Palotai Károly
Palotai Károly | ||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||
1975-ben | ||||||||||||||||
Személyes adatok | ||||||||||||||||
Születési dátum | 1935. szeptember 11. | |||||||||||||||
Születési hely | Békéscsaba, Magyarország | |||||||||||||||
Halálozási dátum | 2018. február 3. (82 évesen)[1] | |||||||||||||||
Halálozási hely | Győr, Magyarország | |||||||||||||||
Halál oka | agyi érkatasztrófa | |||||||||||||||
Állampolgárság | magyar | |||||||||||||||
Beszélt nyelvek | német, orosz, angol | |||||||||||||||
Egyéb foglalkozás | sportvezető | |||||||||||||||
Magasság | 175 cm | |||||||||||||||
Testtömeg | 75 kg | |||||||||||||||
Poszt | jobbfedezet | |||||||||||||||
Junior klubok | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Profi klubok1 | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Válogatottság | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Nemzeti játékvezetés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Nemzetközi játékvezetés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok) száma | ||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Palotai Károly témájú médiaállományokat. |
Palotai Károly[2] (Békéscsaba, 1935. szeptember 11. – Győr, 2018. február 3.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, ellenőr és sportvezető. A hazai és a nemzetközi bíróelit legjobb labdarúgója. Polgári foglalkozása sportvezető. Testvére, Palotai János válogatott labdarúgó, fia, Palotai Zsolt elismert lemezlovas. Játékvezetői tevékenysége a Zsolt István utáni második nagy magyar játékvezetői pályafutás. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.[3]
Pályafutása[szerkesztés]
Labdarúgóként[szerkesztés]
Klubcsapatban[szerkesztés]
Békéscsaba Erzsébethely városrészében (Jamina) látta meg a napvilágot Priskin Károly névvel. Tősgyökeres békéscsabai tót származású családja az 1930-as években magyarosította a nevét Palotaira. Szülővárosában járt iskolába, majd 1950-től az akkor másodosztályú Békéscsabai Előre játékosa lett. 1955-ben Győrbe ment, és egy évig a Győri Vasas ETO labdarúgója volt. A váltásban az játszotta a főszerepet, hogy bátyja, Palotai János válogatott kapus ekkor már ott játszott és így mentesülhetett a honvédségi besorozás alól. 1956-ban bátyjával és Pálfy Antallal elhagyta az országot és Nyugat-Németországba távozott. Az NSZK-ban féléves nemzetközi eltiltást követően a Freiburg csapatában játszott és a Siemensnél dolgozott. 1958-ban tért haza. 1959-től szerepelhetett újra a győri együttesben, amelynek 1967-ig volt a tagja.
Az 1963-as őszi idényben a bajnokcsapat tagja volt. Sorozatban háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát az ETO-val: 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben. 1965-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjében az Benfica ellen kieső csapat tagja volt. 1955 és 1967 között összesen 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett. Nagy álma, a válogatottság azonban soha nem teljesült.[4]
1967-ben a Magyar Népköztársaság Kupa-döntőn megsérült, ezért játékos-pályafutását be kellett fejeznie.
Az olimpiai válogatottban[szerkesztés]
Az 1964-es tokiói olimpián a magyar csapat kapitányaként lett olimpiai bajnok, de a döntőn sérülés miatt nem vehetett részt. Aranyérmet a hazai szurkolóktól kapott. Az olimpiai válogatottban 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A B-válogatottban 8 alkalommal játszott és 1 gólt szerzett.
Labdarúgó-játékvezetőként[szerkesztés]
Nemzeti játékvezetés[szerkesztés]
Játékvezetőként talán még eredményesebb életpályát mondhat magáénak, mint labdarúgóként. Már játékosként, 1959-ben levizsgázott a szabályokból, és labdarúgó-pályafutását befejezve 1967-től megyei szintű labdarúgóosztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. 1969-ben NB II-es játékvezető lett, majd 1970-ben mutatkozott be az NB I-ben. Az aktív nemzeti játékvezetést 1983-ban fejezte be. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1973/1974-es bajnoki idényben Petri Sándor társaságában 17 találkozót, az 1978/1979-esben 22 mérkőzést, az 1982/1983-asban 18 összecsapást vezethetett. 1970–1983 között 215 élvonalbeli mérkőzést vezetett, és ezzel az örökranglistán Bede Ferenc,valamint Puhl Sándor mögött a harmadik legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.[3]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény |
---|---|---|---|---|
1970. október 11. | Rohonci úti stadion, Szombathely | első NB I-es mérkőzése | Szombathelyi Haladás–Salgótarjáni BTC | 1 – 2 |
1983. november 3. | Rohonci úti stadion, Szombathely | utolsó NB I-es mérkőzése | Szombathelyi Haladás–MTK-VM | 1 – 1 |
Palotai Károly unikum a világ legjobb bírói között. Senkinek sincs olyan gazdag játékos-pályafutása, mint neki: egyszerre volt olimpiai bajnok, bajnoki címet nyert, szerepelt a BEK elődöntőjében. Palotai az egyetlen, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője. Véleménye a játékvezetői sikerről: A világbajnoki döntő vezetése a játékvezető karrierjének csúcsa. Ez a bíró halhatatlansága, hiszen neve fennmarad az idők végezetéig. A sportszaksajtó értékelése szerint az egyik, sporttörténeti besorolás szerint a "második nagy" magyar játékvezető. Az első Zsolt István, a harmadik Puhl Sándor. A "nagyok" közül egyedül Puhlnak adatott meg a világbajnoki döntő vezetése.[5]
Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés]
Vezetett Kupa-döntők száma: 1.
