Dombóvári kistérség

A Dombóvári kistérség

A Dombóvári kistérség a Dél-dunántúli régióban Tolna megyei kistérség, központja: Dombóvár.

Települései [szerkesztés]

Attala	Csibrák	Csikóstőttős	Dalmand	Dombóvár
Döbrököz	Gyulaj	Jágónak	Kapospula	Kaposszekcső
Kocsola	Kurd	Lápafő	Nak	Szakcs
Várong

Fekvése [szerkesztés]

Tamásitól délre található. Nyugaton Somogy, délen, délkeleten Baranya megye határolja. A Kelet-Külsõ-Somogynak a Dombári kistérséghez tartozó része a Koppány és Kapos folyók között nyugat-keleti irányba húzódó löszhát. A Tolnai-hegyhát, mint kistáj DNY-i néhány km2-es területe tartozik ide, amelyet 220-240 méter átlagmagasságú lapos tetejű hegyhátak és közöttük húzódó, nagy mélységű eróziós völgyek jellemeznek. A Völgység kistáj Dombóvári kistérséghez tartozó része 205-280 méter abszolút magasságú völgyekkel erősen szabdalt löszös dombság. Az Észak-Zselic kistáj ÉK-i, néhány km2-es területe tartozik. Amely a 250-300 méter átlagmagasságú dombsági táj Kapos-völgyre, illetve a Baranya-patak völgyére leereszkedő lejtőit foglalja magában. A kistérség a Kapos vízgyűjtő területéhez tartozik. A folyót a XIX. század második felében kezdődött folyószabályozási mederbe terelték. Közepes vízhozama Dombóvárnál 4,4 m3/s, Kurdnál 5,1 m3/s. A kistérség északi részéről a vizek a Koppányon keresztül érik el a Kapost. A Baranya-patak közepes vízhozama Csikóstőttősnél 1,4 m3/s.

A terület növényzetének legfontosabb jellegzetessége az illír és pannon flóra közötti átmenetiség. A potenciális növénytakaróban különböző erdőtársulások fordulnak elő a legnagyobb területen. Az eredeti erdőtársulások helyén már nagyobbrészt kulturerdõk vannak, és a természetközeli állományok aránya alig néhány százalék.

Az itt található állatvilág legfontosabb jellegzetessége – a növényzethez hasonlóan – az illír és pannon fauna közötti átmenetiség. A természetközeli élőhelyek kis területei miatt az eredeti állatvilág faj- és egyedszáma is erősen lecsökkent.

Története [szerkesztés]

A térségben megtelepedő elsõ ismert nevű népcsoport, a kelták voltak az i. e. IV. században.
Dombóváron is lehetett római település (Pons Sociorum) ezt kisebb leletek is valószínűsítik.

Fontos utak vezettek keresztül a területen a Sopianae-ból (Pécs) Aquincumba (Óbuda), Sopianae-ból Arrabonába (Győr). A térség Dunántúl Pannónia tartomány néven i. sz. 8-ban került a Római Birodalomba. A valóban nagy jelentőségű település, késő római erőd maradványait (Iovia) Alsóhetényben tárták fel. Árpád törzséé lett a honfoglalás után a terület, amely besenyőkkel betelepített határvidékké vált. Ebből az időszakból meglehetősen kevés emlék maradt fenn.

A mai Dombóvár területén ciszterek alapítottak apátságot a XIII. században Tüske városrészben, melyet Ábrahámnak neveztek.
A XV. században a Kapos mocsaras árteréből kiemelkedő diluviális teraszon földvár

épült, az un. dombóvári Szigeterdő területén.

A török hódoltság idején közigazgatásilag a budai pasalikba, koppányi szandzsákba,azon belül a dombói nahiéba (járás) került a környék megfogyatkozott lakossága.
1691-ben a terület az Esterházyak kezébe került. A visszavonuló török csapatokkal a délszláv lakosság is eltűnt. Dombóvárra magyarok kerültek, illetve a helyi lakosság itt összpontosult.

A XIX. századi vasútépítkezések idejéig jelentõs szerepe Kocsola, Döbrököz és Szakcs településeknek (oppidumok) volt a településhálózatban. Dombóvár összehasonlíthatatlanul kisebb volt. A jelenlegi településstruktúra kialakulásához a vasútépítkezések járultak hozzá. Az elsõ vasútvonalat 1872-ben, a legfontosabbat - Budapest-Pécs között - 1882-ben nyitották meg.

