekintve, hogy a labdarúgó szakosztály volt az első, s egyben a legkiemelkedőbb az egyesület történetében. A szobor, mint őrangyal emelkedik a létesítmény fölé. A labdarúgó-szobor Hajdu Sándor szobrász alkotása, aki a neves, nemzetközi hírű és elismertségű szobrász, Hajdu István testvére.[26]

Telt ház a stadionban a ’60-as években

Az 1950-es évektől a Magyar Rádió körkapcsolásos műsora rendszeresen jelentkezett a stadionból, 1963-ban televíziós összefoglalót sugároztak a Dorog–Ferencváros mérkőzésről, 1965-ben pedig az első élő tv-közvetítés történt a Dorog–Vasas találkozóról a Magyar Televízió jóvoltából.[7][3] Ebben a korszakban került sor a dorogi labdarúgók Intertotó-kupa szereplésére. A dorogiak 1962-ben három csoportmeccset is játszottak a stadionban, a csehszlovák Plzen, a svájci La Chaux de Fonds és az olasz Padova ellen. Mindhárom mérkőzésüket magabiztosan nyerték, összesen 11 dorogi gólnak örvendhetett a hazai közönség.[27]

A sportprogramok szerves és közkedvelt részeként került sor a különféle gálamérkőzésekre, ahol a dorogi öregfiúk labdarúgó csapata mérkőzött meg neves ellenfelekkel. A vendégcsapatok közül a legemlékezetesebb a magyar öregfiúk-válogatott 1965-ben, majd a magyar színészválogatott volt 1966-ban, akik többször is tiszteletüket tették az idők során. A színészek és az előadók soraiból többek mellett vendégek voltak: Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar, Bessenyei Ferenc, Kibédi Ervin, Kazal László, Kabos László, Csala Zsuzsa, Koós János, Juhász Jácint, Garas Dezső, Kovács Kati, Aradszky László, Szécsi Pál, Reviczky Gábor, Tahi Tóth László.[4]

1970 és 1990 között[szerkesztés]

A tribün az 1970-es évek eleji felújítás után
Tribünrészlet az 1970-es években

Bár a futballcsapat 1966-ban kiesett az NB I-ből, a klub híveinek kétsége sem volt afelől, hogy csak idő kérdése, mikor szerepel újra a gárda a legjobbak között. Az előzetes reményekkel ellentétben azonban hosszabbra nyúlt a várakozás, viszont 1971-ben, a csapat NB II-ben szerzett bajnoki címével újra elérhető közelségbe került az első osztály. Ennek megfelelően egy nagyszabású fejlesztés tervezete született meg, amely a létesítmény minden részét érintette, és több lépcsőben, az évtized közepére teljesedett volna ki. A két legnagyobb beruházásnak a fedett uszoda és a sportcsarnok felépítése ígérkezett, mindkettő komolyabb lelátórendszerrel felszerelve. [4]

A tervek azonban politikai okokból nem valósulhattak meg. Az illetékesek nem engedélyeztették a gyakorlati megvalósulást, noha az anyagi hátteret zömében helyi erőforrásokból teremtették volna elő. A komoly beruházás csak a tervrajzig jutott, amelyet a sportmúzeum 3. számú terme őriz. Így mind a fedett uszoda és a sportcsarnok terve, továbbá a klubszékház tervezett átépítése is meghiúsult.[4]

A tribünnel egybeépült új öltözőépület, valamint az északi kanyarban lévő súlylökő- és lábteniszpálya
A stadion az uszoda felől az 1970-es évek elején

A visszautasítás miatt nemcsak a leendő fejlesztések egész sorával lett megkárosítva a sportcentrum, hanem ezzel az úszó szakosztály működését is ellehetetlenítették. A dorogi úszók így is évtizedeken át mostoha körülmények között tartották felkészülésüket fedett uszoda híján, akik az őszbe nyúlva is a szabadtéri létesítményt használták, s amennyire gyorsan csak lehetett, sokszor kora tavasszal már folytatták az edzéseket.[4] A klub- és sportszeretetük mellett éppen a felépülendő fedett uszoda adott kitartást, viszont a tervek lehúzásával nem maradhatott további illúziójuk. Ennek megfelelően a szakosztály felszámolása hamarosan elkerülhetetlenné vált.

Ennek ellenére számos más fejlesztés megkezdődött. A csapat 1973-ban visszajutott az NB I-be, és a bajnoki rajtra teljesen megszépült a stadion. A játéktéren kicserélték a gyepszőnyeget, az addig csíkozott festésű futballkapukat és a pálya szélének dísz-szegélyeit hófehérre festették, az játéktér körül futó salakos atlétikapálya is megújult, a sportághoz tartozó többi kiegészítővel, mint a távolugrógödör, a súlylökőpálya a két futballkapu mögötti kanyarban. Ezen felül a lábteniszpálya is megszépült, ami az északi futballkapu mögött volt. A lelátókat és a játékteret övező kőszegélyt hófehérre festették. [4]

Az új illemhelyek az északi kanyarban
NB I-es mérkőzés 1973-ban

Az állóhely sorai közötti korlátokat piros-feketére festették, míg a tribünön átfestették a padokat és a szektorokat jelző számozást. A lelátó és a tetőteret tartó falszerkezetre belülről öles betűkkel a HAJRÁ DOROG HAJRÁ! feliratot festették. Elkészült a 2 méter magas díszes kerítés a lelátó és a játéktér között, valamint a tribün folytatásaként felépült az új épületszárny az öltözősorral és fürdőkkel, ahol valamennyi szakosztálynak tudtak helyet biztosítani, és itt alakították ki az új szertárat is. Az épületből megoldották a tribün alatti eredeti öltözőkhöz vezető összeköttetést egy földalatti alagúttal. A folyosórendszer a tribün teljes hosszában futott.

A lejáró mellett kapott helyet a játékvezetői öltöző, és az új épületből alakították ki az új játékoskijárót. Kicserélték az eredményjelzőt és a nagy órát. A felújításhoz hozzátartozott az új illemhelyek kialakítása is. Az északkeleti és a délnyugati kanyarban épült fel egy-egy nagyobb méretű mellékhelyiség.[4] A nyitómérkőzésen a Ferencvárost fogatták, és ez a találkozó hozta a nézőcsúcsot 1973. augusztus 19-én. A stadionban több mint telt ház volt.

Sportünnepély
Sportseregszemle

Mintegy tizennyolcezren préselődtek be, de rengetegen lógtak a környező fákon, a stadion külső kerítésén, a háztetőkön, valamint a dorogi vasutasok jóvoltából a stadion vonalába beállított szerelvény tetején. A mérkőzést közvetítő Szepesi György elragadtatással számolt be a fejlesztésekről: „…és valóban megújult a csapat és a pálya, ez a kellemes hangulatú vidéki pálya”. A felújítási munkálatok mellett, a megjelent helyi női labdarúgó csapat mérkőzései is színesítették a stadion programját. A sportcentrum 1977. június 4-én adott otthont az utolsó NB I-es mérkőzésnek, ahol a hazaiak az Újpestet fogadták és győzték le, emlékezetesen búcsúzva az élvonalbeli szerepléstől. [3]

Az 1974-ben elkészült új, szabadtéri aszfaltborítású kézilabdapályával fejeződött be az időszak nagy fejlesztési programja. A pályához kézi állítású eredményjelző is tartozott, később pedig lelátóval és világítással is kiegészült. Az 1970-es években is folytatódtak a különböző sportseregszemlék, amelyek közül az Országos Sportnapok (OSN) volt a legjelentősebb, legkiemelkedőbb esemény. Az OSN négy évenként, a labdarúgó világbajnokságok éveiben megrendezett több órás sportünnepély volt, ahol a helyi óvodák, iskolák és egyletek mutattak be zenés torna- és gimnasztika műsorokat. Népszerűségét mutatta, hogy a lelátók zsúfolásig megteltek. A rendezvények fő koordinátorai és szervezői a helyi iskolák kiemelkedő testnevelői tanárai voltak, köztük Török József, Kruzslik János és Suba Ágnes. [4]

Lelátókép az 1970-es években
A dorogi stadionban rendezett utolsó NB I-es mérkőzés közel 10 ezer néző előtt, 1977-ben

A nagyszabású Országos Sportnapok mellett szintén jelentős volt az MHSZ által szervezett seregszemlék, versenyek is. Ezen felül gyakran került sor harcászati bemutatókra és katonai járművek kiállítására is. A bemutatott harci járműveket belülről is meg lehetett szemlélni, némelyeket pedig a kezelő személyzet ellenőrzése mellett kipróbálni. A dorogi repülős- és ejtőernyős klub is tartott bemutatót. Vitorlázó gépeiket a játéktéren állították ki. 1978-ban az iráni sah, Mohamed Reza Pahlavi magyarországi látogatása során Dorogon is megfordult, ahol egy rövid látogatás erejéig útja a stadiont is érintette.[7] A következő említésre méltó változásra 1979-ben, részben az egyesület fennállásának 65. évfordulója jegyében került sor, amikor a klubszékházat tatarozták és a sporttelep külső betonkerítését festették vidám, élénk színekre, több részén pedig hangzatos, a korra jellemző szlogenek kerültek kiírásra, mint például, „Edzett ifjúságért”, vagy „A sporttal a világbékéért”.

