Dél-Amerika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dél-amerika szócikkből átirányítva)
Dél-Amerika
Népességi adatok
Népesség423 581 078 (2018-as adat) fő
Népsűrűség28 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17 840 000 km²
Országok12
Függő területek 1
Földtörténeti adatok
Kor140–0 Ma
Idő kora krétaholocén
Dél-Amerika műholdképe

Dél-Amerika geológiai értelemben önálló kontinens a nyugati féltekén, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között. Túlnyomó többsége a dél-amerikai kéreglemezen fekszik, míg Venezuela és Kolumbia északi parti sávja a karibi kéreglemezen. [1] Legnagyobb része a déli félgömbön található. Társadalmi-politikai-kulturális értelemben Amerika kontinens része Észak- és Közép-Amerikával együtt.

Dél-Amerikához 12 független ország tartozik, plusz 1 külbirtok. Ezen kívül egy terület egy európai ország területének része. Dél-Amerika területe 17 840 000 km², a Föld felszínének kb. 3,5%-a. 2018-as adat szerint népessége több mint 423 581 078 fő. Területe alapján a negyedik legnagyobb kontinens (Ázsia, Afrika és Észak-Amerika után), népessége alapján az ötödik (Ázsia, Afrika, Európa és Észak-Amerika után).

Földrajz[szerkesztés]

Dél-Amerika domborzati térképe

Földrajzi értelemben Dél-Amerika az amerikai földrész déli része, délre és keletre a Panama-csatornától, ami kettévágja a Panama-földszorost. Dél- és Észak-Amerikát gyakran egy kontinensként vagy szuperkontinensként tartják számon, egyes régióit pedig szubkontinensként. Geopolitikai értelemben egész Panama – közte a csatornától keletre eső rész is – gyakran Észak-Amerika részének számít.

Dél-Amerika földtörténeti szempontból csak nemrég kapcsolódott Észak-Amerikához, 3 millió éve; ekkor alakult ki a Panama-földszoros. A viszonylag fiatal, szeizmikus szempontból még igen aktív Andok hegység foglalja el a kontinens nyugati részét. Az Andoktól keletre nagyrészt trópusi esőerdők terülnek el, az Amazonas folyó medencéjében. A szárazabb területek közé tartozik Patagónia és a rendkívül száraz Atacama-sivatag.

Dél-Amerikához tartoznak még továbbá különböző szigetek, melyek közigazgatásilag a dél-amerikai parti országok részei. A karibi szigetvilág még Észak-Amerikához tartozik. A következő dél-amerikai országok határosak a Karib-tengerrel: Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana. Ezeket az országokat összefoglaló néven Karibi-Dél-Amerikának is nevezik.

Dél-Amerika főbb ásványkincsei közé tartoznak a réz, vasérc, ólom és kőolaj. Ezek az ásványkincsek azonban hátráltatták a sokszínű gazdaság kialakulását. A hullámvölgyek, melyeket az államok gazdaságában okoztak, gyakran politikai instabilitást is eredményeztek.

Dél-Amerika legnagyobb országa terület és népesség alapján is Brazília, utána Argentína. Dél-Amerika régiói: andokbeli államok, a Guyanák, a Déli kúp és Kelet-Dél-Amerika.

Élővilág[szerkesztés]

A lajhár a kontinens egyik legjellegzetesebb állata

Dél-Amerikában van a legfajgazdagabb élőhely a Földön (Amazónia). További jellegzetes élőhelyei: a pampák, Patagónia, Andok. Dél-Amerika rendkívül sokszínű állatvilág hazája, többek között sok papagájfaj, tarantula, kígyó és emlős őshonos itt. A földrész eredeti emlőscsoportjai éppolyan endemikus faunát alkottak, mint a mai Ausztrália, mivel Dél-Amerika is szigetkontinens volt. Ezek vendégízületesek (Xenarthra) és az oposszumformák (Didelphinae). 3 millió évvel ezelőtt kapcsolódott össze Észak- és Dél-Amerika, ami jelentős hatással volt a faunára. Észak-Amerikából dél felé vándoroltak a macskafélék, kutyafélék, rágcsálók, patások, főemlősök. Akadnak ott is betelepített fajok, pl. jávai mongúz, vaddisznó stb.

Történelem[szerkesztés]

Dél-Amerika első lakói a Bering-földnyelven (ma: Bering-szoros) átvándorló népek lehettek, bár az is lehetséges, hogy a déli Csendes-óceánról is vándoroltak be.

