Magyar Népköztársaság (1918–1919 és 1919–1920)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Első magyar köztársaság szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar (Nép)köztársaság
1918. november 16.1919. március 21.
Magyar Népköztársaság címere
Magyar Népköztársaság címere
Magyar Népköztársaság zászlaja
Magyar Népköztársaság zászlaja
Kingdom of Hungary in Europe 1929.png
Nemzeti himnusz: Magyarország himnusza
Általános adatok
Fővárosa Budapest
Terület282 870 (1918) km²,
92 833 (1920) km²
Népesség7 980 143 (1920)
Hivatalos nyelvek magyar, német, horvát, olasz, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén
Vallás római katolikus, kálvinista, luteránus, kelet-ortodox, kelet-katolikus, unitárius, zsidó
Pénznem osztrák–magyar korona (1918–1919)
magyar korona (1919–1920)
Kormányzat
Államforma köztársaság
Államfő kormányzó
József főherceg (1918-1919)
Károlyi Mihály (1919), Peidl Gyula (1919), Friedrich István (1919), Huszár Károly (1919-1920)
Kormányfő miniszterelnök
Károlyi Mihály (1918-1919), Berinkey Dénes (1919), Peidl Gyula (1919), Friedrich István (1919), Huszár Károly (1919-1920)
Törvényhozás Nagy Nemzeti Tanács
ElődállamUtódállam
 Osztrák–Magyar MonarchiaMagyarországi Tanácsköztársaság 
 Magyarországi TanácsköztársaságMagyar Királyság (1920–1945) 
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar (Nép)köztársaság témájú médiaállományokat.

A Magyar Népköztársaság, később Magyar Köztársaság Magyarország hivatalos neve volt 1918. november 16. és 1919. március 21. valamint 1919. augusztus 1. és 1920 között, ezt váltotta fel (ismét) a Magyar Királyság.

Neve[szerkesztés]

Az őszirózsás forradalmat követően 1918. november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot[1][2] és ezt a nevet használták 1919. március 21-ig, amikor is kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság bukását követően a Peidl-kormány visszaállította a kommunizmus előtt használt államformát augusztus 2-án.[3] Friedrich István kormánya augusztus 8-án Magyar Köztársaságra nevezte át az államot,[4][5][6][7] de a Magyar Népköztársaság megnevezést is használták ebben az időszakban,[8][9] bár ez az elnevezés ma már az 1949–1989 közti korszakot jelöli elsősorban.

Története[szerkesztés]

Károlyi-kormány (1918–1919)[szerkesztés]

A Magyar Népköztársaság létrejötte az 1918. október 31-én kezdődött őszirózsás forradalommal indult, és november 16-án kikiáltották a népköztársaságot,[1] melynek Károlyi Mihály lett az első miniszterelnöke. Ez az esemény is jellemezte a 400 év után való függetlenedést az osztrák uniótól és a Habsburg-háztól.

A népköztársaság kikiáltása 1918. november 16-án, az Országház előtt

A Károlyi-kormány intézkedései nem tudták csökkenteni a nagy elégedetlenséget. Miután 1918-ban befejeződött az első világháború, világossá vált, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a vesztesek oldalára került. A szenvedő hátország a háború befejezését követelte, ezért megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, melynek elnöke Károlyi Mihály volt. Ez egy ellenzéki politikusokból álló csoport volt. 1918. október 31-én zajló tüntetésekből forradalom kerekedett. A frontról visszaérkező katonák letépték sapkájukról a Monarchia jelvényét és őszirózsát tűztek a helyébe, ezért nevezték el ezt a forradalmat „őszirózsás forradalom”-nak. A forradalom egyetlen áldozata gróf Tisza István miniszterelnök volt. Őt saját házában lőtte le néhány felbőszült katona, mert Tiszát okolták a háborúba való sodródásért. Károlyi Mihályt azonnal kinevezték miniszterelnökké. Röviddel ezután, 1918 novemberében IV. Károly lemondott a trónról. Kikiáltották a népköztársaságot, így 400 év után Magyarország újra szuverén állam lett.

