Kornai János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kornai János
Született
1928. január 21. (86 éves)
Budapest
Foglalkozása közgazdász

Kornai János (Budapest, 1928. január 21.) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szocialista gazdasági rendszer, a nem-egyensúlyi rendszerek és a posztszocialista átmenet nemzetközileg is kiemelkedő kutatója. A Collegium Budapest egyik alapítója. A Harvard Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1933-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Reichsdeutsche Schule tizenkét évfolyamos osztályában. 1944-ben munkaszolgálatra sorozták be, majd 1945-ben érettségizett a kiskunhalasi református gimnáziumban. Ebben az évben a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) budapesti központjának munkatársa lett. 1947-ben került a Szabad Néphez, amelynek később gazdasági szerkesztőjeként dolgozott. 1954-ben tagja volt a Nagy Imre-párti Szabad Nép-lázadásnak, ami miatt 1955-ben több munkatársával együtt eltávolították a laptól. Közben 1953-tól a közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozat megszerzéséhez folytatott tanulmányokat (az akkori szóhasználattal: aspiráns volt). 1955-ben az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa lett. A Szabad Néptől történt eltávolítás után vált főhivatásává a tudományos kutatás. 1956-ban végleg szakított a marxizmussal. Az 1956-os forradalom ideje alatt rövid ideig a Magyar Szabadság munkatársa volt. A forradalom leverése után nem volt hajlandó belépni a Magyar Szocialista Munkáspártba. Az 1956-ban megvédett A gazdasági vezetés túlzott központosítása című kandidátusi értekezést nyilvánosan revizionista írásnak, ideológiai árulásnak minősítették. Mindezek miatt eltávolították az akadémiai kutatóintézetből. Ekkor kezdett el foglalkozni a nyugati közgazdaságtan eredményeinek feldolgozásával. 1958-ban a Textilipari Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki, valamint 1963 és 1967 között az MTA Számítástechnikai Központjának osztályvezetőjeként és kutatójaként dolgozott. 1967-ben került vissza az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetébe, ahol annak gazdasági szabályozáselméleti osztályát vezette. 1961-ben kapta meg az egyetemi doktori fokozatot, 1965-ben pedig az akadémiai doktori fokozatot. Később a Közgazdaságtudományi Intézet kutatóprofesszorává nevezték ki. 1992-ben a Collegium Budapest Institute for Advanced Study egyik alapítója és vezető kutatója lett. Számos egyetemen volt vendégprofesszor (London School of Economics (1964), Stanford Egyetem (1968, 1973), Yale Egyetem (1970), Princeton Egyetem (1972, 1983), Stockholmi Egyetem (1976–1977), Harvard Egyetem (1984–1985)). 1986-ban nevezte ki a Harvard Egyetem állandó jelleggel a közgazdaságtan professzorává. 2002-től a Harvard Egyetem professor emeritusa. A Közép-európai Egyetem 2005-ben nevezte ki kutatóprofesszornak. 2011-től a Budapesti Corvinus Egyetemen oktat.

1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává. Ezenkívül az Amerikai Tudományos és Művészeti, a Brit, a Svéd Királyi, a Finn Tudományos, az Orosz Tudományos és a Bolgár Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Az Acta Oeconomica és a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt. Számos magyar és külföldi egyetem díszdoktori címet adományozott Kornainak. Akadémiai tisztségei mellett 1972 és 1977 között az ENSZ Fejlesztésszervezési Bizottsága alelnökeként is dolgozott. 1978-ban a Nemzetközi Ökonometriai Társaság, 1987-ben az Európai Közgazdasági Társaság, 2002-ben pedig a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnöke volt. 1995-ben a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának tagjává választották; e tisztségéről 2001-ben mondott le.

