A Vasas SC középcsatára. A piros-kékek nyurga, hosszúra nőtt „Sziszi”-je kitűnő képességű, korszerűen játszó középcsatár volt. A labdát mindkét lábbal jól kezelte. Fejjátékban kevesen vehették fel vele a versenyt. Sokat mozgott a mezőnyben és ügyesen osztogatott. Kapu előtti helyzetfelismerése és gólképessége egyenesen „félelmetesnek” bizonyult. Lábbal és fejjel állandóan veszélyeztette az ellenfél hálóját. Mindig sportszerű eszközökkel és példás lelkesedéssel harcolt.
1947 és 1950 között 12 alkalommal szerepelt a válogatottban és 9 gólt szerzett. 12-szeres B-válogatott (1946–57, 12 gól), egyszeres Budapest válogatott (1948) kétszeres egyéb válogatott (1952–54, 2 gól).
Legjobb játékát 1950. június 4-én, a Lengyelország elleni mérkőzésen (5–2) nyújtotta. Ekkor három pompás góllal járult hozzá az idegenben kivívott győzelemhez.
↑"Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szept. 26.) 1., 3. o.
↑Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
↑Kitüntették a Bp. Vasas labdarúgóit. Népsport, XII. évf. 159. sz. (1956. aug. 9.) 3. o.
↑Megkapták a Kiváló Sportoló címet a KK-győztesek. Népsport, XII. évf. 203. sz. (1956. okt. 11.) 3. o.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