Magyar Népköztársasági Kupa[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1974. május 1. | Népstadion, Budapest | döntő | Ferencváros–Komlói Bányász SK | 3 : 1 | 10 000 |
Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés]
A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére lett Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezető, 1970—1983 között — 143 nemzetközi mérkőzést vezetett, ebből 27 válogatott találkozót. Az 1970-es és 1980-as évek egyik világhírű labdarúgója és játékvezető sportembere. A vezetett kupamérkőzések nemzetközi örökranglistáján 45 találkozó irányításával a 25. helyet foglalja el. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. 1983-ban a Csehszlovákia–Románia Európa-bajnoki selejtező mérkőzéssel búcsúzott a nemzetközi porondtól.
Labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra és Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra valamint Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A 4. magyar bíró, aki mérkőzésvezetésre kapott megbízást. Az NSZK-ban egy csoportmérkőzést vezetett és a döntőn - Hollandia–NSZK (1:2) - negyedik játékvezető lehetett. A FIFA ezen a tornán alkalmazta először a negyedik játékvezető feladatkört. Az angol John Keith Taylor tartalékja volt. Argentínában a második csoporttalálkozón, az Argentína-Brazília összecsapáson pazar teljesítményt nyújtva sárga kártya nélkül hozta le a találkozót. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1974-ben két csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1978-ban egy csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, a bronzmérkőzésen 2. pozícióban tevékenykedett. 1982-ben négy csoportmérkőzésen volt partjelző, közte az Argentína-Belgium (0:1) nyitómérkőzésen. Az előzetes tervek szerint ő vezette volna a nyitó mérkőzést, de a hazaiak sportpolitikájának (a sporttörténelemben többször is sikeresek voltak sajátos igényeikkel) köszönhetően csak lengetett. Előzőleg egy kupamérkőzésen a Real Madridból a magyar sportember kiállított három játékost és ezt nehezményezte a hazai sportvezetés. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 8 (partjelző). Világbajnokságon a döntőben ő volt az első negyedik játékvezető: 1.
1974-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1974. június 15. | Niedersachsenstadion, Hannover | csoportmérkőzés (3. csoport) | Hollandia–Uruguay | 0 : 2 | 55 000 |
1978-as labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1976. október 10. | Ramón Sánchez Pizjuán Stadion, Sevilla | előselejtező (8. csoport) | Spanyolország–Jugoszlávia | 1 : 0 | 19 217 |
1977. november 16. | Wembley Stadion, London | előselejtező (2. csoport) | Anglia–Olaszország | 2 : 0 | 92 500 |
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1978. június 3. | José Amalfitani Stadion, Buenos Aires | csoportmérkőzés (3. csoport) | Ausztria–Spanyolország | 2 : 1 | 49 000 |
1978. június 18. | Városi Stadion, Rosario | második kör (B. csoport) | Argentína–Brazília | 0 : 0 | 46 000 |
1982-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1981. szeptember 9. | Heysel Stadion, Brüsszel | előselejtező (2. csoport) | Belgium–Franciaország | 2 : 0 | 52 525 |
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1982. június 28. | Vicente Calderon Stadion, Madrid | csoportmérkőzés (D. csoport) | Ausztria–Franciaország | 1 : 0 | 37 000 |
Labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Három európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, Olaszországba a VI., az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta.
