Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 4., 12:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Az Aranygyapjas rend lovagjai kategória hozzáadva (a HotCattel))
Ez a szócikk az 1860-tól 1929-ig élt politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Andrássy Gyula (egyértelműsítő lap).
Andrássy Gyula
1905-ben
1905-ben
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere
Hivatali idő
1918. október 24. – 1918. november 2.
ElődBurián István
Utódmegszűnt
A Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő
1906. április 8. – 1910. január 17.
ElődKristóffy József
UtódKhuen-Héderváry Károly
A király személye körüli miniszter
Hivatali idő
1894. június 10. – 1895. január 15.
ElődTisza Lajos
UtódFejérváry Géza
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború
Született1860. június 30.
Tőketerebes
Elhunyt1929. június 11. (68 évesen)
Budapest
PártSzabadelvű Párt
(kb. 1884–1898)
pártonkívüli
(1898–1899)
Szabadelvű Párt
(1899–1904)
pártonkívüli
(1904–1905)
Országos Alkotmánypárt
(1905–1910)
pártonkívüli
(1910–1913)
Országos Alkotmánypárt
(1913–1918)
KNEP
(1921–1922)
Keresztény Földmíves és Polgári Párt
(1922–1926)
VálasztókerületCsíkszentmárton
(1884–1892)
Budapest VI. kerülete
(1892–1896)
Rozsnyó
(1897–1901)
Losonc
(1901–1905)
Olaszliszka
(1905–1906)
Kassa
(1906–1910)
Nagymihály
(1910–1918)
Miskolc I. kerülete
(1920–1922)
Budapest I. kerülete
(1922–1926)
SzüleiKendeffy Katinka
Andrássy Gyula
HázastársaZichy Eleonóra
Foglalkozáspolitikus, jogi szakíró
Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Gyula témájú médiaállományokat.

Ifjabb gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula Gábor Manó Ádám (Tőketerebes, 1860. június 30. – Budapest, Józsefváros, 1929. június 11.)[1] magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke,[2] id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia, az Andrássy család sarja. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott.

Életpályája

Gyermekkora

Miután édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere lett 1871-ben, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt. A fiatal Andrássy Gyula nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. A szünidőt együtt töltötték például Tiszadobon. Apja külügyminiszteri megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Ifj. Andrássy Gyula pályája is a külügyek területén kezdődött: 1883-ban apja beajánlotta a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazóhelyettes, 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben jogot hallgatott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, ahol Eduard Gneist volt a tanára. Mindezek alapján a nemzeti liberális eszmék híve lett.

Magánélete

Fivére, Andrássy Tivadar halála (1905) után annak özvegyét, Zichy Eleonórát 1909-ben feleségül vette, s lányaik, így Andrássy Katinka, a későbbi „vörös grófnő” neveltetéséről is ő gondoskodott. A leányok Duci bácsinak hívták, mivel családi körben Duci volt a beceneve.[3]

Politikai pályafutása 1906 előtt

Felesége Zichy Eleonóra (Rippl-Rónai József festménye

1884-ben a Szabadelvű Párt tagjaként kapcsolódott be a belpolitikai életbe. Az 1884-es választásokon a csíkszentmártoni kerületben választották meg először országgyűlési képviselőnek. 1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát. Az első Wekerle-kormányban – Tisza Lajos utódaként – 1894. június 10-étől 1895. január 15-éig a király személye körüli miniszter volt. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt („zsebkendőszavazás”) ismételten kilépett a Szabadelvű Pártból, és a szövetkezett ellenzékhez csatlakozott. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905-ös választásokat követően társaival a 67-es alapokon álló Országos Alkotmánypárt alapítója és vezére lett.

1884 után az 1887-es és az 1892-es választásokon is mandátumot nyert előbb Csíkszentmártonban, majd Budapest Terézváros nevű részében. Az 1896-os választásokon kiesett a parlamentből, de 1897-ben Andrássy Géza kényszerű visszalépése után a megüresedett rozsnyói kerületben újra képviselő lett. 1901-ben a losonci kerületben, 1905-ben Olaszliszkán, míg 1906-ban három kerületben is megválasztották, amik közül ő a kassait tartotta meg.