Az ünnepi év alkalmából számos nívós sportvetélkedőt szerveztek. Ennek egyik része a kubai válogatott elleni futballmérkőzés volt. Az 1980-as olimpiára kvalifikált karibi válogatottat a Dorog NB II-es csapata fogadta. Nagy érdeklődés mellett, remek csatában a házigazdák nyertek 1–0-ra.[7] 1980 egy meglehetősen szomorú emléket hagyott hátra. Ez év májusában a Dorogi Szénbányák Lencsehegyi bányaüzemében történt súlyos bányakatasztrófa több halálos áldozatot is követelt. A tragédia hetében a stadion is gyászba borult, és a soron következő, a Mohács elleni bajnoki mérkőzésen tartottak megemlékezést.[4]

Az egyesület 60 éves évfordulójára rendezett ünnepségre szóló meghívó
A sportcsarnok az Iskola út felől

1980 nyarán került sor egy rendhagyó labdarúgó mérkőzésre, ahol a korszak két kitűnő csapata, a Tatabánya és a Bp. Honvéd küzdött meg egymással, ami igazi futballcsemegének ígérkezett. A találkozóra hatezren voltak kíváncsiak. Bár a dorogi és a tatabányai klub között mindig is hagyományosan nagy rivalizálás folyt, a dorogi drukkerek ezúttal zömében a tatabányai csapatot buzdították szurkolásukkal. A mérkőzést egy hatalmas, 25 méteres bombagóllal a Tatabánya nyerte 1–0-ra. A lefújást követően a levonuló csapatokat vastapssal köszöntötték a hazai szurkolók. A két fél játékosai készséggel álltak a szurkolók rendelkezésére a mérkőzést követően. Különösen Pintér Sándort rohamozták meg sokan, aki nem győzte osztogatni az autogramokat. [4]

1981-ben kicserélték a futballkapukat. A hagyományos vonalú régi kapukat – amelyek kapufái valóban fából készültek, csak a kapufákat és a hálók feszességét biztosító tartók voltak vasból – cserélték a modern vezetésű, vasból készült kapukra, amelyek a mai napig megmaradtak. A korai időben a földtől mintegy 20 centiméteres magasságtól szintén 20 centiméternyi kiterjedésű piros sáv díszítette.[4] Ugyanebben az évben salakmotorversenyt is rendeztek a stadionban. 1984-ben kezdődött a sportcsarnok építése, amely az eredeti 1971-es tervekhez képest jóval szerényebb kivitelezésű volt, azonban nagy mérföldkő volt a dorogi sport életében. A hivatalos átadásra 1985-ben került sor. A beüzemeltetéssel a labdarúgók, az atléták és a természetjárók kivételével valamennyi szakosztály az edzéseit és a versenyeit a csarnokban rendezte, a téli időszakban azonban a focisták és az atléták is beköltöztek. 1984 nyarán érkezett vendégjátékra az első osztályú német Dinamo Berlin futballcsapata. 1986-ban a sportcentrum funkciói közé bekerültek a zenei rendezvények is. Ebben az évben tartották az első rock-koncerteteket is, ahol a sort a KFT és Schuster Lóránt nyitotta, a későbbekben pedig további jeles együttesek adtak itt koncertet, mint az Edda Művek, vagy a Lord. [4]

A klubszékház az 1950-es években kialakult mai formája és az északi kapu
A fedett ülőtribün az északi kanyar felől

Szintén ebben az évben, az FTC–Haladás mérkőzésen történt rendbontás miatt néhány mérkőzésre betiltották az Üllői úti stadiont, a Ferencvárosnak így semleges pályán kellett a hazai meccseit játszania. A dorogiak jelentkeztek a pályázatra, azonban az MLSZ kritériumában egy pontban nem felelt meg a dorogi stadion; nevezetesen a két stadion közötti távolság túl kevés a büntetésben meghatározottak értelmében, így a választás Kecskemétre esett. Ennek ellenére mégis játszott ebben az időben a Fradi Dorogon, tekintve, hogy a Magyar Kupa legjobb 16 közé jutásért a sorsolás összehozta a két csapatot. A dorogi egyesület kérvényezte az eredetileg 13:30-ra kitűzött kezdési időpont megváltoztatását, a kezdés egy órával későbbre történő csúsztatásával, a várhatóan nagy érdeklődésre való tekintettel.

A szövetség azonban nem járult hozzá, így nagyon sokan lemaradtak a találkozóról, vagy kénytelenek voltak különböző indokokat keresni a munkahelyről, vagy az iskolából való hiányzás igazolására.[28] Egyedül a dorogi gimnázium igazgatósága tette lehetővé tanulói számára az igazolt távolmaradást. A mérkőzés kezdetére közel 6000 szurkoló gyűlt össze, és az idő múlásával sorra érkeztek további drukkerek. A találkozó végére mintegy 8000 néző gyűlt össze. 1987 őszén kezdődött a pálya és a lelátókat elválasztó kerítés cseréje, amely 1988 tavaszára készült el. Ez a kerítés látható napjainkban is. Ez volt az egyesület 75. éves jubileumára tervezett felújítás első fázisa. Szintén 1988-ban került sor a klubház tatarozására és a bejárati kapuk festésére. A ünnepi évben, 1989-ben a lelátók festése és a tribün, valamint a volt Zenepavilon tatarozása is megtörtént, így a 75. éves jubileum alkalmából szervezett sportversenyeknek, illetve kupaküzdelmeknek, valamint 1990-ben a magyar női labdarúgó válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzésének már a megszépült sportcentrum adott otthont.[4]

Az 1990-es évek és az ezredforduló[szerkesztés]

A dorogi olimpikonok 2001. augusztus 20-án, a millecentenáriumi ünnepség alkalmából a stadionban. Balról: Megyeriné Pacsai Márta, Szűcs Lajos, Varga János, Harmath János, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula.
A 2001-ben újjáépült Zenepavilon

Az egykori Zenepavilont az ökölvívó-szakosztály 1990-ben történt megszűnését követően Fekete László használta edzőteremnek. 1991-ben az olasz C válogatott mérkőzött meg a Dorogiakkal. Ekkor a csapat már az NB I. ajtaját döngette, ezáltal tervezet született a stadion további fejlesztéséről, ám az 1993-as év a nagy lehetőségek helyett szomorú emléket hagyott maga mögött. Három szakosztály – a labdarúgás, női kézilabda és férfi teke – az NB I. küszöbén állt, ám csak a tekézőknek sikerült a legmagasabb osztályba való jutás. Ugyanakkor mégis kudarcként hatott az által, hogy a versenykiírások csak négysávos automata pályát fogadtak el hiteles pályának, a dorogi viszont kétsávos volt, és nem mutatkozott remény a saját pálya kibővítésére, így a hazai mérkőzéseket is idegenben kellett lejátszaniuk. Az év tragédiájához hozzájárult egy halálos kimenetelű motorbaleset is. A balesethez mentőhelikopter érkezett, amely a stadion gyepén landolt. 1994-ben világversenynek adott otthon a stadion, nevezetesen a világ legerősebb embereinek világbajnokságának, amelyet a Telesport közvetített.[29]

A kifejezetten színvonalas és számos látványossággal bővelkedő rendezvény egyetlen szépséghibával bírt, ugyanis egybeesett a labdarúgó-világbajnoksággal, így a várt látogatottság jóval alulmaradt az előzetes várakozásoktól. A teljes nézettség volt akkora, mint amennyit egyetlen versenynapra számítottak volna. 1995 hozta a stadion történetének legnehezebb, egyben legkritikusabb időszakát. Az 1994-es évvel bezáróan a menet közben privatizált Dorogi Szénbányák (új nevén DOSZÉN Rt.) teljes mértékben kivonult a dorogi sportéletből, így a gazdátlanná vált egyesület és a létesítmény a csőd szélére sodródott. A rendkívüli szorult helyzeten a város önkormányzata igyekezett segíteni, amely elsőként átvállalta a teljes sportcentrum működtetését. Okulva számos országos negatív példából, egy törvénybe iktatott határozatot is hoztak a stadion megóvása érdekében, amelynek értelmében a létesítmény mindenkori tulajdonosa a sportkomplexumot kizárólag sportcélra használhatja.[30]

A Sportbüfé pult felőli része
A Labdarúgó-szobor a délkeleti kanyarban

Később a Dorogi Városüzemeltetési Kht. feladatkörébe került az üzemeltetés, tulajdonosa pedig a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány lett.[31] Menet közben felszámolták a futballkapuk mögötti atlétikapálya-kiegészítőket és a lábteniszpályát, és egykori helyüket teljesen befüvesítették. 1997 újra örömteli eseményekkel szolgált. A labdarúgók bajnoki címet nyertek az NB III-ban, majd a sikeresen megvívott osztályozó mérkőzést követően az NB I/B-be jutottak. Az osztályozó visszavágó mérkőzésén tízezer néző gyűlt össze a dorogi stadionban.[32] Az idők során teljesen elsorvadt női labdarúgás újjászületett, és a hölgyek új csapata 1998 nyarán játszotta első hivatalos mérkőzését a stadionban a Femina csapata ellen.[33] Ebben az évben kezdődött a gázprogram is, ahol 4 milliós beruházással a teljes sportcentrumban a gázfűtésre tértek át.