1976-os labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1975. október 15. | Olimpiai Stadion, Amszterdam | előselejtező (5. csoport) | Hollandia–Lengyelország | 3 : 0 | 56 030 |
1980-as labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1978. szeptember 1. | Princes Park Stadion, Párizs | előselejtező (5. csoport) | Franciaország–Svédország | 2 : 2 | 44 703 |
1979. október 17. | Hampden Park Stadion, Glasgow | előselejtező (2. csoport) | Skócia–Ausztria | 1 : 1 | 67 895 |
Európa-bajnoki mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1980. június 12. | Giuseppe Meazza San Sir Stadion, Milánó | csoportmérkőzés (B. csoport) | Olaszország–Spanyolország | 0 : 0 | 46 816 |
1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1983. november 16. | Volksparkstadion, Hamburg | előselejtező (6. csoport) | Észak-Írország–NSZK | 0 : 1 | 61 418 |
1983. november 30. | Tehelne pole Stadion, Pozsony | előselejtező (5. csoport) | Csehszlovákia–Románia | 1 : 1 | 46, 002 |
Olimpiai játékok[szerkesztés]
Az 1972. évi, majd az 1976. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Münchenben az egyik legkiemelkedőbben foglalkoztatott bíró volt, öt találkozón kapott szakmai feladatot. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 6 (partbíró).
1972. évi nyári olimpiai játékok[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1972. augusztus 31. | Városi Stadion, Ingolstadt | csoportmérkőzés (A. csoport) | Marokkó–Malajzia | 6 : 0 | 2 500 |
1976. évi nyári olimpiai játékok[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1976. július 25. | Varsity Stadion, Toronto | egyik negyeddöntő | Brazília–Izrael | 4 : 1 | 18 601 |
Brit Bajnokság[szerkesztés]
1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény |
---|---|---|---|---|
1976. május 15. | Hampden Par Stadion, Glasgow | csoportmérkőzés | Skócia–Anglia | 2 : 1 |
1977. június 4. | Wembley Stadion, London | csoportmérkőzés | Anglia–Skócia | 1 : 2 |
Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés]
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága kiemelkedő szakmai felkészültségének elismeréseként öt alkalommal bízta meg az UEFA által szervezett kupatorna döntőjének koordinálásával. Játékvezetőként több mint tizenöt BEK-mérkőzést vezetett.
Vezetett Kupa-döntők száma: 5.
Bajnokcsapatok Európa-kupája[szerkesztés]
A 22. és a 27. játékvezető – az első, és a 2. magyar, illetve a 2. és a 3. szocialista országbeli – aki BEK döntőt vezetett. A torna történetében 2014-ig rajta kívül Leo Horn, Gottfried Dienst és Concetto Lo Bello vezethetett két alkalommal döntőt.
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1976. május 12. | Hampden Park Stadion, Glasgow | döntő | FC Bayern München–Saint-Étienne | 1 : 0 | 54 864 |
1981. május 27. | Princes Park Stadion, Párizs | döntő | Liverpool–Real Madrid CF | 1 : 0 | 48 360 |
UEFA-kupa[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1975. május 7. | Rheinstadion, Düsseldorf | döntő első találkozó | Borussia Mönchengladbach–FC Twente | 0 : 0 | 42 000 |
Kupagyőztesek Európa-kupája[szerkesztés]
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
---|---|---|---|---|---|
1979. május 16. | St. Jakob-Stadion, Bázel | döntő | FC Barcelona–Fortuna Düsseldorf | 4 : 3 | 58 500 |
UEFA-szuperkupa[szerkesztés]
Az Európai Szuperkupát évente rendezik meg a BEK és a KEK tornasorozat győztese között.
Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Partbírók |
---|---|---|---|---|---|
1978. december 4. | Emile Versé Stadion, Brüsszel | döntő első találkozó | RSC Anderlecht–Liverpool | 1 : 1 | Tompa István/Győri László |
Sportvezetőként[szerkesztés]
1971-1995 között a Győr-Sopron megyei Sportigazgatóság helyettes vezetője. 1985-ben a FIFA oktatási paneljében dolgozott instruktorként és játékvezető-ellenőrként 1997-ig. Szintén 1985-ben az UEFA játékvezető-ellenőre is lett, ahol 2005-ig dolgozott. 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezető Bizottság tagja volt. 1983 és 1985 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is működött. 1990-ben a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, mely posztot 1998-ig viselt. 1990-től az MLSZ JT elnökhelyettese, majd a JB alelnöke. 1993 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja volt. 1971 és 1990 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Sportigazgatóság helyettese vezetője volt. 1990-1998 között a Győr-Moson-Sopron megyei LSZ elnöke. 1985 és 2005 között a FIFA, az UEFA és az MLSZ JB ellenőre. 1990 és 2006 között az MLSZ JT elnökhelyettese, a JB alelnöke.
A Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága új elemmel kívánja megújítani a bírók értékelését és elismerését, ezért megalapította A megye játékvezetéséért életműdíjat. 2009-ben megyei labdarúgó-játékvezetők hagyományos évadzáró-évadnyitó farsangi bálján Palotai Károly, egykori kiváló FIFA-játékvezető kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.
Írásai[szerkesztés]
Palotai, az első magyar sztárbíró címmel könyv jelent meg az olimpiai bajnok labdarúgóról és világhírű játékvezetőről. A szerző Papp Győző, a Kisalföld sportrovatának vezetője.
