„Rendszerváltás Magyarországon” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
19. sor: | 19. sor: | ||
Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar rendszerváltás a világpolitika átalakulásába illeszkedett, így a nemzetközi vonatkozások nélkül nem érthető meg a menete. A hetvenes-nyolcvanas évek világgazdasági-politikai hatásai és azok [[kommunizmus|kommunista]] országokban kiváltott „erjedése” miatt egyre fenntarthatatlanabbá vált a pazarló, megújulásra képtelen kommunista országok alapvetően hazug ideológiai alapokon történő működése, ez vezetett [[A Szovjetunió felbomlása|a Szovjetunió felbomlásához]] és a magyarországi rendszerváltáshoz is. Elsősorban a [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Mihail Gorbacsov]] által kezdeményezett politikai nyitás és gazdasági átépítés, a szovjet-amerikai viszony (a [[hidegháború]]s [[Hidegháborús fegyverkezési verseny|fegyverkezési verseny]]), a lengyelországi események, valamint a nyugatnémet külpolitikai törekvések, [[Németország újraegyesítése]] gyakorolt jelentős hatást Magyarországon. |
Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar rendszerváltás a világpolitika átalakulásába illeszkedett, így a nemzetközi vonatkozások nélkül nem érthető meg a menete. A hetvenes-nyolcvanas évek világgazdasági-politikai hatásai és azok [[kommunizmus|kommunista]] országokban kiváltott „erjedése” miatt egyre fenntarthatatlanabbá vált a pazarló, megújulásra képtelen kommunista országok alapvetően hazug ideológiai alapokon történő működése, ez vezetett [[A Szovjetunió felbomlása|a Szovjetunió felbomlásához]] és a magyarországi rendszerváltáshoz is. Elsősorban a [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Mihail Gorbacsov]] által kezdeményezett politikai nyitás és gazdasági átépítés, a szovjet-amerikai viszony (a [[hidegháború]]s [[Hidegháborús fegyverkezési verseny|fegyverkezési verseny]]), a lengyelországi események, valamint a nyugatnémet külpolitikai törekvések, [[Németország újraegyesítése]] gyakorolt jelentős hatást Magyarországon. |
||
A rendszerváltás megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a [[kapitalizmus]] sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember [[Munkanélküliség|elveszítette az állását]], megjelent a [[hajléktalanság]]. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a [[Kádár-rendszer]] iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.<ref>[[Valuch Tibor]]: [http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:tanulmanyok/kadarrendszer/gulyas ''A „gulyáskommunizmus” valósága'']</ref> A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént. |
A rendszerváltás megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a [[kapitalizmus]] sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember [[Munkanélküliség|elveszítette az állását]], megjelent a [[hajléktalanság]]. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a [[Kádár-rendszer]] iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.<ref>[[Valuch Tibor]]: [http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:tanulmanyok/kadarrendszer/gulyas ''A „gulyáskommunizmus” valósága'']</ref> A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént. Az IWM felmérésében a volt szocialista országoktól egy 1-5 közötti skálán kértek értékelést arról, hogy az új rendszer rosszabb-e, vagy jobb, mint az előző volt. Az adatok középértéke, ami semlegességet fejezett volna ki, vagyis azt, hogy a két rendszer nagyjából egyforma - 3 volt. E középértéket csak a német és cseh vélemények haladták meg, nem túl sokkal (mindkét esetben 3,4 az osztályzat). Ezt követték a lengyelek 2,9-es, a szlovákok 2,6-os osztályzattal, míg a magyarok átlagértéke a legalacsonyabb, 2,4 volt. Az előző korszakokkal való elégedettséget firtató kérdésekből az derült ki, hogy a nyolcvanas évekhez képest, szinte mindegyik megkérdezett országban rosszabbnak tartják a jelenlegi rendszert. Az új politikai intézmények nagy részének a népszerűsége 20 év alatt erősen lecsökkent, a beléjük vetett társadalmi bizalom 2009-ben minimális. A felmérésben a nyolcvanas éveket hetes fokozatú skálán a magyarok 4,3-as osztályzattal illették, míg a mostani időszakot{{mikor}} 3,4-gyel. |
||
== Politikai eseménytörténet == |
== Politikai eseménytörténet == |
A lap 2016. december 9., 06:48-kori változata
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2006 decemberéből) |
- A kifejezésről lásd még: Rendszerváltás (egyértelműsítő lap)
Magyarország történelme |
---|
Korai évek |
Középkori történelem |
Kora újkori történelem |
Hosszú 19. század |
20. századi történelem |
Jelenkori történelem |
Lásd még |
A rendszerváltás Magyarországon (avagy rendszerváltozás, vagy rendszerváltoztatás) szűkebb értelemben Magyarország történelmének azon korszakát jelöli, mely során a magyar állam a pártállammal és annak kulturális, ideológiai relációival szakítva demokratikus állammá vált, s felszámolva az államszocialista rendszert, békés úton átalakult egy demokratikus, pluralista, köztársasági berendezkedésű, európai állammá.