Indián civilizációk[szerkesztés]

Régészeti leletek alapján a Chavín-kultúrában jelent meg először a mezőgazdaság és kereskedelem, i. e. 900 körül. A kultúra a ma Peru területén található Chavín de Huantarról kapta a nevét, ami 3177 méter magasan található. A chavíni civilizáció i. e. 900 és i. e. 300 közt virágzott.

Az Inka Birodalom (fővárosa Cuzco) 1438 és 1533 közt uralta az Andok vidékét. A kecsua nyelven Tahuantinsuyu, „a négy régió országa” néven ismert inka civilizáció különleges és fejlett volt. Városaik mértani pontossággal épített kőépületekből álltak a hegyes területeken. Ismerték a teraszos földművelést. Bizonyíték van rá, hogy remekül munkálták meg a fémeket.

Az európai hódítás[szerkesztés]

Dél-Amerika térképe (1750). Térképész: Robert de Vaugondy

1494-ben Portugália és Spanyolország, a kor két tengeri nagyhatalma, arra számítva, hogy nyugat felé újabb földeket fognak felfedezni, aláírta a tordesillasi szerződést, melyben megegyeztek, hogy minden Európán kívüli területet egyenlő arányban osztanak fel egymás között. A szerződés képzeletbeli vonalat húzott észak–déli irányban kb. 2060 km-re a Zöld-foki szigetektől nyugatra (46° 37' W körül). A szerződés értelmében a vonaltól nyugatra minden föld Spanyolországé (ez Dél-Amerika nagy részét is jelenti), keletre pedig Portugáliáé. Mivel a földrajzi hosszúság mérése akkoriban még nem állt magas szinten, a vonalhoz nem igazodtak pontosan, így sikerült Portugáliának megszereznie Brazíliát is, ami a meridiántól nyugatra volt.

Az 1530-as évektől Dél-Amerika népét és természeti kincseit egyre inkább kihasználták az idegen konkvisztádorok, először a spanyolok, aztán a portugálok. Az egymással versengő gyarmatosítók gyarmatokra osztották a területet.

Az európai betegségek (himlő, influenza, kanyaró és tífusz), amelyre a helyi népesség immunrendszere nem volt felkészülve, valamint a kegyetlen kényszermunka az haciendákon és a bányákban alaposan megtizedelte az őslakosságot. Helyükre afrikai rabszolgákat hoztak.

A spanyolok igyekeztek az őslakosságot áttéríteni a kereszténységre, és siettek véget vetni minden hagyománynak és kulturális gyakorlatnak, ami hátráltatta őket ebben. Mindez azonban csak részben járt sikerrel, mert az őslakosok keverték a katolikus vallást hagyományos hitükkel. A nyelvüket a spanyolok nem igyekeztek olyan mértékben rákényszeríteni a népességre, mint a vallásukat, és a katolikus egyház kecsua, nahuatl és guaraní nyelvű evangelizációja segítette az amerikai nyelvek terjedését azzal, hogy írással látta el őket.

Az őslakosok végül keveredtek a spanyolokkal, megalkotva a mesztic népességet. A meszticeknek és az őslakosoknak hatalmas adókat kellett fizetniük a spanyol kormányzat számára, és a törvények megszegéséért keményen megbüntették őket. A spanyolok az őslakosok rengeteg művészi alkotását pogány bálványnak tekintették, és elpusztították; számos arany- és ezüstszobrot beolvasztottak, mielőtt Európába szállították.

Függetlenség[szerkesztés]

A spanyol gyarmatok a 19. század első felében, a dél-amerikai függetlenségi háborúk során nyerték el függetlenségüket. A harcokat Simón Bolívar és José de San Martín vezették. Brazíliában (ami portugál gyarmat volt) I. Dom Pedro (IV. Péter), a portugál VI. Dom João király fia kiáltotta ki az ország függetlenségét 1822-ben. Ő lett Brazília első császára. A portugál király ezt elfogadta. Bár Bolívar megpróbálta egységben tartani a kontinens spanyol nyelvű országait, azok gyorsan függetlenné váltak egymástól is, és több további harcot is vívtak, például a hármas szövetség háborúját és a salétromháborút.

Néhány ország csak a 20. században lett független:

Francia Guyana a mai napig Franciaországhoz tartozik, itt található az Európai Űrügynökségűrrepülőtere, a Guyana Űrközpont.

