Nyugdíjrendszerek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nyugdíjrendszer egy meghatározott szisztéma mellett kialakított rendszer, amely az idős koruk (esetleg megrokkanásuk) miatt a munkavállalói rétegből kikerült egyének rendszeres pénzbeli ellátásával (nyugdíjjáradékkal) annak megélhetését biztosítja.

Ezek a rendszerek szisztémáik, forrásuk, szabályozásuk stb. szerint csoportosíthatók, párba illetve egymással szembe állíthatók.

Állami nyugdíjrendszer, szemben a magánnyugdíjrendszerrel[szerkesztés]

Állami nyugdíjrendszer[szerkesztés]

Jellemzően szociális alapú rendszer, ahol a nyugellátás fedezetét az állam garantálja. A nyugdíjjogosultság jellemzően meghatározott életkorhoz kötött (nyugdíjkorhatár).

Jellegzetességei[szerkesztés]

  • állami üzemeltetésű, garantált
  • az ellátás fedezete lehet:
    • aktív munkavállalóktól kötelezően levont bérjárulék
    • munkaadók által kötelezően befizetett bérarányos nyugdíjbiztosítási járulék
    • adók
    • a befolyt járulékokból elért megtakarítások
  • az ellátásban részesülők köre
    • nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók
    • munkaképességüket elvesztett aktívkorúak (rokkantak)
  • az ellátás (járadék) összege lehet:
    • előre meghatározott (járadékkal meghatározott), járulékfizetés időtartama valamint az aktívkori bérjövedelmek valamint a mindenkori ár/bérszínvonal alapján
    • előre meghatározott, egységes, a mindenkori ár/bérszínvonal alapján
  • élethosszi, rendszeres járadék

Magánnyugdíjrendszer[szerkesztés]

Jellemzően üzleti alapú, tőkefedezeti rendszer, ahol a nyugellátás fedezetét a rendszerbe belépett tag befizetései s annak esetleges hozamai adják. A nyugdíjjogosultság jellemzően meghatározott életkorhoz kötött (nyugdíjkorhatár). Ténylegesen ( a megszűnőben levő járadékkal meghatározott változatától eltekintve ) egy - a megtakarításokat kezelő - befektetési rendszer, mely az elért - hozamokkal növelt vagy csökkentett - megtakarítások végösszegéből "vásárol" a piacon járadékot. E járadék összege (reálértéke) előre bizonytalanul kalkulálható.

Jellegzetességei[szerkesztés]

  • magán üzemeltetésű, korlátozott garanciával
  • az ellátás a tagok által befizetett tagdíj, illetve tagdíj-kiegészítések tőkésítésével képzett befektetési alapok, s azok hozamai
  • az ellátásban részesülők köre: a nyugdíjkorhatárt elért tagok
  • az ellátás (járadék) összege és időtartama lehet
    • élethosszi, a befizetésesekből elért eredményből vásárolt járadék (járulékkal meghatározott), egy kockázatszámítási képlet alapján a várható életkor és az adott összeg alapján.
    • élethosszi, előre meghatározott (járadékkal meghatározott), egy kockázatszámítási képlet alapján a várható életkor és az elérhető megtakarítás összegével kalkulálva ( ritka, megszűnőben levő rendszer )
    • egyszeri, egyösszegű, a teljes elért megtakarítás kifizetésével

Felosztó-kirovó rendszer szemben a tőkefedezeti rendszerrel[szerkesztés]

Felosztó-kirovó rendszer[szerkesztés]

A felosztó-kirovó rendszer[1] jellegénél fogva állami nyugdíjrendszer. Minden korszak aktív dolgozóinak kötelező jövedelemjáruléka adja az aktuális nyugdíjasok állami nyugdíjának fedezetét.

