Pižinovac
| Pižinovac | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Slivno |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20357 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 8 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 58′ 48″, k. h. 17° 32′ 02″42.980000°N 17.534000°EKoordináták: é. sz. 42° 58′ 48″, k. h. 17° 32′ 02″42.980000°N 17.534000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pižinovac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pižinovac falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Slivno községhez tartozik.
Fekvése
Makarskától légvonalban 54, közúton 72 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 11, közúton 20 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 6 km-re délre Neretva völgyének alsó részén fekszik.
Története
A török alóli felszabadítás után két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első telepesek már 1686-ban megérkeztek és legelőször Opuzen környékét népesítették be. Slivno felszabadítása után népesültek be a slivnoi falvak. A második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Már rögtön a felszabadulás után 1689-ben megalapították a slivno ravnoi plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1890-ben 31, 1910-ben 4 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A háborút követően megindult a Neretva deltavidékének meliorációja, mely még ma sem fejeződött be teljesen. A mocsártól visszahódított területen intenzív mezőgazdasági művelés folyik, főként mandarin, szőlő, füge és olajfaültetvények találhatók. A Kis-Neretva és a tengerpart mentén több új település is létrejött, miközben a régi, magasabban fekvő települések kiürültek. A településnek 2011-ben 2 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból éltek.
Népesség
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 31 | 0 | 4 | 0 | 0 | 11 | 26 | 39 | 28 | 0 | 0 | 13 | 2 |
(1857 és 1880 között, 1900-ban, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben lakosságát Slivno Ravnohoz, 1991-ben pedig Lovorjéhez számították)
Gazdaság
A település gazdaságának alapját a mezőgazdaság adja. A II. világháborút követő vízrendezési munkák során nagy területeket hódítottak el a Neretva deltavidékét elfoglaló mocsártól, ahol intenzív mezőgazdasági termelés indult meg. Ezen a területen ma kiterjedt mandarin, szőlő, füge és olajfaültetvények találhatók.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Slivno község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Slivno Ravno (horvátul)
További információk
- Visitdubrovnik.hr: Slivno (horvátul)
- Geni.com:Slivno (horvátul)
