Andrássy Katinka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrássy Katinka
Katinka-andrassy--outlawsdiary00tormuoft.png
Születéskori neve Andrássy Katalin
Született 1892. szeptember 21.
Tiszadob
Elhunyt 1985. június 12. (92 évesen)
Antibes
Nemzetisége magyar
Házastársa Károlyi Mihály
Gyermekei Éva, Ádám, Judit
Szülei Andrássy Tivadar, Zichy Eleonóra

Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Katinka (Tiszadob, 1892. szeptember 21.Antibes, Franciaország, 1985. június 12.[1]) Károlyi Mihálynak, a magyar népköztársaság első miniszterelnökének majd köztársasági elnökének a felesége, Andrássy Gyula a dualizmus első miniszterelnökének az unokája.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország egyik legbefolyásosabb arisztokrata családjában nevelkedett: édesanyja vásonkeöi és zichy Zichy Eleonóra grófnő, (Pest 1867. március 28.Budapest, 1945. november 1.); édesapja Andrássy Tivadar gróf, (Párizs, 1857. június 10.Budapest, 1905. május 13.) a dualista Magyarország első miniszterelnökének, majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterének, Andrássy Gyula grófnak fia volt. Testvérei:

Édesapja korai halála (1905) után nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula, bel- és külügyminiszter nevelte fel őket, miután feleségül vette özvegy édesanyjukat. Rideg, ám igencsak előkelő neveltetésben részesült: angol, német és francia nevelőnők gondoskodtak arról, hogy Katinka a lehető legjobban elsajátíthassa a társadalmi rangjának megfelelő etikettet és nem utolsó sorban a társasági élethez szükséges három idegen nyelvet. Ateista, ugyanakkor rendkívül tekintélytisztelő családi környezetben nőtt fel, ahol sokszor kegyetlen, gyakori fizikai fenyítéssel tarkított nevelési módszerek mellett, a katonásan, percekre beosztott napirend volt a megszokott. Édesanyja a lányai számára engedélyezett regényekben cérnával összevarrta azokat az oldalakat, amelyekben a leghalványabb utalást is talált a szerelemre.

Tizenhat éves kamaszlányként, szüleivel állandó harcban állt, lázongó kislány volt, mindig hősiesebb életre vágyott. Ennek ellenére nem léphetett ki szülei jóváhagyása nélkül, egyedül a Margit rakparti Andrássy palotából. Párizsban tartózkodó anyjától, Zichy Eleonóra grófnőtől táviratban kellett engedélyt kérnie, hogy átmehessen a Lánchídon ismerősének ajándékot vásárolni. Enélkül egyetlen nevelőnő sem merte elkísérni őt, de anyja végül is megadta az engedélyt.

1914. november 7-én, Budapesten hozzáment a nála jóval idősebb Károlyi Mihály grófhoz, és ezzel egyszerre az országos politika kellős közepén találta magát, s mivel felnézett férjére, szinte istenítette őt, egy csapásra magáévá tette annak politikai nézeteit. Ettől fogva megvetette az úri Magyarországot és gyűlölettel tekintett saját osztályára, az arisztokráciára is. Rajongott a munkásosztályért, amelyben az igazi szocializmus megteremtésének lehetőségét látta, de rajongása csak felületes volt: Katinka a második világháború alatti mentőautó-sofőrködést leszámítva sohasem végzett fizikai munkát, hacsak a rövid párizsi manökenkedést nem tekintjük annak.

Három gyermeke született: Éva, Ádám és Judit. Ádám volt feltehetően a legjobban szeretett.

Emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919. március 23-án szakított családjával és követte férjét a nyugati emigrációba, Ausztriába. Az emigrációban töltött évek alatt Katinka és férje bejárta a teljes nyugati világot. Arisztokrata származásukra és politikai múltjukra való tekintettel mindenki szívesen fogadta őket. Katinka 1924-ben rész vesz egy amerikai előadáskörúton, majd Párizsba megy, ahol megismerkedik Georges Braque-kal, Miguel de Unamunóval, Romain Rollanddal, André Gide-del, majd folytatva útját; Londonba érkezik, ahol Bertrand Russell-lel és Sidney Webb-bel kötött barátságot. Személyes ismeretséget kötött Arthur Koestlerrel, George Orwell-lel, Jan Masarykkal. Férjével együtt bekapcsolódott a társutas szalonok életébe. A Károlyi-házaspár maga is társutas lett, és aktív segítséget nyújtott a szovjet propagandagépezetnek. Rendszeresen írtak cikkeket a kor igen befolyásos divatdiktátora, Lucien Vogel által elindított párizsi Vu magazin számára, amely a sztálini Szovjetunió szócsöve lett. Vogel fényűző vidéki rezidenciájában erotikus fűtöttségéről is híres nemzetközi szalont működtetett, amely nyitva állt vezető sztálinista értelmiségiek, divatos baloldaliak, kalandorok és kémek előtt egyaránt. Katinkáék is gyakorta megfordultak ott. A magazin szervezésében és felkérésére a harmincas évek elején két hónapos körutazást tettek a Szovjetunióban.

Károlyi Mihályné, Andrássy Katinka grófnő és Károlyi Mihály gróf síremléke Budapesten, Kerepesi temető: Károlyi mauzóleum. Skoda Lajos építész műve.

