Pallavicini család
A Pallavicini család első írásos említése 960-ból származik. A família 1360. június 2-án kapott őrgrófi (marchese=márki) rangot, amelynek magyarországi és ausztriai használatát 1868-ban erősítette meg az uralkodó. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen főúri család, amely az idegen eredetű őrgrófi címmel élt huzamosabb ideig Magyarországon.
A család története
A Pallavicinieknek négy főága volt – a lombardiai, a varanói, a genovai és a rospigliosei. A família talán legismertebb tagja Sforza Pallavicini bíboros volt, aki megírta a tridenti zsinat történetét. A család első tagja, aki kapcsolatba került Magyarországgal, szintén a Pallavicini Sforza nevet viselte – ő a család lombardiai ágából származott, és az 1540-es erdélyi hadjárat egyik vezetője volt. Közreműködött Fráter György meggyilkolásában. 1552. augusztus 11-én a palásti csatában török fogságba került és csak négyévnyi fogság után szabadult. 1585-ben halt meg.
Pallavicini János-Lukács őrgróf (Gianluca Pallavicini)
A hazánkban jelentős birtokossá váló Pallaviciniek a család genovai ágából származtak. Pallavicini János-Lukács (*Genova, 1697. szeptember 23. –† Bologna, 1773. szeptember 27.) őrgróf 1731-ben a Genovai Köztársaság követeként került Bécsbe, ahol III. Károly király szolgálatába lépett, és az 1738–39-es török elleni hadjárat idején már a dunai hajóhad parancsnoka volt. 1746-ban Parma ostrománál megsebesült. Ezután a visszafoglalt észak-itáliai tartományok helytartójává nevezték ki, a posztot 1753-ig töltötte be. Pallavicini János-Lukács őrgróf unokaöccse, őrgróf Pallavicini János-Károly (1739–1788), akinek a fia, őrgróf Pallavicini Edvard (1787–1839), magyar indigenátust (nemesség honosságot) kapott.
Pallavicini János-Károly (Giovanni Carlo Pallavicini)
- A1 őrgróf Alessandro Pallavicini (*Genova, 1676. március 15.–†1762. november 2.), Yebes második grófja, földbirtokos, és Livia de' Mari (1700–1780) voltak. Fia:
- B1 őrgróf Pallavicini János-Károly (*Genova, 1739, Október 18.–†Bécs, 1788. Temesvár. március 4.), a császári haderőben 1773-ban elérte az ezredesi rendfokozatot, majd tábornokká nevezték ki. Habelschwert ostrománál szerzett érdemeiért 1779-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet (MMThO). 1786. december 23-án feleségül vette zicsi és vázsonykői Zichy Leopoldina (*1758. október 14.–†1840. december 23.) grófnőt, gróf Zichy István (1715–1769) földbirtokos, császári-királyi kamarás, a Pálffy-ezred kapitánya, 1761-től Komárom vármegye főispáni helytartója, és gróf Marie Cäcilie von Stubenberg (1725–1763) lányát. Pallavicini János-Károly 1788. szeptember 13-án az Örményes melletti, karánsebesi csatában olyan súlyos sebeket szerzett, hogy 1789. március 3-án Temesvárott elhunyt.[1] Fia:
- C1 őrgróf Pallavicini Edvard (*Bécs, 1787. március 9. –† Bécs, 1839. április 20.), nagybirtokos, aki magyar indigenátust (nemesség honosságot) kapott.
