Faragó Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faragó Lajos
Személyes adatok
Születési dátum 1932augusztus 3. (85 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Poszt kapus
Junior klubok
Időszak Klub
19451950 Magyar 1946-1949 Kispest
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19501963 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd 146 0(0)
Válogatottság
19541957 Magyar 1957-2000 Magyarország 007 0(0)
Edzőség
Időszak Klub
19641973 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd, pályaedző
19731974 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd
19741979 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd, pályaedző
19791980 Mozambik CD Matchedje de Maputo
19811986 Magyar 1957-2000 Kossuth KFSE
19861987 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd, pályaedző
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Faragó Lajos, (Budapest, 1932. augusztus 3. –) olimpiai bronzérmes, válogatott labdarúgó, edző. 1952-től hivatásos katonatiszt. 1972-ben a Testnevelési Főiskolán labdarúgó szakedzői diplomát szerzett.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

Faragó Lajos Budapesten született 1932. augusztus 3-án. Édesapja a Kispesti Törekvés, később egy szezonon át a Kispesti Atlétikai Club kapusa. 1945-ben került a KAC serdülő csapatához, ahol már együtt játszott Bozsik Józseffel és Puskás Ferenccel. A kispestiek felnőtt csapatában 1950-ben lépett pályára először, és ezt követően több, mint egy évtizedig, 1963-as visszavonulásáig állt a Kispest kapuja előtt. 1952-től a kor szokásai szerint hivatásos katonatiszt is egyben. Pályafutása során három bajnoki címet szerzett az akkor már Honvéd néven szereplő csapattal, amely a kor legjobb együttesei közé tartozott. Az 1954-es berni világbajnokság ideje alatt a FTC barátságos túrán vett részt Szófiában, a kaput kölcsönjátékosként Faragó Lajos védte.

Az 1950-es évek vége, a forradalom, és az azt követő évek[szerkesztés]

1956. A forradalom éve, a bajnokság félbeszakad. Bár a csapat az élen állt és valószínűleg meg is nyerte volna, nem hirdettek bajnokot. A Húsvéti Tornát ismét megnyerték. A BEK azonban nem hozott sikert, a Bilbao kiverte a Honvédot, de ekkor már a csapat a széthullás felé tartott. A spanyolok ellen mindkétszer idegenben játszottak (Bilbao 2:3, Brüsszel 3:3). Ezután a csapat portyázni ment Brazíliába, ahol több mérkőzést is játszott. A Honvéd megverte a Botafogót (4:2) és Flamengót is (3:2, 6:4). Ezeken a meccseken is többnyire Faragó állt a kapuban.

A forradalmat eltipró hatalom, büntetéseket szabott ki a portyán részt vevő Honvéd játékosokra.

Tichy, Machos, Solti és Palicskó nem ment Dél-Amerikába, így ők mentesültek a büntetés alól. Töröcsik I. és Dudás előbb hazatért, őket április 7-éig tiltották el, a később hazatért Bozsikot, Bányait, Rákóczit, Faragót, Budai II-t és Kotászt június 7-éig. Május 1-jén azonban elengedték mindenkinek a büntetését. Az eltiltások és a távol maradott játékosok hiánya demoralizálta a csapatot és a 11. helyen végzett a bajnokság végén. A nagy csapás azonban az volt, hogy Puskás, Kocsis és Czibor nem mert visszatérni az országba, ők később Spanyolországban futottak be nagy karriert.

A közönség azonban továbbra sem pártolt el a csapattól, hiszen az 1957–58-as bajnokságban a Népstadionban továbbra is sok néző előtt játszottak (Vasas ellen tavasszal 45, ősszel 80, az MTK ellen 65 ezren voltak jelen). A Honvéd összeszedte magát és mindössze egy ponttal maradt el a bajnok MTK mögött. 1959-ben az új gólkirály neve Tichy Lajos, aki ezt a címet még négyszer begyűjtötte magának. A Közép-európai kupa döntőjét is a Honvéd nyerte meg. A torna mind a hat összecsapása során Faragó védte a Honvéd kapuját. 1963-as visszavonulása után edzőként is a csapat kötelékében maradt.

A válogatottban[szerkesztés]

1954 és 1957 között 7 alkalommal szerepelt a felnőtt válogatottban, először 1954-ben Glasgowban, a Hampden Parkban a skótok elleni barátságos mérkőzésen.[1](Debütáló játékos esetében azóta is rekordnak számító 134.000 néző előtt) Ezt követően még hatszor védett a nemzeti csapatban, az 1958-as svédországi labdarúgó-világbajnokságról térdsérülés miatt maradt le. Nyolcszoros olimpiai válogatott (1957–60), az 1960-as olimpián bronzérmes válogatott tagja. Hatszoros utánpótlás válogatott (1954–55), tizenötszörös B-válogatott (1955–61), ötszörös Budapest válogatott (1956–57).

Edzőként[szerkesztés]

1964 és 1973 között a Bp. Honvéd korosztályos csapatainál (serdülő, ifjúsági, utánpótlás) pályaedző volt. 1973–74-es idényben 23 mérkőzésen át az első csapat vezetőedzőjeként dolgozott. 1974-től öt éven át ismét a kispesti utánpótlásban edzősködött, miközben 1978-ban rövid ideig Szíriában vállalt tanácsadói szerepkört, majd az 1979-1980-as szezonban a mozambiki CD Matchedje de Maputo edzője volt. Hazatérése után 1981-1986-ig a Kossuth KFSE vezetőedzője, majd az 1986-87-es szezonban ismét a Honvéd serdölő csapatának edzője.[2]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Labdarúgás
Olimpiai játékok
bronz
Róma, 1960

Statisztika[szerkesztés]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1954. december 8. Glasgow, Hampden park Skócia  2 – 4  Magyarország barátságos -
2. 1955. május 29. Budapest, Népstadion Magyarország  3 – 1  Skócia barátságos - becserélve 46'
3. 1955. november 27. Budapest, Népstadion Magyarország  2 – 0  Olaszország Európa-kupa -
4. 1956. február 19. Isztambul Törökország  3 – 1  Magyarország barátságos -
5. 1957. június 12. Oslo, Uddavál Stadion Norvégia  2 – 1  Magyarország vb-selejtező -
6. 1957. június 16. Stockholm, Råsunda Stadion Svédország  0 – 0  Magyarország barátságos -
7. 1957. június 23. Budapest, Népstadion Magyarország  4 – 1  Bulgária vb-selejtező -
  1960. augusztus 29. Nápoly (ITA) Magyarország  6 – 2  Peru olimpiai D csoport -
Összesen 7 mérkőzés 0 gól

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]