„Zselíz” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
120. sor: 120. sor:
* Krisztina Ilko: Stredoveké nástenné maľby kostola svätého Jakuba staršieho v Želiezovciach, 2018, o. z. Georgius Bubek, Rožňava, {{ISBN|978-80-972888-1-5}}.
* Krisztina Ilko: Stredoveké nástenné maľby kostola svätého Jakuba staršieho v Želiezovciach, 2018, o. z. Georgius Bubek, Rožňava, {{ISBN|978-80-972888-1-5}}.
* Brezňanová, G. - Furman, M. 2012: Laténske nálezy v zbierkach Slovenského banského múzea v Banskej Štiavnici. In: Archeológia na prahu histórie - K životnému jubileu Karola Pietu. Nitra, 59-82.
* Brezňanová, G. - Furman, M. 2012: Laténske nálezy v zbierkach Slovenského banského múzea v Banskej Štiavnici. In: Archeológia na prahu histórie - K životnému jubileu Karola Pietu. Nitra, 59-82.
* Zubčeková, Helena – Polka, Pavel 2009: Köztünk éltek. A zselízi, garammikolai és szodói zsidók története 1945-ig.
* Zubčeková, Helena 2009: Köztünk éltek. A zselízi, garammikolai és szodói zsidók története 1945-ig.
* M. Pichlerová - K. Tomčíková 1996: Archeologická zbierka zo Želiezoviec IV. Zbor. SNM - Archeológia 90, 149-182.
* M. Pichlerová - K. Tomčíková 1996: Archeologická zbierka zo Želiezoviec IV. Zbor. SNM - Archeológia 90, 149-182.
* M. Pichlerová - K. Tomčíková 1995: Archeologická zbierka zo Želiezoviec III. Zbor. SNM - Archeológia 89, 91-128.
* M. Pichlerová - K. Tomčíková 1995: Archeologická zbierka zo Želiezoviec III. Zbor. SNM - Archeológia 89, 91-128.

A lap 2020. október 20., 15:52-kori változata

Zselíz (Želiezovce)
Zselíz címere
Zselíz címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangváros
Első írásos említés1274
PolgármesterJuhász András
Irányítószám937
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség6756 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság139 m
Terület56.52 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 02′ 55″, k. h. 18° 39′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 55″, k. h. 18° 39′ 37″
Zselíz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zselíz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A középkori eredetű katolikus templom szentélye
Középkori falkép a katolikus templom szentélyében: Vesszős György megítéltetése
Római-kori szarkofág a katolikus templom szentélyében, mint oltár asztal
Az Esterházy-kastély belső udvara
Helytörténeti kiállítás a Baglyosházban
Az Esterházyak nyughelye a temetőben
Az úgynevezett Fakastély

Zselíz (szlovákul Želiezovce, korábbi magyar nevén Zseliz, németül Zelis) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Hozzá tartozik Garammikola és Szodó.

Fekvése

Lévától 25 km-re délre, a Garam jobb partján fekszik.

Története

Már az őskorban lakott hely, melynek újkőkorszaki leleteiről a vonaldíszes kerámia kultúrája külön csoportját (zselízi kultúrát) nevezték el. Ezeken kívül a hévmagyarádi kultúra településének maradványai is előkerültek. Bronzkori, hallstatti és La Tène-kori, illetve a 2.–3. századból germán település nyomait tárták fel. Román templomának alapjai 11. századiak.

A falut templomával, malmával és kőhídjával 1274-ben említik először "Selyz" alakban. Nevét a Garam mentén északra húzódó vas szállítására használt, ókori útról kapta.Püspöki Nagy Péter szerint a silis (sünös) névből származik. (Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere, 54. oldal) Urbán György szerint a ziliz (vadmályva) nevéből származik.

1293-ban "Selez", 1307-ben "Zelyz", 1311-ben "Zeleyz" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Hontpázmány nemzetség birtoka, majd 1308-ban a Zselizi, 1345-ben pedig a Becsei családé. Ekkor került a Töttös család birtokába.[2] 1468-ban a királyi parancsra beiktatott[3] Várdai család kapta, azonban az 1486-os nádori ítélet Várdai Jánosnak és Töttös Orsolyának ítélte, akiket még ugyanebben az évben be is iktattak a birtokaikba.[4] A Várdai család másik ága nem mondott le ezekről a birtokokról még 1489-ben sem,[5] azonban azok Orsolyánál maradtak. 1493-ban már özvegyként elzálogosította Hont és Bars megyei birtokait férje testvérének, Várdai Lászlónak 5000 forintért.[6]

1557-ben önálló uradalmi központ, mely a Dessewffy, később az Esterházy család birtoka volt. 1536-ban 31 portája adózott. 1601-ben iskola, két major és 78 ház állt a településen.

