Khuen-Héderváry Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
gróf Khuen-Héderváry Károly
Khuen-Héderváry Károly.jpg
A Magyar Királyság 17. miniszterelnöke
Hivatali idő
1910. január 17.1912. április 22.
Előd Wekerle Sándor
Utód Lukács László
A Magyar Királyság 13. miniszterelnöke
Hivatali idő
1903. június 27.november 3.
Előd Széll Kálmán
Utód Tisza István

Született 1849. május 23.
Gräfenberg-fürdő, Felső-Szilézia
Elhunyt 1918. február 16. (68 évesen)
Budapest, Magyar Királyság
Párt Szabadelvű Párt, Nemzeti Munkapárt

Házastársa Teleki Margit
Foglalkozás politikus
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Khuen-Héderváry Károly témájú médiaállományokat.

Hédervári gróf dr. Khuen-Héderváry Károly (Gräfenberg-fürdő, Felső-Szilézia, 1849. május 23.Budapest, 1918. február 16.) politikus, miniszterelnök, horvát bán. A Khuen-Héderváry család első tagja.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Freiwaldhoz tartozó Gräfenbergben (a város jelenleg Csehországhoz tartozik) született 1849-ben. Édesapja belási Khuen Antal (18171886) gróf, édesanyja monostori és komlósi Izdenczi Angelika (18231894) bárónő volt. Szülei házasságából tíz gyermek született, akik közül hárman kiskorukban meghaltak: Egon (1848–1850), Irma (1853–1859) és Paula (1866–1867). Hét felnőtt kort megért gyermekük:

  • Károly
  • Alice (18501879), Zichy Zsigmond, császári és királyi kamarás és főhadnagy neje, kivel 1877. január 8-án kelt egybe.
  • Antal (18521890), császári és királyi kamarás, a horvát országgyűlés tagja, neves építész
  • Angelika (18551918), aki 1887-ben Lodron-Laterano Albert felesége lett
  • Margit (18561920), aki Vay Tibor felesége lett
  • Henrik (18601928), császári és királyi kamarás és főhadnagy a lovastestőrségnél
  • Szabina (18631942), aki 1883-ban Woracziczky János felesége lett.

Az utolsó Viczay gróf, Viczay Héder végakaratának megfelelően és legfelsőbb határozattal (kelt Bécsben, 1874. december 5-én) Károly engedélyt kapott a Khuen-Héderváry kettős név viselésére, előnevét belásiról hédervárira cserélte, címerét pedig a két család címeréből állította össze. Khuen Károly anyai nagyanyja Viczay Karolina volt, aki egyben Viczay Héder nagynénje is volt. Emellett más családi kapcsolat is volt a két család között, Viczay Héder testvére, Károly (1802–1867) Khuen-Héderváry nagynénjét, Khuen Máriát (1811–1848) vette feleségül.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neje, Teleki Margit

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista és a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd érettségi után a zágrábi jogakadémiát hallgatta. A doktorátus megszerzése után patvarista lett a zágrábi törvényszéknél. Szerém vármegye szolgálatában az 1870-es években a közigazgatási pályára lépett.

Az 1874. december 5-én Bécsben kelt legfelsőbb határozat alapján, az utolsó Loósi és Hédervári gróf Viczay (Viczay Héder) után családneve mellé felvette a Héderváry nevet, a belási előnevet pedig a hédervári-ra cserélte föl, valamint a Khuen család címerét egyesíthette a Viczay családéval.

A Szabadelvű Párt jelöltjeként a győrsziget választókerületben szerzett mandátumot 1875-ben és 1878-ban. 1880. szeptember 6-án feleségül vette gróf Teleki Margit (1860–1922) csillagkeresztes palotahölgyet, akitől két fia született: Sándor (18811946) [1] és Károly (18881960).[2]

Az uralkodó 1882. január 1-jén kinevezte Győr vármegye főispánjává, beiktatása 1882. február 6-án volt, ahol a vízáradások idején elsőrendű adminisztratív tehetségnek bizonyult. Hogy rendezze a horvát anarchikus viszályokat, Horvát-, Szlavón- és Dalmátország bánjává történő kinevezést kapott 1883. december 1-jén, és ezt a méltóságot húsz éven keresztül megtartotta. Ezzel egy időben elnyerte a valóságos belső titkos tanácsosi és a császári és királyi kamarási címet. Csakhamar bekerült a horvát országgyűlésbe, onnan pedig a magyarba. A kezdeti nehézségekkel szerencsésen és erélyesen megküzdött, lecsillapította a felizgatott kedélyeket, rendezte a zilált horvát pártviszonyokat, megszilárdította a magyar állameszmét, megteremtette a Horvát Nemzeti Pártot, nagy reformokat hajtott végre különösen a közigazgatás és a tanügy terén. Érdemeiért a király több kitüntetéssel – 1885-ben az első osztályú Vaskorona-renddel, 1891-ben az Aranygyapjas renddel, valamint 1910-ben a Szent István-rend nagykeresztjével – ismerte el munkáját.

1894. május végén a főrendiházban fölszólalt az egyházpolitikai törvény mellett. Az első Wekerle-kormány május 31-ei lemondása után a király Khuen-Héderváryt nevezte ki miniszterelnöknek, de mivel a Szabadelvű Párt határozottan Wekerle Sándor mellett foglalt állást, ezért kabinetalakításáról kénytelen volt lemondani, és Ferenc József június 9-én ismét a lemondott kormányt léptette hivatalba. Hasonló szituáció történt, amikor a Wekerle és kormánya – most már véglegesen – lemondott: ismét őt dezignálták miniszterelnöknek, de végül Bánffy Dezső alakíthatott kormányt.

Mikor a függetlenségi obstrukció Széll Kálmán kormányát megbuktatta, az uralkodó 1903. június 27-én végre őt tette az ország élére, valamint megbízta az újonctöbblet követelésének elejtésével, hogy teremtse meg a békét és vezesse ki az országot a rossz költségvetési állapotból. A célul tűzött feladatokat azonban nem sikerült teljesítenie, és alig öt hónappal később, november 3-án távozni kényszerült a miniszterelnöki székből.

Ez után, még egyszer nyílott lehetősége kormányt alakítani, 1910. január 17-én, de már a Nemzeti Munkapárt színeiben, aminek egyik alapítója volt. A parlamentben gyakran erőszakos eszközökkel harcolt az ellenzék ellen, aminek következtében végül 1912. április 22-én lemondani kényszerült.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Khuen-Héderváry Károly témájú médiaállományokat.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1
  2. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 914. o.  
  • Magyar Nemzetségi Zsebkönyv


Elődje:
Széll Kálmán
Magyarország miniszterelnöke
1903. június 27. – november 3.
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Tisza István
Elődje:
Wekerle Sándor
Magyarország miniszterelnöke
1910. január 17. – 1912. április 22.
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Lukács László
Elődje:
Josipovich Géza
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
1910. január 17. – 1912. április 22.
Utódja:
Josipovich Géza