Ugyanakkor egy nagy csalódás is ekkor érte a helybelieket. Az Ybl Miklós-, Kossuth- és Magyar Örökség díjas építészmérnök, Makovecz Imre által tervezett fedett versenyuszoda tervét politikai okokból elutasították, így továbbra sem volt remény az úszószakosztály feltámasztására. A kedvezőtlen koránydöntés a tekézőket is sújtotta, mivel az új fedett versenyuszoda épületében kapott volna helyett a kibővített négysávos automata pályájuk és a hozzá tartozó öltözők és kiszolgáló egységek. Közben a tribünbe épülve létesült egy fitnesz szalon és konditerem, amely a stadionból és az utcáról egyaránt megközelíthető.[34]

1997 júniusa nézőcsúcsot hozott, ahol két harmadosztályú csapat mérkőzésére 10 ezer néző volt kíváncsi
10 ezer néző a stadionban 1997-ben, mégis korántsem volt telt ház

1996-ban történt komolyabb szurkolói rendbontás a hazaiak részéről, a Dorog–Vasas SC Magyar Kupa-mérkőzést követően, ahol Hidasi Gyula játékvezető ténykedését sérelmezték, aki egy szabályos gólt érvénytelenített, majd egy 11-estől fosztotta meg a hazaiakat. A mérkőzés után több száz feldühödött drukker lincshangulatban várta a játékvezetőt, akit az említett fitnesz szalonon keresztül menekítettek ki a rendezők.[35] Az év felemelőbb pillanatai közé tartozott Monostori Tivadar 60. születésnapja tiszteletére a nyár végén rendezett gálamérkőzés a dorogi öregfiúk és a parlament-válogatott részvételével, ahol az ünnepelt is pályára lépett. A rendezvényt számos híresség mellett Zwack Péter is megtisztelte jelenlétével. A nagyszámú publikum igazi focicsemegével gazdagodott, ahol imponáló játékkal 7–2-re nyertek a dorogiak. A szurkolók vastapsa kísértében a pályáról levonuló Monostori letérdelt és megcsókolta a gyepszőnyeget.[36]

Szintén ebben az évben történt Habsburg Ottó Dorog város díszpolgárává avatása, amelyre az egykori trónörökös egész családjával érkezett. A dorogi látogatása alkalmán útba ejtette a stadiont is.[37] 1997 szeptemberében a soron következő bajnoki mérkőzés szünetében gördült be egy népes biciklis csoport, akik éppen nem sokkal korábban vettek részt a BudapestDorogPárizs kerékpártúrán. A csapatnak Bokros László személyében dorogi tagja is volt. A túrát teljesítők a játékteret körbe futó salakos futópályán tettek néhány tiszteletkört, a stadionban lévő mintegy 4000 néző hatalmas ovációja és ütemes tapsa közepette.[38] 1998-ban Bányásznapon Puskás Ferenc volt a város díszvendége, aki megtekintette a dorogi utánpótlás csapatokat, majd a Dorog–MOTIM TE NB II-es bajnoki meccset, ahol a kezdőrúgást is ő végezte el. Az Iskola utca felőli oldalon felépült az ország majdnem egyetlen műanyag borítású tansípályája, amellyel újabb profillal bővült a dorogi sportélet.[39]

1999-ben újabb szurkolói rendbontás történt, ezúttal a kispesti ultrák „jóvoltából”, a Kispest Honvéd elleni kupamérkőzés után, akik a rendezőkkel tűztek össze. Az incidenst a Telesport Gól, gól, gól! című műsora is bemutatta, amelyet a műsorvezető Csisztu Zsuzsa, a „dorogi rémálom” címmel harangozott be. (*) Az egyesület 85 éves fennállása alkalmából avatták fel a Dorogi Sportmúzeumot 1999. november 13-án, ahol a zászlódíszben pompázó stadionban egész napos ünnepi programmal tisztelegtek a patinás klub előtt. Az alapjában véve kielégítő állapotú sportcentrumban azonban a menet közben újból megüresedett Zenepavilon lehangoló állapotban árválkodott. Ekkor született a salamoni döntés, miszerint a felújítása irreálisan sokban kerülne, viszont nem szabad hagyni, hogy örökre eltűnjön, ezáltal a romhalmazzá vált eredeti építmény elbontása mellett, az eredeti tervrajzoknak megfelelően való újjáépítéséről döntöttek..[40]

Jánosi György Ifjúsági- és Sportminiszter a nemzeti és dorogi címerrel és szalagokkal díszített futball-labdát, szimbolikus ajándékként adományoz Tittmann János Dorog város polgármesterének a stadionrekonstrukciót követő avató ünnepségen, 2002. augusztus 20-án. Az előtérben a Dorogi Diófa Foci óvoda csemetéi.
A felújított Labdarúgó-szobor

A millecentenáriumi ünnepségsorozat dorogi megemlékezésére 2001. augusztus 20-át választották. Tekintve, hogy a város életében a bányászat és a sport központi szerepet játszott, ennek szellemében történt az ünnepség tartalommal való megtöltése. Az ünnepségnek a stadion adott otthont, ahol többek között sor került az újjáépült Zenepavilon és a Dorogi olimpikonok falának avatására. Az ünnepségre a teljes stadion megszépült. A klubszékházat kívül-belül tatarozták és festették, valamint sor került a déli kapu tatarozására is. A Zenepavilon az egykori kézilabdapálya helyére került, amelyet felszámoltak, majd egy alakulóteret hoztak létre a helyén, amelynek közepén épült fel a pavilon. A nagyszámú érdeklődő és ünneplő soraiban ott volt valamennyi élő dorogi olimpikon – köztük Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Szűcs Lajos olimpiai bajnokok – és az olimpiai kerettagok. Az ünnepség részeként került sor a Dorog–Ferencváros öregfiúk gálamérkőzésre. Ez az alkalom volt az utolsó a stadion történetében, amikor nagyobb tömeg foglalt helyet a lelátókon. A tribün zsúfolásig megtelt, és az állóhelyen is rengetegen tekintették meg a találkozót, ahol a kivonuló csapatokat a Bányász Zenekar és a dorogi Aranycsengő mazsorett csoport vezetett fel, a mintegy 5000 néző tapsviharával kísérve. [41] 2001 nyarán az egyesület elküldte pályázatát az Országos Stadion Rekonstrukciós programra, ahol 40 milliós támogatást nyertek, így a 20 milliós önrésszel kiegészülve megkezdődhetett a stadion rekonstrukciója, amelynek keretén belül teljesen átépítették az öltözősort, a fürdőket és a szertárat.

Ezen felül a létesítmény délkeleti szögletében lévő mosodát beköltöztették a megújult épületbe, így a régi mosoda épülete raktárrá lett alakítva. Az egykori egyszintes öltöző épülete még egy díszes faborítású emeleti tetőszerkezetet kapott. A teljes öltözősor vadonatúj berendezéssel gazdagodott, akárcsak a szertár. Mindezek mellett az egykori uszoda – amelyet 1998-ban bezártak, majd elbontottak – területének egy részén műfüves, villanyvilágítású edzőpálya is létesült. Az északkeleti kanyarban lévő illemhely épületét elbontották, helyette, az ellentétes kanyarban lévő másik nagy illemhely szomszédságában egy minden igényt kielégítő új illemhely is létesült. [42]

A parkosított zöldövezet szép hátteret és látványt nyújt
Az 1990-es évek végén felépült sípálya a sportcsarnok és az uszoda között

Éppen a pályázat benyújtása előtt merült fel először a névadás ötlete, tekintve, hogy a dorogi stadionnak hivatalos névadója soha sem volt. A korábbiakban Bányász stadionként emlegették hivatalosan, bár a helybeliek egyszerűen a „Pályának” nevezték. Ha valaki meccsre készült a dorogiak közül, nemes egyszerűséggel annyit mondott: „Kimegyek a pályára”, vagy azt, hogy „kimegyek a DAC-ra”. Mivel a pályázat alkalmából nevesíteni kellett a stadiont, így a legjobb alkalom kínálkozott a névadóra. Ekkor merült fel, hogy Buzánszky stadion legyen. [43]

Bár az illetékesek egyetértettek, hogy Buzánszky Jenő neve volna a legalkalmasabb, azonban mind a klubvezetés, mind az önkormányzat azon a véleményen volt, hogy nem a legszerencsésebb élő személyről elnevezni. Ezáltal a Dorogi Városi Stadion név szerepelt minden hivatalos formában. A rekonstrukciós munkálatok kivitelezője a Csúcs Kft. volt, az ünnepélyes avatásra pedig 2002. augusztus 20-án került sor.