A mindenkori, járadékkal meghatározott nyugdíjigényeket az aktív munkavállalóktól illetve munkaadóktól beszedett jövedelemarányos járulékokból (ritkábban adókból) fedezi. Jellemzően arra épül, hogy az aktív generáció szolidáris a nyugdíjas generációval, s lemond jövedelme egy részéről, abban a reményben, hogy a következő generáció is ezt fogja tenni. A rendszer - logikájából adódóan - akkor prosperál, mikor demográfiai hullám éri el, vagy a reálbérek - például egy erőteljes gazdasági növekedés során - nőnek. Ugyanakkor a születések számának hosszútávú csökkenése komoly gazdasági-politikai-szociális válságot eredményez. Demográfiai válság (jelen helyzetünk) esetén a csökkenő aktív korúak járuléka nem fedezi a növekvő nyugdíjasok járadékát, amit - egy ideig - megszorításokkal, korhatáremeléssel, járulékemeléssel, vagy a gazdaság felpörgetésével lehet kezelni.

Tőkefedezeti rendszer[szerkesztés]

A tőkefedezeti rendszer[2] egy olyan - állami vagy magán - nyugdíjrendszer, ahol a munkavállaló járuléka, (tagdíja, hozzájárulása) egy (vagy több) nyugdíjpénztárhoz kerül, ahol tőkésítésre kerül. A tőkét - az értékmegőrzés illetve növelés céljából - forgatják, vagy értékálló eszközökbe fektetik (pl. ingatlan). A felgyülemlett tőke és annak (esetleges) hozama biztosítja a leendő nyugdíjas nyugdíjjáradékát, amely lehet előre meghatározott (ritka) vagy a felhalmozott - egyéni számlán nyilvántartott - tőke, s hozam értékének függvényében a nyugdíjba vonuláskor meghatározott összeg.

Jellemzői gyakorlatilag azonosak a magán nyugdíjrendszer-rel.

A rendszernek jelentős előnye, hogy tagja érdekelt a - lehetőség szerint - minél magasabb járulék befizetésében, hiszen ennek függvényében kapja majdani nyugdíját. A rendszernek mindemellett kockázata is van: nem körültekintő befektetések, váratlan gazdasági fordulatok, háborúk a befektetett tőke értékcsökkenéséhez, ezáltal a várt nyugdíjérték csökkenéséhez vezetnek. Hogy ez lehetőleg ne következzen be, az államok a nyugdíjpénztárak működését törvényekkel szabályozzák.

Járadékalapú vagy szolgáltatásalapú rendszer szemben a járulékalapú rendszerrel[szerkesztés]

Járadékkal meghatározott[szerkesztés]

A járadékkal meghatározott (szolgáltatással meghatározott[3]) rendszer a munkavállaló nyugdíjba vonulásától haláláig egy többé-kevésbé előre meghatározott járadékot (szolgáltatást) kap. Elsősorban állami rendszer, de magánrendszerben is előfordul(t), jellemzően ilyen (volt) a munkáltatói biztosítás, ahol a hosszú életkor kockázatát a munkáltató viseli.

Szolgáltatással meghatározott[szerkesztés]

Azonos a járadékkal meghatározott rendszerrel

Járulékkal meghatározott rendszer[szerkesztés]

A járulékkal meghatározott[4] rendszerben a járadék összege a tag javára befizetett járulékok nagyságának, valamint az esetleges pozitív-negatív hozamok függvényében alakul. A járulékalapú rendszerekben tehát a tag viseli a pénzügyi és a hosszú életből fakadó kockázatot.

Források[szerkesztés]

  • Németh György:Közjószágok-e a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek? - Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. június (608–612. o.)
  • Simonovits András:Nyugdíjmodellek - Magyar Tudomány, 2007/12 1527. o.
  • Simonovits András: Nyugdíjrendszerek: tények és modellek - Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. január (199–202. o.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. pay-as-you-go, PAYG
  2. funded, fully funded, FF
  3. defined benefit, DB
  4. defined contribution, DC

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]