A rendszerváltás Magyarországon tágabb értelemben olyan eseményt jelöl, mely során a magyar társadalom szerkezete egy adott formáról egy másikra váltott (avagy változott) vagy békés (pl. őszirózsás forradalom), vagy erőszakos úton (pl. 1848–49-es forradalom és szabadságharc).
Összefoglalás
A magyarországi rendszerváltásra (a térség többi kommunista államához hasonlóan) válsághelyzetben – elsősorban az államszocialista geopolitikai rendszert fenntartó Szovjetunió strukturális (katonai és gazdasági) válságának következtében – kerülhetett sor, a társadalom egy kis részének, elsősorban az értelmiség egyes, politika iránt érdeklődő csoportjainak aktív részvételével.
A rendszerváltást kiváltó alapvető társadalmi erőt az egypártrendszerrel a demokratikus érdekérvényesítésből kizárt többségi társadalom, és az ezt képviselő, az állampárton kívüli, civil értelmiségből szerveződő ellenzéki csoportok (elsősorban is a demokratikus ellenzék, a népi-nemzeti lakitelki-csoport, Bibó Szakkollégium egyetemistái) jelentették, akik demokratikus szabadságjogokat akartak, megszüntetve az állampárt privilégiumait. Ezzel egyidőben az uralmon levő állampárton belül is felléptek reformkommunisták (közülük legismertebb Pozsgay Imre csoportja), akik a gorbacsovi peresztrojka folytatásaként „felülről” is politikai reformokat szorgalmaztak. A külső befolyásoló körülmények között figyelembe kell venni egyrészt a szovjet katonai megszállás tényét, másrészt az európai biztonságpolitika adottságait, azaz Magyarország "kettős függőségét".[1] Mindezek következtében az új rendszer kompromisszumok, politikai alkuk eredménye volt, s az átalakulás az új elitek megteremtése mellett az államszocialista politikai és gazdasági elitek (MSZMP-nómenklatúra) társadalmi előnyeinek részleges - bár jobbára átmeneti és korlátozott - átmentését is eredményezte. (E kompromisszumban a főbb mai magyarországi politikai erők mindegyike, illetve ezek közvetlen elődje részt vett, s e 'békés' megoldás élvezte a „rendszerváltó” társadalom nagy többségének hallgatólagos támogatását is.) A magyar rendszerváltás közjogi jellegű volt, az ország intézményeinek átalakulását az Országgyűlés által jóváhagyott törvények szabályozták. Az események az Alkotmánybíróság 1990. januári létrejötte után kizárólag jogállami keretek között zajlottak.
A kommunizmus Magyarországon |
---|
Korszakok, események |
|
Meghatározó politikusok |
|
Pártok, szervezetek |
|
Ralf Dahrendorf mondása szerint „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.” Ennek értelmében Magyarország legutóbbi rendszerváltása nem szűkíthető le a politikai pluralizmus, a többpártrendszer és a szabad választások bevezetésére. Olyan komplex folyamat, amely teljesen átalakítja a társadalom intézményeit: régiek szűnnek meg, újak jönnek létre, illetve a fennmaradók működése nagyrészt átalakul. A változások kézzelfoghatóak az egyes emberek hétköznapi együttélésében vagy a családokban épp úgy, mint országos szinten vagy a szimbólumok világában. Az intézményi változások különböző időhorizontjaik miatt gyorsíthatják, de akadályozhatják is egymást. Így hanyatló Kádár-kor jelenségeinek többsége már az átmenethez tartozik, és jóval 1989 után is zajlanak átalakulási folyamatok.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar rendszerváltás a világpolitika átalakulásába illeszkedett, így a nemzetközi vonatkozások nélkül nem érthető meg a menete. A hetvenes-nyolcvanas évek világgazdasági-politikai hatásai és azok kommunista országokban kiváltott „erjedése” miatt egyre fenntarthatatlanabbá vált a pazarló, megújulásra képtelen kommunista országok alapvetően hazug ideológiai alapokon történő működése, ez vezetett a Szovjetunió felbomlásához és a magyarországi rendszerváltáshoz is. Elsősorban a Mihail Gorbacsov által kezdeményezett politikai nyitás és gazdasági átépítés, a szovjet-amerikai viszony (a hidegháborús fegyverkezési verseny), a lengyelországi események, valamint a nyugatnémet külpolitikai törekvések, Németország újraegyesítése gyakorolt jelentős hatást Magyarországon.
