Fiatal korában 1946–1953 között az Admira Linz csapatában futballozott. Nem tartozott a kiemelkedő játékosok közé, felhagyva a labdarúgással átváltott a könnyű atlétikára. Középtávfutóként 12-szer nyert felső-ausztriai bajnokságot.
Labdarúgó csapatának vezetője kérte, hogy jelentkezzen játékvezetői tanfolyamra. Pályafutását 1956-ban kezdte, amikor letette a szükséges vizsgát. A hazai hagyományoknak megfelelően folyamatosan haladt egyik osztályból a másikba. 1963-ban került országa "A" ligájának játékvezetői keretébe. 1974-ig közel 700 mérkőzésen tevékenykedett. 1981-ben véglegesen szögre akasztotta a sípot.
Az Osztrák labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1966-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet és az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az osztrák nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében Paul Schiller társaságában a 2. helyet foglalja el 14 találkozó szolgálatával. Az UEFA által szervezett labdarúgó kupasorozatokban összesen 52 mérkőzést vezetett, amivel a 14. helyen áll. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1981-ben búcsúzott. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 82, 52 különböző kupamérkőzést és 30 nemzetek közötti válogatott mérkőzésen szolgálta a labdarúgást.
Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra, Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra, valamint Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetői feladatra alkalmazta. 1978-ban a világbajnokság előtt egy héttel a játékvezetők közös eligazításon vettek részt, minden második napon edzést tartottak. A (VO2 max) Cooper-tesztet is meg kellett futniuk, bizonyítva pillanatnyi fizikai felkészültségüket. A játékvezetőket közvetlenül a mérkőzés előtt jelölték. Egy játékvezetői csapat négy tagból állt. Egy játékvezető, kettő partjelző, egy tartalék bíró. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1974-ben és 1978-ban 2-2 csoportmérkőzésen (egy esetet kivéve) egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1978-ban a Hollandia–Argentína döntő mérkőzést irányító Sergio Gonella 2. számú partjelzőjeként tevékenykedett. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 5 (partjelző) + 1 (tartalék).
1980-ban a labdarúgó-világbajnokságok 50. évfordulójára a FIFA Argentínában Copa de Oro de Campeones Mundiales, Mini világbajnokság emléktornát rendezett. A tornán azoknak az országoknak a válogatottjai vettek részt, akik elnyerték a világbajnokságok döntőit. HollandiaAnglia visszalépésével kapott meghívást. A tornán játékvezetői szolgálatra kapott megbízást.
1973. május 9-én az UEFA JB szakmai felkészültségének elismeréseként megbízta a döntő összecsapás koordinálásával. Az időjárás hatására – özönvízszerű eső – az első találkozót (0:0) állás mellett a 27. percben félbe kellett szakítani, másnap újrajátszották a döntőt. Négy év múlva újra kapott felkérését a döntő vezetésére.
Az UEFA JB további bizalma jegyeként a harmadik nemzetközi labdarúgó-torna kupadöntőjét vezethette. A 25. játékvezető – a 2. osztrák – aki BEK döntőt vezetett.
1973-ban a Skócia–Spanyolország világbajnoki-selejtező mérkőzést vezette. Egy vörös színű mezt készített elő, mert a szokásos fekete a skót játékosok sötétkék dressze miatt nem lett volna praktikus. Már éppen elindult volna a hotelből, amikor megtudta, hogy a spanyol csapat viszont vörösben fog játszani. Rövid tépelődés után előkapta világoskék pizsamakabátját és rávarrta a FIFA jelvényt. És amikor a csapatok élén két partjelzőjével kiléptek a játékos kijáróból, a nézők azt hitték: eredeti bírói mezt látnak.
1985-ben a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
