Ugrás a tartalomhoz

Palotai Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palotai Károly
1975-ben
1975-ben
Személyes adatok
Születési dátum1935. szeptember 11.[1]
Születési helyBékéscsaba, Magyarország
Halálozási dátum2018. február 3. (82 évesen)[2]
Halálozási helyGyőr, Magyarország
Halál okaagyi érkatasztrófa
Állampolgárságmagyar
Beszélt nyelveknémet, orosz, angol
Egyéb foglalkozássportvezető
Magasság175 cm
Testtömeg75 kg
Posztjobbfedezet
Junior klubok
IdőszakKlub
1950–1953Magyar 1949-1956 Békéscsabai Előre
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1953–1955Magyar 1949-1956 Békéscsabai Előre
1955–1956Magyar 1949-1956 Győri Vasas ETO
1956–1958NSZK Freiburger FC
1959–1967Magyar 1957-2000 Győri Vasas ETO171(45)
Válogatottság
1963–1964Magyar 1957-2000 Magyarország, olimpiai15(2)
Nemzeti játékvezetés
IdőszakBajnokságStátusz
1969–1983NB Ijátékvezető
Nemzetközi játékvezetés
IdőszakKonföderációStátusz
1970–1983FIFA-kerettagjátékvezető
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Palotai Károly témájú médiaállományokat.

Palotai Károly[3] (Békéscsaba, 1935. szeptember 11. – Győr, 2018. február 3.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, ellenőr és sportvezető. A hazai és a nemzetközi bíróelit legjobb labdarúgója. Polgári foglalkozása sportvezető. Testvére, Palotai János válogatott labdarúgó, fia, Palotai Zsolt elismert lemezlovas. Játékvezetői tevékenysége a Zsolt István utáni második nagy magyar játékvezetői pályafutás. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.[4]

Pályafutása

[szerkesztés]

Labdarúgóként

[szerkesztés]

Klubcsapatban

[szerkesztés]

Békéscsaba Erzsébethely városrészében (Jamina) látta meg a napvilágot. Tősgyökeres békéscsabai tót származású családja az 1930-as években magyarosította a nevét Palotaira. Szülővárosában járt iskolába, majd 1950-től az akkor másodosztályú Békéscsabai Előre játékosa lett. 1955-ben Győrbe ment, és egy évig a Győri Vasas ETO labdarúgója volt. A váltásban az játszotta a főszerepet, hogy bátyja, Palotai János válogatott kapus ekkor már ott játszott és így mentesülhetett a honvédségi besorozás alól. 1956-ban bátyjával és Pálfy Antallal elhagyta az országot és Nyugat-Németországba távozott. Az NSZK-ban féléves nemzetközi eltiltást követően a Freiburg csapatában játszott és a Siemensnél dolgozott. 1958-ban tért haza. 1959-től szerepelhetett újra a győri együttesben, amelynek 1967-ig volt a tagja.

Az 1963-as őszi idényben a bajnokcsapat tagja volt. Sorozatban háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát az ETO-val: 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben. 1965-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjében az Benfica ellen kieső csapat tagja volt. 1955 és 1967 között összesen 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett. Nagy álma, a válogatottság azonban soha nem teljesült.[5]

1967-ben a Magyar Népköztársaság Kupa-döntőn megsérült, ezért játékos-pályafutását be kellett fejeznie.

Az olimpiai válogatottban

[szerkesztés]

Az 1964-es tokiói olimpián a magyar csapat kapitányaként lett olimpiai bajnok, de a döntőn sérülés miatt nem vehetett részt. Aranyérmet a hazai szurkolóktól kapott. Az olimpiai válogatottban 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A B-válogatottban 8 alkalommal játszott és 1 gólt szerzett.

Labdarúgó-játékvezetőként

[szerkesztés]
1974-ben

Nemzeti játékvezetés

[szerkesztés]

Játékvezetőként talán még eredményesebb életpályát mondhat magáénak, mint labdarúgóként. Már játékosként, 1959-ben levizsgázott a szabályokból, és labdarúgó-pályafutását befejezve 1967-től megyei szintű labdarúgóosztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. 1969-ben NB II-es játékvezető lett, majd 1970-ben mutatkozott be az NB I-ben. Az aktív nemzeti játékvezetést 1983-ban fejezte be. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1973/1974-es bajnoki idényben Petri Sándor társaságában 17 találkozót, az 1978/1979-esben 22 mérkőzést, az 1982/1983-asban 18 összecsapást vezethetett. 1970–1983 között 215 élvonalbeli mérkőzést vezetett, és ezzel az örökranglistán Bede Ferenc,valamint Puhl Sándor mögött a harmadik legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.[4]