A ceremóniát Jánosi György Ifjúsági- és Sportminiszter ünnepi köszöntője nyitotta, aki elmondása szerint nagy örömmel érkezett Dorogra. Személyes élményeit is megosztotta a nagyszámú hallgatósággal, miszerint ifjú korában Dorogot egy hatalmas városnak képzelte, mivel a dorogi sportsikerektől volt hangos a korabeli média. Amikor pedig elsőként személyesen is megfordult a bányászvárosban, meghökkenve tapasztalta, hogy egy kicsiny település mindössze. A korábban kialakult szimpátiája ezáltal még jobban elmélyült a dorogi sport irányában. Az ünnepi műsor keretében néptáncosok, mazsorettek és zenekarok bemutatója mellett olvasták fel Szabó Gyula, A dorogi stadion története című munkájából készült kivonatot, amely ebből az alkalomból készült. Jánosi György, aki családjával érkezett, a hivatalos műsort követően is hosszú órákon át időzött még a stadionban, és közvetlen beszélgetéseket folytatott a helybéliekkel.[44][45]

  • (*) Kapcsolódó videó:

Dorog–Kispest Honvéd Magyar Kupa-mérkőzés, 1999, YouTube-videó

Az új évezred első évtizede[szerkesztés]

Az új évezred első évei sok nehézséggel teltek. Tekintve, hogy a helyi önkormányzaton kívül nincs egyetlen komoly anyagi támogatója az egyesületnek, pedig csak Dorogon több olyan tekintélyes és tehetős cég is üzemel, mint a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyrt., a SARPI Hulladékégető Kft., vagy a Sanyo Electric. Ráadásul a japán tulajdonú multinacionális cég Közép-Kelet-Európai központja éppen Dorog. [46]

A stadion avatója: Szauter Tamás elnök, Mayer László alelnök és Faragó Szabolcs csapatkapitány köszöntik a névadót
Az újjáépült uszoda. Háttérben a stadion tribünje, az öltözősor és a játéktér gyepszőnyege látható.

2002-ben Horváth Pál edző és egyben az egyesület anyagi támogatója ígéretet tett arra, hogy a lelátókat modern, szabvány ülőkékkel boríttatja, és az öltözősor emeleti, stadionra néző részét beüvegezteti, benne klubhelyiségeket, VIP-helyiséget és hotelszobákat alakíttat ki saját költségén, amennyiben a város és a klubvezetés hozzájárul (anyagilag is) az NB I/B-ben történő induláshoz. Horváth mester 20 millió forintot áldozott volna saját erőből, a többi 40 milliót a klubnak és a városnak kellett volna előteremteni, amiből a szokásos évi szinten utalt 20 milliót a városi büdzséből biztosított volt, azonban a további 20 milliót kellett volna előteremteni. A tervezett 60 milliós költségvetéssel – amelyet az MLSZ minimum anyagi fedezetként kért felmutatni – is a Dorog lett volna a legszerényebb hátterű klub a mezőnyben, de az illetékesek nem láttak arra semmilyen garanciát, hogy ez az összeg a rendelkezésre álljon. Így a csapat nem indulhatott az NB I/B-ben, ezért Horváth Pál távozott, a tervek pedig nem valósultak meg. [47]

Ugyan ebben az évben, nyár végén a hatalmas áradások a szomszédos Esztergomot is érintették, ahol a medréből kilépett Duna többek között elöntötte és teljesen használhatatlanná tette az ottani pályát. A dorogi klub érkezett a segítségükre, és biztosították a szomszédvár csapata részére a soron következő hazai bajnoki mérkőzésük megrendezését a dorogi stadionban, ahol az esztergomiak a Székesfehérvári Ikarusz csapatát fogadhatták.[48]

2003-ban a Westel mobiltelefon társaság kereste meg az egyesületet üzleti ajánlattal, tekintve, hogy a Dorogon meglévő adótorony terheltsége miatt egy átjátszótorony telepítése vált szükségessé, és az előzetes mérési adatok alapján a stadion lett volna a legalkalmasabb hely. A Westel a stadion déli kanyarulatában szerette volna a felállítást, amiért cserében egy modern elektromos eredményjelzőt finanszíroztak volna, továbbá éves szinten 10 millió forint szponzori támogatást is ígértek. A torony önmagában sem rontotta volna a stadion esztétikai értékét, azonban a tervezésnek köszönhetően szinte láthatatlan lett volna, mivel az eredményjelzőt a toronyra erősítve kívánták felszerelni. A Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány, mint a stadion tulajdonosa a város támogatását élvezve egybehangzóan megszavazta a szerződéskötést. Közvetlenül a szerződés aláírása előtt, a stadion szomszédságában lévő Zsigmondy lakótelep területi képviselője aláírásgyűjtésbe kezdett a telep lakóinak bevonásával, mivel véleménye szerint az egészségre káros hatású átjátszótorony közelsége veszélyeztetné a lakosságot. Végül éppen annyi aláírás gyűlt össze, amennyi megvétózhatta a torony telepítését. Ezáltal a klub elesett több tízmilliós bevételtől és egy modern eredményjelzőtől. A bevétel elegendő plusz lett volna a biztos NB II-es tagságnak, így viszont a klub az NB III-ba kérte magát, mert nem volt elég anyagi fedezete az NB II-ben, ahol ráadásul jól szerepelt és az élmezőnyben végzett. A történet igazi iróniája, hogy ennek ellenére a torony mégis felépült, alig 100 méterrel délebbre, a vasút túloldalán, a MÁV területén. Maximum a vasút gazdagodott, a torony helyéből adódóan a lakosság ugyanolyan, hanem nagyobb veszélyben él (már, ha egyáltalán jelent bármi károsat is, hiszen nincsenek erre bizonyítékok, viszont mobiltelefont szinte mindenki használ)[49] Így törvényszerű volt elsősorban a komoly költségekkel járó labdarúgás visszaesése. Előbb az NB II., majd az NB III. következett. Ennek megfelelően, és főleg a perspektívanélküliségnek köszönhetően, drasztikusan visszaesett a stadion látogatottsága. Napjainkban 300–500 nézőre tehető a mérkőzésekre kilátogatók száma, de nem ritkán még ez alatti nézőszám is előfordul.

Szintén 2003-ban, Bányásznapon a Magyar Színész-válogatott – soraiban többek között Eperjes Károllyal és Cseke Péterrel – érkezett immáron sokadjára a stadionba, hogy a dorogi öregfiúk csapatával megmérkőzzön. A szépszámú közönség ezúttal sem csalódott a két fél csatájában, amely férfias, de nagyon sportszerű küzdelmet és 4–2-s dorogi győzelmet hozott. A mérkőzést követően Nemcsák Károly, a színészek csapatkapitánya mondott ünnepi köszöntőt, amelyben kiemelte elismerésüket a dorogi sport múltját és tradícióit illetően. A két csapat és a meghívott vendégek közösen ebédeltek a stadionban, ahol kötetlen beszélgetés mellett nosztalgiáztak.[50]

Ugyancsak ehhez az évhez tartozik Erdő Péter Esztergom-Budapesti főegyházmegye érsekének Dorog város díszpolgárává történő avatása. Az egyházfő Dorogon kezdte papi hivatását még az 1970-es évek végén. Szoros, jó kapcsolata mindvégig megmaradt a várossal, ahol gyakran vesz részt ünnepségeken, avatásokon és szentmiséken. Látogatásai nem egyszer a stadionra is kiterjedtek.[51] 2004. szeptember 11-én tartották az egyesület fennállásának 90. évfordulója alkalmából az ünnepi megemlékezést, amelynek színhelye stílszerűen a stadion volt, ahol az egész napos program keretén belül valamennyi dorogi sportszakosztály bemutatókkal és versenyekkel képviseltette magát.[52]

2005 nyarán egy nagyszabású rockfesztivál helyszínének lett kiszemelve a stadion, amelynek a világhírű Iron Maiden zenekar lett volna a csúcspontja. Ugyan a tulajdonos, az üzemeltető és a városvezetés a hozzájárulását adta a rendezvényhez, azonban okulva a két évvel korábban történtekből, miszerint a lakótelep illetékes képviselőjének kezdeményezésével lakossági ellenállásába ütköznének, amely megint csak meghiúsíthatná a terveket, így egy idő után a szervezők maguk kerestek másik helyet. A fesztivál jótékony célú volt, amelynek bevételéből a dorogi klub és a stadion is részesült volna, fővédnöke pedig az akkori országos rendőrségi szóvivő, Garamvölgyi László lett volna. A koncert végül a közeli reptérre lett szervezve, de a helyszín változása miatt számos eredeti terv átalakult, közte a neves brit csapatot sem hívták meg végül.[53]

2006-ban kezdődött a fedett uszoda építése, amely ugyan jellegében és színvonalában messze elmarad a korábbi tervektől, ugyanakkor a város több mint fél évszázados álma mégis csak teljesült, amikor 2007. május 12-én sor került az ünnepélyes átadására. Szinte az avatással egy időben újra megalakult az úszószakosztály és a régen várt vízilabda-szakosztály is.[54]

Légifotó a stadionról
Légifotó a stadionról

Napjainkban[szerkesztés]