Életét, munkásságát A gondolat erejével címmel 2005-ben megjelent önéletrajza mutatja be, amely több nyelven megjelent, így többek között angol és kínai nyelven is.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe a szocialista gazdasági rendszer, a nem-egyensúlyi rendszerek és a posztszocialista átmenet. Az 1950-es években indult több évtizedes kutatói tevékenysége nyomán a szocialista gazdasági rendszer elemzésének legismertebb kutatójává vált. Eredményeit számos nagy hatású könyvben és folyóiratcikkben tette közzé. Írásait rendszerint magyar és angol nyelven egyszerre jelentette meg. Első könyvében, A gazdasági vezetés túlzott központosítása (1957) című műben szakít a hazai szakirodalomban akkor szokásos ideologikus érveléssel és illusztratív adatközléssel, s helyette a szocialista tervezési rendszer sajátosságait, az érdekviszonyokat és a rendszer alacsony hatékonyságát egy konkrét terület tényeinek szisztematikus elemzésén keresztül mutatja be. Második úttörő jelentőségű műve A gazdasági szerkezet matematikai tervezése (1965), amelyben nemzetközileg elsőként alkalmazta a lineáris programozás éppen születő eszközeit egy egész ország (Magyarország) optimális gazdasági szerkezetének meghatározására. E témakörben publikálta Lipták Tamással közösen írt cikkét a Kétszintű tervezés-t (1962), amelynek az Econometrica című folyóiratban való publikálása ismertté tette nevét a matematikai közgazdaságtan művelői között is.

Modellezési munkái során arra a felismerésre jutott, hogy a modern közgazdaságtan a maga túlságosan absztrakt feltevéseivel valódi alkalmazási lehetőségeit rendkívül leszűkíti, különösen a tartós egyensúlytalanságot mutató gazdasági rendszerek esetében. Éles kritikával elemezte a neoklasszikus közgazdaságtant, és számos gondolatot vetett fel a közgazdaságtan átalakítására az Anti-Equilibrium (1971) című művében. Kritikai írása vitákat váltott ki, egyesek elfogadták, mások határozottan elvetették gondolatait. Noha a könyv megírásakor uralkodó nézetek minősülnek napjainkban is a közgazdaság-tudomány főáramának (mainstream economics), a következő évtizedekben a közgazdaság-tudomány továbbfejlesztése számos területen az Anti-Equilibriumban jelzett irányban haladt (aszimmetrikus információ, dinamikus mechanizmustervezés).

1980-ban publikálta következő nagy művét, amelyet A hiány címmel jelentetett meg. Ebben a szocialista gazdaság egyik alapjelenségét tanulmányozta. A korábbi elméletekkel szembefordulva bemutatta, hogy a hiány nem egyszerűen a hibásan megállapított árak vagy a szakszerűtlen tervezés következménye, hanem a szocialista rendszer olyan sajátossága, amely belső természetéből fakad. Bevezette a puha költségvetési korlát fogalmát, amely azt a társadalmi jelenséget írta le, amelyben a szocialista (de nem csak szocialista) vállalatok és intézmények jelentős mértékben és nagy rendszerességgel is túlléphetnek az ésszerű pénzügyi korlátokon. Nem kell szembenézniük a csőd lehetőségével, mert – ilyen vagy olyan formában – számíthatnak a központ segítő támogatására.

Összefoglaló műve, A szocialista rendszer – kritikai politikai gazdaságtan (1993) a szocialista politikai és gazdasági rendszer összeomlásának idejére készült el. Részben kutatásainak új eredményeként, részben pedig kihasználva a demokratikus környezet nyújtotta szabadságot itt a rendszer politikai és hatalmi viszonyait már nyíltabban elemezte, mint A hiány-ban. Megmutatta a puha költségvetési korlát mögött rejlő gazdasági, társadalmi és politikai szerkezetet, azt, hogy a szocializmus gazdasági jelenségei milyen összefüggésben vannak a kommunista párt egyeduralmával és a gazdaság zömének állami tulajdonával.

