Szodó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szodó (Svodov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
RangZseliz városrésze
Első írásos említés1156
PolgármesterOndrej Juhász
Irányítószám937 01
Körzethívószám036
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 04′ 45″, k. h. 18° 39′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 45″, k. h. 18° 39′ 20″
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szodó (szlovákul: Svodov) Zselíz városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 21 km-re délre, Zselíz központjától 4 km-re északra, a Garam jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést és plébániáját 1156-ban említik először.[1] 1257-ben az esztergomi érsekség vásárolta meg. 1312-ben Csák Máté elfoglalta és pártján álló sárosi nemeseknek adta. 1534-ben a Both család birtokolta. A 18. században a lévai uradalom része, a 19. században a zselizi uradalomhoz tartozott. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 28 háza állt. 1720-ban 23 volt az adózók száma. 1828-ban 63 házában 422 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A település mezőgazdasági jellegét később is megtartotta.

Vályi András szerint „SZODO. Magyar falu Bars Várm. földes Urai H. Eszterházy, és több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Sarónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Esztergomban, és másutt is.”[2]

Fényes Elek szerint „Szódó, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan jobb partján Zselizhez 1/2 mfd. 130 kath., 40 evang., 240 ref. lak. Buzatermő határát az árviz járja. Marha- és juhtenyésztése nevezetes. F. u. gr. Eszterházy Jánosné sat.”[3]

Bars vármegye monográfiája szerint „Szódó, a Garamvölgy alsó részében fekvő magyar kisközség, 423 nagyobbára református vallású lakossal. Hajdan érseki birtok. Ez is egyike ama barsi községeknek, melyeket Csák Máté 1311-ben feldúlatott. Egy darabig a lévai uradalomhoz tartozott és ekkor kapta az Eszterházy család, mely még a mult század elején is bírta. Nagy-Sár nevű dűlőjét „Hurka-vár”-nak is nevezik és itt állítólag hajdan valami erődítvény volt. A mult század elején az Eszterházyaknak itt nevezetes juh- és marhatenyésztésük volt. 1863-ban a községnek nagy része tűz által pusztult el. A községben egy újabb csinos urilak van, melyet Berinkey Antal építtetett és most örökösei bírják. Református temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Füzék és Koplaló puszták is. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz.”[4]

1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra magyar fennhatóság alá került.

1976-ban csatolták Zselizhez.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 444 lakosából 441 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma 1786-ban épült. Faharanglábja volt, melyben a harangok 1790-ből származtak.[5]
  • Római katolikus templom
  • Erdőssy Béla festő 1918 előtt gyakran töltötte a faluban a nyarakat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. dokumentum és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján[halott link]
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
  5. Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 121; Sz. Kiss Károly 1879: Monografiai vázlatok a barsi ref. esperesség multja s jelenéből. Pápa, 408.

Források[szerkesztés]

  • Kniezsa István 1939: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest.

További információk[szerkesztés]