A település az addig sokkal nagyobb települések fölé nõtt a vasútvonalak kiépülésével, kiemelkedett környezetébõl, és vezetõ településsé lett a térségben, amit máig is õriz.

2004. június 29-én alakult meg a Dombóvár és Környéke Többcélú Kistérségi Társulás, melynek székhelye a kistérség központjában Dombóváron található, a következő célokkal:

Közoktatási feladatok szervezése és ellátása

Üzemelteti - az Oktatási Minisztérium PHARE Programirodája által - elsősorban a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók esélyegyenlõségének növelését segítõ, foglalkozásokhoz juttatott iskolabuszt.
A „Kapaszkodó” Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltató Központ működtetése. Feladatai házi segítségnyújtás (kivéve: Dombóvár, Gyulaj, Szakcs községek közigazgatási területén), családsegítés, közösségi ellátás, gyermekjóléti szolgálat, nevesített gyermekek alternatív napközbeni ellátása, gyermekek átmeneti gondozása.
Szintén a Társulás keretében mûködik a szociális alapszolgáltatásokat és szakosított ellátásokat nyújtó, Egyesített Szociális Intézmény székhellyel működõ Dombóvár Város, Gyulaj és Szakcs községek szociális intézményeinek Intézményfenntartó Társulása.Feladatai a kistérségi szintű ellátások biztosítsa: ápolást, gondozást nyújtó otthonok, átmeneti elhelyezést biztosító intézmények, körzetesített házi segítségnyújtás, étkeztetés, jelzõrendszeres házi segítségnyújtás, nappali ellátás.
Az általa fenntartott Reménység Napközi Otthon működtetésével biztosítja a fogyatékos gyermekek és fiatalok nappali ellátását, munka-rehabilitáció és fejlesztõ-felkészítõ foglalkoztatást, közoktatási pedagógiai szakszolgálati feladatok ellátását.
Biztosítja a hatályos jogszabályok szerinti belsõ ellenõrzési feladatok ellátást.
Közmûvelõdés területén, kistérségi szinten szervezi a közművelõdési feladatellátást. A nyilvános könyvtári feladatok magasabb színvonalú ellátása érdekében mozgókönyvtárat működtet.

Egyéb területek

Szervezi és mûködteti a kistérség területére kiterjedõen a bűnmegelõzés és drogprevenciós tevékenységet.
Ellátja a nemzeti és etnikai kisebbségek kistérségi érdekképviseletét.
Koordinálja a kistérségi nyugdíjad klubok tevékenységét.
Kapcsolattartás és együttműködést a civil szervezetekkel.
Sportrendezvények szervezésével, a sportélet támogatásával javítja a sportolási lehetõségeket a kistérségben.
Elõsegíti és összehangolja a tűzoltóság, katasztrofavédelem és a polgári védelem térségi jellegű feladat-ellátását.
Működteti a Dombóvár-Gunarasfürdõ (Dombóvár-Gunaras, Tó u. 10.) területén lévõ Gyermek és Ifjúsági Tábort.
Működteti a Balatonfenyvesi Ifjúsági Tábort (Balatonfenyves, Kaposvári u. 42-44.)
Ellátja a Tourinform Iroda működtetésével kapcsolatos teendõket.

Területfejlesztési feladatok ellátása

Vizsgálja és értékeli a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetét, adottságait.
Kidolgozza és elfogadja a kistérség területfejlesztési koncepcióját, illetve ennek figyelembevételével készített területfejlesztési programját, ellenõrzi azok megvalósítását.A kistérségi területfejlesztési program figyelembevételével elõzetesen véleményt nyilvánít a meghirdetett központi és regionális pályázatokra az illetékességi területrõl benyújtott támogatási kérelmekkel kapcsolatban, feltéve ha ez a jogkör a pályázati felhívásban is szerepel.
Pénzügyi tervet készít a területfejlesztési programok megvalósítása érdekében, elõsegíti a fejlesztési források hatékony, a települések szoros együttmûködését erõsítõ felhasználását.
Közremûködik a kistérségben kialakult társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésében.
Koordinálja a kistérségben a területfejlesztésben érdekelt szervezetek együttmûködését, együttmûködik az állami civil szervezetekkel.
A kistérségben összegyűjti és további elõkészítésre alkalmassá teszi a gazdasági és társadalmi szervezeteknek a fejlesztési programokkal, projektekkel kapcsolatos elképzeléseit.
Folyamatosan kapcsolatot tart a Megyei Területfejlesztési Tanács munkaszervezetével, a regionális fejlesztési ügynökséggel, a kistérségi megbízottakkal, a kistérségben működõ közigazgatási szervezetekkel, intézményekkel, fejlesztési szükségletek és a bevonandó helyi források feltárása érdekében.

