Johann Martin Fischer
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Martin Fischer, (magyarosan: Fischer Márton), (Bebele bei Hopfen im Allgäu, 1740. november 2. – Bécs, 1820. április 20.[1]) osztrák szobrász. Stílusa mintegy átmenet Georg Raphael Donner késő barokk művészete és a klasszicizmus között.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
1760-tól élt Bécsben. Bécsben J. Ch. Schletterer vezetése alatt tanult.[1] 1786-tól az akadémia tanára, 1815-től az Allgemeine Maler und Bildhauerschule tanára volt.
Művei [szerkesztés]
- A schönbrunni kert számára egy nagy Mucius Scaevola márványszobrot készített;
- Mózes-kút (Mosesbrunnen) (néha a Ferenciek kútjaként említik), Franziskanerplatz, Bécs, 1798) : a nyolcszögletű medence közepén a kő talpazatot ólomból öntött domborművek díszítik, amelyek témája: Mózes és népe a sivatagban, illetőleg Mózes vizet fakaszt a sziklából. (Ember Mária: Bécs (Panoráma, Budapest, 1982, 172. old.)
- 1775 – 1776-ban a pécsi székesegyház részére két gazdag szobordíszes oltárt készített; az egyik, amelyet a koronafelajánlás jelenetével díszített a művész, ma Sumonyban van[1]
- Harruckern-síremlék (Gyula, 1776)
- Bender-síremlék (1786 körül, Pozsony, már nincs meg)
- Körmend, Immaculata szobor.
jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c Pécs Lexikon I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 232. o. ISBN 978-963-06-7919-0
Források [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. , a szócikket Aggházy Mária írta
