Palotai Károly[2] (Békéscsaba, 1935. szeptember 11. – Győr, 2018. február 3.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, ellenőr és sportvezető. A hazai és a nemzetközi bíróelit legjobb labdarúgója. Polgári foglalkozása sportvezető. Testvére, Palotai János válogatott labdarúgó, fia, Palotai Zsolt elismert lemezlovas. Játékvezetői tevékenysége a Zsolt István utáni második nagy magyar játékvezetői pályafutás. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.[3]
Békéscsaba Erzsébethely városrészében (Jamina) látta meg a napvilágot Priskin Károly névvel. Tősgyökeres békéscsabai tót származású családja az 1930-as években magyarosította a nevét Palotaira. Szülővárosában járt iskolába, majd 1950-től az akkor másodosztályú Békéscsabai Előre játékosa lett. 1955-ben Győrbe ment, és egy évig a Győri Vasas ETO labdarúgója volt. A váltásban az játszotta a főszerepet, hogy bátyja, Palotai János válogatott kapus ekkor már ott játszott és így mentesülhetett a honvédségi besorozás alól. 1956-ban bátyjával és Pálfy Antallal elhagyta az országot és Nyugat-Németországba távozott. Az NSZK-ban féléves nemzetközi eltiltást követően a Freiburg csapatában játszott és a Siemensnél dolgozott. 1958-ban tért haza. 1959-től szerepelhetett újra a győri együttesben, amelynek 1967-ig volt a tagja.
Az 1963-as őszi idényben a bajnokcsapat tagja volt. Sorozatban háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát az ETO-val: 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben. 1965-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjében az Benfica ellen kieső csapat tagja volt. 1955 és 1967 között összesen 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett. Nagy álma, a válogatottság azonban soha nem teljesült.[4]
1967-ben a Magyar Népköztársaság Kupa-döntőn megsérült, ezért játékos-pályafutását be kellett fejeznie.
Az olimpiai válogatottban[szerkesztés]
Az 1964-es tokiói olimpián a magyar csapat kapitányaként lett olimpiai bajnok, de a döntőn sérülés miatt nem vehetett részt. Aranyérmet a hazai szurkolóktól kapott. Az olimpiai válogatottban 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A B-válogatottban 8 alkalommal játszott és 1 gólt szerzett.
Labdarúgó-játékvezetőként[szerkesztés]
Játékvezetőként talán még eredményesebb életpályát mondhat magáénak, mint labdarúgóként. Már játékosként, 1959-ben levizsgázott a szabályokból, és labdarúgó-pályafutását befejezve 1967-től megyei szintű labdarúgóosztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. 1969-ben NB II-es játékvezető lett, majd 1970-ben mutatkozott be az NB I-ben. Az aktív nemzeti játékvezetést 1983-ban fejezte be. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1973/1974-es bajnoki idényben Petri Sándor társaságában 17 találkozót, az 1978/1979-esben 22 mérkőzést, az 1982/1983-asban 18 összecsapást vezethetett. 1970–1983 között 215 élvonalbeli mérkőzést vezetett, és ezzel az örökranglistán Bede Ferenc,valamint Puhl Sándor mögött a harmadik legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.[3]
Palotai Károly unikum a világ legjobb bírói között. Senkinek sincs olyan gazdag játékos-pályafutása, mint neki: egyszerre volt olimpiai bajnok, bajnoki címet nyert, szerepelt a BEK elődöntőjében. Palotai az egyetlen, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője. Véleménye a játékvezetői sikerről: A világbajnoki döntő vezetése a játékvezető karrierjének csúcsa. Ez a bíró halhatatlansága, hiszen neve fennmarad az idők végezetéig. A sportszaksajtó értékelése szerint az egyik, sporttörténeti besorolás szerint a "második nagy" magyar játékvezető. Az első Zsolt István, a harmadik Puhl Sándor. A "nagyok" közül egyedül Puhlnak adatott meg a világbajnoki döntő vezetése.[5]
Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés]
Vezetett Kupa-döntők száma: 1.
Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés]
A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére lett Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezető, 1970—1983 között — 143 nemzetközi mérkőzést vezetett, ebből 27 válogatott találkozót. Az 1970-es és 1980-as évek egyik világhírű labdarúgója és játékvezető sportembere. A vezetett kupamérkőzések nemzetközi örökranglistáján 45 találkozó irányításával a 25. helyet foglalja el. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. 1983-ban a Csehszlovákia–Románia Európa-bajnoki selejtező mérkőzéssel búcsúzott a nemzetközi porondtól.
Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra és Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra valamint Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A 4. magyar bíró, aki mérkőzésvezetésre kapott megbízást. Az NSZK-ban egy csoportmérkőzést vezetett és a döntőn – Hollandia–NSZK (1:2) – negyedik játékvezető lehetett. A FIFA ezen a tornán alkalmazta először a negyedik játékvezető feladatkört. Az angol John Keith Taylor tartalékja volt. Argentínában a második csoporttalálkozón, az Argentína-Brazília összecsapáson pazar teljesítményt nyújtva sárga kártya nélkül hozta le a találkozót. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1974-ben két csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1978-ban egy csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, a bronzmérkőzésen 2. pozícióban tevékenykedett. 1982-ben négy csoportmérkőzésen volt partjelző, közte az Argentína-Belgium (0:1) nyitómérkőzésen. Az előzetes tervek szerint ő vezette volna a nyitó mérkőzést, de a hazaiak sportpolitikájának (a sporttörténelemben többször is sikeresek voltak sajátos igényeikkel) köszönhetően csak lengetett. Előzőleg egy kupamérkőzésen a Real Madridból a magyar sportember kiállított három játékost és ezt nehezményezte a hazai sportvezetés. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 8 (partjelző). Világbajnokságon a döntőben ő volt az első negyedik játékvezető: 1.
1974-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1974. június 15.
|
Niedersachsenstadion, Hannover
|
csoportmérkőzés (3. csoport)
|
Hollandia–Uruguay
|
0 : 2
|
55 000
|
1978-as labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1978. június 3.
|
José Amalfitani Stadion, Buenos Aires
|
csoportmérkőzés (3. csoport)
|
Ausztria–Spanyolország
|
2 : 1
|
49 000
|
| 1978. június 18.
|
Városi Stadion, Rosario
|
második kör (B. csoport)
|
Argentína–Brazília
|
0 : 0
|
46 000
|
1982-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1981. szeptember 9.
|
Heysel Stadion, Brüsszel
|
előselejtező (2. csoport)
|
Belgium–Franciaország
|
2 : 0
|
52 525
|
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1982. június 28.
|
Vicente Calderon Stadion, Madrid
|
csoportmérkőzés (D. csoport)
|
Ausztria–Franciaország
|
1 : 0
|
37 000
|
Három európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, Olaszországba a VI., az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta.
1976-os labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1975. október 15.
|
Olimpiai Stadion, Amszterdam
|
előselejtező (5. csoport)
|
Hollandia–Lengyelország
|
3 : 0
|
56 030
|
1980-as labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1978. szeptember 1.
|
Princes Park Stadion, Párizs
|
előselejtező (5. csoport)
|
Franciaország–Svédország
|
2 : 2
|
44 703
|
| 1979. október 17.
|
Hampden Park Stadion, Glasgow
|
előselejtező (2. csoport)
|
Skócia–Ausztria
|
1 : 1
|
67 895
|
Európa-bajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1980. június 12.
|
Giuseppe Meazza San Sir Stadion, Milánó
|
csoportmérkőzés (B. csoport)
|
Olaszország–Spanyolország
|
0 : 0
|
46 816
|
1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1983. november 16.
|
Volksparkstadion, Hamburg
|
előselejtező (6. csoport)
|
Észak-Írország–NSZK
|
0 : 1
|
61 418
|
| 1983. november 30.
|
Tehelne pole Stadion, Pozsony
|
előselejtező (5. csoport)
|
Csehszlovákia–Románia
|
1 : 1
|
46, 002
|
Az 1972. évi, majd az 1976. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Münchenben az egyik legkiemelkedőbben foglalkoztatott bíró volt, öt találkozón kapott szakmai feladatot. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 6 (partbíró).
1972. évi nyári olimpiai játékok[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1972. augusztus 31.
|
Városi Stadion, Ingolstadt
|
csoportmérkőzés (A. csoport)
|
Marokkó–Malajzia
|
6 : 0
|
2 500
|
1976. évi nyári olimpiai játékok[szerkesztés]
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
| 1976. július 25.
|
Varsity Stadion, Toronto
|
egyik negyeddöntő
|
Brazília–Izrael
|
4 : 1
|
18 601
|
1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.
| Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
| 1976. május 15.
|
Hampden Par Stadion, Glasgow
|
csoportmérkőzés
|
Skócia–Anglia
|
2 : 1
|
| 1977. június 4.
|
Wembley Stadion, London
|
csoportmérkőzés
|
Anglia–Skócia
|
1 : 2
|
Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés]
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága kiemelkedő szakmai felkészültségének elismeréseként öt alkalommal bízta meg az UEFA által szervezett kupatorna döntőjének koordinálásával. Játékvezetőként több mint tizenöt BEK-mérkőzést vezetett.
