Slivno Ravno
| Slivno Ravno | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Slivno |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20356 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 228 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 57′ 22″, k. h. 17° 32′ 42″Koordináták: é. sz. 42° 57′ 22″, k. h. 17° 32′ 42″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Slivno Ravno témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Slivno Ravno falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Slivno községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 56, közúton 74 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 14, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re délre Neretva-folyó deltavidékén fekszik.
Története[szerkesztés]
A horvátok őseinek érkezése után a 8. századtól ez a terület a Ston székhelyű zahumi kenézséghez tartozott. Első írásos említésével csak 1358-ban találkozunk. A néhány helyen található sok középkori sírkőből arra következtethetünk, hogy a késő középkorban a település mai területe is sűrűn lakott volt. Nagyobb középkori temető maradványa található Provići település felett, ahol a 19. század második felében 98, részben díszített sírkövet találtak. A régi slivnoi plébániatemplom is állt már legkésőbb a 15. században. Slivno már 1490 előtt török uralom alá került.
A török alóli felszabadítás után két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első telepesek már 1686-ban megérkeztek és legelőször Opuzen környékét népesítették be. Slivno felszabadítása után népesültek be a slivnoi falvak. A második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Már rögtön a felszabadulás után 1689-ben megalapították a slivno ravnoi plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A slivno ravnoi plébánosok az alapítástól a 19. század közepéig Smrdan erődjében laktak. 1857-ben építették fel a plébániatemplom mellett az új plébániaházat, ahova 1860-ban költözött be a plébános.
A településnek a hozzá tartozó falvakkal együtt 1857-ben 1107, 1910-ben 533 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően a Kis-Neretva és a tengerpart mentén több új település is létrejött, miközben a régi, magasabban fekvő települések kiürültek. 1966-ban a plébános is elhagyta a régi plébániaházat és az új községközpontra, Vlakára költözött. A régi plébániaházat 2003-ban felújították és halottasháznak rendezték be. A településnek 2011-ben mindössze 2 állandó lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.107 | 1.272 | 356 | 377 | 457 | 533 | 2.194 | 815 | 436 | 366 | 296 | 33 | 245 | 13 | 7 | 2 |
(Népessége 1981-ben Klek, 1991-ben Duboka, Komarna és Lovorje lakosságának kiválásával csökkent, míg területének egy részéből hozták létre a ma Opuzenhez tartozó Buk-Vlaka települést. 1857-ben és 1869-ben Slivno néven. 1857-ben, 1869-ben és 1921-ben az adatok Blace, Podgradina és Raba, 1981-ben részben Buk-Vlaka, 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben Duba, Duboka, Klek, Komarna, Kremena, Trn és Zavala, 1857-ben, 1869-ben, 1890-ben, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben Lovorje, 1880-ban, 1890-ben és 1931-ben Podgradina, 1857-től 1880-ig, 1900-ban, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben Pižinovac lakosságát is tartalmazzák.)
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent István első vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1896-ban épült. Felszentelését 1904-ben Marčelić dubrovniki püspök végezte. A templom szabályosan faragott kövekből épült. A főbejárat felett háromszögű timpanon látható kőkereszttel, a homlokzat közepén feliratos kőtábla, felette pedig lunetta látható. A homlokzat felett három harang számára kialakított nyitott harangtorony áll. A főoltár a spliti Pavao Bilinić mester munkája 1901-ből. Carrarai márványból készült Emil Vecchietti tervei szerint. A mellékoltárok a Szeplőtelen fogantatás, valamint Szent Cirill és Metód tiszteletére vannak szentelve. Mindkettő tiroli munka, 1906-ban készült. A templomot 1982-ben megújították. A templom építése előtt a régi templomot lebontották. Ebből az épületből csak a 14.-15. századi szentély maradt meg, melyet halottasházzá alakítottak át.
Prović falutól északra, az Orlovac-hegy lejtőin fekvő Greblje nevű helyen késő középkori nekropolisz található. A sírkövek száma szerint ez Neretva völgyének egyik legnagyobb ilyen típusú nekropolisza. A temetőben 67 síremlékben található, ebből 36 tábla, 29 sírláda és 2 oromzatos formájú. A helyszínt nagyszámú díszített példány is különlegessé teszi (összesen 33 ilyet találtak). A leggyakoribb motívumok a kereszt, a pajzs és a kard különböző kombinációi, valamint a félhold, a csillag és a rozetta. Ennek a nekropolisznak a sajátossága a kereszt, a ló és a kígyó motívumait ábrázoló sírkődísz megjelenése. A nekropolisz a díszítések szerint határozott kapcsolatokat mutat a hercegovinai térségben fellelhető sírköves temetőkkel, ami a földrajzi és történelmi kulturális közelség alapján is várható. A nekropolisz keletkezése a 14. és a 15. század második felére nyúlik vissza.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6205.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4966.
Források[szerkesztés]
- Slivno község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Slivno Ravno (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Visitdubrovnik.hr: Slivno (horvátul)
- Geni.com:Slivno (horvátul)