A rendszerváltás megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a kapitalizmus sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember elveszítette az állását, megjelent a hajléktalanság. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a Kádár-rendszer iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.[2] A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént. Az IWM felmérésében a volt szocialista országoktól egy 1-5 közötti skálán kértek értékelést arról, hogy az új rendszer rosszabb-e, vagy jobb, mint az előző volt. Az adatok középértéke, ami semlegességet fejezett volna ki, vagyis azt, hogy a két rendszer nagyjából egyforma - 3 volt. E középértéket csak a német és cseh vélemények haladták meg, nem túl sokkal (mindkét esetben 3,4 az osztályzat). Ezt követték a lengyelek 2,9-es, a szlovákok 2,6-os osztályzattal, míg a magyarok átlagértéke a legalacsonyabb, 2,4 volt. Az előző korszakokkal való elégedettséget firtató kérdésekből az derült ki, hogy a nyolcvanas évekhez képest, szinte mindegyik megkérdezett országban rosszabbnak tartják a jelenlegi rendszert. Az új politikai intézmények nagy részének a népszerűsége 20 év alatt erősen lecsökkent, a beléjük vetett társadalmi bizalom 2009-ben minimális. A felmérésben a nyolcvanas éveket hetes fokozatú skálán a magyarok 4,3-as osztályzattal illették, míg a mostani időszakot[mikor?] 3,4-gyel.
Politikai eseménytörténet
1989 előtt
- 1977-ben megjelent az első magyar szamizdat, a Marx a 4. évtizedben.
- 1980-ban megjelenik Kornai János Hiány című könyve.
- 1980 szeptember 17-én Gdańskban Lech Wałęsa villanyszerelő vezetésével hivatalosan megalakul a Szolidaritás Független Önigazgató Szakszervezet Lengyelországban.
- 1980 novemberében elkészült a Bibó-emlékkönyv.
- 1981. december 13-án Lengyelországban szükségállapotot vezettek be.
- 1982. november 10-én meghalt Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár.
- 1984 októberében az Új Forrásban megjelenik Nagy Gáspár „Öröknyár” c. verse, amelyben Nagy Imre kivégzett miniszterelnökre utalva írja: „nem szabad feledni, a gyilkosokat néven nevezni.” A lapot betiltják, Nagy Gáspár nem publikálhat.
- 1985. március 11-én Gorbacsov lett az Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) Központi Bizottságának új főtitkára.
- 1985. június 14–16. került sor a monori találkozóra.
- 1986. február 25-én Gorbacsov meghirdeti az SZKP XXVII. kongresszusán a peresztrojkát, a politikai-gazdasági rendszer átalakítását.
- 1986. március 15-én este a Lánchídra vonuló békés fiatalokat feltartóztatta és megverte a rendőrség, az incidens „Lánchídi csata” néven híresült el.
- 1986. október 11–12-én Gorbacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozója Reykjavíkban.
- 1986. december 12-én Kádár János rádió- és televízió-nyilatkozatot adott, amelyben tagadta, hogy válsághelyzet lenne Magyarországon.
- 1987. január 1-jével formálisan is kétszintűvé vált a magyar bankrendszer. Az év elején megjelent a Fordulat és reform.
- 1987. júniusában. A szamizdat Beszélő különszámaként megjelenik Kis János Társadalmi szerződés c. röpirata.
- 1987. június 25-én Grósz Károlyt választották a minisztertanács elnökévé.
