„Batthyány Kázmér” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
38. sor: 38. sor:
1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt [[Kütahya]]ba. [[1851]] szeptemberében hagyta el [[Törökország]]ot és haláláig [[Párizs]]ban élt. Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. [[1987]]-ben, születésének 180. évfordulóján a [[montmartre]]-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a [[siklósi vár]] kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.
1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt [[Kütahya]]ba. [[1851]] szeptemberében hagyta el [[Törökország]]ot és haláláig [[Párizs]]ban élt. Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. [[1987]]-ben, születésének 180. évfordulóján a [[montmartre]]-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a [[siklósi vár]] kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.


==Jegyzetek==
== Felhasznált források ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
{{commonskat|Kázmér Batthyány}}
{{commonskat|Kázmér Batthyány}}
* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
* Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213

A lap 2012. augusztus 5., 14:59-kori változata

Batthyány Kázmér
Illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868)
Illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868)
SzületettBatthyány Kázmér Antal Ferenc
1807. június 3.
Pozsony
Elhunyt1854. július 13. (47 évesen)
Párizs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
KitüntetéseiPécs díszpolgára (1845)[1]
Halál okakolera
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Kázmér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Németújvári gróf Batthyány Kázmér Antal Ferenc (Pozsony, 1807. június 3. – Párizs, 1854. július 13.) főispán.[2]

A reformmozgalom vezéralakja

Fiatal korában a külföldieskedő, idegen szellemű magyar nagybirtokosok közé tartozott. Tanulmányait külföldön végezte és magyarul is csak az 1830-as évek második felében kezdett tanulni. Nyugat-európai utazásai során megismerkedett a liberális eszmékkel és az 1830-as évek végére politikai nézetei gyökeresen megváltoztak. Az 1839–40-es és az 1843–44-es országgyűlés felsőházában már, mint a reformellenzék radikális képviselője vett részt. Támogatta a magyarországi ipar és közlekedés fejlesztését. Az 1844-ben megalakult Védegyletnek Kossuth Lajos igazgatója, Batthyány Kázmér pedig elnöke lett. 1845 szeptemberében a Vukovár–Fiumei Vasút Építésére Egyesült Társaság elnökévé választották. Jobbágyai nagy részét örökváltság útján felszabadította. Birtokain óvodákat, iskolákat, Rohoncon gazdasági iskolát alapított. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a mezőgazdasági viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Támogatta a tudományt és a művészeteket is. Nagy Károlynak, gazdasági ügyei intézőjének javaslatára felajánlotta a Magyar Tudós Társaságnak teljes rohonci és kisbéri könyvtárát. Vörösmarty Mihály anyagi támogatására évjáradékot juttatott. Nagy Károly az ő anyagi támogatásával építhette fel az 1840-es évek közepén a Bicskei Csillagvizsgálót.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban

1848. április 22-étől Baranya vármegye főispánja, majd kormánybiztosa lett. Önkéntesként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptemberben Mohácson népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a Dráva–Duna szögét Jellasics utóvédként hátrahagyott csapataitól. Október 22-én önkéntesei élén bevonult az eszéki várba, az ingadozó várparancsnok, Jovics István vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. 1849 februárjától Szeged központtal a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki. A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel magalapozta Perczel Mór bácskai harctéri sikereit. Március 22-én részt vett a szőregszentiványi ütközetben. Április 2-ától május 2-áig országos kormánybiztossá nevezték ki, majd Szemere Bertalan kormányában külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. Május 7-e és július 16-a között a kormányzói rendeletek ellenjegyzésének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.

Emigrációban

1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt Kütahyaba. 1851 szeptemberében hagyta el Törökországot és haláláig Párizsban élt. Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. 1987-ben, születésének 180. évfordulóján a montmartre-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a siklósi vár kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Jegyzetek

  1. ↑ https://library.hungaricana.hu/en/view/BARM_btk_1990_1/?pg=86&layout=s
  2. ↑ Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 91. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

Commons:Category:Kázmér Batthyány
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Kázmér témájú médiaállományokat.


Elődje:
Pulszky Ferenc
Magyarország külügyminisztere
1849. május 8. – 1849. július 16.
 Utódja:
Bécs hatáskörébe került
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Batthyány_Kázmér&oldid=12119379”