1709 áprilisában Károlyi kuruc hadai itt hajóhidat építettek, melynek biztosítására a Garam mindkét partján földsáncokból kisebb erődítményt emeltek. 1715-ben 29 adózója volt. 1828-ban 189 házában 1300 lakos élt, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A faluban régi postaállomás működött. A Párkány–Léva-vasútvonalon túl, keskeny nyomtávú vasút kötötte össze a Börzsönyi erdészeti vasutakkal, a dohány és papírgyárral.

Vályi András szerint "ZSELÉZ. Zselíz, Zselczov. Magyar falu Bars Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lévához 2 mértföldnyire; határja ollyan, mint Garam Mikoláé; Szentegyháza jeles, vagyonnyai külömbfélék."[7]

Fényes Elek szerint "Zseliz, Bars vm. magyar falu a Garan jobb partján a Léváról Esztergomba vivő országutban, 812 kath., 17 evang., 359 ref. lak. Van itt egy kath. anya, s ref. filial szentegyház; csinos urasági kastély és kert. vendégfogadó, vizimalmok. Róna határa gazdag termékenységü, rétje, legelője bőven levén, a jobbágy sok szarvasmarhát, az uraság pedig gyönyörü merino nyájakat tart. F. u. gr. Eszterházy Jánosné, s feje egy jövedelmes uradalomnak. Postahivatal helyben."[8]

Bars vármegye monográfiája szerint "Zseliz, a lévai járás alsó részében fekvő magyar kisközség, 2367 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Ziliz alakban van felemlítve. 1345-ig koronabirtok volt, a mikor Nagy Lajostól csere útján a Becsei család birtokába került és Becsei Imre és fiai Töttös és Vesszős bírták. Ebbe a családba házasodott a Dessewffy, azután az Eszterházy család és ezen a réven került a birtok az Eszterházyak kezébe. Eszterházy Miklós nádor 1636-ban 4000 arany forintért zálogba adta Eszterházy Pál nógrádi kapitánynak, a kinek tulajdonában meg is maradt. Ezután a birtok a Szakmáry és a gróf Amade család tulajdonába került, kiktől az Eszterházyak megvették és ezektől, leányágon a gróf Breunner család nyerte, melynek örökösei most is bírják. A Rákóczy-féle szabadságharcz alkalmával Zseliz fontos stratégiai pont volt, melynek megtartására és megvédésére úgy a felkelők, mint a császáriak nagy súlyt fektettek. Bottyán János, Rákóczy parancsára itt hidat veretett a Garamon és ezen át szállíttatta az élelmet az érsekújvári, nyitrai, tapolcsányi, esztergomi és komáromi őrségnek. 1706-ban maga Rákóczy is itt táborozot. 1709 február 9-én itt kelt át a Garamon Károlyi Sándor is seregével, 14-én azonban ismét itt volt. 1709-ben a zselizi Garamhíd már sánczokkal volt megerősítve és 1200 gyalogos védte, megfelelő számú ágyúkkal. Ugyanez év április 29-én Rákóczy vezérei 4000 harczossal táboroztak itt. Mikor azután a kuruczok Zseliz alól távozni voltak kénytelenek, Bottyán a hidat szétbonttatta és a sánczokat széthányatta, de a császáriak ismét felépítették a hídat és felhányták a sánczokat. A község nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk említve. A XVII. század végén Zelész, a XVIII. században Zselez és tótul Zelczov. Már akkoriban, a mikor még az Eszterházyak voltak az urai, híres mintagazdaság volt, nagy marhatenyésztéssel szeszgyárakkal és serfőzővel. E jó hírét a gazdaság különben, a kitünő vezetés következtében, a mai napig megtartotta. Zseliz régi postahely és a posta-regále az Eszterházy családnak volt adományozva. Köre kiterjedt az egész alsó Garam völgyére. 1720-ban Eszterházy itt a nagyterjedelmű angol parkban kastélyt is építtetett, mely több becses tárgyat tartalmaz, többek között Eszterházy János zongoráját, melyen Schubert, a híres zeneköltő tanította a gróf leányait 1818-ban és itt írta zeneműveinek egyik legszebbikét, a „Schöne Müllerin”-t. Ezenkivül a kastélyban sok érdekes régi butor és metszet van. Az uradalomhoz tartozó kis erdőben egy kb. 800 évesre becsült élő fa van, melyet fakastélynak is neveznek. Kerülete oly terjedelmű, hogy a belsejében álló asztal körül 12 ember foglalhat helyet. E községben született 1842-ben Kherndl Antal, a Magy. Tud. Akadémia tagja. Kherndl János uradalmi felügyelő neje gazdag és nagybecsű régiség-gyűjteménynyel bír. Az őskori és bronzkori régiségeken kivül sok középkori és újabbkori érdekes és becses tárgy van a gyűjteményében, régi edények és gazdag régi kalotaszegi és szász varrottas gyűjtemény. A község katholikus temploma XIV. századbeli, de több izben átalakították, 1884-ben pedig restaurálták. Régi freskói, melyeket vastag mészréteg alatt találtak, érdekesek és az egyik alak, hajdani földesuri családjának egyik tagját: Becsey Vesszős Margitot ábrázolja. A templom oltárasztala egy római sarkophag, melyet még a Becsei Imre fia Vesszős szállíttatott ide Óbudáról, hol azt Aquincum romjai közt találták. A református templom már a XVIII. század vége felé fennállott. A községben takarékpénztár is van. A községhez tartoznak Sasdomb, Rozina, Pricsina, Árok, Dombi, Gereblye és Kerekudvard puszták és tanyák is. Kerekudvard azelőtt község volt, melyet a törökök pusztítottak el. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása."[9]