- 1987. szeptember 27-én a lakiteleki találkozó során megalakult a Magyar Demokrata Fórum (MDF), az első új párt az 1956-os forradalom óta.
- 1988. január 1-jén bevezették a személyi jövedelemadót és az állampolgársággal járó, a világ összes országába érvényes „világútlevelet”, amivel megszűnt a korábbi, a szocialista és a tőkés országokba eltérő feltételekkel kapható „kiutazási engedélyek” gyakorlata. A világútlevél révén indult meg a tömeges árubeszerzési célú turizmus, amit az új vámszabályok is segítettek.
- 1988. március 15-én 10-15 ezer fős tüntetés követelte a szabad választásokat. Demszky Gábort letartóztatják.
- 1988. március 17., 2 nappal később 46 fő megalakította a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, az SZDSZ elődjét.
- 1988. március 30-án megalakult a Fidesz.
- 1988. április 8-án Bíró Zoltánt, Bihari Mihályt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót kizárták az MSZMP-ből.
- 1988. május 20–22-én az MSZMP pártértekezlete. Grósz Károly és hívei elérték, hogy felmentsék Kádár Jánost pártfőtitkári tisztségéből, aki ugyan a párt elnöke maradt, de hatalma megszűnt. Utódja Grósz lett. Leváltották a Politikai Bizottság nagy többségét is. A pártértekezlet határozata kiállt az egypártrendszeren belüli, „a párt vezető szerepére épülő” szocialista pluralizmus mellett.
- 1988. június 16-án Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzésének 30. évfordulóján Párizsban, a Père-Lachaise temetőben felavatták Nagy Imre és mártírtársai jelképes síremlékét. Magyarországon független csoportok megemlékezést tartottak a Batthyány-örökmécsesnél. A körülbelül 200 fős ünneplő tömeget a rendőrség erőszakkal feloszlatta.
- 1988. június 29-én százezres tüntetés volt Budapesten a romániai falurombolások ellen.
- 1988. augusztus 31-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről kezdeményezést mutattak a hatalom megosztására.
- 1988. október 9-én a Kis-kukta étteremben megalakul a veszprémi MDF szervezete 21 fővel.
- 1988. november 23-án a Kis-kukta étteremben a veszprémi MDF tagtoborzó ülése 78 fővel.
- 1988. november 13-án a budapesti Jurta Színházban megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége.
- 1988. november 20-án a veszprémi Egyetem aulájában megalakul az MDF megyei fóruma 500 fővel, Bíró Zoltán, Horváth Balázs, Paczolai Gyula és Szabó Tamás közreműködésével.
- 1988. november 24-én Németh Miklós lett a minisztertanács új elnöke. 5 nappal később Szegeden MSZMP-tagok kezdeményezték a párton belüli platformok, reformkörök megalakulását. Grósz Károly „frakciózás” címén elítéli a kezdeményezést.
- 1988. december 9-én Balatonfüreden megalakul az MDF balatonfüredi szervezete, vendég Bíró Zoltán a Hitel című lap főszerkesztője.
1989–90
- 1989. január 28-án Pozsgay Imre 1956-ot népfelkelésnek nevezi a rádióban.
- 1989. február 6-án kerekasztal-tárgyalások kezdődtek Lengyelországban.
- 1989. március 15-én százezres tüntetés volt Budapesten. Beszédet mondott Kis János, Orbán Viktor; Tamás Gáspár Miklós felszólított a Varsói Szerződésből való kilépésre. A Szabadság téren, a Magyar Televízió lépcsőjén Cserhalmi György felolvasta a tüntetést szervező ellenzéki szervezetek 12 pontját, majd Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja kinyilvánította, hogy a Magyar Televízió az egész magyar nemzeté és nem a kormányé.
A hivatalos tömegtájékoztatás, elsősorban a televízió csak néhány mondatban, hiányosan és torzítva számolt be a tüntetésekről.[3]
„ | A Magyar Televízió épületének jelképes elfoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják. […] Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió föliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes elfoglalását. | ” |
– 1989. március 15. részlet az MTI egykorú tudósításából[4] |
- 1989. március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA).
- 1989. május 2-án hirdették ki egy nemzetközi sajtótájékoztatón Hegyeshalomban a vasfüggöny lebontásának megkezdését. Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter 1989. június 27-én személyesen is részt vett a bontásban.
