Kovács Ferenc (labdarúgó, 1934)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Ferenc
Személyes adatok
Születési dátum 1934január 7. (81 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Poszt balfedezet
Junior klubok
Időszak Klub
1947-1953 Magyar 1957-2000 MTK
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19541965 Magyar 1957-2000 MTK [1] 0195 (12)
Válogatottság
1955 Magyar 1957-2000 Magyarország 01 (0)
Edzőség
Időszak Klub
1965-1969 Magyar 1957-2000 MTK
1970-1972 Magyar 1957-2000 Egri Dózsa
1972-1977 Magyar 1957-2000 Videoton SC
1977-1978 Magyar 1957-2000 Vasas SC
1978-1979 Magyar 1957-2000 Magyarország
1980-1983 Magyar 1957-2000 Debreceni VSC
1983-1986 Magyar 1957-2000 Videoton SC
1986-1987 Spanyolország Las Palmas
1987-1988 Magyar 1957-2000 Videoton SC
1989-1990 Magyar 1957-2000 Szeged SC
1990-1993 Magyar 1957-2000 Újpesti TE
Díjak, elismerések
mesteredző (1983)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Kovács Ferenc (Budapest, 1934. január 7. –) olimpiai bronzérmes magyar válogatott labdarúgó, edző. A sportsajtóban játékosként Kovács III néven szerepelt. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK saját nevelésű játékosaként 1954-ben mutatkozott be az élvonalban. A kék-fehérekkel kétszeres magyar bajnok és KK-győztes. Legnagyobb nemzetközi sikerét utolsó teljes idényében érte el az 1964-es KEK döntőbe jutással. A kupasorozat során a 11 mérkőzésből 8 alkalommal lépett pályára és a Zwickau ellen 11-esből gólt is szerzett. Játszott a döntetlennel végződő brüsszeli döntőn (3-3) és a megismételt antwerpeni mérkőzésen is, ahol végül egy balszerencsés góllal a portugál Sporting Lisszabon 1-0-ra győzött.

1955-ben egyszer szerepelt a válogatottban. 1960-ban az római olimpián bronzérmet szerzett csapat tagja, 8-szoros olimpia válogatott.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MTK
1965-ben az MTK-ban kezdte edzői pályafutását, az utánpótlás csapatnál. 1968 és 1969 között, két idényen át vezetőedző volt. Az első idényben megnyerték a Magyar Népköztásasági-kupát.
Videoton
Három időszakban is volt a fehérváriak vezetőedzője. 1972 és 1977 között megszilárdítja a csapatot az élvonalban. Az 1975-1976-os idényben a Ferencvárossal nagy versenyben volt a bajnoki címért az utolsó pillanatig, de végül a második hellyel kellett beérniük.

A nyolcvanas évek közepén két bajnoki harmadik hely mellett, az 1984-1985-ös UEFA-kupa döntőbe jutás volt edzői pályafutásának csúcsa. Ő az egyetlen Magyarországon, aki játékosként és edzőként is európai kupadöntőbe jutott!

Harmadik fehérvári edzői időszaka mindössze egy idényig tartott 1987-1988-ban, már kevés sikerrel.

Vasas és válogatott
1977-ben a bajnok Vasas irányítását vette át Illovszky Rudolftól. Eközben a magyar válogatottnál Baróti Lajos segítője is volt a világbajnokságra készülő csapat mellett. Argentína után leköszönő Baróti helyett ő lett a válogatott szövetségi kapitánya. 1979-es lemondásáig 8 mérkőzésen 2 győzelem, 4 döntetlen és 2 vereség volt a mérlege.

További edzői munkái
1970 és 1972 között Egerben, 1980 és 1983 között Debrecenben, 1989 és 1990 között Szegeden dolgozott. 1990 és 1992 között az éppen nevet váltó Újpesti Dózsából újra Újpesti TE-nél lett vezetőedző. 1986-1987-es idényben a kanári-szigeteki Las Palmas edzője volt.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Labdarúgás
Olimpiai játékok
bronz
Róma, 1960

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTK
    • MNK győztes: 1968
  • Újpest
    • MNK győztes: 1992
  • Videoton
    • Magyar bajnokság
      • 2.: 1975-1976.
      • 3.: 1983-1984, 1984-1985.
    • UEFA-kupa
      • döntős: 1984-1985.

Személyes rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • összesen 533 magyar bajnoki mérkőzés edzőként - az örökranglistán a harmadik.
  • Játékosként és edzőként is szerepelt európai kupadöntőben.

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzése a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1955. november 13. Budapest  Svédország 4 – 2 barátságos becserélve 46'
  1960. augusztus 26. L'Aquila (ITA)  India 2 – 1 olimpiai D csoport
  1960. augusztus 29. Nápoly (ITA)  Peru 6 – 2 olimpiai D csoport
  1960. szeptember 1. Róma (ITA)  Franciaország 7 – 0 olimpiai D csoport
  1960. szeptember 6. Róma (ITA)  Dánia 0 – 2 olimpiai elődöntő
  1960. szeptember 9. Róma  Olaszország 2 – 1 olimpiai 3. helyért

Mérkőzései szövetségi kapitányként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1978. szeptember 20. Helsinki  Finnország 1 – 2 Eb-selejtező
2. 1978. október 11. Budapest  Szovjetunió 2 – 0 Eb-selejtező
3. 1978. október 29. Szaloniki  Görögország 1 – 4 Eb-selejtező
4. 1978. november 15. Frankfurt  NSZK 0 – 0 barátságos
5. 1979. március 28. Budapest  NDK 3 – 0 barátságos
6. 1979. április 4. Chorzów  Lengyelország 1 – 1 barátságos
7. 1979. május 2. Budapest  Görögország 0 – 0 Eb-selejtező
8. 1979. május 19. Tbiliszi  Szovjetunió 2 – 2 Eb-selejtező

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az MTK nevei: 1949-1951: Textiles, 1951-1953: Bp. Bástya, 1953-1956: Bp. Vörös Lobogó volt

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovács Ferenc 75 éves