Számos felújítás mellett az egyik legnagyobb beruházásként a sportcsarnok új tetőszerkezetet kapott, 2010. május 4-én pedig megtörtént a hivatalos névadás is, miután minden idők egyik legkiválóbb dorogi sportolójáról, sportemberéről, Buzánszky Jenőről nevezték el. A névadást Buzánszky Jenő 85. születésnapjára időzítették, amelyet a névadó tiszteletére, a főbejáratnál emelt emléktábla ünnepélyes keretek közötti leleplezése követett 2010. szeptember 4-én, Bányásznapon. A ceremóniát számos olyan magas rangú vendég is megtisztelte személyes jelenlétével, mint Dunai Antal olimpia bajnok labdarúgó, az MLSZ szakvezetője, vagy Walter Desch, a Rajnai Labdarúgó Szövetség elnöke.[55][56]

2011 nyarán a játéktér gyepszőnyegének cseréjére került sor, majd ez év október 24-én, húsz év után újra válogatott mérkőzésnek adhatott otthont a stadion. Itt rendezték a MagyarországIzrael U18 labdarúgó mérkőzést, amelyet a mieink nyertek 1–0-ra, több mint 2000 néző előtt, akik fantasztikus hangulatot teremtve, a régi idők szellemét idézték vissza.[57]

2012. március végén egy rangos nemzetközi birkózóverseny rendezési jogát kapta meg a város. A jeles eseménynek a sportcsarnok adott otthont, ahol 15 ország mintegy 170 versenyzője, köztük a világ legjobbjai között számon tartott Ukrajna és Azerbajdzsán mellett a távoli Japán birkózó-válogatottja is képviseltette magát. A rendezvényt számos egykori birkózó híresség, többek között Kocsis Ferenc, Varga János, Sike András és Repka Attila olimpiai bajnokok is megtisztelték jelenlétükkel. A viadalt dr. Tittmann János, a város polgármestere és dr. Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke nyitotta meg. A versenyt követően egy hetes nemzetközi edzőtábort is szerveztek helyben.[58][59] Ugyan csak 2012-ben került sor az üzemeltető váltásra, miután a 2012. április 1-jén megalakult Dorog Város Egyesített Sportintézménye hatáskörébe került.[60]

A 2013-as esztendő felemelő rendezvények sorát hozta, amely tovább öregbíti a stadion hírnevét. Elöbb márciusban az elmúlt év sikeres nemzetközi birkózóversenyét, a Fekete Gyémántok Kupát rendezték meg újra hatalmas érdeklődés mellett. Május 7-én és június 11-én utánpótlás válogatott mérkőzésnek adott otthont a stadion, ahol a magyar csapat elöbb Törökország, majd Olaszország nemzeti csapatait fogadta. Közben a dorogi csapat bajnokavatójára került sor június elsején, ahol a hazaiak a harmadosztályú bajnokság zárómérkőzésén aratott győzelmével bajnoki címet szereztek. Hosszú idő után újra ezrek töltötték meg a stadiont és a késő éjszakába nyúló határtalan ünneplést tartottak.[61][62]

A stadionban sokszor végeztek társadalmi munkát magánszemélyek és a szurkolók is. Az egyik legérdekesebb kezdeményezés egy a Vajdaságból származó fiatalember, Dudás Béla nevéhez fűződik, aki dorogi kötődése lévén felnőtt korában elhagyta Szerbiát, és Dorogon telepedett le. Mint a klub szimpatizánsa, társadalmi munkában vállalta a klubszékház lépcsőházának három emeletnyi üvegablakának külső tisztítását alpin technikával, tekintve, hogy ipari alpinistaként dolgozott. A tisztítást 2000 és 2002 között többször is elvégezte..[63]

A Magyarország–Izrael U18 EB-selejtező 2011 őszén
A 2012-2013-as bajnoki évad zárómérkőzésén ezrek töltötték meg a lelátókat

Az újkori magyar trendeknek megfelelően a stadion sem a FIFA, sem a magyar NB I szabványainak nem felel meg. Nincs villanyvilágítás, műanyag ülőkékkel borított lelátók, sem vendégszektor, ezen felül a játékteret elválasztó kerítés nem megfelelő magasságú. Noha a stadionba tulajdonképpen beférne akár Dorog város teljes lakossága (körülbelül 13 000 ember), a jelenlegi szigorú mértékek mellett alig 6–7 ezresre hitelesítenék, ugyanis nem számít bele a befogadó képességébe a délkeleti, fűvel borított földlelátó, a széles korzó (amelyen akár egy autóbusz, akár egy teherautó is biztonsággal közlekedhetne), vagy az állóhely több olyan sora, amelyen szükség esetén három vagy négy sorban is elférnek, valamint a teljes álló lelátó legfelső sora, ahol szintén több sorban rendeződhetnek a szurkolók. Amennyiben a FIFA előírásának megfelelően átalakítanák, úgy 4500–5000 férőhelyes lehetne. [4] [2]

Ami azonban sokkal előrébb mutató, hogy ez a közel egy évszázadot megélt létesítmény dacolva az idő múlásával – benne a történelmi viharokkal, a politikai változásokkal és az időjárási viszontagságokkal – szinte eredeti formájában fennmaradva, az ország egyik legpatinásabb arénája, amely országra és világra szóló eseményekkel és sikerekkel büszkélkedhet. A létesítmény tulajdonosa és fenntartója fontos feladatának tekinti a stadion állagmegőrzése mellett a különböző fejlesztési tervek rövidebb és hosszabb távon történő megvalósítását, amelyeknél kiemelt szempont a patina megőrzése. Ennek megfelelően tervek születtek a klubszékház és a tekepálya lapos tetőzetének átépítéséről. Mindkét épület a korabeli hangulathoz illeszkedő tetőráépítést kapna. [64] A külső esztétikai megjelenés fokozásán kívül újabb hasznos kihasználható helyiségeket nyerhetnének, ami elsősorban a klubszékház esetében a sportmúzeum további bővítését is elősegítené. Ezen felül a szabadtéri zöldterületek jobb kihasználása parkosítással, amelynek keretén belül egy emlékparkot is létrehoznának a dorogi sport kiemelkedő alakjainak tiszteletére. Jelenleg a Zenepavilon és a déli kapu helyi műemlékvédelem alatt áll, amit idővel akár a teljes stadionra is ki lehetne terjeszteni, akárcsak ki lehetne szélesíteni a védelmét magasabb fórumra is.[65]

Jelentős dátumok és események a stadion életében[szerkesztés]

Az emléktábla leleplezése 2010. szeptember 4-én. A képen Tittmann János polgármester, Buzánszky Jenő és Cservenka Rita újságíró látható
Buzánszky Jenő 85. születésnapján a stadionban
Az eredményjelző a nagy órával a Déli kapunál, amely 1964 óta szolgál
  • A stadion ünnepélyes avatása, 1921.
  • Folyamatos és további komolyabb beruházások, 1921–25.
  • Nagyszabású torna- és gimnasztika seregszemle, 1926.
  • BudapestZágráb Nemzetközi Atlétikai Viadal, 1936.
  • A német megszállás alatt Budapestről a haláltáborokba elhurcolt deportáltak állomás- és szálláshelye, 1944 ősze.
  • A háború okozta károk kijavítása, majd az NB I-re való előkészületi munkálatok, 1945.
  • Legelső NB I-es bajnoki labdarúgó mérkőzés, 1945.
  • A stadion négy mérkőzésen át tartó fegyelmi okokból történő eltiltása, 1948.
  • DorogMagyar labdarúgó-válogatott mérkőzés, 1949.
  • Újrafüvesítés, lelátó bővítés. A hivatalos befogadóképessége ekkor: 12 000 néző, 1949.[66]
  • Legény Kálmán–Papp László ökölvívó gálamérkőzés, 1955.
  • Az állólelátó magasítása (végleges befogadóképessége: 15 000 néző) és a Labdarúgó-szobor avatása, 1962–63.
  • Intertotó-kupa csoportmérkőzések, 1962.
  • Dorog–Ferencváros NB I-es mérkőzés, és televíziós közvetítése, 1963., YouTube-videó
  • Az első élő televíziós közvetítés: Dorog–Vasas NB I-es bajnoki mérkőzés, 1965.
  • Dorog–Magyar labdarúgó válogatott öregfiúk mérkőzés, 1965.
  • Dorogi öregfiúk–Magyar színészválogatott mérkőzés, 1966.
  • Általános felújítás, új kerítés, új nagyóra és eredményjelző, 1971–73.
  • Dorog–Kubai labdarúgó válogatott mérkőzés, 1979.
  • TatabányaBp. Honvéd labdarúgó mérkőzés, 1980.
  • A régi futballkapuk cseréje a játéktéren, 1981.
  • Dorog–Dinamo Berlin mérkőzés, 1984.
  • A Sportcsarnok felépülése, 1984–85.
  • KFT- és Schuster Lóránt-koncert, 1986.
  • Dorog–FTC MNK mérkőzés, és televíziós közvetítése, 1986., YouTube-videó
  • A klubház tatarozása, valamint a játékteret elválasztó új kerítés felállítása, 1987–88.
  • Edda Művek-koncert, 1988.
  • Általános felújítás és esztétikai elemek rekonstrukciója, a Zenepavilon tatarozása, 1989.
  • Jubileumi Kupa Nemzetközi Labdarúgó Torna, 1989.
  • MagyarországBulgária Női labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzés, 1990.
  • DorogVác Magyar Kupa negyeddöntő mérkőzés és televíziós közvetítése, 1991.
  • Lord koncert, 1991.
  • DorogOlaszország C Liga-mérkőzés és közvetítés, 1991.
  • Dorog–Kuvaiti válogatott mérkőzés, 1993.
  • A világ legerősebb embereinek világbajnoksága, 1994., YouTube-videó[halott link]
  • Varga Miklós-, Vikidál Gyula- és Boxer-koncert, 1994.
  • Dorogi öregfiúk–Parlamentválogatott mérkőzés, 1996.
  • A játékteret elválasztó kerítés magasítása, 1997.
  • Dorog–Kispest Honvéd Magyar Kupa-mérkőzés, és televíziós közvetítése, 1999., YouTube-videó
  • A Sportmúzeum avatása, 1999.
  • Millenniumi ünnepség, a Zenepavilon újjáépítése és átadása, a klubház tatarozása 2001.
  • Dorog–Ferencváros öregfiúk gálamérkőzés, 2001.
  • Az országos stadion rekonstrukciós pályázat keretében öltözők, szertár, mosoda, fürdők és kiegészítő helyiségek felújítása 2002.
  • Villanyfényes műfüves edzőpálya létesítése, 2002.
  • A klub fennállásának 90. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség, 2004.
  • A stadion hivatalos névadó ünnepsége, új neve: Buzánszky Jenő Stadion, 2010.
  • Emléktábla avatása a stadion főbejáratánál, 2010.[18][7][67]
  • A játéktér gyepszőnyeg cseréje, 2011.
  • MagyarországIzrael U19 válogatott labdarúgó mérkőzés, 2011.
  • Fekete Gyémántok Kupa – Nemzetközi kadet kötöttfogású birkózóverseny, 2012.
  • Nemzetközi birkózó edzőtábor, 2012.[18][7][68]