- 1989. május 20–21-én Az MSZMP reformköreinek első országos tanácskozása Szegeden.
- 1989. június 13. és szeptember 18. között politikai egyeztető tárgyalások folytak az EKA és az MSZMP képviselői között az ún. sarkalatos törvények megalkotásáról. Ezeknek a törvényeknek az 1985-ben választott országgyűlés általi elfogadása teremtette meg a rendszerváltás jogi kereteit.
- 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén több százezer fő részvételével. Orbán Viktor éles hangú beszédben követelte a szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását.
- 1989. július 6. A Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Vida Ferenc bíró 1958. június 15-iki ítéletét, és bűntelennek jelentette ki Nagy Imrét és vádlott-társait. Ugyanezen a napon hetvenhét éves korában meghalt Kádár János.
- 1989. július 14. Kádár János gyászszertartása és temetése a Kerepesi úti temető munkásmozgalmi panteonjában.
- 1989. augusztus 19. A Páneurópai piknik három órára megnyitotta a vasfüggönyt.
- 1989. szeptember 10-én a magyar kormány megnyitotta az ország nyugati határát az NDK-menekültek előtt.
- 1989. szeptember 18-án véget értek a nemzeti kerekasztal-tárgyalások. A megállapodást az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá. (Lásd még: Négyigenes népszavazás.)
- 1989. október 7–10. Az MSZMP XIV., utolsó kongresszusán a küldöttek döntöttek a párt megszüntetéséről és Magyar Szocialista Párt néven új, demokratikusan működő párt alapításáról. Az MSZP örökölte az MSZMP vagyonát. Az átalakulást ellenzők Thürmer Gyula vezetésével 1989. december 17-én újjáalakították az MSZMP-t, melynek Központi Bizottságában tag lett a párt két korábbi politikusa, Grósz Károly és Berecz János.
- 1989. október 23-án, déli 12 óra 3 perc 28 másodperckor Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Parlament egyik teraszáról kikiáltotta a harmadik magyar köztársaságot. (Azért a „harmadik” köztársaság, mert 1918–1919 között, az őszirózsás forradalom után „népköztársaság” néven, majd 1945–1948 között már volt Magyarországon köztársasági államforma.)
- 1989. november 21. Németh Miklós a Parlamentben bejelentette, hogy Magyarország bruttó külföldi adóssága az év végére eléri a 20 milliárd, a nettó adósságállomány pedig a 14 milliárd dollárt, az államháztartás összes adóssága 1100 milliárd forint lesz, egyúttal elismerte, hogy a vezetés még a 80-as évek közepén is hamis adatokat közölt az adósságállományról, attól tartva, hogy elriasztja a külföldi hitelezőket.
- 1989. november 26. Négyigenes népszavazás.
- 1989. december 2–3. Gorbacsov és id. George Bush csúcstalálkozója Máltán.
- 1990. január 5. Kirobbant a Dunagate-botrány.
- 1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter megállapodott a szovjet csapatok kivonásáról.
- 1990. március 25. és április 8. 43 év szünet után ismét demokratikus, szabad választások zajlottak le. Az MDF szerezte meg a legtöbb szavazatot, így Antall József alakíthatott kormányt. Ezután négy évente került sor országgyűlési választásokra.
- 1990. április 29-én Antall József és Tölgyessy Péter megkötik az MDF-SZDSZ paktumot.
- 1990. május 2. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök megválasztása.
- 1990. május 23. Az Antall-kormány megalakulása
- 1990. június 7. A Varsói Szerződés tagállamai a kelet-európai kommunista rendszerek bukása óta először tartottak csúcsértekezletet. Magyarország szerint meg kell szüntetni a szervezetet. Antall József bejelentette: 1991 végéig kilép a Varsói Szerződésből.
- Az 1990. június 9. Az Országgyűlés az MDF-SZDSZ paktum értelmében módosítja az alkotmányt, lecsökkentik a kétharmados törvények számát.
- 1990. június 21-én megalakult a Budapesti Értéktőzsde (BÉT).
- 1990. augusztus 3. Az Országgyűlés Göncz Árpádot köztársasági elnökké választja.
1990 után
- 1990. október 26-án országszerte útlezárások kezdődtek egy jelentős benzináremelés hírére. A taxisblokád 3 nap múlva békésen, egy politikai kompromisszummal ért véget.
