Kućište (Orebić)
| Kućište | |
 | |
| Kućište központja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Orebić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20267 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 173 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 26 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 58′ 46″, k. h. 17° 07′ 21″42.979444°N 17.122500°EKoordináták: é. sz. 42° 58′ 46″, k. h. 17° 07′ 21″42.979444°N 17.122500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kućište témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kućište falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 35 km-re délre, Dubrovnik városától légvonalban 87, közúton 116 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati részén, a Szent Illés-hegy lábánál fekszik.
Története
[szerkesztés]Az elnevezés eredetét illetően nincs hiteles forrás, van azonban egy legenda. Eszerint a Pelješacnak ezen a részén egykor három testvér élt, mindhárman kovácsok voltak. Egy nap elhatározták, hogy megosztoznak. Az első testvér kapta a kovácsházat, ahol tovább élhetett. Róla kapta a nevét a közeli település Kučište. A második testvér kapta a kovácsfújtatót és azután ott lakott a róla elnevezett Viganj településen. A harmadik testvérnek az üllő jutott és a helyet ahol letelepedett ezután róla Nakovanjnak nevezték.
A település a középkorban is mindvégig lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Legrégibb szakrális építménye a Szent Lukács kápolna 1393-ban épült. A település Cornelli velencei kartográfus 1640-ben szerkesztett térképén harminc házzal szerepel. A 17. század végére a helyi lakosok körében már a hajózás volt a legelterjedtebb foglalkozás. Egymás után épület az új házak is a településen. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 446, 1910-ben 295 lakosa volt. A 20. század elején elveszítette korábbi jelentőségét. Ennek hátterében a gőzhajózás elterjedése állt, mely teljesen háttérbe szorította a vitorlás hajókat. A hajózás megszűnése nagy kivándorlási hullámot indított el, melynek főbb céljai Amerika, Ausztrália és Új Zéland voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 217 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 446 | 412 | 333 | 317 | 302 | 295 | 273 | 266 | 203 | 224 | 272 | 225 | 200 | 214 | 204 | 217 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szentháromság-templom[4] 1752-ben épült barokk stílusban. Késő barokk homlokzata gazdagon díszített, de egyedülálló a kör alakú belső tér és a márvány oltár is. A templomot 2002-ben újították fel.
- A temetőben álló Szent Lukács kápolna[5] mai formájában 1856-ban épült, 1995-ben megújították. A helyén állt eredeti gótikus kápolnát már 1393-ban említik, harangja pedig 1422-ből való. A körülötte fekvő temetőben egykori hajótulajdonos és hajóskapitány családok síremlékei láthatók. A domboldalon álló épülettől nagyszerű kilátás nyílik a környező vidékre.
- A település feletti alacsony platón álló Angyali üdvözlet-templomot[6] a 18. században építették, a 19. században megújították.
- A Páduai Szent Antal templomot 1891-ben építtette Antun Buntkejić atya. 2003-ban felújították.
- A žukovaci Szent Lőrinc kápolnát 1335-ben építették, 1564-ben említik először. A kápolnához vezetett egykor a karmeni templomtól indult úrnapi körmenet. Feltételezik, hogy a karmeni Szent Vid templom előtt ez lehetett a plébániatemplom. 1625-ben Gozze püspök is megemlíti vizitációja során felsorolva felszerelési tárgyait.
- A település gazdag polgári hazai közül kiemelkedik a Lazarović hajótulajdonos család három épületből álló kétemeletes kastélya.[7] A kastély késő reneszánsz stílusban épült a 17–18. században.
Gazdaság
[szerkesztés]A település lakóinak fő bevételi forrása a turizmus. Legjelentősebb turistaszállásai a Perna üdülőközpont a Komodor szállodakomplexummal, az autóskemping és a számos magánszállás. A turizmuson kívül sokan foglalkoznak halászattal is.
Sport
[szerkesztés]A Pelješki-csatornán állandóan fújó nyugati szél a helyet ideálissá teszi a szörfözők számára.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6394.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0108-1963.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-1010-1978.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0757-1974.
Források
[szerkesztés]- Orebić község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Viganj (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Orebić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Orebić község információs portálja (horvátul) (angolul)
- Orebić község információs portálja (horvátul)(angolul)
- Utazasvideo.com:Kućište (magyarul)
- Dubrovnik.in:Kućište (angolul)