A stadion és sportcentrum keretében működő, illetve működött szakosztályok[szerkesztés]

A stadion főbejáratának homlokzata
  • Labdarúgás (férfi, női egyaránt), aktív
  • Kézilabda (férfi, női egyaránt), aktív
  • Atlétika (férfi, női egyaránt), aktív
  • Birkózás (férfi, női egyaránt), aktív (*)
  • Asztalitenisz (férfi, női egyaránt), aktív (*)
  • Ökölvívás (férfi), aktív
  • Tenisz (férfi, női egyaránt), aktív (*)
  • Úszás (férfi, női egyaránt), aktív
  • Vízilabda (férfi, női egyaránt), aktív
  • Torna (férfi, női egyaránt), megszűnt
  • Erőemelés, erősportok (férfi), aktív (*)
  • Kerékpározás (férfi, női egyaránt), megszűnt
  • Természetjárás (férfi, női egyaránt), aktív (*)
  • Kempo, karate (férfi, női egyaránt), aktív (*)
  • Cselgáncs (férfi), megszűnt
  • Röplabda (férfi), aktív
  • Valamennyi élő és egykori szakosztályhoz utánpótlás csapatok is tartoznak, tartoztak
  • (*): A jelzett szakosztályok jelenleg külön bázisokon működnek. A teniszezők külön teniszcentrummal rendelkeznek, amely a sportteleptől távolabb esik, egyéb sportágak pedig szintén a stadiontól távolabb, különböző edzőtermekben, illetve a természetjárók (hegymászók, vadvízi evezősök, tájékozódási futók is e szakosztályhoz tartoztak) pedig terepen.[69]

Nemzetközi mérkőzések a stadionban[szerkesztés]

Dátum Kiírás Csapat Ellenfél Eredmény
1962. május 27. Intertotó-kupa Magyarország Dorog Svájc FC La Chaux-de-Fonds 4–1
1962. június 10. Intertotó-kupa Magyarország Dorog Olaszország Padova 3–1
1962. június 27. Intertotó-kupa Magyarország Dorog Csehszlovákia Spartak Plzen 4–2
1979. június 14. Barátságos Magyarország Dorog Kuba Kuba 1–0
1984. augusztus 8. Barátságos Magyarország Dorog NDK Dinamo Berlin 2–2
1984. szeptember 25. Barátságos Magyarország Dorog Ausztria Bécsújhely* 19–0
1989. augusztus 18. Jubileum Kupa Magyarország Tatabánya Csehszlovákia Handlova 3–1
1989. augusztus 18. Jubileum Kupa Magyarország Dorog Csehszlovákia FC Hurbanovo 4–1
1989. augusztus 19. Jubileum Kupa Csehszlovákia FC Hurbanovo Csehszlovákia Handlova 2–1
1989. augusztus 19. Jubileum Kupa Magyarország Dorog Magyarország Tatabánya 2–0
1990. június 9. Női Eb-selejtező Magyarország Magyarország Bulgária Bulgária 2–0
1991. november 3. Liga mérkőzés Magyarország Magyarország C Olaszország Olaszország C 2–1
1992. augusztus 8. Barátságos Magyarország Dorog Csehszlovákia FC Sturovo 4–1
1993. szeptember 1. Barátságos Magyarország Dorog Kuvait Kuvait 3–1
2011. október 24. U18 Eb-selejtező Magyarország Magyarország Izrael Izrael 1–0
2013. május 7. U15 barátságos Magyarország Magyarország Törökország Törökország 1–0
2013. június 11. U15 barátságos Magyarország Magyarország Olaszország Olaszország 2–3
2014. augusztus 5. U17 Telki Kupa Magyarország Magyarország Írország Írország 1–0
2016. augusztus 1. 36. Magyar Nemzetközi U 17 Ifjúsági Labdarúgó Torna Magyarország Magyarország Csehország Csehország 0–2

(*) = A bécsújhelyi ellenfél osztrák-török vegyescsapatként képviselte magát.

Kiegészítő információk[szerkesztés]

A stadion megközelíthetősége[szerkesztés]

  • Személygépkocsival, vagy külön autóbusszal mind a négy égtáj felől a városba érkezve a látogató a Bécsi úthoz érkezik, melyből nyílik a Mária utca, amelynek teljes hosszán végighaladva egy vasúti átjárón keresztül visz tovább az út egyenesen, amely a vasúti csomópont után Iskola utca néven folytatódik. Az első kereszteződésnél éri el a Köztársaság utat, amelyen balra fordulva körülbelül 100 méter megtétele után balra fordulva a stadion északi főbejáratához érkeznek. Az északi irányból (Esztergom felől) érkezők részére kínálkozik egyszerűbb útvonal is. A városba érkezve az Esztergomi úton a vasúti átjáró előtt balra elkanyarodnak egy bekötő úton, amely mintegy 100 méternyi távot követően belefut a Köztársaság útba. Jobbra fordulva a Köztársaság úton kb. 1,5 km megtétele után lehet elérni a stadion északi kapuját.
  • A vasúton érkezők a város központjában található „Dorog” vasútállomáson leszállva áthaladnak az aluljárón. Az állomástól oldalirányból van összeköttetése az aluljárónak, ahol balra tartva az Otthon térre vezet az út. Az aluljáró közvetlen elhagyása után jobbra tartva a Vasút-soron haladva néhány száz méter megtétele után a stadion déli kapujához jutnak.
  • Az autóbusszal érkezők az „IBUSZ” (Bécsi út–Mária utca), vagy a „Városháza” megállóhelyeken leszállva érkeznek. Az „IBUSZ” buszmegállótól az első jelzőlámpás kereszteződésnél érik el a Mária utcát, innen az elérhetőség megegyezik a gépkocsiknál leírtakkal. A gyalogosok kb. 10–15 perces sétával érkeznek a stadionhoz, végig járdán történő séta biztosított. A gyalogosok esetében azonban nem szükséges a távolabbi északi kapuig menni, ugyanis közvetlenül a vasúti átjárón áthaladva balra tartva mintegy 100 méter megtételével elérik a déli kaput. Amennyiben a „Városháza” megállóhelyen – amely az Esztergomi úton található – történik a leszállás, úgy az Esztergomi útból nyíló Hantken Miksa úton kell végig haladni, ahol elérik az aluljárót, ahonnan a továbbhaladás megegezik a vonattal érkezők esetében leírtakkal.
  • Az 1960-as évekig volt lehetőség a légi úton való érkezésre. Egyes mérkőzéseire a dorogi csapat is repülővel utazott. Igaz, jelenleg nincs személyforgalom, de nem kizárt, hogy a jövőben egyszer újra lesz belföldi járat. Napjainkban sport- és vitorlázógépek, illetve sárkányrepülőket, esetleg hőlégballont fogad a repülőtér, amely a Doroggal egybeépült Esztergom-Kertváros határában található. A reptéri autóbusz megállóból busszal lehet eljutni a stadionhoz.
  • Helyi és elővárosi buszjáratokkal, amelyekre lehetőség van felszállni az „IBUSZ” (Mária utca) és a „Városháza” helyközi buszmegállókban, valamint a reptéren, egészen a stadionig viszi az utasokat, amelyről a „Sporttelep” megállóban kell leszállni, amely közvetlenül az északi kapunál áll meg. Tekintve, hogy nagyon új még a Buzánszky Jenő Stadion elnevezés, így jó ideig biztosan az eredeti megálló nevével fogunk találkozni.