Belügyminiszterként

A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter; ellenezte a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait, az általános választójogot, a plurális választójog bevezetését pedig szorgalmazta. Az ő idején történt a csernovai tragédia.

A Monarchia felbomlásáig

Lemondása után pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a második Tisza István-kormány parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. Az 1910-es választásokon a nagymihályi választókerület mandátumát nyerte el. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Az év október 24-étől október 30-áig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt. 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője. 1919 után hazatért.

Legitimista politikusként

1920 januárjában pártonkívüli programmal képviselőnek választották Miskolc I-es számú választókerületében. 1921 februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a IV. Károly király második visszatérési kísérletében, emiatt Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották; ezalatt lemondott pártelnöki tisztségéről és kilépett a pártból. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Földmíves és Polgári Párthoz csatlakozott. Az 1922-es választásokon Budapest I. kerülete országgyűlési mandátumát hódította el. Az 1926-os választásokig maradt tagja a parlamentnek, de nem sokkal később bekövetkező haláláig folyamatosan támadta legitimista oldalról a Bethlen-kormány politikáját.

Önálló művei

  • Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896 (németül: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Lipcse, 1897)
  • Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. Bp., 1900
  • A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp., I. 1901, II-III. 1911 (angolul: The Development of Hungarian constitutional liberty. London, 1908)
  • Zrínyi Miklós, a költő. Bp., 1909
  • A közigazgatás reformja. Bp., 1913
  • Drei Reden über auswärtige Politik. Bécs, 1914, Bp., 1914
  • A száműzött Rákóczi. Bp., 1914
  • Háború és a társadalom. Bp., 1914
  • Entwicklung und Ziele Mitteleuropas (Sonderabdruck. Deutsche Rundschau Berlin) 1915
  • A jó béke céljai. Bp., 1915
  • Considérations sur les origines de la Guerre. Lausanne, 1915
  • A világháború problémái Bp.1916
  • Törvényes király és a magyar függetlenség. Bp., 1918
  • A királykérdés jogi szempontból. Bp., 1920
  • Miért kell a törvényes király? Bp., 1922 („puccskarlista” álnéven)
  • A világháború előzményei. Bp., I. 1925, II. 1926 (németül: Bismarck und Andrássy. Betrachtungen zur Vorgeschichte des Weltkriegs. Bp., Lipcse, 1924, angolul: Bismarck, Andrássy and their successors. London, 1927)
  • Diplomácia és világháború, Budapest

Folyóiratokban megjelent írásai

  • Széchenyi politikája. Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1912
  • Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Pár megjegyzés. Nyugat, 1912
  • A király fiainak jogai. Magyar Kultúra, 1922. I-II.
  • Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Nyugat, 1922
  • Európa diplomáciai történetéről. 1871-1914. Külügyi Szemle, 1923
  • Anglia és Magyarország alkotmányos fejlődéséről. Budapesti Szemle, 1927
  • A magyar királyság jövője. Magyar Helikon, 1928

Róla

  • Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003
  • Bibliográfiája: Kertész János: Ifj. Andrássy Gyula gróf irodalmi munkássága 1896-1929. Bp., 1933
  • Részletes bibliográfia: [1]

Emlékezete

2013-ban újratemették. Földi maradványait a polgárdi temetőkápolnában helyezték el.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1793/1929. folyószáma alatt.
  2. ↑ Az Andrássy-gyűjtemény (magyar nyelven). ifjgrofandrassygyula.hu. (Hozzáférés: 2016. március 7.)
  3. ↑ Schmidt Anikó: A sorsfordító 1918–1919-es évek Zichy Eleonóra naplójában. Archivnet, XVII. évf. 5. sz. (2017) Hozzáférés: 2019. május 5.
  4. ↑ Újratemették a Batthyány-család több tagját Polgárdiban. ma.hu, 2013. augusztus 24. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)

Források

További információk


Elődje:
Burián István
Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
1918. október 24. – 1918. november 2.
(magyar olvasatban az utolsó közös külügyminiszter)
 Utódja:
Ludwig von Flotow (Ausztria)
Károlyi Mihály (Magyarország)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andrássy_Gyula_(politikus,_1860–1929)&oldid=23214836”