Vezetett Kupa-döntők száma: 5.
A 22. és a 27. játékvezető – az első, és a 2. magyar, illetve a 2. és a 3. szocialista országbeli – aki BEK döntőt vezetett. A torna történetében 2014-ig rajta kívül Leo Horn, Gottfried Dienst és Concetto Lo Bello vezethetett két alkalommal döntőt.
Az Európai Szuperkupát évente rendezik meg a BEK és a KEK tornasorozat győztese között.
1971-1995 között a Győr-Sopron megyei Sportigazgatóság helyettes vezetője. 1985-ben a FIFA oktatási paneljében dolgozott instruktorként és játékvezető-ellenőrként 1997-ig. Szintén 1985-ben az UEFA játékvezető-ellenőre is lett, ahol 2005-ig dolgozott. 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezető Bizottság tagja volt. 1983 és 1985 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is működött. 1990-ben a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, mely posztot 1998-ig viselt. 1990-től az MLSZ JT elnökhelyettese, majd a JB alelnöke. 1993 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja volt. 1971 és 1990 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Sportigazgatóság helyettese vezetője volt. 1990-1998 között a Győr-Moson-Sopron megyei LSZ elnöke. 1985 és 2005 között a FIFA, az UEFA és az MLSZ JB ellenőre. 1990 és 2006 között az MLSZ JT elnökhelyettese, a JB alelnöke.
A Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága új elemmel kívánja megújítani a bírók értékelését és elismerését, ezért megalapította A megye játékvezetéséért életműdíjat. 2009-ben megyei labdarúgó-játékvezetők hagyományos évadzáró-évadnyitó farsangi bálján Palotai Károly, egykori kiváló FIFA-játékvezető kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.
Palotai, az első magyar sztárbíró címmel könyv jelent meg az olimpiai bajnok labdarúgóról és világhírű játékvezetőről. A szerző Papp Győző, a Kisalföld sportrovatának vezetője.
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964)
- Győr-Sopron megye legjobb sportolója (1963)[6]
- Népsport-kupa (1979, 1980, 1981)
- Aranysíp (1982)
- Aranyjelvény (1979, 1984)
- Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1986)
- Bauer Rudolf-sportdíj (1994)
- Szent László-díj (1996)
- 1996-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
- 100 éves MLSZ jubileumi emlékérme (2001)
- Győr díszpolgára (2012)
- Prima díj (2014)
- Sportújságírók Szövetsége "Életműdíjjal" tüntette ki (2014)
- MOB fair play-díj (életmű kategória) (2015)[7]
- A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
- Az UEFA életmű-díjasa (2016)
- Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga (2017. december 11.) – utolsó nyilvános szereplése[8]
Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]
- ↑ Gyász: 82 éves korában elhunyt Palotai Károly
- ↑ Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikona szerint Priskin néven született. Ugyanakkor Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró című könyvben így nyilatkozik: A győri barátaim néha azzal cukkolnak: engem nem Palotainak kereszteltek. Nos, ebből annyi igaz, az apám, aki tűzoltóként szolgált Békéscsabán, a harmincas években magyarosított Priskinről Palotaira, én viszont már ezen a néven születtem.
- ↑ a b http://www.m4sport.hu/2016/05/02/palotai-karoly-eletmudijat-kapott-az-uefa-tol/
- ↑ Adni és kapni: Elhunyt Palotai Károly. In: Nemzeti Sport, 2018. február 4.
- ↑ Kassai Viktor bízik benne, nem tört ketté a karrierje (magyar nyelven). nb1.hu, 2012. június 22. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
- ↑ Palotai Károly Győr-Sopron megye legjobb sportolója. Népsport, (1963. dec. 23.)
- ↑ MOB: Kokó, Palotai, Rudolf Péter és Pál Ferenc is fair play-díjas. www.nemzetisport.hu (2015. máj. 10.) (Hozzáférés: 2015. máj. 11.)
- ↑ Elismerés: Békéscsaba halhatatlanja lett Ónodi, Palotai és Gedó. www.nemzetisport.hu (2017. dec. 11.) (Hozzáférés: 2017. dec. 11.)
|
Elődje:
Győri László/213
|
NB I-es vezetés örök-ranglistája
1983/215
|
Utódja:
Puhl Sándor/225
|
.jpg)
.svg){kind=small}