Buzánszky stadion térkép, megközelíthetőség

Parkolási lehetőség[szerkesztés]

Az északi kapu előtt van egy limitált kisebb parkoló, azonban célszerű a szemközti Schmidt Sándor lakótelepen, vagy a stadion melletti Zsigmondy Vilmos lakótelepen kialakított parkolókban, amelyet díjtalanul lehet használni. Hivatalos személyek (ellenfél játékosai, játékvezetők stb.), meghívott vendégek, vagy a klub engedélyével rendelkezők a stadionon belül lévő parkolókat vehetik igénybe.

Vendéglátóipari egységek[szerkesztés]

A stadionban van a Sportvendéglő, de a létesítmény közvetlen közelében, minden irányban számos vendéglő és cukrászda is található.

Belépők, plakátok[szerkesztés]

  • Felnőtt jegy: 600 Ft,
  • Diák, nyugdíjas jegy: 400 Ft,
  • 10 éves korig, illetve 70 év felett ingyenes.

A stadion névadója[szerkesztés]

A névadó Buzánszky Jenő a magyar válogatott mezében (1953)

Buzánszky Jenő a Nemzet Sportolója, olimpiai- és Európa Kupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes, a Dorogi Bányász SC és a Magyar labdarúgó-válogatott világhírű labdarúgója, az Aranycsapat legendás jobbhátvédje és a Dorogi FC. Örökös Tagja, Dorog, Dombóvár, valamint az erdélyi Farkaslaka díszpolgára és megannyi magas rangú állami- és civil díjak kitüntetettje.

1950 és 1956 között 49-szer volt magyar válogatott, míg a dorogi csapat játékosaként és csapatkapitányaként 13 bajnoki évaddal, közte 330 bajnoki mérkőzéssel és 25 szerzett góllal a háta mögött 1960-ban fejezte be az aktív játékot. 1960-1969-ig a dorogi csapat vezető edzője volt. Irányításával érte el a klub a legnagyobb sikereit. Később a sportdiplomácia terén tevékenykedett mind Dorogon, mind megyei és országos szinten. 1983–1998 között MLSZ elnökségi tag, 1993–1998 között alelnök. Dorog város közéletének aktív tagja.

Volt önkormányzati képviselő, az Oktatási- Sport- és Külkapcsolatok Bizottságának tagja. 1994 óta elnökségi tagja a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítványnak. Feleségével és családjával Dorog város megbecsült lakói, de a tiszteletet és a megbecsülést nem kizárólag csak a kiemelkedő sportkarrierjének köszönheti. 1947 óta él és tevékenykedik Dorogon. Szomszédja az egykori játékostárs és egyben kiváló barát Bakonyi István, s alig két utcányira lakik tőle két másik dorogi futballóriás, Prohászka János és Fellegi István is.

A dorogi sportélet számos hatalmassággal büszkélkedhet és nem csak labdarúgókkal, akik kimagasló eredményeik és példás, sportszerű életük miatt méltán jöhettek volna szóba a névadáskor. Buzánszky Jenő sporttevékenysége és a városban betöltött szerepe, valamint a sportlétesítményhez való kötődése alapján maximálisan a legméltóbb választás. Grosics Gyula mellett a legismertebb dorogi, akinek a nevét világszerte mindenhol ismerik, tisztelik.[70]

A stadion fióktelepei[szerkesztés]

A korábbi években a létesítményhez különböző telephelyek, edzőpályák tartoztak. Tekintve, hogy a sportkomplexum teljes területe már a legkorábbi időszakban beépült, ezért vonzáskörzetében több edzőpályát, sporttelepet létesítettek, amelyek a centerpályához tartoztak és a dorogi egyesület tulajdonában voltak. Az idők során négy ilyen telephelye volt a dorogi stadionnak.[7]

Báger edzőpálya[szerkesztés]

Távolságát tekintve, ez volt a legközelebb fekvő edzőpálya, amely a stadiontól Északra, alig pár száz méternyire, az úgynevezett Báger dűlőben, a Palatinus-tó és a Dorogi homokvasút közvetlen szomszédságában. A játéktér szabványméretű nagypálya, amelynek talaja salakos volt. Egészen az 1990-es évek közepéig üzemelt, ahol elsősorban a labdarúgó egyesület utánpótlás szakosztályának edzései, utánpótlás mérkőzések, valamint az NB I-es tartalék csapat hazai bajnoki mérkőzései zajlottak itt. Az ezredfordulóra teljesen felszámolták, azonban 2001-ben a tervekben szerepelt a modern edzőteleppé és sportbázissá való fejlesztése, amely a dorogi klub utánpótlás csapatainak használata mellett egyben regionális utánpótlás központ is lett volna.[7]

A tokodaltárói sporttelep[szerkesztés]

Egy komplett sporttelep Tokodaltáró központjában, közvetlenül a 10-es főút mellett, a centerpályától mintegy három kilométernyire, ahol a szabványméretű füves nagypályán kívül egy fedett tribün is található. A fedett lelátóban beépített öltözők, zuhanyzó, szertár és a játékvezetőknek kialakított öltöző kapott helyet. A sporttelep befogadó képessége 2500–3000 fő. A létesítményben elsősorban a helyi labdarúgó egyesület és a dorogi Serdülő I.- II. játszotta bajnoki mérkőzéseit, valamint évekig a dorogi ifi I. csapata edzések lebonyolítására használta. De gyakran játszott itt edzőmérkőzéseket, olykor még bajnoki mérkőzéseket is a dorogi felnőtt csapat. Erre leggyakrabban a téli alapozás idején, illetve mostoha időjárási körülmények között a központi pálya kímélése érdekében került sor. A sporttelep fenntartója és tulajdonosa egészen a közelmúltig a Dorogi FC volt, majd átadták a teljes létesítményt a tokodaltáróiaknak. A létesítményt jelenleg a helyi Tokodaltárói Tabak labdarúgó csapat használja és játssza hazai bajnoki és egyéb mérkőzéseit.[7]

Schmidt-villai edzőpálya[szerkesztés]

Dorogon, a Schmidt-villa zöldterületén lévő füves nagypálya. Az 1970-es évektől az iskolai sportot szolgálta. Napjainkban inkább különböző rendezvények – cirkusz, sörfesztivál, majális stb. – színtere.[7]

A kenyérmezei majorsági edzőpálya[szerkesztés]

Közvetlenül a Doroggal egybeépült Esztergom-kertváros területéhez tartozó Kenyérmező-majorban lévő füves nagypálya, amely a dorogi utánpótlás csapatok edzőpályája volt. Idővel a közelben lévő Hell József Károly Bányagépészeti és vegyészeti középiskola és technikum diákjai iskolai sportolás keretein belül használták. A későbbiekben a dorogiak átadták a pályát a kertvárosi labdarúgó csapat részére, akik hazai bajnoki mérkőzéseit játsszák itt.[7]

Intézményi szinten a legmeghatározóbb és kiemelkedő személyek a stadion történetében[szerkesztés]

A mindenkori elnökök fontos szerepet játszottak a stadion fenntartásában, fejlesztésében. Közülük is a legjelentősebb Kovács Antal volt, aki két évtizeden át volt a sportkomplexum első embere. Rengeteget fáradozott a sportteleppel kapcsolatos rekonstrukciókban, a háborúban teljesen tönkrement uszoda újjáélesztésért, a sportcsarnok és a fedett uszoda felépüléséért. Nevéhez fűződik az 1970-es évek első felében zajlott általános felújítás és az új szabadtéri kézilabdapálya is. Hozzá hasonlóan Kaiser József és Göb Sándor is a sporttelep elválaszthatatlan alakjai voltak, akik ezer szállal kötődtek a létesítményhez. Minden eseményben szervesen közreműködtek. Kaiser József gyakorlatilag minden egyes napját a létesítményben töltötte. Mindannyian hosszasan fáradoztak a villanyfényes stadion megvalósításán, azonban ezen törekvések csak részben tudtak megvalósulni. A pálya fél térfelét lehet csak kivilágítani, amelyet edzésekhez tudnak használni. Szintén a legendás személyek sorát gyarapítja Kollár Lajos intézményvezető, akinek neve szinte egybeforrt a sportcsarnokkal. Továbbá feltétlen érdemes megemlíteni Schmidt Sándor, Binder Lőrinc, Csuha András, Bakonyi István, Vígh János, Bartalos József, Tittmann János, Kiss László, Szabó Gyula, Balázs Mihály és Mayer László nevét.[3]

A stadion gondnoki munkáit gyakran jeles személyek látták el. A történeti összefoglalóban már szó esett Stolmár Károlyról, az egykori olimpikon és országos bajnok atlétáról, aki az első gondnoka volt a létesítménynek. Az 1980-as és 1990-es években nem kisebb név, mint Ilku István töltötte be ezt a feladatkört, aki a pálya karbantartása mellett a kazánházat is felügyelte, majd közvetlen utóda, az egykori szintén kiváló kapus, Csepecz János lett. Szinte tradícióvá vált a sor, ugyanis később Hendrich Tibor vette át a gondnokságot, aki fiatalon az utánpótlás csapat tagja volt, majd az ő nevéhez fűződött a Dorogi Diófa Focióvoda megteremtése és vezetése.[3]

A stadion történetének legendás alakja volt továbbá Szajlai Béla szertáros, majd később az évtizedekig szolgáló, szintén szertáros Trexler János, aki a sportszerek javításának a mestere is volt egyben. Nem létezett olyan tönkrement labda, amelyet ne tudott volna újra használhatóvá tenni. Futball- és egyéb sportcipők javítását is végezte, mezeket, dresszeket varrt, vagy ha kellett, hálót is foltozott. Nyugdíjas éveiben is vállalt javításokat az egyesület részére, olykor akár díjtalanul is.

