„Batthyány Kázmér” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
38. sor: | 38. sor: | ||
1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt [[Kütahya]]ba. [[1851]] szeptemberében hagyta el [[Törökország]]ot és haláláig [[Párizs]]ban élt. Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. [[1987]]-ben, születésének 180. évfordulóján a [[montmartre]]-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a [[siklósi vár]] kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra. |
1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt [[Kütahya]]ba. [[1851]] szeptemberében hagyta el [[Törökország]]ot és haláláig [[Párizs]]ban élt. Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. [[1987]]-ben, születésének 180. évfordulóján a [[montmartre]]-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a [[siklósi vár]] kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra. |
||
==Jegyzetek== |
|||
== Felhasznált források == |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
== Források == |
|||
{{commonskat|Kázmér Batthyány}} |
{{commonskat|Kázmér Batthyány}} |
||
* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213 |
* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213 |
A lap 2012. augusztus 5., 14:59-kori változata
Batthyány Kázmér | |
Illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868) | |
Született | Batthyány Kázmér Antal Ferenc 1807. június 3. Pozsony |
Elhunyt | 1854. július 13. (47 évesen) Párizs |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége |
|
Kitüntetései | Pécs díszpolgára (1845)[1] |
Halál oka | kolera |
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Kázmér témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Németújvári gróf Batthyány Kázmér Antal Ferenc (Pozsony, 1807. június 3. – Párizs, 1854. július 13.) főispán.[2]
A reformmozgalom vezéralakja
Fiatal korában a külföldieskedő, idegen szellemű magyar nagybirtokosok közé tartozott. Tanulmányait külföldön végezte és magyarul is csak az 1830-as évek második felében kezdett tanulni. Nyugat-európai utazásai során megismerkedett a liberális eszmékkel és az 1830-as évek végére politikai nézetei gyökeresen megváltoztak. Az 1839–40-es és az 1843–44-es országgyűlés felsőházában már, mint a reformellenzék radikális képviselője vett részt. Támogatta a magyarországi ipar és közlekedés fejlesztését. Az 1844-ben megalakult Védegyletnek Kossuth Lajos igazgatója, Batthyány Kázmér pedig elnöke lett. 1845 szeptemberében a Vukovár–Fiumei Vasút Építésére Egyesült Társaság elnökévé választották. Jobbágyai nagy részét örökváltság útján felszabadította. Birtokain óvodákat, iskolákat, Rohoncon gazdasági iskolát alapított. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a mezőgazdasági viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Támogatta a tudományt és a művészeteket is. Nagy Károlynak, gazdasági ügyei intézőjének javaslatára felajánlotta a Magyar Tudós Társaságnak teljes rohonci és kisbéri könyvtárát. Vörösmarty Mihály anyagi támogatására évjáradékot juttatott. Nagy Károly az ő anyagi támogatásával építhette fel az 1840-es évek közepén a Bicskei Csillagvizsgálót.
Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban
1848. április 22-étől Baranya vármegye főispánja, majd kormánybiztosa lett. Önkéntesként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptemberben Mohácson népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a Dráva–Duna szögét Jellasics utóvédként hátrahagyott csapataitól. Október 22-én önkéntesei élén bevonult az eszéki várba, az ingadozó várparancsnok, Jovics István vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. 1849 februárjától Szeged központtal a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki. A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel magalapozta Perczel Mór bácskai harctéri sikereit. Március 22-én részt vett a szőregszentiványi ütközetben. Április 2-ától május 2-áig országos kormánybiztossá nevezték ki, majd Szemere Bertalan kormányában külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. Május 7-e és július 16-a között a kormányzói rendeletek ellenjegyzésének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.
Emigrációban
1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt Kütahyaba. 1851 szeptemberében hagyta el Törökországot és haláláig Párizsban élt. Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. 1987-ben, születésének 180. évfordulóján a montmartre-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a siklósi vár kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Jegyzetek
- ↑ https://library.hungaricana.hu/en/view/BARM_btk_1990_1/?pg=86&layout=s
- ↑ Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 91. o. ISBN 978-963-06-7919-0
Források
- Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 521. o. ISBN 963-547-414-8
- Révai nagy lexikona
Elődje: Pulszky Ferenc |
|
Utódja: Bécs hatáskörébe került |
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai
- Az 1848–49-es forradalom katonái
- Batthyány család
- Ellenzéki Párt-tagok
- Magyarország földművelésügyi miniszterei
- Pozsonyiak
- Magyarország külügyminiszterei
- Baranya vármegye főispánjai
- Emigráns magyarok
- Bicskeiek
- 1807-ben született személyek
- 1854-ben elhunyt személyek