Moszkvában részt vettek a Bernard Shaw 75. születésnapjára rendezett ünnepségen, látogatást tettek Gorkiban Lenin özvegyénél és nővéreinél, elutaztak Leningrádba, Sztálingrádba, majd a Fekete-tengerhez, Grúziába. Katinka 1933-ban rövid időre Németországban is megfordult, hogy teljesítse Willi Münzenberg, az akkor még Sztálinhoz hű propagandaügynöktől kapott feladatot: kalandos és nem éppen veszélytelen körülmények között ő csempészi ki Berlinből azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé tették az SA rémtetteinek leleplezésére szolgáló Barna Könyv párizsi kiadását.[2] Cambridge-ben és Londonban pedig, szintén Münzenberg megbízásából, baloldali érzelmű professzoroktól és diákoktól gyűjtött pénzt annak az ellentárgyalásnak[3][4] a megrendezéséhez, amely arra volt hivatott, hogy a Reichstag felgyújtásával vádolt három bolgár Komintern-vezető (Dimitrov és társai) ártatlanságát bizonyítsa.

1935-től Svájcban éltek. A második világháborút, a nagy légi csatával együtt a Károlyi-házaspár már Londonban vészelte át, ahol Katinka újságoknál dolgozott. 1946-ban rövid időre hazatértek, majd Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek. Férje lemondása után, 1949-ben a franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi 1955. március 20-án meghalt, férje halála után repülőleckéket vett Cannes-ban, majd egy szicíliai kirándulást követően hosszú körutazáson vett részt Afrikában.[5] 1963-ban hazatért. A dél-franciaországi Vence-ban művészeti alkotótábort alapított férje emlékére. 1985. június 12-én halt meg, a franciaországi Antibes-ben. Kívánsága szerint hamvai magyar földben nyugszanak.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önéletrajzi visszaemlékezései két kötetben jelentek meg Együtt a forradalomban (Bp., 1967) és Együtt a száműzetésben Bp., 1969) címmel. Ezen kívül kiadta Károlyi Mihály utolsó művét, a Hit, illúziók nélkül című könyvet. Megjelent Otthonaim (Bp., 1978) című könyve is.
  • Andrássy Katinka Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Tiszanagyfalu
  • Életéről A vörös grófnő címmel Kovács András rendezett filmet.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrássy Katinka családfája[6][7][8]
gr. Andrássy Katinka
(Tiszadob, 1892. szept. 21.–
Antibes, 1985. jún. 12.)
Apja:
gr. Andrássy Tivadar
(Párizs, 1857. júl. 10.–
Budapest, 1905. máj. 13.)
politikus, festőművész
Apai nagyapja:
gr. Andrássy Gyula
(Oláhpatak, 1823. márc. 8.–
Volosca, 1890. febr. 18.)
miniszterelnök
Apai nagyapai dédapja:
csíkszentkirályi és krasznahorkai
gr. Andrássy Károly
(Rozsnyó, 1792. febr. 29.–
Brüsszel, 1845. aug. 3.)
cs. és kir. kamarás
Apai nagyapai dédanyja:
szapári, muraszombati és
széchyszigeti gr. Szapáry Etelka
(1798. szept. 26.–
Szöllőske, 1876. nov. 10.)
Apai nagyanyja:
gr. Kendeffy Katinka
(1830 –
Budapest, 1896. máj. 14.)
Apai nagyanyai dédapja:
malomvízi gr. Kendeffy Ádám
(1795 –
Kolozsvár, 1834. febr. 12.)
politikus
Apai nagyanyai dédanyja:
bethleni gr. Bethlen Borbála
(1800 –
Budapest, 1880. márc. 30.)
Anyja:
gr. Zichy Eleonóra
(Pest, 1867. márc. 28.–
Budapest, 1945. nov. 1.)
Anyai nagyapja:
gr. Zichy Rudolf
(Buda, 1833. jún. 11.–
Kassa, 1893. jan. 14.)
főispán
Anyai nagyapai dédapja:
zichi és vásonkeöi
gr. Zichy Károly
(Bécs, 1778. jún. 20.–
Buda, 1834. dec. 15.)
főispán, tárnokmester
Anyai nagyapai dédanyja:
gr. Seilern-Aspang Crescence
(Brünn, 1799. máj. 13.–
Kiscenk, 1875. júl. 30.)
Anyai nagyanyja:
gr. Péchy Jacqueline
(Boldogkőváralja, 1845. jan. 13.–
Kassa, 1915. márc. 27.)
Anyai nagyanyai dédapja:
pécsújfalusi
gr. Péchy Manó
(Boldogkőváralja, 1813. okt. 31.–
Boldogkőváralja, 1889. júl. 24.)
főispán, erdélyi kormányzó
Anyai nagyanyai dédanyja:
széplaki és enyiczkei
gr. Meskó Zenaide
(Kassa, 1823. szept. 10.–
Kassa, 1861. ápr. 23.)

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://genealogy.euweb.cz/hung/andrassy2.html
  2. A Barna Könyv, illetve barna könyvek propagandakiadványok voltak, amelyekben Münzenbergék a hitleri Németország rémtetteit gyűjtötték össze és leginkább az SA lejáratására szolgáltak. A cél többek között annak bizonyítása volt, hogy a Reichstag felgyújtása mögött az Ernst Röhm vezette szervezet állt.
  3. A Londonban megrendezett ellenper a Willi Münzenberg és Otto Katz által irányított antifasiszta kampány kiemelt része volt, amelyet a valóságos lipcsei per ellensúlyozására szerveztek meg. Dimitrovot és társait végül Lipcsében is felmentették.
  4. Ezt követően számolt le Hitler az SA-val az úgynevezett Hosszú kések éjszakáján 1934-ben.
  5. http://www.ujnautilus.info/?q=node/126/print
  6. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája A–J, Natura Kiadó, Budapest, 1990., 47-49., 173. o. ISBN 963-234-313-1
  7. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája P–S, Heraldika Kiadó, Budapest, 1998., 49. o. ISBN 963-233-304-7
  8. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája SZ–ZS, Heraldika Kiadó, Budapest, 1998., 370-373. o. ISBN 963-858-538-2

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]