A gondnoki feladatokat az 1990-es évektől egészen az elmúlt évekig Fazekas Béla látta el, aki egyben a létesítmény ezermestere is volt. Mindennemű karbantartó munkálatokat végzett, egyben a biztonsági szolgálatot is ellátta. Ugyancsak meghatározó személyek voltak Resszerné Anika és Nebehaj Mihályné Katika, akik a szertári és mosodai munka terén hosszú évekig elválaszthatatlan párost alkottak, és méltán vívták ki a sportolók és a sportköri tagok szeretetét és megbecsülését.[3].[71]

A stadion megörökítése kiadványokban, emléktárgyakon[szerkesztés]

  • A stadiont ábrázoló első képeslap 1922-ben készült Binder Lőrinc közreműködésével, amelyet szintén még az 1920-as években egy egész sorozat követett. [72]
  • A dorogi klub fennállásának 25. évfordulójára készült dombormű kidolgozású emlékplakettet is a stadion ábrája díszíti.
  • Szintén képeslapon szerepel a 2001-ben kiadott Magyar Stadionok sorozat részeként, a Stadion-kiadó gondozásában. A képeslapon Bányász Stadion, Dorog felirattal látható. [73]
  • Az ezredfordulón és az új évezred első éveiben készült kártyanaptárak közül, egymást követő két évben is modellként szolgált. A 2002-es naptáron a Zenepavilon, míg a 2003-as kiadáson a fedett tribün a felújított öltözőépülettel látható. A naptárak Szabó Gyula tervezésében és gondozásában készültek. [74]
  • A 2002-es évben egy Dorogról készült művészeti naptárban is helyett kapott. Alkotója, a dorogi dr. Till József, aki a foglalkozását tekintve nőgyógyász, azonban hivatásán felül is igen sokoldalú művész, elsősorban a költészet és a festészet terén. A naptárban valamennyi hónapot a városról készített egy-egy festménye díszít, amelyekhez a kísérő szövegeket, aforizmákat is ő írt. A márciusi hónaphoz a stadion Déli kapujáról festett képe került. [75]

Légifotók a stadionról[szerkesztés]

A stadion és környékének légifotója a nyugati oldalról
A Buzánszky stadion a komplett sportcentrummal délről madártávlatból
A stadion környéke a keleti oldalról
A Buzánszky stadion a komplett sportcentrummal északról madártávlatból

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Stadionok, sportpályák befogadóképességének meghatározása (magyar nyelven). magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2013. február 28.)
  2. ^ a b magyarfutball.hu
  3. ^ a b c d e f g Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75. éves
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Szabó Gyula: A dorogi stadion története
  5. A Dorogi AC pályaavató-versenye (magyar nyelven). huszadikszazad.hu. (Hozzáférés: 2013. február 28.)
  6. Dr. Csiffáry Nándor: Az I. világháború és a két forradalom eseményei Dorogon (1914-1918)
  7. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Szabó Gyula - Hogy is volt?
  8. ^ a b Szánthó Barna: Hajrá Dorog!
  9. Bajnoki végeredmény-Középmagyarországi kerület, II. o., Váci alosztály, 1922-1923 (magyar nyelven). magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
  10. Dr. Csiffáry Nándor:Az I. világháború és a két forradalom eseményei Dorogon (1914-1918)
  11. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 232. oldal
  12. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 271. oldal
  13. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 247. oldal
  14. ^ a b Győr Béla - Szabó Gyula:Dorogi olimpikonok
  15. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 43. oldal
  16. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 187. oldal
  17. Bajnoki végeredmény-Nemzeti Bajnokság III., 1943-1944 (magyar nyelven). magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
  18. ^ a b c Dr. Csiffáry Nándor: Dorog a II. világháborúban
  19. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 29., 34, 232. oldal
  20. Meszes Lajos - Kovács Lajos:Dorog sporttörténete 2. kötet/1948. fej
  21. Meszes Lajos - Kovács Lajos:Dorog sporttörténete 2. kötet/1949-es év
  22. Meszes Lajos - Kovács Lajos:Dorog sporttörténete 2. kötet/1949-es év
  23. Meszes Lajos - Kovács Lajos:Dorog sporttörténete 2. kötet/1949-es év
  24. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves
  25. Győr Béla - Szabó Gyula: Dorogiak a világbajnokságokon
  26. HAJDU Sándor szobrász (magyar nyelven). artportal.hu. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  27. Intertoto Cup 1962/63 (angol nyelven). wildstat.com. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  28. Dolgozók Lapja: Sporthírek - 1986. október 9.sz.
  29. 24 Óra Sporthírek: A Világ Legerősebb Embere világbajnokság, Dorog - 1994. június 29. - július 4.
  30. Közhírré Tétetik Dorogon 1994/május/szám
  31. A Dorogi Szénmedence Sportjért Közalapítvány alapító okirata/ 6 a) Az alapítvány ingatlan vagyona (magyar nyelven). dorog.hu. (Hozzáférés: 2013. február 28.)
  32. Nemzeti Sport Osztályozó visszavágók 1997. június 30. szám
  33. Komárom-Esztergom Megyei Hírlap: Sporthírek - 1998. június 15.
  34. Közhírré Tétetik Dorogon 1998/szeptember/szám
  35. 24 Óra Sporthírek, 1996. augusztus 1.sz.
  36. 24 Óra 1996. szeptember 3.sz.
  37. Húsz éve város Dorog - Ünnepi kiadvány, Dorog 2004.
  38. 24 Óra Sporthírek, 1997. szeptember 7.sz.
  39. Közhírré Tétetik Dorogon 1998/október/szám
  40. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info III.évf. 1-5/sz.
  41. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info III.évf. 9/sz.
  42. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info III.évf. 9/sz.
  43. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info III.évf. 9/sz.
  44. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info IV.évf. 7-8/sz.
  45. Közhírré Tétetik Dorogon 2002. szeptember szám
  46. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info IV. évfolyam 5.sz.
  47. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info IV. évfolyam 10.sz.
  48. Közhírré Tétetik Dorogon 2002. szeptemberi szám
  49. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info V. évfolyam 3. sz.
  50. Közhírré Tétetik Dorogon 2003. októberi szám
  51. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 82. oldal
  52. Közhírré Tétetik Dorogon 2004. októberi szám
  53. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info V. évfolyam 4.sz.
  54. Uj-Hullam Dorog (magyar nyelven). Dorog város uj-hullam.hu. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  55. A legendás hátvéd nevét viseli a dorogi stadion - Buzánszky Jenő 85 éves (magyar nyelven). esztergom.hu, 2010. május 10. (Hozzáférés: 2013. február 28.)
  56. Buzánszky Jenő nevét viseli a dorogi focistadion (magyar nyelven). blikk.hu. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  57. Ezrek látták Dorogon a válogatottat (magyar nyelven). sporthirado.hu. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  58. Birkózás dömping Dorogon (magyar nyelven). budopest.hu. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  59. Fekete Gyémántok Kupa nemzetközi birkózóverseny (magyar nyelven). dorog.hu. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  60. Dorog Város Egyesített Sportintézményének honlapja (magyar nyelven). dorogisport.hu. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
  61. Törökverés Dorogon (magyar nyelven). utanpotlassport.hu. (Hozzáférés: 2013. május 8.)
  62. Nagy csatában maradtunk alul Dorogon (magyar nyelven). mlsz.hu. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  63. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info III. évfolyam 8.sz.
  64. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info V. évfolyam 4.sz.
  65. Zenepavilon, Főbejárat Dorog (magyar nyelven). muemlekvedelem.hu. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  66. Nemzeti Sport Népsport, Lelátót bővítenek Dorogon - Készülnek az NB I-re?:1949/május/19/sz.
  67. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75. éves Képmellékletek
  68. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75. éves Képmellékletek
  69. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 11., 12, 33-34, 258-259-260, 268, 271. oldal
  70. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 44. oldal
  71. Jó szerencsét! Dorogi Futball Info II. évfolyam 4-9.sz
  72. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 33. oldal
  73. Közhírré Tétetik Dorogon 2002. márciusi szám
  74. Közhírré Tétetik Dorogon 2002. márciusi szám
  75. Közhírré Tétetik Dorogon 2001. decemberi szám

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzánszky Jenő Stadion témájú médiaállományokat.