- B1 őrgróf Pallavicini János-Károly (*Genova, 1739, Október 18.–†Bécs, 1788. Temesvár. március 4.), a császári haderőben 1773-ban elérte az ezredesi rendfokozatot, majd tábornokká nevezték ki. Habelschwert ostrománál szerzett érdemeiért 1779-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet (MMThO). 1786. december 23-án feleségül vette zicsi és vázsonykői Zichy Leopoldina (*1758. október 14.–†1840. december 23.) grófnőt, gróf Zichy István (1715–1769) földbirtokos, császári-királyi kamarás, a Pálffy-ezred kapitánya, 1761-től Komárom vármegye főispáni helytartója, és gróf Marie Cäcilie von Stubenberg (1725–1763) lányát. Pallavicini János-Károly 1788. szeptember 13-án az Örményes melletti, karánsebesi csatában olyan súlyos sebeket szerzett, hogy 1789. március 3-án Temesvárott elhunyt.[1] Fia:
Pallavicini Edvard: A magyar nemesi honossággal rendelkező Pallavicini család megalapítója
- A1 őrgróf Pallavicini Edvard (*Bécs, 1787. március 9. –† Bécs, 1839. április 20.) – a mindszentalgyői hitbizományi uradalom tulajdonosa – apja vagyonát örökölte, ő általa kapta meg a család a magyar honosságot 1827-ben (a XLIII. törvénycikk értelmében). Felesége Josephine, Gräfin zu Hardegg auf Glatz und im Machlande (*Bécs, 1784. május 2.–†Bécs, 1850. december 23.) volt, akinek a szülei gróf Johan Franz zu Hardegg auf Glatz und im Machlande (1741–1808), és Maria Magdalena Lodovica Malabaila di Canale, Contessa di Canale (1740–1813) voltak. Feleségétől hat fia született, közülük:
- B1 Pallavicini Alfonz (1807–1875), császári-királyi kamarás, majd tábornok, főrendiházi tag (1861–75)[2] Felesége Gabriele, Landgräfin von Fürstenberg-Weitra (1821–1895)
- C1 Sándor (Szeged, 1853. május 6. - Bécs, 1933. április 14.) 1903-tól az Aranygyapjas rend és a német rend tiszti lovagja volt, emellett kitüntették a Vaskorona-rend második osztályával. Jogot hallgatott a bécsi egyetemen. Tanulmányai végeztével rövid ideig a szentpétervári osztrák nagykövetségen dolgozott attaséként. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után nagy bőkezűségről tett tanúbizonyságot, a károsultakat saját birtokán telepítette le, ezzel megalapítva Sándorfalvát.
Neje, Széchenyi Irma (1855. június 28. – 1932. október 7.) grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy, akit 1876. június 20.-án vett feleségül Bécsben.
- C1 Sándor (Szeged, 1853. május 6. - Bécs, 1933. április 14.) 1903-tól az Aranygyapjas rend és a német rend tiszti lovagja volt, emellett kitüntették a Vaskorona-rend második osztályával. Jogot hallgatott a bécsi egyetemen. Tanulmányai végeztével rövid ideig a szentpétervári osztrák nagykövetségen dolgozott attaséként. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után nagy bőkezűségről tett tanúbizonyságot, a károsultakat saját birtokán telepítette le, ezzel megalapítva Sándorfalvát.
- B2 Pallavicini Artúr (1810 – Sopron, 1872), a 7. huszárezred kapitánya. Felesége, gróf Spaur Teréz (1818–1902) csillagkeresztes hölgy, akinek a szülei gróf Johann Baptist zu Spaur und Flavon (1777–1852), földbirtokos, és gróf Bissingen-Nippenburg Amália (1784–1861) voltak. Fiai:
- C1 Ede (Sopron, 1845. július 5. – Fiume, 1914. január 19.), közgazdász és politikus. 1873-ban vette feleségül gróf székhelyi Majláth Etelkát (*Pécs, 1853. február 2.–† Budapest, 1936. június 16.) csillagkeresztes és palotahölgyet, gróf székhelyi Mailáth György (1818–1883) országbíró, és báró Stephanie Hilleprand von Prandau (1832–1914) lányát. Házasságukból a következő gyermekek születettek:
- D1 Eduardina (1877–1964)
- D2 Stefánia (1880–1950)
- D3 György (1881. december 5. – 1946. január 4.) nagybirtokos, politikus. 1911-ben vette feleségül Andrássy Borbála (*Budapest, 1890. január 9. –†Montréal, Kanada 1968. augusztus 18.) grófnőt, akinek a szülei gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Tivadar (1857–1905), nagybirtokos, politikus, országgyűlési képviselő, és gróf zicsi és vázsonykői Zichy Eleonóra (1867–1945) voltak. A házasságból a következő gyermekek születtek:
- E1 Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd őrnagy, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja.