A közelmúlt történelme[szerkesztés]

A 20. század második felében, a hidegháborúban Dél-Amerika is csatamezővé vált. Chile kormányát az 1970-es évek elején megdöntötték, az Egyesült Államok Monroe-elvének következményeként. Peru az 1980-as és 1990-es évek alatt belső zavargásoktól szenvedett (Túpac Amaru Forradalmi Mozgalom és a Fényes Ösvény). Gyakoriak voltak a forradalmak és a katonai diktatúrák, az 1980-as évektől azonban a kontinens egyre inkább demokratizálódott. A korrupció vádja időnként felmerül, és több ország elnöke is lemondásra kényszerült, de az utódlás rendben ment. Komoly gondot jelent az államadósság.

Gazdaság[szerkesztés]

Cukornád-ültetvény São Pauló államban. 2018-ban Brazília volt a világ legnagyobb termelője, 746 millió tonnával. Dél-Amerikában termelik a világ cukornádjának felét.
Szója-ültetvény Mato Grosso-ban. 2020-ban Brazília volt a világ legnagyobb termelője, 130 millió tonnával. Dél-Amerikában a világ szójababjának fele terem.
Kávéültetvény Minas Gerais-ban. 2018-ban Brazília volt a világ legnagyobb termelője, 3,5 millió tonnával. Dél-Amerika a világ kávéjának felét termeli.

A Dél-amerikai Nemzetek Közössége egy, a tervek szerint majd az egész kontinensre kiterjedő szabad kereskedelmi zóna, ami két korábban létező szabad kereskedelmi szervezet, a Mercosur és az Andok Közösség egyesítésével jött létre.

Dél-Amerikában hatalmas szakadék tátong a gazdagok és a szegények közt. Venezuelában, Paraguayban, Brazíliában, Bolíviában és több más országban a leggazdagabb 20% birtokolja az ország vagyonának 60%-át, a legszegényebb 20% pedig mindössze az 5%-át. Ez a hatalmas szakadék szemmel látható több dél-amerikai nagyvárosban, ahol a nyomornegyedek a felhőkarcolók és luxusvillák mellett terülnek el. Az utóbbi időben a legtöbb dél-amerikai ország a végsőkig eladósodott.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A legerősebb mezőgazdasággal rendelkező négy ország: Brazília, Argentína, Chile és Kolumbia.

Brazília a világ legnagyobb termelője a következő növényekből: cukornád, szója, kávé. További fontos növények: narancs, brazil dió, kukorica, papaja, dohány, ananász, banán, gyapot, bab stb.

Argentínában jelentős termesztett növények: a szója, a kukorica, a napraforgó, szőlő, dohány, gyapot, búza, cukornád stb.

Chile a világ egyik legnagyobb cseresznye- és áfonyatermelője, kiemelkedő még a borszőlő, alma, őszibarack, szilva és mogyorótermesztés.

Kolumbiában kiemelkedő a kávé, az avokádó és a pálmaolaj, valamint a cukornád, a banán, az ananász és a kakaó.

Bányászat[szerkesztés]

Dél-Amerika ásványkincsekben igen gazdag földrész. A kitermelés azonban nagyrészt az Amerikai Egyesült Államok monopóliumainak kezében van. A külföldi bányatársaságok működését több országban állami ellenőrzés alá próbálják vonni.

Fő ásványkincsek földrajzi régiók szerint:

  • Kordillerák (Kolumbia, Ecuador): színesércek, nemesfémek
  • Andok (Peru, Chile): rézérc
  • Bolívia: ón
  • Brazil ősmasszívum (Brazília, Venezuela): vasérc
  • Brazília és Suriname: a világ legnagyobb bauxittermelői
  • Venezuela: kőolajtelepek

Ipar[szerkesztés]

A feldolgozóipar a II. világháború után gyors fejlődésnek indult. A nehézipar egyharmada két nagyvárosi gócban összpontosul: Sao Paulo (elektrotechnikai ipar és gépjárműgyártás) és Buenos Aires (Volkswagen do Brasil, General Motors, Ford autógyárak stb.)

  • Brazília: a földrész ipari termelésének közel a fele Brazíliából, főként Rio de Janeiro, Belo Horizonte és Sao Paulo városokból származik. A Volta Redonda a kontinens legnagyobb vaskombinátja, az Itaipu pedig, amely a Parana folyón a 80-as években, a dél-amerikai kontinens legnagyobb vízierőműve (12 600 MW).
  • Argentína: vaskohászat, fémfeldolgozás, vegyipar
  • Uruguay: húsipar, bőripar

Kereskedelem[szerkesztés]

Dél-Amerika az ásványi nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek exportjával jelentősen részt vesz a nemzetközi munkamegosztásban.