1919 januárjában a miniszterelnököt, Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották. Ekkor a kormány cselekvésre szánta el magát: földet osztottak, hadsereget szerveztek. Ekkor Magyarország megkapta a Vix-jegyzéket, amit a kormány elutasított. Károlyit elárulták a szociáldemokraták és a börtönbe zárt kommunista vezetővel, Kun Bélával szövetkeztek. Másnap megalakult a Tanácskormány és kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ez fél éven belül megbukott a kisantant támadásai és a vörösterror miatt. A következő kormány küldöttséget menesztett a békekonferenciákra. A magyar küldöttség vezetője azt tanácsolta, hogy Horthy Miklós altengernagyot válasszák kormányzóvá. 1920 márciusában ez be is következett, így Magyarország államformája király nélküli királyság lett. 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, Magyarországot megfosztották államterületének kétharmadától.

Ideiglenes kormány[szerkesztés]

A Tanácsköztársaság bukását követően a Peidl-kormány visszaállította a Magyar Népköztársaság megnevezést. Augusztus 7-én József főherceg kormányzóvá nyilvánította magát, és a Peidl Gyula szakszervezeti kormányát megbuktató Friedrich Istvánt nevezte ki miniszterelnökké. Nem csinált titkot abból, hogy rokonát, IV. Károlyt, a korábbi uralkodót szeretné visszasegíteni a Magyar Királyság trónjára. Friedrich István kormánya augusztus 8-án Magyar Köztársaságra nevezte át az államot (bár a kormányzói cím önmagában monarchikus államformára utalt). A kormányzó 1919. augusztus 11-én ultimátumot kapott a román megszálló hatóság részéről, válaszul augusztus 20-án Magyarország egyes részein statáriumot vezetett be, ami ellen 21-én a románok a Szövetséges Katonai Missziónál tiltakoztak. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa augusztus 21-én értesítette a Misszió vezetőit arról, hogy egyetlen Habsburgot sem látnak szívesen Magyarország élén. A Misszió vezető tábornokai még aznap tájékoztatták József főherceget arról, hogy a statáriumot azonnal meg kell szüntetnie, és a találkozón a személyével szembeni fenntartásaikat is közölték.

József főherceg 1919. augusztus 23-án kénytelen volt lemondani, és megerősíteni a Szegeden tartózkodó Horthy Miklós altengernagyot a magyar Nemzeti Hadsereg főparancsnoki tisztségében. Amikor Horthy, az antant engedélye alapján, 1919. november 16-án bevonult az általa szervezett Nemzeti Hadsereg élén a románok által kifosztott fővárosba, József főherceg az új „erős ember” mellé állt, és támogatta kormányzóvá választását (1920. március 1-jén).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 1918. évi néphatározat (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  2. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek: 1918. november 16. (magyar nyelven). DigitArchiv. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  3. A Magyar Népköztársaság Kormányának 1. számu rendelete Magyarország államformája tárgyában (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  4. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek: 1919. augusztus 8. (magyar nyelven). DigitArchiv. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  5. A Magyar Köztársaság miniszterelnökének 1. számu rendelete a sajtótermékekről (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  6. A Magyar Köztársaság kormányának 4072/1919. M. E. számu rendelete a rotációs ujságpapirkészletek bejelentése, zár alá vétele és igénybevétele, valamint forgalombahozatala tárgyában (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  7. Raffay, Ernő. Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal.. (magyar nyelven). Budapest: Tornado Damenia Kft, 125. o. (1990). ISBN 963-02-7639-9 
  8. A magyar népköztársaság kormányának 3923/1919. M. E. számu rendelete a műtárgyak kivitelének megtiltásáról (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  9. A magyar népköztársaság kereskedelemügyi miniszterének 70762/1919. K. M. számu rendelete a Malomüzemi Központ megszüntetéséről (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)