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1970. október 11. Rohonci úti stadion, Szombathely első NB I-es mérkőzése Szombathelyi Haladás–Salgótarjáni BTC 1 – 2
1983. november 3. Rohonci úti stadion, Szombathely utolsó NB I-es mérkőzése Szombathelyi Haladás–MTK-VM 1 – 1

Palotai Károly unikum a világ legjobb bírói között. Senkinek sincs olyan gazdag játékos-pályafutása, mint neki: egyszerre volt olimpiai bajnok, bajnoki címet nyert, szerepelt a BEK elődöntőjében. Palotai az egyetlen, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője. Véleménye a játékvezetői sikerről: A világbajnoki döntő vezetése a játékvezető karrierjének csúcsa. Ez a bíró halhatatlansága, hiszen neve fennmarad az idők végezetéig. A sportszaksajtó értékelése szerint az egyik, sporttörténeti besorolás szerint a "második nagy" magyar játékvezető. Az első Zsolt István, a harmadik Puhl Sándor. A "nagyok" közül egyedül Puhlnak adatott meg a világbajnoki döntő vezetése.[6] Vezetett kupadöntők száma: 1.

Magyar Népköztársasági Kupa
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1974. május 1. Népstadion, Budapest döntő Ferencváros–Komlói Bányász SK 3 : 1 10 000

Nemzetközi játékvezetés

[szerkesztés]

A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére lett Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezető, 1970 és 1983 között 143 nemzetközi mérkőzést vezetett, ebből 27 válogatott találkozót. Az 1970-es és 1980-as évek egyik meghatározó játékvezetője volt. A vezetett kupamérkőzések nemzetközi örökranglistáján 45 találkozó irányításával a 25. helyet foglalja el. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. 1983-ban a Csehszlovákia–Románia Európa-bajnoki selejtező mérkőzéssel búcsúzott a nemzetközi porondtól.

Az 1972. évi, majd az 1976. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Münchenben az egyik legkiemelkedőbben foglalkoztatott bíró volt, öt találkozón kapott szakmai feladatot. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 6 (partbíró).

Három világbajnokságon és annak selejtezőin a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta (1974, NSZK, 1978 és 1982, Spanyolország). A negyedik magyar bíró, aki mérkőzésvezetésre kapott megbízást. Az NSZK-ban egy csoportmérkőzést vezetett és a döntőn – Hollandia–NSZK (1–2) – negyedik játékvezető lehetett. A FIFA ezen a tornán alkalmazta először a negyedik játékvezető feladatkört. Az angol John Keith Taylor tartalékja volt. Argentínában a második csoporttalálkozón, az Argentína–Brazília összecsapáson pazar teljesítményt nyújtva sárga kártya nélkül hozta le a találkozót. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1974-ben két csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1978-ban egy csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, a bronzmérkőzésen 2. pozícióban tevékenykedett. 1982-ben négy csoportmérkőzésen volt partjelző, közte az Argentína–Belgium (0–1) nyitómérkőzésen. Az előzetes tervek szerint ő vezette volna a nyitómérkőzést, de a hazaiak sportpolitikájának köszönhetően csak asszisztens lehetett. Előzőleg egy kupamérkőzésen a Real Madridból a magyar sportember kiállított három játékost és ezt nehezményezte a spanyol sportvezetés. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 8 (partjelző). Világbajnokságon a döntőben ő volt az első negyedik játékvezető: 1.

Három Európa-bajnokság selejtezőin (1976, 1980, 1984) és az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságon alkalmazták.

Nemzetközi kupamérkőzések

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága kiemelkedő szakmai felkészültségének elismeréseként öt alkalommal bízta meg az UEFA által szervezett kupatorna döntőjének koordinálásával. Játékvezetőként több mint tizenöt BEK-mérkőzést vezetett.

Vezetett Kupa-döntők száma: 5.

Bajnokcsapatok Európa-kupája

A 22. és a 27. játékvezető – az első, és a 2. magyar, illetve a 2. és a 3. szocialista országbeli – aki BEK döntőt vezetett. A torna történetében 2014-ig rajta kívül Leo Horn, Gottfried Dienst és Concetto Lo Bello vezethetett két alkalommal döntőt.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1976. május 12. Hampden Park Stadion, Glasgow döntő FC Bayern München–Saint-Étienne 1 : 0 54 864
1981. május 27. Princes Park Stadion, Párizs döntő Liverpool–Real Madrid CF 1 : 0 48 360
UEFA-kupa
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1975. május 7. Rheinstadion, Düsseldorf döntő első találkozó Borussia Mönchengladbach–FC Twente 0 : 0 42 000
Kupagyőztesek Európa-kupája
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1979. május 16. St. Jakob-Stadion, Bázel döntő FC Barcelona–Fortuna Düsseldorf 4 : 3 58 500
UEFA-szuperkupa