Országonként[szerkesztés]

Gazdasági adatok az országok összehasonlításában, rendezhető táblázatban:

A Chuquicamata a világ legnagyobb nyílt rézbányája, Chile
São Paulo-i Értéktőzsde

Gazdaságilag legfontosabb városok[szerkesztés]

Santiago, Chile pénzügyi központja

Demográfia[szerkesztés]

2009
385 742 554

Nyelvek[szerkesztés]

Dél-Amerika hivatalos nyelvei

A spanyol és a portugál a leginkább beszélt nyelvek Dél-Amerikában. A spanyol a legtöbb ország hivatalos nyelve, néhány országban más anyanyelvekkel együtt. A portugál Brazília hivatalos nyelve.

Suriname hivatalos nyelve a holland; Guyana hivatalos nyelve az angol, bár ebben az országban legalább tizenkét más nyelvet beszélnek, beleértve a portugált, a kínait, a hindusztánit és számos anyanyelvet.[8]

A Falkland-szigeteken angolul beszélnek.

A francia Francia Guyana hivatalos nyelve és a brazil Amapá állam második nyelve.

Jelentősebb nyelvek még ezeken kívül:

Vallás[szerkesztés]

A dél-amerikaiak mintegy 90% -a keresztény [9] zömük római katolikus. A többségében keresztény kontinensen Guyana és Suriname a kivétel, itt három vallás él egymás mellett: a kereszténység, a hinduizmus és az iszlám.

Az afroamerikai vallások és kultuszok szintén elterjedtek egész Dél-Amerikában, például a candomblé, umbanda és encantados.

A kardecista spiritizmus több országban jelentős hívőtáborral megtalálható.

Népcsoportok[szerkesztés]

Dél-Amerika fő népcsoportjai:


Legnagyobb várostömörülések[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Dél-Amerika zenei kultúrája igen gazdag. A legelterjedtebb műfajok a szamba (Brazíliából), a tangó Argentínából és Uruguayból, és a cumbia Kolumbiából.

Mivel Dél-Amerika etnikai szempontból igen kevert, a konyhaművészetben afrikai, indián és európai hatások keverednek. A brazil Bahia jól ismert nyugat-afrikai jellegű konyhájáról.

Dél-Amerika országai[szerkesztés]

Dél-Amerika országai

Független államok[szerkesztés]

Függő területek[szerkesztés]

Európai országok dél-amerikai területei[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Földrajzi világatlasz 163. o.
  2. a b c World Economic Outlook Database. IMF, 2017. április 1. (Hozzáférés: 2016. április 18.)
  3. Country Comparison:Exports. The World Factbook. CIA, 2011. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
  4. Human Development Report 2014. Human development indices. The United Nations. (Hozzáférés: 2011. május 24.)
  5. Sablon:CIA World Factbook link
  6. Guyane (francia nyelven). IEDOM, 2009
  7. a b Global Metro Monitor. Brookings Institution, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  8. The Languages spoken in Guyana (amerikai angol nyelven). Studylands . (Hozzáférés: 2016. április 12.)
  9. Christians. Pewforum.org , 2012. december 18. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  10. Las religiones en tiempos del Papa Francisco (spanyol nyelven) (PDF). Latinobarómetro, 2014. április 1. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
  11. The World Factbook. Cia.gov . [2014. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  12. Lizcano Fernández, Francisco (May–August 2005). „Composición Étnica de las Tres Áreas Culturales del Continente Americano al Comienzo del Siglo XXI” (spanish nyelven) (PDF). Convergencia, Mexico 38, 185–232; table on p. 218. o, Kiadó: Universidad Autónoma del Estado de México, Centro de Investigación en Ciencias Sociales y Humanidades. [2008. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1405-1435.  
  13. Major Agglomerations of the World - Population Statistics and Maps
  14. Macrometrópole Paulista. [2017. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  15. Censo IBGE 2010
  16. Macrometrópole Paulista. [2017. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  17. censo 2010
  18. Censo IBGE 2010
  19. Dane 2005
  20. DANE 2008
  21. Est INE 2010
  22. a b c d Est IGBE 2008
  23. Medellín. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  24. INE 2011[halott link]
  25. Az Egyesült Királyság saját kormányzású, tengerentúli területe
  26. Franciaország tengerentúli megyéje

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:South America
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Amerika témájú médiaállományokat.

Hírek[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Földrajz[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]