Ariane–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ariane 5
Ariane 5 Le Bourget FRA 001.jpg
Az Ariane–5 Le Bourget-n kiállított példánya

Funkció űrhajózási hordozórakéta
Méret- és tömegadatok
Hossz 46-52 m
Törzsátmérő 5,40 m
Indulótömeg 777 000 kg
Pálya Alacsony Föld körüli
Hasznos teher tömege G: 16 000 kg
ES: 21 000 kg
Pálya Geostacionárius
Hasznos teher tömege G: 6200 kg
G+: 6950 kg
GS: 6100 kg
ECA: 10 500 kg
Fokozatok
Fokozatok száma 2
Első fokozat
Típusa 1 darab Vulcain hajtómű
Tolóereje 1 114 kN
Égésideje 589 másodperc
Második fokozat
Típusa 1 darab Aestus hajtómű
Tolóereje 27,4 kN
Égésideje 1100 másodperc
A Vulcain hajtómű
A Proton, a Szojuz és Ariane–5 rakéták összehasonlítása

Az Ariane–5 a legerősebb európai hordozórakéta, amelyet eredetileg a Hermes űrrepülőgép indítására használtak volna. Időközben a Hermes projektet félbeszakították, de az Ariane–5 programja tovább folyt.

Az Ariane–5 először 1996-ban repült, sikertelenül. Ekkor négy Cluster műholdat állított volna pályára, amelyeket a napszél hatásainak vizsgálatára szántak. Ariane–5-tel indították 2004-ben a Rosetta, a SMART–1 űrszondát és 2008-tól és az ATV teherűrhajókat a Nemzetközi Űrállomásra.

Komponensek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ariane–5 H158 kriogén első fokozatának (H173 az Ariane–5 ECA-nál) neve EPC (Étage Principal Cryotechnique, azaz Kriogén Első Fokozat). Egy 1,13 MN tolóerejű Vulcain hajtóműből és egy 30,5 méter magas tartályból áll, amely két részre van osztva. Az egyik rész 130 tonna folyékony oxigénnek, a másik 25 tonna folyékony hidrogénnek.

Az első fokozat oldalán van a két szilárd hajtóanyagú P238 (P241 az Ariane–5 ECA-nál) gyorsítófokozat, melynek teljes tömege hajtóanyaggal 277 tonna, tolóereje 6,2 MN. Ezek ejtőernyővel vissza is ereszkedhetnek a földre indítás után, a Space Shuttle gyorsítófokozatához hasonlóan, de nem használhatók fel újra.

Az Ariane–5G az EPS (Étage à Propergols Stockables, azaz Tárolható Hajtóanyagú Fokozat) második fokozatot használja, melynek hajtóanyaga monometil-hidrazin (MMH) és nitrogén-tetroxid. Az Ariane–5 ECA második fokozata az ESC (Étage Supérieur Cryotechnique, azaz Kriogén Felső Fokozat) folyékony hidrogénnel és oxigénnel. A hasznos terhet és a felső fokozatokat borítások védik, amelyek az adott magasság elérésekor leválnak.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti változat az Ariane–5G (Generic) 737 t kezdeti tömeggel, a tervezett 5970 kg teher geostacionárius átmeneti pályára 6200 kg-ra nőtt. A második fokozatot korábban, az Ariane–4-en harmadik fokozatként használták.

Az Ariane–5G+ javított, immár újraindítható második fokozattal 6950 kg-ot állíthatott átmeneti pályára. Háromszor indították 2004-ben. Ezt váltotta fel 2005-ben az Ariane–5GS, ugyanazzal a gyorsítófokozattal, mint az Ariane–5 ECA és egy módosított első fokozattal, Vulcan-1B hajtóművel. Egyetlen, 6100 kg-s terhet indíthat.

Az Ariane–5 ECA teherbírása GTO-ra 10 t két teherrel és 10,5 t egyetlen teherrel. Ez a változat az új Vulcain-2 hajtóművel felszerelt első fokozatot használja és egy ESC-A második fokozatot HM-7B hajtóművel. Az ESC-A fokozat hajtóanyaga folyékony hidrogén és oxigén, össztömege 16,5t üres tömege 2,1 t.

Az Ariane–5 ES Az Automated Transfer Vehicle indítására használt változat az ECA változat gyorsítórakétáival és első fokozatával, valamint a GS változat második fokozatával.

Az Ariane–5 ECB Feljesztés alatt álló változat. Tervezett teherbírása GTO-ra 12 t. Ez a változat a Vulcain-2 hajtóművel felszerelt első fokozatot használja és egy ESC-B második fokozatot a jelenleg fejlesztés alatt álló Vinci hajtóművel. Az ESC-B fokozat hajtóanyaga folyékony hidrogén és oxigén, össztömege 27t üres tömege 3,4t.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ariane–5 első tesztrepülése (Ariane–5 Flight 501) 1996. június 4-én sikertelen volt. A rakéta önmegsemmisítést hajtott végre indítás után 37 mp-el az irányító szoftver hibája miatt. Ez volt a történelem egyik legdrágább számítógépes meghibásodása. A hiba egy 64 bites adat 16 bitre történő konvertálásakor fellépő kivétel volt. A 64 bites adat túl nagy volt, hogy 16 biten elférjen.

A második tesztrepülés (502) 1997. október 30-án csak részleges siker volt. A központi fokozat túl korán leállt, a felső fokozat ezért nem érte el a megfelelő pályát.

A következő tesztrepülés 1998. október 21-én sikeres volt, az első kereskedelmi indításra már 1999. december 10-én sor került az XMM-Newton csillagászati műholddal a fedélzeten.