- 1990. március 12-én az első szovjet katonai alakulat – a hajmáskéri harckocsiezred T–64-esei – megkezdte a bevagonírozást az országból való kivonulásuk jegyében.
- 1991. június 19-én Csapnál az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy elhagyta Magyarországot.
- 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
- 1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot, és Lengyelországot, hogy csatlakozzanak a szövetséghez.
- 1999. március 12-én letétbe helyezték a magyar NATO-csatlakozási okmányokat az amerikai Independence városban.
- 2004. május 1-jén Magyarország másik kilenc társult országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz.
- 2007. december 21-én Magyarország másik tizenkét társult országgal együtt csatlakozott a schengeni övezethez.
Korábbi rendszerváltások Magyarországon
Noha a rendszerváltás kifejezés Magyarországon a legtágabb értelemben véve az 1987–1990 között végbement (radikális) politikai és társadalmi változásokat jelöli, hasonlóan gyökeres és gyors politikai és társadalmi berendezkedés-változás több is lezajlott Magyarország történelme során. Az egyik legismertebb és talán legradikálisabb, „rendszerváltásnak” nevezhető esemény Szent István hatalomra jutása volt, mikor is Magyarország a korábbi törzsi berendezkedést rövid idő alatt felváltotta a királyság és a feudalizmus korabeli politikai rendszerével és egyúttal vallást is „váltott”; keresztény állam lett.
Hasonlóan radikális, a magyar politikai rendszert alapjaiban megváltoztató eseménysor ezt követően egészen az áprilisi törvényekig nem volt; az Aranybulla, illetve a Werbőczy István által készített Hármaskönyv az addig is létező, csak le nem jegyzett szokásokat, íratlan törvényeket foglalta össze és írta le, illetve egészítette ki. Utóbbi egészen 1848-ig érvényben volt a törvénykezésben. Az ország három részre szakadása csak a török uralom alá került területeken hozott rendszerváltást; az iszlám törvénykezés, a saría bevezetését és kizárólagos alkalmazását, valamint a török adminisztrációs és politikai rendszer bevezetését. Erdélyben és a Magyar Királyság fennmaradó részében ugyanaz a rendszer működött tovább, mint Buda török kézre kerülése (1541) előtt.
Az áprilisi törvények a Szent István óta létező feudális rendszert egy polgári-parlamentáris berendezkedéssel váltották fel, a hatalom nagy részét az azt addig kizárólagosan gyakorló mindenkori magyar királytól egy felelős kormány kezébe utalva. A békés, ám radikális változást rövid időn belül egy forradalom követte, melynek bukásával Ausztria totális diktatúrát vezetett be Magyarország területén. A Bach-korszak kezdete az áprilisi törvényekhez hasonlóan szintén „békés” és radikális rendszerváltozást jelentett, melyet egy újabb radikális rendszerváltás, a kiegyezés követett. Az így kialakult dualizmust és vele a királyságot az első világháborút követő őszirózsás forradalom győzelméből született (első) Magyar (Nép)köztársaság kikiáltása söpörte el. Ezt hamar váltotta a Magyarországi Tanácsköztársaság, hogy azt ismét, ezúttal egy király nélküli királyság váltsa, a maga sajátos, az általa restaurálni kívánt rendszerhez nem túlzottan hasonlító berendezkedésével. Ezt a politikai rendszert a nyilas hatalomátvételt követő diktatúra számolta fel, mely a második világháborúba bukott bele. A háború után egy rövid, valóban demokratikus átmenet következett, amit második magyar köztársaságként tartanak számon, melynek a kommunisták erőszakos hatalomra jutása és a sztálinista diktatúra bevezetése vetett véget. Ezt az 1956-os forradalom törölte el, melynek bukása újbóli rendszerváltásként is értelmezhető. Ezt a Kádár-korszaknak nevezett politikai berendezkedést váltotta 1989. október 23-án a (harmadik) Magyar Köztársaság kikiáltása és a jelenleg is működő rendszer.
Idézetek
„Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – Antall József miniszterelnök mondása az 1990-es évek elején radikális MDF-es párttársainak szólt, és arra utalt, hogy a magyar átmenet békés, megegyezéses jellege következtében nem lehet végrehajtani az előző rezsim vezetőinek elszámoltatását. Antall szavai a közbeszédben folyamatosan visszatérő idézetté váltak, miután a korábbi rendszer vezetőinek és ügynökeinek teljes körű elszámoltatása azóta is várat magára.