1919. március 23-án Zselíz lakossága demonstratív felvonulást szervezett. A cseh legionáriusokból álló rendfenntartó erők sortüzet nyitottak rájuk. A sortűznek összesen öt halálos áldozata és számos sebesültje volt.

1922-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1923-ban, Csehszlovákia első közigazgatási átszervezésekor létrehozták a Zselizi járást, mely 1960-ban szűnt meg. 1938 és 1945 között Zseliz újra Magyarország része volt, ekkor a Zselizi járás átmenetileg megszűnt. A második világháború harcaiban 200 lakosa esett el és súlyos károk is érték a települést. Városi rangra 1960-ban emelték.

Népessége

1880-ban 3234 lakosából 3039 magyar és 110 szlovák.

1910-ben 3455 lakosából 3423 magyar és 8 szlovák.

1921-ben 3789 lakosából 3403 magyar és 275 szlovák.

1991-ben 8373 lakosából 4482 magyar és 3782 szlovák.

2001-ben 7522 lakosából 3855 magyar és 3543 szlovák.

2011-ben 7186 lakosából 3550 szlovák és 3501 magyar.

Nevezetességei

  • Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült gótikus stílusban. Egyik freskója Vesszős György megítéltetését ábrázolja, aki 1348-ban I. Lajos oldalán harcolt az első nápolyi hadjáratban és Aversa városában a király parancsára lefejezte az ártatlanul megvádolt Durazzói Károly nápolyi herceget, Johanna sógorát. Vesszős György a hadjáratból hazatérve, bűneit megbánva zarándokként bolyongott. 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a tornyot, ami bedöntötte a templomhajót. Csodával határos módon a szentély megmaradt eredeti formájában. Az 1950-es évek elején építettek újjá szocreál stílusban.[10]
  • 1736-ban templomának közepén római sírkövet találtak, mely a 19. század végétől a főoltár asztalát képezi.
  • Kastélya 1720 körül épült késő barokk stílusban.
  • Az úgynevezett „Baglyosház”-ban a valamikor itt elszállásolt Schubert tiszteletére kiállítást rendeztek be.
  • Református temploma. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok 1945 tavaszán felrobbantották a református templomot. A jelenlegi templom építése 1958-ban kezdődött, felszentelése 1962-ben történt.[11] A templom és a parókia felépítése a gyülekezet akkori lelkipásztorának, Kovács Károlynak kezdeményező és kitartó szervező munkássága által valósult meg. A templomépítő lelkipásztort 2012. szeptember 9-én in memoriam a város díszpolgárává választották.[12]
  • Természetvédelmi területét 1941-ben a szürkegém fészektelepének megóvása érdekében hozták létre.
  • Szlovákia egyik legidősebb és legnagyobb, 200 éves és 24 m magas, védett tiszafája.
  • Közeli erdejében volt az úgynevezett Fakastély, egy hatalmas tölgyfa, belsejében asztal, körben 12 székkel. A hagyomány szerint Mátyás király is megaludt benne Börzsönyi vadászatai alkalmával. 1932. május 29-én, egy erős viharban elpusztult.[13]