2001. július 12-én az Ariane–5 két műholdat nem a megfelelő pályára állított, csak feleakkora magasságban, mint a tervezett geoszinkron átmeneti pálya. Később az egyik műhold, az Artemis saját erőből, kísérleti ionhajtóművével 2003. január 31-éig elérte a tervezett pályát.

A következő indításon 2002. március 1-jén az Ariane–5 800 km magas pályára vitte az Envisat távérzékelő műholdat, ami 8,1 tonnájával az addigi legnagyobb indított teher volt.

Az ECA változat első indítása 2002. december 11-én kudarccal végződött, mikor a gyorsítórakéták hibája miatt a rakéta letért a pályájáról és a repülés 3. percében megsemmisítette magát. A fedélzeten lévő két távközlési műhold, a Stentor és a Hot Bird-7, melyek értékét 650 millió euróra becsülték, az óceánban végezte. A hibát valószínűleg egy megrepedt hűtővezeték és a fúvócső túlmelegedése okozta. A kudarc miatt az Arianespace a Rosetta űrszonda indítását 2003 januárjáról egy évvel elhalasztotta.

2003. szeptember 27-én egy Ariane–5G-vel indult többek közt az első európai holdszonda, a SMART-1. 2004. július 18-án az Ariane–5 elindította az addigi legnehezebb távközlési műholdat, az Anik-F2-t (tömege 6 t).

Az Ariane–5 ECA első sikeres indítása 2005. február 12-én volt az XTAR-EUR katonai távközlési műholddal, a SLOSHSAT tudományos holddal és a MaqSat-B2 próbateherrel.

2005. augusztus 11-én az Ariane–5 újra az addigi legnehezebb távközlési holdat, a 6,5 tonnás Thaïcom-4/iPStar-1-t indította.[1]

2008. március 9-én került sor az ES (ES-ATV) változat első sikeres startjára. Ekkor az Ariane–5 a később a Nemzetközi Űrállomással sikeresen összekapcsolt Jules Verne automatikus teherűrhajót (ATV, Automated Transfer Vehicle) állította Föld körüli pályára.

Indítási napló (nem teljes)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rakéta sorszáma Repülés száma Változat Dátum, időpont (UTC) Starthely Teher, megrendelő Eredmény Megjegyzés
528 V-181 5ES 2008. március 9. 04:03 Kourou Jules Verne ATV Sikeres
539 V-182 5ECA 2008. április 18. 22:17 Kourou Star One C2, Vinasat-1 Sikeres
540 V-183 5ECA 2008. június 12. 22:05 Kourou Turksat 3A, Skynet-5C Sikeres
541 V-184 5ECA 2008. július 7. Kourou BADR-6, ProtoStar I Sikeres
542 V-185 5ECA 2008. augusztus 14. 20:44 Kourou AMC-21, Superbird-7 Sikeres
543 V-186 5ECA 2008. december 20. Kourou Eutelsat W2M, Hot Bird 9 Sikeres[2]
545 V-187 5ECA 2009. február 13. Kourou Hot Bird 10 , NSS 9 , Spirale Sikeres[3]
546 V-188 5ECA 2009. május 6. Kourou Herschel űrtávcső, Planck műhold Sikeres[4][5]
547 V-189 5ECA 2009. július 1. 17:53 UTC Kourou TerreStar-1 Sikeres[6]
548 V-190 5ECA 2009. augusztus 21. 22:09 UTC Kourou JCSat-12, Optus D3 Sikeres[7]
549 V-191 5ECA 2009. október 1. 21:59 UTC Kourou Amazonas-2, SatcomBW-2A Sikeres[8][9]
550 V-192 5ECA 2009. október 29. 20:00 UTC Kourou NSS-12, Thor 6 Sikeres[10]
532 V-193 5GS 2009. december Kourou Helios IIB Sikeres[11]
Tervezett indítások
544 V-xxx 5ES 2010. október 1. Kourou Johannes Kepler ATV

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gunter's Space Page - Information on Launch vehicles, Satellites, Space Shuttle and Astronautics
  2. Frey, Sándor: Kockáztatott és nyert az Eutelsat. Űrvilág.hu, 2008. december 21. (Hozzáférés: 2008. december 21.)
  3. Frey, Sándor: Négy műhold indult Ariane-5 rakétával. Űrvilág.hu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
  4. Kiss, Csaba: Elindult a Herschel és a Planck. Űrvilág.hu, 2009. május 14. (Hozzáférés: 2009. május 14.)
  5. Kiss, Csaba: Új ablak az infravörös világegyetemre - ma indul a Herschel űrtávcső. Hírek.csillagászat.hu, 2009. május 14. (Hozzáférés: 2009. május 14.)
  6. Bergin, Chris: LIVE: Ariane 5 ECA launches with the giant TerreStar-1 satellite (angol nyelven). NASASpaceFlight.com, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2009. július 1.)
  7. Ariane 5 – Dual launch of telecommunications satellites (angol nyelven). ESA, 2009. augusztus 22. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
  8. printer friendly page A5 V191 liftoff Fifth Ariane 5 launch of 2009 (angol nyelven). ESA, 2009. október 2. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  9. Frey, Sándor: Ariane-5: idén ötödször. Űrvilág.hu, 2009. október 1. (Hozzáférés: 2009. október 3.)
  10. Arianespace Orbits NSS-12 And THOR 6 (angol nyelven). Space Travel, 2009. október 30. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  11. Frey, Sándor: Az Ariane-5 évzárója. Űrvilág.hu, 2009. december 18. (Hozzáférés: 2009. december 20.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ariane–5 témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]