A rendszerváltás idején újra bekapcsolódott a gazdaságpolitikai vitákba. Már 1989-ben jelentkezett az Indulatos röpirat című munkájával, amelyben a kapitalista út mellett foglalt állást, a piaci szocializmus vagy más harmadikutas elképzelések ellenében. Tanulmányokban, újságcikkekben, közszerepléseiben továbbra is elemzi a magyar gazdaság aktuális problémáit, a Magyar Nemzeti Bank Jegybanktanácsa tagjaként pedig néhány évig a monetáris politikát formáló szerepet is vállalt. Az 1990-es években Kornai kutatómunkája olyan kérdésekre irányult, mint a rendszerváltást követő transzformációs visszaesés sajátosságai, valamint a jóléti rendszer, így a nyugdíjrendszer és az egészségügyi rendszer átalakításának lehetőségei a posztszocialista gazdaságokban. A 2000-es években a gazdasági rendszerek összehasonlító elemzése, a rendszerparadigma módszer kidolgozása állt érdeklődésének középpontjában.

Eredményei széles körben fejtették ki hatásukat: számos könyvét a magyar és angol nyelvű kiadás után világszerte egyéb nyelveken is megjelentették; az Anti-Equilibrium című munkáját például további öt nyelven, az Indulatos röpirat-ot pedig összesen tizenhét nyelven adták ki. A hiány című művének nem-hivatalos fordítása a Szovjetunióban szamizdat formájában terjedt, Kínában százezer példányban jelent meg. Könyvei – már a kezdetektől fogva – nem kizárólag a közgazdász szakmára gyakoroltak szellemi hatást.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétszer nősült, első felesége Laky Teréz újságíró, szociológus volt. Második felesége Dániel Zsuzsa közgazdász. Idősebb fia Kornai Gábor közgazdász, a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége volt elnöke. Lánya Weibull Judit közgazdász, a stockholmi közgazdasági főiskola programigazgatója. Ifjabbik fia Kornai András matematikus, nyelvész, az MTA doktora.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gazdasági tervezés túlzott központosítása (1957)
  • A beruházások matematikai programozása (1962)
  • A gazdasági szerkezet matematikai tervezése (1965)
  • Anti-equilibrium (1971)
  • Erőltetett vagy harmonikus növekedés (1972)
  • A hiány (1980, 2011)
  • Növekedés, hiány és hatékonyság (1982)
  • Ellentmondások és dilemmák (1983)
  • A vállalatok nyereségének bürokratikus újraelosztása (Matits Ágnessel, 1987)
  • Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében (1989)
  • A szocialista rendszer (1993)
  • Útkeresés (1993)
  • Vergődés és remény (1996)
  • Egyéni választás és szolidaritás. Az egészségügy intézményi mechanizmusának reformja Kelet-Európában (Karen Egglestonnal, 2004)
  • A gondolat erejével (2005)
  • Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás (2007)
  • Gondolatok a kapitalizmusról (2011)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 713–714. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 609. old., ISSN 1787-288X
  • Gács JánosKöllő János (szerk.): A „túlzott központosítástól” az átmenet stratégiájáig – Tanulmányok Kornai Jánosnak, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998
  • Eric MaskinSimonovits András (szerk.:): Shortage and Transformation, Essays in Honor of János Kornai, MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 2000
  • Laki Mihály (szerk.): Egy délután Kornaival, Beszélgetés A gondolat erejével című könyvről a Közgazdaságtudományi Intézetben, MTA Közgazdaság-tudományi Intézet, 2006
  • Szabó Katalin: Kornai János születésnapjára, Közgazdasági Szemle, L. évf. 1. szám, 2003. január, 1–5. old.
  • Gérard Roland: A Review of János Kornai’s By Force of Thought: Irregular Memoirs of an Intellectual Journey, Journal of Economic Literature, Vol. 46, No.1. March 2008. pp 145-150.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]