Dalnoki Jenő (Budapest, 1932. december 12. – Budapest, 2006. február 4.) olimpiai bajnok labdarúgó, labdarúgóedző. A Ferencváros emblematikus figurája volt: 1947-től 1987-ig 45 éven át – öt év megszakítással – folyamatosan a klub szolgálatában állt. 2006-ban Labdarúgó Akadémiát neveztek el róla, ahol 6–14 éves korú gyerekekkel foglalkoznak.
1947-ben tizenöt évesen kezdett a zöld-fehéreknél focizni. Három év múlva már az első csapat tagja volt. Kétszeres bajnok, egyszeres MNK győztes. 1963-ban VVK elődöntős, 1965-ben győztes. Összesen 439 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, ebből 283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 egyéb hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 21 (9 bajnoki, 12 egyéb), amit főleg 11-esek rúgásával szerzett, mivel szinte mindig balhátvédként játszott. Idejében a területvédelem elve érvényesült a hátvédek játékában, szemben a mai emberfogásos taktikával. Ezáltal a védők alig mentek át az ellenfél térfelére.
Ami játékstílusát illeti, méltán tekinthetjük a mai erőfutball egyik előfutárának. Szorosan fogta a területére betörő csatárt, és kompromisszumok nélkül, testi erejének bevetésével próbálta szerelni őt, illetve akadályozni mozgásában. Ezáltal az akkori futballban időnként durvának tűnt. Visszafogott játéka esetén a szurkolók az akkor szállóigévé vált „puha vagy, Jenő” bekiáltással buzdították.
1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes az alakuló Aranycsapattal. 1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot ígérő Honvédba. 1960-ban a római olimpián bronzérmes. A válogatottban 1952 és 1961 között összesen 14 alkalommal szerepelt, 1959-60-ban nyolcszoros olimpia válogatott.
1966-tól anyaegyesületénél kezdett el edzőként dolgozni. 1970-ben egy mérkőzésre az első csapat vezetőedzője. 1973 és 1978 között öt idényen át 264 mérkőzésen ült a kispadon. Egy bajnoki cím, három MNK győzelem és egy KEK második hely 1975-ben a legfontosabb sikerei.
1979-82 között az MLSZ munkatársa volt. Két éven át az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya. Ezt követően két idényen át Tatabányán vezetőedző. 1984-ben a másodosztályba kieső Nyíregyházi VSSC edzője lett. 1985-ben mesteredző lett, ekkor visszatért az Üllői útra, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni.
.svg){kind=small}
