Guyana Űrközpont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guyana Űrközpont
Ariane 5ECA on its launch platform on its way to lauch pad ELA-3.jpg
Elhelyezkedése
Guyana Űrközpont (Dél-Amerika)
Guyana Űrközpont
Guyana Űrközpont
Pozíció Dél-Amerika térképén
é. sz. 5° 14′ 14″, ny. h. 52° 45′ 38″Koordináták: é. sz. 5° 14′ 14″, ny. h. 52° 45′ 38″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guyana Űrközpont témájú médiaállományokat.

A Guyana Űrközpont (franciául Centre Spatial Guyanais, angolul Guyana Space Center, rövidítve CSG) Európa legnagyobb űrrepülőtere[1] a Francia Guyana-i Kourou mellett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1961. december 19-én megalapították az Országos Űrkutató Központot (franciául: Centre National d'Études Spatiales – CNES), az állami ügynökség feladata meghatározni és végrehajtani Franciaország katonai és polgári célú űrkutatási programját.

Az űrközpont térképe

A rakétakísérletek végrehajtására olyan területet kellett kijelölni, amelyik megfelelő biztonságot nyújt a környezetnek (lakosság, ipari létesítmények, állatállomány, környezetvédelem). Ezt a helyet Hammaguirban, (Algéria) találták meg. Itt a fegyveres erők felügyelete mellett az 1960-as évek elején kialakították a Speciális Fegyverek Közös Teszt Központját (franciául: Centre interarmées d'essais d'engins spéciaux). Innen egy Diamant–A hordozórakétával juttatták pályára az első francia Astérix műholdat. 1962. március 19-én függetlenné vált Algéria a bázis üzemeltetéséért költségtérítést kért és kapott.

A dinamikusan fejlődő űrkutatás, az űrkutatási szolgáltatások elősegítése olyan új indítóhelyet igényelt, ahol a legjobban biztosíthatók a kiválasztási kritériumok:

  • sarki vagy egyenlítői indítási lehetőség,
  • Egyenlítői közelség,
  • elviselhető klíma, ahol hurrikán és földrengés előfordulása minimális,
  • megfelelő méretű terület, biztonságos indítási feltételek,
  • emberi lakhelytől távolra essen,
  • rendelkezzen tengeri kikötővel, megfelelő technikai eszközökkel,
  • legalább 3000 méter hosszú kifutópálya,
  • kiépíthetők legyenek a szükséges technikai feltételek (radar állomások; telemetriai antennák; infrastruktúra),
  • Európához lehetőleg közeli,
  • politikailag stabil régió.

Az 1964. április 14-én hozott kiválasztási döntést befolyásolta az Egyenlítőhöz való közelség és a keleti partvidék, az Atlanti-óceán biztonsági szempontjai. Ha keleti irányba történik az indítás, akkor a Föld forgása is „lendít” az űrjárművön, így nem kell olyan erős rakétát tervezni, mint ha nyugat felé indítanák az űreszközt. A Föld felszíne az Egyenlítőnél forog a legnagyobb sebességgel, ezért lendítő hatása jelentős. Kourou csupán 5° 3'-re van az Egyenlítőtől, a Földön ez az egyik optimális hely egy rakéta indításához (ezen a szélességen keletre történő indításkor a bolygó forgási sebessége körülbelül másodpercenként plusz 460 métert, vagyis 1700 km/h sebességet jelent a rakéta számára).

A Brazíliától északra fekvő, új francia üzemeltetésű űrkikötőt a dél-amerikai Francia Guyanán lévő Kourou kikötőváros közelében építették meg. A város ad otthont az ős- és a francia lakosságnak (adminisztráció, technikusok, mérnökök, egyéb szakemberek és családtagok). A térség a 19. században rossz hírű büntetőtelepeknek, a zöld pokolnak adott otthont, a régió 1946 óta Franciaország része, így ma része az EU-nak.

1968. április 9-én indították az első magaslégköri-kutató rakétát. 1970-től innen állítják pályára a saját fejlesztésű műholdakat, kivéve az amerikai és a szovjet/orosz kooperációs kísérletek űreszközeit.

Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) 1975-ben megalakult, a franciák megosztották a kourou-i központot az ESA többi országával – cserébe az Európai Űrügynökség fizeti az űrrepülőtér éves költségeinek kétharmadát. Az ESA végezte el az Ariane rakéták indításához szükséges fejlesztéseket is. Az Űrközpontot 1995-től az ESA és az Arianespace közösen használja. Minden Ariane rakétát innen indítanak. 2006-tól folyik a Szojuz és Vega rakéták indítóállásainak kiépítése, mindkét típus első kouroui startja 2011-ben megtörtént. Bajkonurból indítva a Szojuz–2ST hordozórakéta 1,7 tonna hasznos terhet tud geostacionárius pályára (GTO) felemelni, ugyanakkor Guyanából indítva 2,8 tonnát. Az Ariane–5 ECA indításának várható ideje 2018.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(1972.) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1972. XXV. évfolyam 2. szám.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guyana Űrközpont témájú médiaállományokat.