Huszt (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huszt (Хуст)
Huszt címere
Huszt címere
Huszt zászlaja
Huszt zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
JárásHuszti járás (2020. július 19. – )
KözségHuszt község (2020. június 12. – )
Rangterületi jelentőségű város
Alapítás éve1090
PolgármesterVolodimir Kascsuk
Irányítószám90400
Körzethívószám+380 3142
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség28 039 fő (2022. jan. 1.)[1]
Magyar lakosság1 700
Népsűrűség1 354,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság164 m
Terület20,7 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 10′ 53″, k. h. 23° 17′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 53″, k. h. 23° 17′ 52″
Huszt (Kárpátalja)
Huszt
Huszt
Pozíció Kárpátalja térképén
Huszt weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszt témájú médiaállományokat.

Huszt (ukránul: Хуст [Huszt], németül: Hus(s)t) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

A város Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre, a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál épült.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a Husztica patak nevéből származik, az pedig a szláv husztka (= kendő) főnévből a völgykatlan formájáról, ahol fekszik.

Története[szerkesztés]

A református templom Huszton

1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.

1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt.

A csehszlovákiai autonóm Kárpátalja székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került.

1939. március 14-én, Csehszlovákia szétesése után itt jelentette be államfőként Avgusztin Volosin Kárpátalja függetlenségét. Az új állam fővárosa Huszt lett, ám a város másnap magyar megszállás alá került, vezetői zömmel Romániába menekültek.

Huszt ezt követően 1944-ig ismét a Magyar Királyság része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye (1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok).

2020-ig Körösös és Túlnagyágtelep tartozott hozzá.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos.

2001-ben 31 900 lakosából 28 500 ukrán (és ruszin), 1700 magyar, 1200 orosz és 100 cigány volt.

Lakossága 2011. január 1-jén 28 438 fő volt.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Látnivalók[szerkesztés]

Itt született[szerkesztés]

Testvértelepülés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]