Érdekesség
A pesti humor a fogalmat mindjárt születése után kiforgatta, módszerváltásként és gengszterváltásként emlegetve a rendszerváltozást – utalva ezzel a nómenklatúra hatalmat és vagyont átörökítő manővereire és a változással kapcsolatos csöndes népi szkepszisre.
Jegyzetek
- ↑ Erről részletesen ld. Böröcz József, 'Kettős függőség és tulajdonvákuum: Társadalmi átalakulás az államszocialista félperiférián', Szociológia, 1992,3:3-20.
- ↑ Valuch Tibor: A „gulyáskommunizmus” valósága
- ↑ BBC Magyar Adás, Március 15-e a magyar fővárosban -Beszámoló az ünnepségről, videotorium.hu
- ↑ Szabad magyar televízió, hvg.hu
- ↑ Egy korszak vége: Kádár János temetése, mult-kor.hu
Források
- Bihari Mihály: Magyar politika 1944–2004 (Osiris kiadó, 2005) ISBN 9633897858
- Böröcz József: Change Rules In: American Journal of Sociology, 2001, 106,4 (July): 1152-68. (angolul)
- Böröcz József: Kistársadalom-kiskapuk In: 2000. 2000, július-augusztus: 3-15.
- Böröcz József és Caleb Southworth: Kapcsolatok és jövedelem: Magyarország, 1986-87 In: Szociológiai Szemle, 1995,2: 25-48.
- Böröcz József: Kettős függőség és tulajdonvákuum: Társadalmi átalakulás az államszocialista félperiférián – In: Szociológiai Szemle, 1992,3:3-20.
- Körösényi András – Tóth Csaba – Török Gábor: A magyar politikai rendszer (Osiris, 2007) ISBN 9789633899632
- Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás (Helikon Kiadó Kft., 2003) ISBN 9632123484
- Róna-Tas Ákos: The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism. In: American Journal of Sociology, 1994, 100,1: 40-69.
- Tamasi Mihály: A rendszerváltozás társadalmi mérlege (Bába Kiadó, Szeged, 2008)
- Sipos József (szerk.): Pártállambomlás, Csongrád megyei reformszocialisták 1988-1989 (Bába Kiadó, Szeged, 2009)
- Gerhard Péter – Koltai Gábor – Rácz Attila – V. László Zsófia (szerk.): Rendszerváltás(ok) Magyarországon (Mundus, 2010) ISBN 9639501430
- Bayer József – Boda Zsolt (szerk.): A rendszerváltás húsz éve: változások és válaszok (L'Harmattan, 2009) ISBN 9789632362465
- Bozóki András (szerk.): Tiszta lappal (A FIDESZ a magyar politikában 1988-1991), FIDESZ, 1992, ISBN 9630015293
További információk
- A köztársaság kikiáltása – videó
- Romsics Ignác: Tartalmi szempontból igenis forradalom – In: Mozgó Világ, 2004/2. szám
- Szalai Erzsébet: Rendszerváltó értelmiség és privilégiumok? – Népszabadság, 2007. február 17.
- Tamás Gáspár Miklós: A rendszerváltás megbukott – Népszabadság, 2004. február 29.
- Novák Zoltán: Az MSZMP Budapesti Reformköre
- Ferge Zsuzsa: A rendszerváltás megítélése. Szociológia, 1996. 1. 51–74. o.
- [www.median.hu] A “megakadt” rendszerváltás. http://www.median.hu/object.d1386463-2efb-4739-9bae-73c3fdfac84a.ivy
- Csendes? Forradalom? Volt? (MEK)
Dokumentumfilmek
- Mozgóképes történelem, Rendszerváltás Magyarországon és Kelet-Európában (1988–1990) I–II., Fekete Doboz Alapítvány, 2006
- Szalay Zoltán – Arnold Éva: Visszapillantás 1981–2005. A magyar sajtófotó huszonöt éve (magyar–angol nyelven), (Magyar Újságírók Országos Szövetsége, 2007) ISBN 9789630621373
- MTV Híradó 1990 márciusából. 1. rész és 2. rész – YouTube-videó