Az Európai Szuperkupát évente rendezik meg a BEK és a KEK tornasorozat győztese között.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Partbírók
1978. december 4. Emile Versé Stadion, Brüsszel döntő első találkozó RSC Anderlecht–Liverpool 1 : 1 Tompa István/Győri László

Sportvezetőként

[szerkesztés]

1971-1995 között a Győr-Sopron megyei Sportigazgatóság helyettes vezetője. 1985-ben a FIFA oktatási paneljében dolgozott instruktorként és játékvezető-ellenőrként 1997-ig. Szintén 1985-ben az UEFA játékvezető-ellenőre is lett, ahol 2005-ig dolgozott. 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezető Bizottság tagja volt. 1983 és 1985 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is működött. 1990-ben a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, mely posztot 1998-ig viselt. 1990-től az MLSZ JT elnökhelyettese, majd a JB alelnöke. 1993 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja volt. 1971 és 1990 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Sportigazgatóság helyettese vezetője volt. 1990-1998 között a Győr-Moson-Sopron megyei LSZ elnöke. 1985 és 2005 között a FIFA, az UEFA és az MLSZ JB ellenőre. 1990 és 2006 között az MLSZ JT elnökhelyettese, a JB alelnöke.

A Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága új elemmel kívánja megújítani a bírók értékelését és elismerését, ezért megalapította A megye játékvezetéséért életműdíjat. 2009-ben megyei labdarúgó-játékvezetők hagyományos évadzáró-évadnyitó farsangi bálján Palotai Károly, egykori kiváló FIFA-játékvezető kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Palotai, az első magyar sztárbíró címmel könyv jelent meg az olimpiai bajnok labdarúgóról és világhírű játékvezetőről. A szerző Papp Győző, a Kisalföld sportrovatának vezetője.
  • Játékvezető: Palotai (1981) az MTV portréfilmje.

Sikerei, díjai

[szerkesztés]
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Labdarúgás
Olimpiai játékok
arany
1964, Tokió
labdarúgás
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964)
  • Győr-Sopron megye legjobb sportolója (1963)[7]
  • Népsport-kupa (1979, 1980, 1981)
  • Aranysíp (1982)
  • Aranyjelvény (1979, 1984)
  • Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1986)
  • Bauer Rudolf-sportdíj (1994)
  • Szent László-díj (1996)
  • 1996-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
  • 100 éves MLSZ jubileumi emlékérme (2001)
  • Győr díszpolgára (2012)
  • Prima díj (2014)
  • Sportújságírók Szövetsége "Életműdíjjal" tüntette ki (2014)
  • MOB fair play-díj (életmű kategória) (2015)[8]
  • A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
  • Az UEFA életmű-díjasa (2016)
  • Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga (2017. december 11.) – utolsó nyilvános szereplése[9]

Statisztika

[szerkesztés]

Mérkőzései az olimpiai válogatottban

[szerkesztés]
 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
  1963. május 4. Budapest, Népstadion Magyarország  4 – 0  Svédország olimpiai selejtező - Gól
  1963. december 3. Dakar Szenegál  3 – 8  Magyarország barátságos (olimpiai) - becserélve
  1963. december 5. Abidjan Elefántcsontpart  1 – 4  Magyarország barátságos (olimpiai) - becserélve
  1963. december 8. Lomé Togo  2 – 3  Magyarország barátságos (olimpiai) -
  1963. december 15. Accra Ghána  1 – 2  Magyarország barátságos (olimpiai) -
  1964. április 29. Palma de Mallorca Spanyolország  1 – 2  Magyarország olimpiai selejtező -
  1964. május 6. Budapest, Népstadion Magyarország  3 – 0  Spanyolország olimpiai selejtező -
  1964. október 11. Tokió, Olimpiai stadion (JPN) Magyarország  6 – 0  Marokkó olimpiai B csoport -
  1964. október 15. Tokió, Komazawa stadion (JPN) Magyarország  6 – 5  Jugoszlávia olimpiai B csoport -
  1964. október 18. Jokohama, Mitsuzawa stadion (JPN) Magyarország  2 – 0  Románia olimpiai negyeddöntő -
  1964. október 20. Tokió, Csicsibu Herceg Stadion (JPN) Magyarország  6 – 0  Egyiptom olimpiai elődöntő -
Összesen 0 mérkőzés 0 gól