Iskolák

  • A magyar tannyelvű Comenius Gimnáziumot 1956-ban alapították. Comenius nevét 2006-ban vették fel.
  • Szlovák tannyelvű gimnázium.

Híres emberek

Franz Schubert mellszobra a múzeum előtt

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség 1903 Bars, 83.
  3. ↑ DL 16 378; 1483-ban is a Várdaiaké (Zichy XI, 360. 198. sz.). Előtte Töttös László javai között tartották számon (DL 89 250; Kelényi 2012, 106. jegyzet).
  4. ↑ Zichy XI. 430–432. 234. sz.; 456–458 248. sz.
  5. ↑ Zichy XI. 515 285. sz.
  6. ↑ DL 88777; Kelényi Borbála 2012: Három Várdai-feleség végrendelete a késő középkorból. In: Micae Mediaevales II. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest, 170.
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. ↑ Borovszky: Bars vármegye.
  10. ↑ Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása
  11. ↑ Ábel Gábor tudósítása az Új Szó 2008. december 17-i lapszámában. [2011. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  12. ↑ Zselíz díszpolgárává avatták a református gyülekezet volt templomépítő lelkipásztorát. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  13. ↑ Egy különös „építmény” – a legendás zselízi fakastély. Új Szó Online, 2010. március 10. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 11.)

Források

  • Ilkó Krisztina 2019: Nyitra-vidéki falképfestészet a középkorban.
  • Zbigniew Robak 2018: Two Carolingian Strap-ends on Exhibition in Želiezovce (okr. Levice/SK). Archäologisches Korrespondenzblatt 48/3.
  • Krisztina Ilko: Stredoveké nástenné maľby kostola svätého Jakuba staršieho v Želiezovciach, 2018, o. z. Georgius Bubek, Rožňava, ISBN 978-80-972888-1-5.
  • Brezňanová, G. - Furman, M. 2012: Laténske nálezy v zbierkach Slovenského banského múzea v Banskej Štiavnici. In: Archeológia na prahu histórie - K životnému jubileu Karola Pietu. Nitra, 59-82.
  • Zubčeková, Helena 2009: Köztünk éltek. A zselízi, garammikolai és szodói zsidók története 1945-ig.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1996: Archeologická zbierka zo Želiezoviec IV. Zbor. SNM - Archeológia 90, 149-182.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1995: Archeologická zbierka zo Želiezoviec III. Zbor. SNM - Archeológia 89, 91-128.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1994: Archeologická zbierka zo Želiezoviec II. Zbor. SNM - Archeológia 88, 85–128.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1993: Archeologická zbierka zo Želiezoviec I. Zbor. SNM - Archeológia 87, 53–90.
  • Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere, 1976, Madách Könyv és Lapkiadó n.v., Pozsony, 691-329-76
  • E. Kolníková: Nález fenigov v Želiezovciach.
  • Ľudmila Kraskovská 1962: Nálezy viedenských fenigov na Slovensku. Num. sborník 7, 143.
  • Vojtech Ondrouch 1938: Limes Romanus na Slovensku. Bratislava, 72.
  • H. Mitcha-Märheim - R. Pittioni 1934: Zur Besiedlungsgeschichte des unteren Grantales. Mitt. Anthr. Ges. Wien 64, 147–173.
  • Botka Tivadar 1874: A zselízi római síremlék. Századok VIII, 418.

További információk

Commons:Category:Želiezovce
A Wikimédia Commons tartalmaz Zselíz témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zselíz&oldid=23160838”