Nevezetességei [szerkesztés]

Kopjafa a három megye határán.

Jágónak Tolna és Somogy megye határán, Dombóvártól 8 km-re dombos hegyhátvidéken található, csak közúton érhető el, illetve kerékpárúton Kaposszekcsőig.

A községnek idegenforgalmi szempontból kiemelkedő nevezetessége nincs, azonban körülötte gyönyörű természeti környezet található, mely turistacsalogató a természet szerelmeseinek, szintén a település határában található a három megye találkozását megörökítő kopjafa.

Kulturális adottságok [szerkesztés]

A kistérség községeiben szintén nincsenek igazán kiemelkedő jelentőségű, önálló vonzerőként számba vehető műemlékek. Azonban sok kisebb nevezetességre lehet joggal büszke a térség. A következőkben tekintsük át ezeket:

Attalában található Nepomuki Szent János 1793-ban emelt barokk stílusú szobra.

Csikóstőttősön tekinthetjük meg a környék egyetlen szabadtéri szoborparkját, melyben Ambrus Sándor, szobrászművész alkotásai láthatók, valamint a faluházban Helytörténeti Gyűjtemény is várja az idelátogatókat.

Döbrököz nevezetessége az ún. Webőczy-vár, melyet a XVI. Században a Tripartitum megalkotója uralt. Az egykori várból manapság csupán néhány falmaradvány maradt. A község másik nevezetessége az 1900 és 1902 között emelt olasz stílusú templom.

Gyulajon 1992 óta működik Helytörténeti Kiállítás. 1996-ban költöztették végleges helyére (7227 Gyulaj, Rákóczi u. 2. szám alá). 3 helyiségben helyezték el a kiállítást. Itt az érdeklődők megtekinthetik a gyulaji népviseletet, a mezőgazdaság és a kender-feldolgozás eszközeit, korhű szobabelsőket.

Kapospulán Szent Péter és Pál tiszteletére épült katolikus templom áll, mely a XVIII. században barokk stílusban épült.

Kaposszekcső barokk katolikus templomát 1789-ben emelték, és mellette találjuk a község másik templomát is az evangélikus templomot.

Kocsola barokk temploma 1783-ban épült, Szent Anna tiszteletére. 1999 őszétől működik a község tájháza a régi plébániai hivatal épületében. 3 helyiségben helyezték el a korabeli mezőgazdasági, konyhai, használati eszközöket. Egy helyiséget korabeli szobának rendeztek be: magyar –német hímzésekkel, ágytakarókkal korabeli bútorokkal (asztal, szék, bölcső, ágy, stb.) és a sváb népviselettel is megismerkedhetünk.

Kurd 1763-ban épített templomában két jelentős műalkotás is található. Az egyik az oltára, melyet Fischer Johan Martin szobrász készített 1775-76-ban. A másik Zichy Mihály Szent Anna címû oltárképe. Kétségtelen művészettörténeti értéket képvisel.

Lápafő külterületén található az, az emlékhely, mely Sobri Jóska híres betyárnak állít emléket.

Nak temploma 1758-ban épült barokk stílusban. A templom valóban lenyűgöző műalkotás, megtekintése élményt nyújt.

Szakcs gótikus stílusban épült templomát 1729-ben építették újjá barokk stílusban. Ugyanitt, az un. Öreg hegyen áll egy zsuptetős présház, védettséget élvező népi emlék.

Várong római katolikus temploma 1752-1759-ben épült barokk stílusban. Itt találjuk még Takács Lajos szociológus szülőházát, és Hegyi Attila tulajdonát képző Kaktusz Múzeumot.

