Bácsi (település)

	Bácsi (Băcia)
	Petru Groza szobra Bácsi főterén
	; Bácsi címere
	; Bácsi címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Bácsi
Rang	községközpont
Irányítószám	337040
SIRUTA-kód	88056
	Népesség
Népesség	768 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	70
Népsűrűség	25,83 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	225 m
Terület	29,73 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 48′ 10″, k. h. 23° 00′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 10″, k. h. 23° 00′ 25″
	Bácsi weboldala
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Bácsi (egyértelműsítő lap).

Bácsi (románul: Băcia, németül: Schäfersdorf) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Dévától 18 km-re délkeletre, a Sztrigy bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az ómagyar Bács személynév -i birtokjeles alakjából ered. Először 1332-ben Bachi, 1404-ben Baach, 1421-ben Baach Inferior, 1480-ban Also Bachy alakban szerepelt.

Népessége[szerkesztés]

1785-ben 332 civil lakosa volt. Ugyanazon évben 54 ortodox családfőt írtak össze benne, míg a rákövetkező évben négy görögkatolikus lelket. református egyháza 1766-ban, Piskivel együtt, 87 főt számlált.^[2]
1850-ben 546 lakosából 287 volt román, 182 magyar és 77 cigány nemzetiségű; 284 ortodox, 167 református, 83 görög és 12 római katolikus vallású.
1910-ben 732 lakosából 356 volt magyar, 344 román és 32 német anyanyelvű; 336 református, 273 ortodox, 72 görög és 41 római katolikus vallású.
2002-ben 710 lakosából 603 volt román, 90 magyar, 10 cigány és 6 német nemzetiségű; 583 ortodox, 76 református, 22 római és 16 görögkatolikus vallású.

Története[szerkesztés]

A középkor végén magyar falu, az újkor elején több kisnemesi család lakóhelye volt. 1520 és 23 között, majd 1528-ban és 1536-ban itt ülésezett Hunyad vármegye ítélőszéke.^[3] A 17. századból a Győrfi, Antalfi, Zudor, Naja, Bereck és Pap birtokos családokat, 1751-ből a Barcsay, Turi, Sombori és Nagy református családneveket jegyezték föl.^[4] Református anyaegyházközsége 1750-ben alakult.^[5] Lakossága a 18–19. században élesen kettévált a nyelvükben nagyrészt elrománosodott, de polgáriasultabb tárgyi kultúrájú reformátusok nemesekre és a román zsellérekre, kisebb részt jobbágyokra. 1786-ban 329 lakosának 51%-a volt nemes, 34%-a zsellér és 10%-a jobbágy. Román lakóinak katolizálása a kezdeti látszólagos sikerek után hosszú időre kudarcba fulladt: görögkatolikus egyháza 1759-ben megszűnt, és csak 1829-ben alakult újjá.^[6] 1765 és 1851 között az orláti román határőrezred IV., kudzsiri századához tartozott. Reformátusai a reformkorban úgy próbálták elérni, hogy nemesi jogállásukat elismerjék, hogy az 1772-ben alapított felekezeti iskolát községivé tették, ezzel megerősítették helyzetét, gyermekeiket pedig kivették a falusi, román határőriskolából. Az 1850-es népszámláláskor már főként románok szolgáltak határőrként. Református lakói 1930–31-ben Kálvin Ház néven építettek közösségi otthont.

Látnivalók[szerkesztés]

A Brâncoveanu-stílusú Groza-kúria.
Petru Groza sírja az ortodox templom cintermében.
A 18. században épült református templom.
A faluközpontban, a műút szélén Erzsébet királyné 1895-ös látogatása emlékére állított emlékobeliszk.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt, az ortodox paplakban született 1884-ben dr. Petru Groza román miniszterelnök.
Itt született 1937-ben Bartók Ferenc festőművész.

Gazdasága[szerkesztés]

Gyümölcstermesztés, faipar, építőipar.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ [1]
↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
↑ W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 182–83. o.
↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 1. Kolozsvár, 2003, 126. o.
↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 14. o.
↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus'. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 18.)