Nemzetközi válogatott mérkőzései játékvezetőként

[szerkesztés]
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1972. május 23. Madrid, Vicente Calderón Stadion Spanyolország  2 – 0  Uruguay barátságos -
2. 1972. augusztus 31. Ingolstadt, Városi Stadion (FRG) Marokkó  6 – 0  Malajzia olimpiai csoportkör -
3. 1974. június 15. Hannover, Niedersachsenstadion (FRG) Uruguay  0 – 2  Hollandia vb-csoportkör -
4. 1975. szeptember 3. Bécs, Práter-stadion Ausztria  0 – 2  NSZK barátságos -
5. 1975. október 15. Amszterdam, Olimpiai Stadion Hollandia  3 – 0  Lengyelország Eb-selejtező -
6. 1976. április 7. Torino, Stadio Comunale Olaszország  3 – 1  Portugália barátságos -
7. 1976. május 15. Glasgow, Hampden Park Skócia  2 – 1  Anglia brit házibajnokság -
8. 1976. július 25. Toronto, Varsity Stadion (CAN) Brazília  4 – 1  Izrael olimpiai negyeddöntő -
9. 1976. október 10. Sevilla, Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán Spanyolország  1 – 0  Jugoszlávia vb-selejtező -
10. 1977. április 27. Köln, Müngersdorfer Stadion NSZK  5 – 0  Észak-Írország barátságos -
11. 1977. június 4. London, Wembley Stadion Anglia  1 – 2  Skócia brit házibajnokság -
12. 1977. november 16. London, Wembley Stadion Anglia  2 – 0  Olaszország vb-selejtező -
13. 1978. április 5. Hamburg, Volksparkstadion NSZK  0 – 1  Brazília barátságos -
14. 1978. június 3. Buenos Aires, José Amalfitani Stadion (ARG) Ausztria  2 – 1  Spanyolország vb-csoportkör -
15. 1978. június 18. Rosario, Estadio Gigante de Arroyito Argentína  0 – 0  Brazília vb-középdöntő -
16. 1978. szeptember 1. Párizs, Parc des Princes Franciaország  2 – 2  Svédország Eb-selejtező -
17. 1978. december 20. Düsseldorf, Rheinstadion NSZK  3 – 1  Hollandia barátságos -
18. 1979. június 1. Berlin, Stadion der Weltjugend NDK  1 – 0  Románia barátságos -
19. 1979. október 17. Glasgow, Hampden Park Skócia  1 – 1  Ausztria Eb-selejtező -
20. 1980. június 12. Milánó, Giuseppe Meazza Stadion Olaszország  0 – 0  Spanyolország Eb-csoportkör -
21. 1981. szeptember 9. Brüsszel, Heysel Stadion Belgium  2 – 0  Franciaország vb-selejtező -
22. 1982. június 28. Madrid, Vicente Calderón Stadion (ESP) Ausztria  0 – 1  Franciaország vb-középdöntő -
23. 1982. október 13. London, Wembley Stadion Anglia  1 – 2  NSZK barátságos -
24. 1983. július 26. Lipcse, Zentralstadion NDK  1 – 3  Szovjetunió barátságos -
25. 1983. november 16. Hamburg, Volksparkstadion NSZK  0 – 1  Észak-Írország Eb-selejtező -
26. 1983. november 30. Pozsony, Tehelné pole Csehszlovákia  1 – 1  Románia Eb-selejtező -
27. 1984. január 11. Kalkutta, Eden Gardens India  1 – 2  Lengyelország Nehru-kupa -
28. 1984. január 17. Kalkutta, Eden Gardens Argentína  1 – 2  Lengyelország Nehru-kupa -
Összesen 28 mérkőzés

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ transfermarkt.com. transfermarkt.com . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Gyász: 82 éves korában elhunyt Palotai Károly
  3. ↑ Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikona szerint Priskin néven született. Ugyanakkor Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró című könyvben így nyilatkozik: A győri barátaim néha azzal cukkolnak: engem nem Palotainak kereszteltek. Nos, ebből annyi igaz, az apám, aki tűzoltóként szolgált Békéscsabán, a harmincas években magyarosított Priskinről Palotaira, én viszont már ezen a néven születtem.
  4. ↑ a b http://www.m4sport.hu/2016/05/02/palotai-karoly-eletmudijat-kapott-az-uefa-tol/
  5. ↑ Adni és kapni: Elhunyt Palotai Károly. In: Nemzeti Sport, 2018. február 4.
  6. ↑ Kassai Viktor bízik benne, nem tört ketté a karrierje (magyar nyelven). nb1.hu, 2012. június 22. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  7. ↑ Palotai Károly Győr-Sopron megye legjobb sportolója. Népsport, (1963. december 23.)
  8. ↑ MOB: Kokó, Palotai, Rudolf Péter és Pál Ferenc is fair play-díjas. www.nemzetisport.hu (2015. május 10.) (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  9. ↑ Elismerés: Békéscsaba halhatatlanja lett Ónodi, Palotai és Gedó. www.nemzetisport.hu (2017. december 11.) (Hozzáférés: 2017. december 11.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Manuel Mejuto González (45)

UEFA kupamérkőzések száma
1955–2007 (45)

Utódja:
Kurt Tschenscher (45)

Elődje:
Győri László/213

NB I-es vezetés örök-ranglistája
1983/215

Utódja:
Puhl Sándor/225

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Palotai_Károly&oldid=27997401”