Irodalom [szerkesztés]

A kistérséghez kötõdõ híres költõk, írók:

Tinódi Lantos Sebestyén (1511-1556) [szerkesztés]

Elsõként Tinódi Lantos Sebestyén nevét kell megemlíteni. Egy csatában történt sebesülése után, mivel a kardot nem tudta tovább forgatni, azt a lantra és a tollra cserélte, s így folytatta harcát a török ellen. Sebét Dombóváron kezelték, mely vár ekkor örökség révén Werbőczy Imre tulajdona volt. 1537-38 körül itt írta Jázon és Médeia címû mitológiai tárgyú mûvét. A versfõkbõl deríthetjük ki a szerzõt és az írás helyét: "Tinódi Sebestyén deák készítette, midõn balkezét Dombóváron nehéz seb gyötörte."

1542-43-ban Tinódit megint a környéken találjuk, Dáró várában, amely szintén Werbõczy Imre tulajdonában volt, a dombóvári vártól látótávolságra, ma Jágónak község határában található a helye. Itt írta 1543-ban „Werbõczi Imrének Kászon hadával kozári mezõn viadalja” címû históriás énekét, melyben az 1542. március 25-én a kozári (ma Egyházaskozár, Baranya megye) mezõn lezajlott csatát írja le. A mû 1554-ben Kolozsváron jelent meg nyomtatásban „Cronica Tinódi Sebestyén szörzése” címen.

Veszelei Károly (1867-1902) [szerkesztés]

A család Morvaországból került Magyarországra, eredeti nevük Wessel, melyet késõbb Veszeleire magyarosítottak. A költõ apja posztógyáros volt Veszprémben, s õ ott született 1867-ben. Az apa tüdõbajban halt meg, s fia ezt a betegséget örökölte, amibõl nem tudták kigyógyítani. Az özvegy két fiával 1889-ben telepedett le Dombóváron, a mai Kossuth Lajos utcában. Emléktábla jelöli a házat, melyben laktak.

Veszelei Károly kora ifjúságától kezdve írt verseket, sokat küszködve kereste egyéni hangját. Emléktáblája "a bánatos melódiák költõje" kifejezéssel jellemzi.

Veszelei Károly életében két verseskötete jelent meg: 1894-ben „Hervadás regéi”, 1897-ben „Fel a szívekkel” címen. Halála után hátrahagyott verseit 1903-ban jelentette meg Hajdú Miklós dombóvári származású újságíró, „Melódiák” címen.

A költõ 35 évesen, 1902. április 12-én önkezével vetett véget életének. A dombóvári izrealita temetõben helyezték örök nyugalomra.

Szepessy László (1880-1915) [szerkesztés]

Eredeti neve Szijártó László. 1880. szeptember 8-án született Dombóváron, s itt végezte az elemi iskolát is. Gimnáziumba Kaposvárra és Pécsre járt, érettségi után papnövendék lett a cisztercitáknál, de nem szentelték pappá. A budapesti egyetemen szerzett tanári diplomát, s a mosonmagyaróvári és a váci gimnáziumban tanított. 1902-tõl a „Dombóvár és Vidéke” hírlapot is szerkesztette. A tanári pályát elhagyva 1907-tõl Budapesten a „Kis Pajtás” címû gyermeklap szerkesztõje lett.

Nyolc verseskötete jelent meg:

- Költeményei (1903),

- Csalogánydalok (1903),

- A vitéz huszár (elbeszélõ költemény, 1904),

- Hazafias Mária dalok (1907),

- Liliomok lilioma (1909),

- Virágos vonattól a vöröskeresztesig (1914),

- Lakodalmi köszöntõ (1914),

- Katonaversek (1914).

A Hit és haza címû általa szerkesztett antológiában található Szent Erzsébet legendával elsõ díjat nyert a kölni virágjáték-világversenyen.

Tartalékos fõhadnagyként 1915-ben az olasz frontra került, s augusztus elsején Doberdónál, roham közben, hõsi halált halt.