- E2 György
- E3 Ede
- E4 Thyra (Theodora Victoria)
- C2 János (1848–1941), politikus, nagykövet, földbirtokos
- C3 Antal (1850–1916), altábornagy
- C1 Ede (Sopron, 1845. július 5. – Fiume, 1914. január 19.), közgazdász és politikus. 1873-ban vette feleségül gróf székhelyi Majláth Etelkát (*Pécs, 1853. február 2.–† Budapest, 1936. június 16.) csillagkeresztes és palotahölgyet, gróf székhelyi Mailáth György (1818–1883) országbíró, és báró Stephanie Hilleprand von Prandau (1832–1914) lányát. Házasságukból a következő gyermekek születettek:
- B3 Irén (Irene) (1811. szeptember 2. – Bécs, 1877. január 31.); aki 1830. október 22-én Aloys Nikolaus von Arco–Stepperg grófhoz (1808-1891), Habsburg–Estei Mária Leopoldina főhercegnő és Ludwig von Arco gróf legidősebb fiához ment feleségül.
- B4 Pallavicini Roger (*Bécs, 1814. november 21. –† Sajószentpéter, 1874. február 1.), a Csáky-Pallavicini ág megalapítója. Felesége, a református vallású gróf vajai és luskodi Vay Eulália Jozefa Petronella Erzsébet Zsuzsanna (*Miskolc, 1812. január 28.–†Budapest, 1873. december 8.), gróf körösszeghi és adorjáni Csáky Zsigmond (1805-1873) egykori felesége.[3] Vay Eulália grófnő szülei gróf vajai és luskodi Vay Ábrahám (1789-1855), főispán, nagybirtokos, országgyűlési követ, és kazinczi Kazinczy Zsófia (1794-1843) voltak.
- B1 Pallavicini Alfonz (1807–1875), császári-királyi kamarás, majd tábornok, főrendiházi tag (1861–75)[2] Felesége Gabriele, Landgräfin von Fürstenberg-Weitra (1821–1895)
Pallavicini Antal őrgróf
Pálinkás Antal (szül. Pallavicini Antal őrgróf) (Budapest, 1922. július 30. – Budapest, 1957. december 10.), honvéd őrnagy, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja.
Kastélyaik
További kastélyok
- Szemere – A Szemere család építtette, 1850-ben került a Pallavicini család kezébe. A XIX. században klasszicista stílusban építették át. Az egyemeletes kastélyban XV. századi mennyezeti freskónyomok találhatók.
- Szilvásvárad – Erdődy-Pallavicini-kastély. A kastélyt az 1860-as években építették át feltehetően Ybl Miklós tervei alapján, később Erdődi Miklós neobarokk stílusban építtette át. Jelenleg szállodaként működik.
- Tornyosnémeti – Csáky-Pallavicini kastély, már nem áll
- Ópusztaszer - A Pallavicini-kastély az 1880-as évek végén épült, a II. világháború után államosították
- Mosdós - 1892-ben épült
- Sándorfalva település 1879-es alapítása előtt is állt már a Pallavicini család uradalmi vadászkastélya.
Jegyzetek
- ↑ Dr. Marta Riess: Die Familiengeschichte des Hauses Pallavicini in Österreich-Ungarn, 11-26. old.
- ↑ Életút lábjegyzet
- ↑ familysearch.org Vay Eulália református keresztelője
Források
- Dr. Virág Zsolt tanulmánya
- országgyűlési almanachok
- Révai nagy lexikona, a Pallas nagy lexikona
- Magyar életrajzi lexikon
- Vasárnapi Ujság, 44. évfolyam, 42. szám
- Pallavicini genealógia