Ipolyság

United States of Visk (Šahy)
A városháza
United States of Visk címere
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Lévai
Rang	város
Első írásos említés	1237
Polgármester	Lőwy János
Irányítószám	936 01
Körzethívószám	036
Forgalmi rendszám	LV
Testvérvárosok	Lista Vác
Népesség
Teljes népesség	7267 fő (2021. jan. 1.) 7069 fő (2023)
Népsűrűség	186 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	135 m
Terület	42,73 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 04′, k. h. 18° 58′48.066666666667, 18.966666666667
United States of Visk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz United States of Visk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyság főtere - északi házsor

Az ipolysági katolikus templom

A Szeplőtelen Istenanya oszlopa a főtéren

Sajó Sándor mellszobra Ipolyságon

Ipolyság (szlovákul: Šahy, németül: Eipelschlag) város Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járásában. A 8000 lakosú település egykor Hont vármegye székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.

Fekvése

Az Ipoly völgyében, annak jobb partján a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok.

Nevének eredete

Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.

Története

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészek kőkorszaki település, valamint laténi kultúra és 9. századi település maradványait is feltárták itt. A magyarság megtelepülése az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi csatával veszi kezdetét a 10. században. Ipolyságot 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé megválasztásának hírét hozó erdélyi küldöttséget [1]. 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Ipoly Ság. Magyar Mezõváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kõhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, 222és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."

Fényes Elek szerint "Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kõhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekbõl, gabona- és bortermesztésbõl táplálják magukat. Határja elsõ osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szõlõhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai. "

1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte le a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1910-ben 4206 lakosából 4003 magyar és 122 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye székhelye volt.

Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A gimnázium 1939-ben vette fel Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (M. Kir. Állami Szondy György gimnázium /felsőbb osztályaiban - 1942-ig - reálgimnázium/).

A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. A fejér megyei Göböljárás község által adományozott Országzászlót ünnepélyes keretek között 1938. október 11-én avatták fel. 1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a legnagyobb tragédia is, A Holokauszt elvitte a lakosság negyedét. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Bakonyban Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is. 2001-ben 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány.

A város és a reformáció, város és a zsidók

A reformáció idején a város lakossága a kálvini református hitre tért át. Az ellenreformáció kegyetlen visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. Az ellenreformáció kegyetlenségére jellemzően Szecsei János kálvini hitű református prédikátort elhurcolták, majd gályarabságra ítélték. Az útközbeni embertelen bánásmód miatt Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a tortúráztatásokba belehalt. Ezzel a ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. Újjáalakult 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával.

Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század peremén a Neumann nyomdát. Ma is két zsidótemető van a városban, ortodox a város északi peremén, a másik Homokban. A városban volt egy Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti múzeum része, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 személyt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Ezt a közösséget 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbje emigrált, a város utolsó csak zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg.

Demográfia

Népességének nemzetiségek szerinti alakulása

Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása szlovák 122 fő (3%) magyar 4003 fő (95%) cseh 0 fő (0%) német 64 fő (2%) egyéb 17 fő (0%) *1910. évi népszámlálási adatok

Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása szlovák 2787 fő (35%) magyar 5015 fő (62%) cseh 45 fő (1%) német 3 fő (0%) egyéb 211 fő (3%) *2001. évi népszámlálási adatok

Nevezetességei

• Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.
• A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
• Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675.
• Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg városháza.
• Az evangélikus templom 1903-ban épült.
• A neológ zsinagóga 1852-ben épült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
• A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
• A gimnázium épülete pénzügyi palotának épült a 20. század elején.
• A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
• Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban épült.
• A volt városháza 1888-ban épült klasszicista stílusban.
• A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen ISTENANYÁNAK a szobra áll.
• A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
• Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg.
• Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években Ipolyságon rendeznek meg.
• Épülő református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el.
• Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltettek. Az alkotás Mag Gyula szobrászművész munkája.

Ismert emberek

• Itt szolgált 1670 táján Szecsei András gályarabságra hurcolt református prédikátor
• Sajó Sándor (1868 – 1933) költő, műfordító, drámaíró, tanár, az MTA levelező tagja
• Bárdos Remig Sándor (1868 – 1932) nyelvész, pannonhalmi főapát, egyházi író
• Sipos Antal (1839 – 1923) zongoraművész, zeneszerző, a Zemeakadémia tanára
• Lovcsányi Lajos (1850 – 1915) tanár, pedagógiai író, több tankönyvet írt
• Vértes József (1861 – 1944) író, szerkesztő, tanár
• Salkovszky Jenő (1889 – 1970) politikus, újságíró, ügyvéd
• Ferdinand Daučík (1910 – 1986) – labdarúgó, majd az FC Barcelona edzője
• Kollányi László (1934 – 2006) Fleischmann Rudolf díjas növénynemesítő
• Itt született 1940. szeptember 2-án Harna István szlovákiai magyar politikus
• Itt született 1956. március 21-én Csáky Pál szlovákiai magyar politikus
• Itt született 1964. november 17-én Bastrnák Tibor szlovákiai magyar politikus
• Ipolyságon él N. Tóth Anikó író [2]
• Szokoly Alajos (1871 – 1932) atléta – három éves korától keresztapja (Schőn Alajos) ipolysági házában nevelkedett
• Itt élt Dr. Horváth István (1885-1941) tanár, történész, Hont vármegye jelentős régészeti kutatója.
• A Gimnázium tanára volt Gergely Pál festőművész (1940 - 1944).
• Itt született Hunčík Péter (1951) pszichiáter, író
• Itt született Kiss László (1950) orvos, orvostörténész, író

Képtár

• 
  Városháza (egykori vármegyeháza)
• 
  Hont vármegye címere a városháza homlokzatán
• 
  Janko Kráľ emléktáblája a városházán
• 
  Ipolyság főtere
• 
  Fő tér (déli házsor)
• 
  Fő tér (keleti oldal)
• 
  A katolikus templom bejárata
• 
  A katolikus templom belseje
• 
  Szent Flórián szobra
• 
  Az Ipoly Ipolyságnál
• 
  Honti utca
• 
  Ipolyság látképe
• 
  Homok
• 
  Az Ipolysági Takarékpénztár volt épülete
• 
  Szakmunkásképző Iskola
• 
  A templom előtt álló feszület (1823)
• 
  Kápolna a Tesmagra vezető út mellett
• 
  Kovács Sebestény Endre szobra az ipolysági kórházban

Testvérvárosok

• Vác, Magyarország

Források

• Danis Ferenc:Ipolyság. KT Könyv- és Lapkiadó, Komárom, 2005, ISBN: 80-8056-512-0
• Danis Ferenc:Ipolyság, a határmenti város. Komárom, KT Könyv- és Lapkiadó, 1997
• Danis Ferenc: Az ipolysági mezőgazdasági iskolák története. Komárom, 2001.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.

• Ipolyság város hivatalos honlapja
• Tourist-channel.sk
• Ipolysági Polgár info - független hírportál
• Nemhivatalos oldal
• Településinfó
• Ipolyság.lap.hu linkgyűjtemény
• Muzeum.sk
• Ipolysági gimnázium/reálgimnázium értesítői, 1938/39 - 1943/44.
• E-obce.sk
• Ipolyság anno - képgaléria
• Johannes Simonides: Galeria Omnium Sanctorum. 1675.