Sikerei, díjai[szerkesztés]
Szerzett érmek | |||||||||||||
|
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964)
- Győr-Sopron megye legjobb sportolója (1963)[6]
- Népsport-kupa (1979, 1980, 1981)
- Aranysíp (1982)
- Aranyjelvény (1979, 1984)
- Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1986)
- Bauer Rudolf-sportdíj (1994)
- Szent László-díj (1996)
- 1996-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
- 100 éves MLSZ jubileumi emlékérme (2001)
- Győr díszpolgára (2012)
- Prima díj (2014)
- Sportújságírók Szövetsége "Életműdíjjal" tüntette ki (2014)
- MOB fair play-díj (életmű kategória) (2015)[7]
- A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
- Az UEFA életmű-díjasa (2016)
- Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga (2017. december 11.) - utolsó nyilvános szereplése[8]
Statisztika[szerkesztés]
Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gyász: 82 éves korában elhunyt Palotai Károly
- ↑ Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikona szerint Priskin néven született. Ugyanakkor Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró című könyvben így nyilatkozik: A győri barátaim néha azzal cukkolnak: engem nem Palotainak kereszteltek. Nos, ebből annyi igaz, az apám, aki tűzoltóként szolgált Békéscsabán, a harmincas években magyarosított Priskinről Palotaira, én viszont már ezen a néven születtem.
- ↑ a b http://www.m4sport.hu/2016/05/02/palotai-karoly-eletmudijat-kapott-az-uefa-tol/
- ↑ Adni és kapni: Elhunyt Palotai Károly. In: Nemzeti Sport, 2018. február 4.
- ↑ Kassai Viktor bízik benne, nem tört ketté a karrierje (magyar nyelven). nb1.hu, 2012. június 22. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
- ↑ Palotai Károly Győr-Sopron megye legjobb sportolója. Népsport, (1963. dec. 23.)
- ↑ MOB: Kokó, Palotai, Rudolf Péter és Pál Ferenc is fair play-díjas. www.nemzetisport.hu (2015. máj. 10.) (Hozzáférés: 2015. máj. 11.)
- ↑ Elismerés: Békéscsaba halhatatlanja lett Ónodi, Palotai és Gedó. www.nemzetisport.hu (2017. dec. 11.) (Hozzáférés: 2017. dec. 11.)
Források[szerkesztés]
- MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 1317. oldal
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 429. o. ISBN 963-495-011-6
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus; Helikon; Corvina. 2000–2009.
- Somos István: Az ezerarcú Mundiál - 1982 Ságvári Endre Könyvszerkesztőség ISBN 963-422-513-6
- Dénes Tamás-Pongrácz György: Bírókirályok (Avagy a síp művészei), Mécs László Kiadó 1997 ISBN 963-79-74-33-4
- Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró - Győri ETO FC 2004 ISBN 963 216 134 3
- Hornyák Lajos: A labdarúgás játékszabályai (Labdarúgó-játékvezetők kézikönyve) - HOT-FIVE Kft. 2002 ISBN 963-202-807-4
- (1979) „újságcikk”. Labdarúgás 1979. XX. évfolyam 2. szám.
- (1999) „újságcikk”. Nemzeti Sport 1999. január 17..
További információk[szerkesztés]
- Palotai Károly. World Referee. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- Palotai Károly. zerozerofootball.com. (Hozzáférés: 2011. március 13.)[halott link]
- Palotai Károly. footballdatabase.eu. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- Palotai Károly. scoreshelf.com. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- Palotai Károly. eu-football.info. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- Palotai Károly. focibiro.hu. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- Palotai Károly. voetbalstats.nl. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- Palotai a Győri ETO FC honlapján
Elődje: |
KEK döntő |
Utódja: |
Elődje: |
UEFA kupamérkőzések száma |
Utódja: |
Elődje: |
NB I-es vezetés örök-ranglistája |
Utódja: |
|
- 1935-ben született személyek
- 2018-ban elhunyt személyek
- Magyar labdarúgók
- Labdarúgó-középpályások
- A Békéscsabai Előre labdarúgói
- A Győri ETO labdarúgói
- A Freiburger FC labdarúgói
- Az év magyar labdarúgói
- Magyar olimpiai bajnokok
- Olimpiai bajnokok (1964)
- Olimpiai bajnokok (labdarúgás)
- Az 1964. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói
- Magyar labdarúgó-játékvezetők
- Az 1956-os forradalom leverése miatt emigrált személyek
- Békéscsabaiak
- Győriek
- Győr díszpolgárai
- Prima díjasok
- Magyar bajnok labdarúgók
- Magyar NB I-es labdarúgó-játékvezetők