Illyés Gyula (1902-1983) [szerkesztés]

Illyés Gyula Tolna megyében Rácegrespusztán született 1902. november 2-án. Dombóvárral apai ágon (Illés) került kapcsolatba, s itteni élményei, emlékei több mûvében meg is jelennek. Itt kezdte középiskolai tanulmányait 1913 szeptemberében az akkor induló gimnáziumban. A Zrínyi Ilona Általános Iskola falán 1987 óta emléktábla hirdeti: "Az én életemben Dombóvár volt az elsõ város" - a pusztákról érkezve ebben az épületben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait az 1923/24-es tanévben. Dombóváron ma gimnázium van elnevezve Illyés Gyuláról, amelynek bejáratánál 2001-ben avatták fel a névadó szoborportréját.

Sipos Gyula (1921-1976) [szerkesztés]

1921. február 18-án született az akkor közigazgatásilag Újdombóvárhoz tartozó Tüskepusztán. A család hamarosan a közeli Alsóhetény pusztára költözött, õ középiskolai tanulmányait Kaposváron, az egyetemet Budapesten végezte. A Györffy Kollégiumnak lakója, majd 1943-tól annak igazgatója volt. 1945-ben képviselõként részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, s a Nemzeti Parasztpárt vezetõségében dolgozott. Már a háború idején újságíróként tevékenykedett, s élete végéig számos újság munkatársa volt.

Az újságírás mellett jelentõs költészetet is alkotott, költészetének meghatározó élménye a pusztai sors. Elsõ verseskötete 1939-ben jelent meg „Lámpák a ködben” címmel. Összesen tizenegy verseskötete, két regénye és egy szociográfiai riportkötete jelent meg, ez utóbbi halála után, 1977-ben „Pusztaiak” címmel.

Költõi munkásságáért 1954-ben és 1971-ben József Attila díjat kapott.

1996-ban a volt kastély falán emléktáblát helyeztek el a következõ felirattal:

"Tüskében született Sipos Gyula költõ, a kétkezi emberek világának hűséges krónikása. Emlékét kegyelettel õrzi Dombóvár város lakossága."

Rab Erzsébet (1900-1982) [szerkesztés]

Baján született, de dr. Friedmann Hillél fõrabbi feleségeként Dombóváron élt. 1944-ben hurcolták el a többi dombóvári zsidóval együtt, s egyike azon keveseknek, akik túlélték a koncentrációs tábort. A második világháború után írásai fõleg az Új Élet címû izrealita lapban jelentek meg. 1948-ban jelent meg „És nem verik félre a harangot” címû mûve, mely a dombóvári zsidók deportálásáról szól.

Az eszperantó nyelv a kistérségben [szerkesztés]

Dombóváron van a székhelye a Dél-Dunántúli Regionális Eszperantó Alapítványnak.

Jegyzetek [szerkesztés]

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

Helytörténeti sorozat [szerkesztés]

1993-ban a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület helytörténeti sorozatot indított:

helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándorné, A dombóvári gimnázium seccói - 1993-94
helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándor, Dombóvár - 1996
helytörténeti kiadvány: Takács Istvánné, Gyökerek nyomában - 1998
helytörténeti kiadvány: A Dombóvári Városszépítő Egyesület 15 éve - 1999
helytörténeti kiadvány: Takács Istvánné, Arcok Dombóvárról - 2000
helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándor, Dombóvár háborús évei - 2002
helytörténeti kiadvány: Múzeum, a helytörténeti gyűjtemény - 2004
helytörténeti kiadvány: Tóth Endre: Studia Valeriana. Dombóvár - 2009
helytörténeti kiadvány: Kriston Vízi József - Millisits Máté: Ismerős művek elfeledett alkotója. Horvay János (1874-1944). Dombóvár - 2011
helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándorné: A főszolgabírói laktól a múzeum épületéig. Dombóvár - 2011

Helytörténeti kiadványok a kistérségről [szerkesztés]

Egy lista a teljesség igénye nélkül:

Beles Lajos könyvei:

Vasutas Murphy

A Dombóvári Vasutas Sportegyesület 75 éve - 2002

Beles Lajos - Francz József: Fejezetek a dombóvári fűtőházak történetéből - 1998
Csöglei István: Fejezetek a Dombóvári Tűzoltóság 125 éves történetéből - 2001
Erky-Nagy Tibor könyvei:

100 év Dombóváron - 2000

Dombóvár tegnap és tegnapelőtt - 2006

DOMBÓ retró - 2008